A lockout miatt egészen március végéig várni kellett, hogy teljes képet kaphassunk az erőviszonyokról, de most itt az ideje hogy megnézzük, mely csapatoktól mi várható a 2022-es idényben.

Az MLB esetében nem vagyok a Power Rankings, azaz a heti erősorrend felállításának a híve, mivel a szezon előtti esélyek latolgatása után május végéig sok értelme nincs rangsort állítani, hiszen még akkor is hátra van 4 hónap az alapszakaszból. Hányszor láttuk már, hogy egy csapat mindössze egy hónap alatt is képes összeomlani és lemaradni a rájátszásról, így annyira sokat nem számít, hogy május közepén 25 vagy csak 20 győzelme van valakinek.

Ráadásul hetente listát állítani azért sem fontos szerintem, mivel a tárgyhéten lejátszott 6 vagy 7 mérkőzés az alapszakasz 162 meccséből csak egy nagyon kicsi szelet, így május vége után, szeptember elejéig talán csak havi erősorrendeknek lenne igazán értelme.

Viszont a lockout nem hagyott túl sok időt arra, hogy rendes, minden csapatra részletesebben kiterjedő szezonbeharangozókat állítsak össze, így a Power Rankings formátuma most pont kapóra fog jönni ahhoz, hogy én is meghatározzam a magam kis erősorrendjét.

A konkrét helyezésekhez képest azonban inkább arra érdemes figyelni, hogy egyes csapat melyik „kalapba” tartozik, azaz épp újjáépítenek-e, a kibővített rájátszásra áhítozó együttesről van-e szó, akár csoportgyőzelemre is esélyes gárdáról beszélünk, vagy World Series várományosként kezdik meg a 2022-es idényt.

A kilátásoktól függetlenül azért mindegyik csapatról igyekszem legalább pár mondatot írni. A beharangozó első része pedig ITT olvasható el.

14. San Diego Padres

Fontosabb érkezők: SP Sean Manea (csere keretében); RP Luis Garcia (2 év, 7 millió $); SP Nick Martinez (4 év, 20 millió $); 1B Luke Voit (csere keretében); 1B/OF Matt Beaty (csere keretében); C Jorge Alfaro (csere keretében)

A Padres-nál nagyobbat senki nem égett tavaly, az NL West első helyére is esélyesnek tartott csapat végül a rájátszásba sem jutott be, aminek az edző, Jayce Tingler látta kárát, akitől elköszöntek a szezon végén. A blamázs ellenére, a napokban végrehajtott Manea-cserén kívül olyan túl nagy erősítéseket nem hajtottak végre – bár fontos szerepet betöltő emberek érkeztek -, ám a jobb helyezésben két dolog miatt is bízhatnak a csapat szurkolói. Először is a játékoskeretben benne van a formajavulás lehetősége, másodszor azt a Bob Melvin-t nevezték ki edzőnek, aki korábban az Oakland Athletics-nél megmutatta, hogy sokkal karcsúbb keretből is ki tudja hozni a maximumot.

Az új edző viszont 3 hónapig nem számíthat a csapat sztárjára, Fernando Tatís Jr-ra, aki a télen elintézte a csuklóját motorozás közben, így a tavaly gyengén bemutatkozó Ha-Seong Kim most állandó kezdő lehet, amely azért jelentős visszaesést fog eredményezni, de az óriási tehetségnek tartott C.J. Abrams is bevetésre kész, aki biztos szívesen átvenné Tatís helyét (amire úgy sem fog sor kerülni, Tatís San Diego koronaékszere). Ha csak a keretet nézzük, a Padres átvészelheti El Nino hiányát, de az outfield-re azért még ráférne az erősítés, valamint a gyenge számokat produkáló 1B Eric Hosmer elboltolása is állandóan terítéken van.

Cserékre pedig bőven jó a gárda, mert szép kollekciót hoztak össze kezdődobókból (Yu Darvish, Joe Musgrove, Blake Snell, Manea, Chris Paddack, Mike Clevinger, Nick Martinez, Ryan Weathers), így ha az ütés nem fog menni, bármelyiküktől megválva szerezhetnek egy azonnali erősítést jelentő ütőjátékost, de a bullpen-re is rá kellene nézni, mert a meccsek lezárásával is gondok adódhatnak.

Tavaly főleg a rotáció kifulladása okozta a Padres vesztét, de ezt a problémát orvosolták, így ha az ütősor a víz felett tudja tartani a fejét, míg Tatís visszatér, akkor idén végre összejöhet a rájátszás.

13. Philadelphia Phillies

Fontosabb érkezők: OF/DH Nick Castellanos (5 év, 100 millió $); OF/1B Kyle Schwarber (4 év, 79 millió $); RP Corey Knebel (1 év, 10 millió $); RP Brad Hand (1 év, 6 millió $); RP Jeurys Familia (1 év, 6 millió $)

Nagyon komoly erősítést hajtott végre a Phillies a holtszezonban, egyértelművé téve azt, amit már eddig is tudtunk: elegük van abból, hogy a rájátszást csak televízión keresztül élvezhetik. Castellanos és Schwarber behúzásával irigylésre méltó tűzerőt hoztak, Bryce Harper-rel, J.T. Realmuto-val és Rhys Hoskins-szal kiegészülve olyan ötösfogat állt össze, amelyen egyik dobójátékos sem szívesen próbál majd meg végigmenni, de a körülöttük lévő „kiegészítő emberekben” is meg van a potenciál arra, hogy számos ütőstatisztikában Top5-be repítsék a csapatot.

A védekezéssel mondjuk gondok lesznek, mert sem Schwarber, sem Hoskins, sem Castellanos nem egy varázsló a kesztyűvel, de ha több pontot ütnek, mint az ellenfél, akkor minden rendben. Ehhez a rotációnak is lesz egy-két szava, ahol a tavalyi év egyik legjobbja, Zack Wheeler mögött a megszokott arcokat láthatjuk majd; ebbe a csapatrészbe nem érkezett új ember.

Ellenben a régóta nevetség tárgya bullpen-re sokat költöttek, és papíron jó nevek érkeztek, de láttuk már Brad Hand-et, Jeurys Familia-t és Corey Knebel-t is leszerepelni. Ám ha stabilizálni tudják a csereszekciót, akkor biztosan versenyben lesznek a rájátszásért, de valahogy az sem lepne meg, ha ismét csak 50 százalék körüli mérleggel végeznének. Arra ugyanis nincs garancia, hogy a lineup alsó fele is elkapja a fonalat, de a Joe Girardi-Kevin Long edzőpáros sokaknak segíteni tudott már. Ám ha most sem jönne össze a playoff, akkor más irányba kell indulni, vagy még több pénzt költeni, amire a tulajdonos nem biztos, hogy hajlandó lesz.

12. New York Yankees

Fontosabb érkezők: 1B Anthony Rizzo (2 év, 32 millió $); 3B Josh Donaldson (csere keretében); SS Isiah Kiner-Falefa (csere keretében); C Ben Rortvedt (csere keretében); C José Trevino (csere keretében)

A Yankees-nél a már lassan megszokottnak nevezhető holtszezon zajlott le: minden nagynevű szabadügynökkel összehozták őket, de végül nagy összeget nem költöttek el senkire, pedig pont shortstop-okból volt bőven kínálat.

A legnagyobb üzletet végül a Minnesota Twins-szel kötötték meg (Donaldson, Kiner-Falefa és Rortvedt érkeztek), melynek (plusz Rizzo visszahozatalának) köszönhetően az infield védekezést helyre tették, de ütésben lehet mégsem fejlődtek annyit, mint amennyit egy sztár-shortstop leigazolása jelentett volna. Ám ettől függetlenül javulhat a csapat ütésben; Gleyber Torres, DJ LeMahieu, Aaron Hicks és érkezése után Joey Gallo is hihetetlen gyenge szezont produkáltak tavaly, így ha összekapják magukat, a Bronxban is kiváló ütősor állhat össze. Csakhogy Torres vagy Hicks esetében kb. két éve várnak arra a szurkolók, hogy összekapják magukat, ezért ha nem sikerülne, könnyen Gary Sánchez sorsára juthatnak (a nagy ígéretnek számító catcher-t több gyenge idény után Minnesotába boltolták), na meg veszélybe kerülhet a biztos playoff helyezés is.

Papíron a rotáció is rendben van, de erősítés ide sem ártott volna. Ám úgy néz ki, a döntéshozók a könyöksérülésből visszatérő Luis Severino-ra tették fel az összes zsetonjukat. A Gerrit Cole-Severino-Jordan Montgomery-Jameson Taillon négyes sokáig repítheti a csapatot, valamint a tavaszi edzőmeccseken a fiatalok is jól teljesítettek, de ha jönnek a sérülések, hiányozni fog az a télen nem szerződtetett veterán.

11. Seattle Mariners

Fontosabb érkezők: SP Robbie Ray (5 év, 115 millió $); 2B Adam Frazier (csere keretében); OF Jesse Winker (csere keretében); 3B Eugenio Suárez (csere keretében); RP Sergio Romo (1 év, 2 millió $)

A Mariners-nél eljött az idő, hogy új fejezetet nyissanak a csapat történelmében. Az együttes 2001 óta nem járt a rájátszásban, viszont tavaly, negatív pontmérleg ellenére is csak az utolsó napon maradtak le a playoff-ról, és bár emiatt sokan visszaesést jósolnak számukra, én úgy gondolom, hogy a holtszezon során remekül erősítettek, ha jól kijön a lépés, még a Correa-t veszített Houston Astros-t is megelőzhetik az AL West élén.

Hogy mégis csak a 11. helyre rangsorolom őket az annak köszönhető, hogy az előttük lévők már bizonyítottak. De vegyük csak sorra az érkezőket: Robbie Ray-t tavaly az American League legjobb dobójának választották, és ha a télen nem felejtett el dobni, simán pótolni fogja (túl is szárnyalja) Yusei Kikuchi-t. Személyében szereztek egy olyan 1. számú dobójátékost, akit bármelyik szériában, bármelyik fontos mérkőzésen bevethetnek majd. Mögötte, ha Marco Gonzales, Chris Flexen és Logan Gilbert csak azt hozzák, amit tavaly, már jók lesznek, de Gilbert az előző idényben debütált és fokozatosan egyre jobb és jobb lett. Mi tartja vissza attól, hogy idén igazán berobbanjon a köztudatba?

Az ütősorban is eszközöltek változásokat: Adam Frazier biztos kezdő lehet kettesen, jó ütőátlagával megadhatja az alaphangot a nagy ütők előtt. A szintén csere keretében érkezett Jesse Winker dolga lesz (többek között), hogy hazahozza őt, aki bár az ütőbarát Cincinnati-ból költözik a T-Mobile Parkba, de letett már annyit az asztalra, hogy bizakodva várják bemutatkozását a szurkolók. Akik remélhetik, hogy huzamosabb ideig egészséges tud maradni.

A visszavonuló Kyle Seager-t Eugenio Suárez-zel pótolták hármason, aki pocsék szezonon van túl, de egyébként nagyban hasonlít Seager-re. Ütőátlagukat inkább felejtsük el, de 30 hazafutásra mindig jók, és ha Suárez valamivel jobb szezont zár, mint tavaly, már örülhetnek Seattle-ben.

És még csak most jönnek azok, akik miatt tényleg bizakodhatnak a városban. Jarred Kelenic tavaly óriási médiavisszhang mellett érkezett meg az MLB-be, hogy aztán első próbálkozásra katasztrofális számokat produkáljon, de a szezon vége felé haladva fejlődött, az utolsó hetekben már kimondottan fontos tagja lett a rájátszásért küzdő csapatnak.

És idén érkezik a másik, még Kelenic-nél is nagyobbra tartott outfielder. Pár nappal ezelőtt a vezetőség bejelentette, hogy már a nyitónapban a keretben lesz Julio Rodríguez, az egész MLB egyik legjobban várt fiatal játékosa, aki a tavaszi edzőmeccseken szétütötte az ellenfeleket (.412 ütőátlag, 3 HR, 8 RBI). Persze garancia nincs rá, hogy nem úgy indít, mint Kelenic, de J-Rod pont olyan formának tűnik, aki rárúgja az ajtót a nagy ligára.

De ha mégse jönne össze elsőre a bemutatkozása, még mindig ott van talonban a sérülésből lábadozó Kyle Lewis, aki történetesen 2020-ban Év Újonca volt.

Én már most (igazából már tavaly) felültem a Mariners bandwagon-ra.

10. Tampa Bay Rays

Fontosabb érkezők: SP Corey Kluber (1 év, 8 millió $); RP Brooks Raley (2 év, 10 millió $)

Tudom, tudom. A Rájákat minden évben leírjuk, minden évben csodálkozunk, hogy rendes rotáció nélkül hogyan tudnak ilyen jól teljesíteni, minden évben előhúznak pár ismeretlen nevet a kalapból, hogy aztán megnyerjék a csoportjukat. Ám valamiért most mégis úgy érzem, hogy ebben az évben kicsit megcsúsznak lefelé.

Még annak ellenére is, hogy a wunderkind Wander Franco, akivel egy 11 éves, 182 millió dollárról szóló szerződést írtak alá a holtszezonban, egész évben rendelkezésükre áll majd. És még annak ellenére is, hogy a télen leginkább csak kiegészítő emberek távoztak (Joey Wendle, Michael Brosseau, Jordan Luplow), leszámítva az igen fontos láncszemnek számító Austin Meadows-t, akit hétfőn a Detroit Tigers-be cseréltek.

De ebben semmi meglepő nincs, a Rays mindig ezt csinálja, és majd úgyis érkezik valaki ismeretlen, aki betölti a Meadows által hagyott űrt.

De azt sem mondhatnám, hogy a rotáció rosszul néz ki: Drew Rasmussen pl. rengeteg strikeout-ot szórt, miután Tampába cserélték, de Kluber leigazolása is jó fogásnak tűnik, ha egészséges tud maradni. Viszont a Boston Red Sox a rájátszásban megmutatta, hogy a Rays dobóit el lehet kapni, és Tyler Glasnow még mindig, Shane Baz pedig már most sérült, úgyhogy a bullpen-re nagy szerep fog hárulni, de ők úgyis mindig megoldják.

Ám mégis, valami nekem nem kerek idén ezzel a Rays-szel, ami nem azt jelenti, hogy lemaradnának a rájátszásról, de véleményem szerint idén letaszítják őket az AL East trónjáról.

9. San Francisco Giants

Fontosabb érkezők: SP Carlos Rodón (2 év, 44 millió $); OF Joc Pederson (1 év, 6 millió $); SP Alex Cobb (2 év, 20 millió $); SP Matthew Boyd (1 év, 5.2 millió $)

Az Óriások tavaly meglepetésre 107 győzelmet szereztek, maguk mögé utasították a Los Angeles Dodgers-t is, akiket aztán a rájátszásban már nem sikerült megverni. Szerencsétlenségükre a sikeres szezon ellenére egész nagy átalakuláson mentek keresztül, olyan alapemberek távoztak, mint Kevin Gausman (a Toronto Blue Jays-be igazolt), Buster Posey (visszavonult), vagy a csak fél szezonig a csapatnál levő Kris Bryant.

Posey hiánya azért is lehet fájó, mert ikonikus alakját veszítette el a csapat, és bár Joey Bart-ot tehetségesnek tartják, Posey cipőjébe nem sokan tudnának ilyen hirtelen belelépni. Gausman helyét sem pótolták egy az egyben, de Alex Wood-ot és Anthony DeSclafani-t is megtartották, valamint érkezett Carlos Rodón és Alex Cobb is (Matthew Boyd sérülése miatt legkorábban csak nyáron mutatkozhat majd be a csapatban).

Rodón kiválóan kezdte a tavalyi évet, ám az alapszakasz végére elfogyott, így 2022-ben meg kell mutatnia, hogy tényleg ásszá nőtte ki magát annyi év gyenge teljesítménye után. Cobb viszont pont annak a megbízható veteránnak tűnik, aki statisztikáival nem fogja megemelni a pulzusszámunkat, de ötnaponta odaáll majd a dombra és megadja az esélyt csapatának a győzelemre.

Ilyen játékosokkal pedig tele van a Giants, akik az ütősorba csak egy új igazolást hoztak Pederson személyében, de már tavaly is – az előbb említett Rays-hez hasonlóan – bármikor előhúztak a kalapból olyan spílert, aki aztán oroszlánrészt vállalt a győzelmekből.

Ám Posey hiánya, a tavalyi szezon után megnövekedett elvárások és a természetesnek gondolt regresszió miatt én mégis a Top10 alsó felébe rangsorolom őket.

8. Boston Red Sox

Fontosabb érkezők: SS Trevor Story (6 év, 140 millió $); SP Michael Wacha (1 év, 7 millió $); SP James Paxton (1 év, 10 millió $); SP Rich Hill (1 év, 5 millió $); OF Jackie Bradley Jr. (csere keretében); RP Jake Diekman (2 év, 8 millió $)

A BoSox tavaly kisebb meglepetésre főcsoport-döntőig jutott, köszönhetően például annak, hogy a várakozásoknak megfelelően harapott az ütősor, ám mellettük az ász, Chris Sale sérülése ellenére a dobók is remek teljesítményekkel rukkoltak elő, amelyre viszont kevesen számítottak.

A sztori idén sem fog változni.

Az ütősor továbbra is az egyik legjobb a ligában, még úgy is, hogy Kyle Schwarber és Hunter Renfroe távozott, akiért cserébe a tavaly katasztrofális ütőteljesítményt nyújtó Bradley Jr. ment vissza Bostonba, ám hogy a csapatstatisztikák mégse lássák kárát a dolgoknak, a szabadügynök-piacról behúzták Trevor Story-t. Vele kapcsolatban sokat emlegették, hogy csak olyan csapatba hajlandó igazolni, amelynél maradhat shortstop, ám Bostonban az a pozíció már foglalt Xander Bogaerts által. De a döntéshozók és 140 millió dollár meggyőzte Story-t, hogy inkább vállalja be a Red Sox kettes védő posztját. Ha tudja bizonyítani, hogy a Coors Field-től távol is komolyan kell venni, mint ütőjátékos, akkor innen is sok sikert kívánok az ellenfelek dobósorának.

Viszont némi szerencsére a rotációnak is szüksége lesz, lévén Sale idén is a sérültlistán kezdi az évet, minimum két hónap kihagyás vár rá, ráadásul a másik biztos pont, Eduardo Rodriguez a holtszezonban a Detroit Tigers-be igazolt. De így sincs minden veszve, hiszen a tavaly kiugróan jó produkciót nyújtó Nick Pivetta és Tanner Houck idén végérvényesen biztosíthatják helyüket a kezdőötösben, miközben Nate Eovaldi első számú pozíciója Sale visszatéréséig egészen biztos. Ehhez a hármashoz jön a télen szerződtetett veterán Hill, valamint az elmúlt évben Tampában kicsit magára találó Wacha, valamint Paxton, amint felépül sérüléséből. Nem a legveretesebb ötös-hatos, de a BoSox tavalyi rotációja sem volt semmivel erősebb és mégis messzire jutottak.

Így a feladat idén is adott: a dobóknak ki kell húzni addig, míg Sale rendelkezésre áll, miközben az ütősornak tovább kell terrorizálni az ellenfeleket. Mivel ezt az előző idényben is hiba nélkül megcsinálták, véleményem szerint meglepetés lenne, ha a Red Sox idén nem jutna be a rájátszásba.

7. New York Mets

Fontosabb érkezők: SP Max Scherzer (3 év, 130 millió $); OF Starling Marte (4 év, 78 millió $); 3B Eduardo Escobar (2 év, 20 millió $); OF Mark Canha (2 év, 26.5 millió $); RP Adam Ottavino (1 év, 4 millió $); SP Chris Bassitt (csere keretében)

Ugyan feljebb, a San Diego Padres esélyeinek latolgatásakor azt írtam, hogy a kaliforniai gárdánál nagyobbat senki nem égett tavaly, de azt azért meg kell jegyezni, hogy a New York Mets 2021-es szereplése nem sokkal maradt el a Padres-étól. Az új tulajdonos kimeríthetetlen hitelkártyáját felhasználva rengeteg pénzt költöttek el, ám év végén még a pozitív mérleg sem jött össze.

Ezt követően a holtszezon első két hónapjában csak röhögni lehetett a Mets-en (az év melyik hónapjában nem tesszük ezt?), miután kb. minden szóba jöhető ember visszautasította az általános igazgatói (GM) posztról szóló állásinterjút, amely azért üresedett meg, mert az azt betöltő Zack Scott-ot ittas vezetéssel kapcsolták le. Scott egyébként azt a Jared Porter-t pótolta, aki kb. két hétig volt GM mielőtt szexuális zaklatásos botrányba keveredett.

Végül aztán új GM, Billy Eppler és új edző, Buck Showalter került a Mets-hez, de finoman szólva sem nyugodtan indult ez az átigazolási időszak.  

Semmi pánik, a holtszezonban Steve Cohen még többet invesztált a csapatba, úgyhogy mostmár tényleg nem lehetnek kifogások. Illetve egy máris akad: a csapat legjobb dobója, Jacob deGrom sérülés miatt az alapszakasz első két hónapját biztosan kihagyja.

És deGrom sérülése már tavaly is lefelé ívelő pályára állította a csapatot, de pont ezért érkezett rekordfizetésért Max Scherzer, aki simán át tudná venni deGrom helyét, ha nem rakoncátlankodna a combhajlító-izma. A legfrissebb hírek szerint Mad Max azért képes lesz majd dombra állni a szezon második mérkőzésén, de tavaly pont ugyanígy indított a Mets – igaz féltávig még így is vezették a csoportjukat. Szerencséjükre Scherzer után igen okosan költekezett/igazolt a vezetőség, mert az Oakland Athletics-ből megszerzett Bassitt pont az a stabilizáló erő lehet a két szupersztár (deGrom, Scherzer) és a rotáció vége (Taijuan Walker, Carlos Carrasco) között, amelyre minden csapatnak nagy szüksége van. Ráadásul Carrasco tavaly nem igazán tudott formába lendülni sérülése után, így ha idén megcsillant valamit régi tudásából, simán átvészelhetik deGrom hiányát.

Az ütősorra is elmondhatjuk, hogy megcsillanthatnák igazi tudásukat, mert alig volt olyan, aki ne teljesített volna alul a tavalyi szezonban. Ha Francisco Lindor, James McCann vagy Jeff McNeill visszatalál önmagához, akkor az olyan kiváló kiegészítő emberekkel, mint Starling Marte (bár ő több, mint kiegészítő), Mark Canha és Eduardo Escobar, felturbózott lineup szinte biztos beviszi a csapatot a kibővített rájátszásba. Ha viszont ugyanazt a szenvedést produkálják, mint 2021-ben, akkor év végén ismét jót fogunk kacagni a Mets-en.

6. Houston Astros

Fontosabb érkezők: RP Hector Neris (2 év, 17 millió $); INF Niko Goodrum (1 év, 2.1 millió $)

Kevés csapat van a ligában, amely legjobb játékosa elvesztése után ugyanúgy divíziója favoritja lenne, mint az Astros, de Carlos Correa Minnesotába költözése ellenére még mindig houstoni AL West győzelemre van a legtöbb esély.

A csapat nem volt túl aktív a télen, Correa helyére senkit sem igazoltak, bíznak az újonc Jeremy Peña-ban (vagy Aledmys Díaz-ban, vagy Niko Goodrum-ban), aki – bár csak 37 meccsen – biztató számokat produkált a farmcsapatban. De még ha lyukas is maradna a SS pozíció és a három fő egyike sem tud megnyugtató megoldást nyújtani, a többi poszton már bizonyított játékosok játszanak, a tavalyi szezonban a középkülsős pozíciót is jól megoldották, pedig akkor szintén egy alapember, George Springer távozott a csapattól.

A rotációba visszatérhet a tavalyi idényt sérülés miatt kihagyó Justin Verlander, valamint egyszer majd végre Lance McCullers Jr. is felépülhet, de addig is a többiek tartják a frontot, míg a bullpen amúgy is rendben volt, de azért Neris-szel oda is hoztak erősítést.

Tulajdonképpen a helyzet nem lesz ismeretlen a ’Stros számára, átvészelték már Springer, Gerrit Cole vagy Dallas Keuchel távozását is, de nem lenne meglepetés, ha Correa kiesésével visszaesne a támadógépezet. A csoportgyőzelemre még így is ők a legnagyobb esélyesek, de most egy kicsit többször kell hátra tekinteniük majd.

5. Chicago White Sox

Fontosabb érkezők: OF AJ Pollock (csere keretében); RP Joe Kelly (2 év, 17 millió $); RP Kendall Graveman (3 év, 24 millió $); 2B Josh Harrison (1 év, 5.5 millió $)

A White Sox akár előrébb is állhatna a listámon, de a napokban két rossz hírt is kaptak: két fontos láncszemet, a cseredobókat erősítő Garrett Crochet-et, valamint egyik legjobb kezdődobójukat, Lance Lynn-t is egy időre elveszítették. Szerencséjükre Lynn előre láthatólag „csak” két hónapot kell kihagyjon, Crochet viszont Tommy John könyökműtéten esik majd át, így idén biztosan nem léphet pályára.

Pedig a holtszezon elég jól sikerült: Harrison-nal és az újraszerződtetett Leury Garcia-val megoldották a kettes bázist, a bullpen-be hoztak két kiváló dobót Kelly és Graveman személyében, majd az így feleslegessé vált Craig Kimbrel elcserélésével betöltötték az évek óta megoldatlan 3. számú OF pozíciót.

Ha AJ Pollock egészséges tud maradni, nagy erősítést jelent majd a gárdának, de ugyanez igaz két társára, Eloy Jiménez-re és Luis Robert-re is, akik tavaly hónapokat hagytak ki, ám így is simán nyerte a csoportját a ChiSox.

Bár a riválisok erősödtek, és a Sox rotációjában több kérdőjel is van, óriási meglepetés lenne, ha nem ők végeznének az AL Central élén. Az ő céljuk igazából minél tovább jutni a rájátszásban, csak előtte azért le kell játszani 162 meccset.

4. Toronto Blue Jays

Fontosabb érkezők: SP Kevin Gausman (5 év, 110 millió $); SP Yusei Kikuchi (3 év, 36 millió $); 3B Matt Chapman (csere keretében); OF Raimel Tapia (csere keretében); RP Yimi Garcia (2 év, 11 millió $)

A Blue Jays-nél elérkezett az idő, hogy a Vlad Guerrero Jr. – Bo Bichette vezette brigád nagyot lépjen előre és divízió győzelemért, valamint minél sikeresebb rájátszásért harcoljon. A vezetőség ennek megfelelően kezelte ezt az átigazolási szezont, és bár két alapember (Robbie Ray és Marcus Semien) távozott, nem mondanám, hogy nagyon gyengült volna a keret.

Gausman pont Ray pótlására érkezett és gyanítom bizonyítani akarja, hogy meg tud birkózni az AL East-tel (még a Baltimore Orioles játékosaként nem igazán tudta kihozni magából a maximumot, de azóta kiválóan teljesít), míg Yusei Kikuchi Seattle-ben már megmutatta, hogy nullázni tud ütősorokat, de mellette sokszor szét is csapták. Kíváncsian várom, hogy az American League keleti divíziójának ütősorain hogyan tudja majd áthámozni magát, de ötödik számú dobóként nem neki kell majd a vezéregyéniségnek lennie.

A lineup Semien távozásával rengeteget veszít, de egy egészséges George Springer szezonnal belülről pótolhatják, míg Chapman ütésben valószínűleg sokat profitál majd abból, hogy csak hatodik és nem második számú ütőjátékosnak kell lennie, mint Oakland-ben. Március végén aztán még arra is gondoltak a döntéshozók, hogy Tapia személyében egy olyan balkezes ütőt hozzanak a jobbra húzó ütősorba, aki sebességével többször okozhat majd kavarodást a bázisokon.

Összességében szerintem csak egy sérülésekkel tarkított szezon tudja megakadályozni azt, hogy a Jays idén bemasírozzon a playoff-ba. És persze az sem elhanyagolható tény, hogy két év után végre odahaza, a Rogers Centre-ben kezdhetik meg a szezont.

3. Milwaukee Brewers

Fontosabb érkezők: OF Andrew McCutchen (1 év, 8 millió $), C Pedro Severino (1 év, 1.9 millió $); OF Hunter Renfroe (csere keretében); INF Michael Brosseau (csere keretében); C Victor Caratini (csere keretében)

Milwaukee-ban szokás szerint nem költött túl sokat a vezetőség, pedig talán csak egy nagyon jó ütőjátékosra vannak az áhított World Series-től. De a büdzsé véges, így David Stearns azzal főzött, amit a konyhában talált.

A rotációhoz és a bullpen-hez nem nyúlt, lévén mindkét egység a liga legszűkebb elitjébe tartozik, még egy kis kollektív formahanyatlással is Top5-ösek lennének. Az ütősorban azonban voltak változások, mivel a katasztrofális szezont produkáló Jackie Bradley Jr.-t visszapostázták Bostonba, hogy helyére a sokkal jobb ütőteljesítményre képes Hunter Renfroe-t hozzák, de a Miami-ba távozó Avisaíl Garcia helyét is betöltötték, őt a veterán Andrew McCutchen próbálja majd pótolni. Gyaníthatóan nem fogja azokat a számokat hozni, mint Garcia, de kíváncsi vagyok, hogy a National League-ben is bevezetett DH-szabálynak köszönhetően mennyire tudja megfiatalítani magát Cutch. Lehet, hogy DH-ként újra kivirágzik majd.

A Brewers-nél egész biztos bíznak ebben, mint ahogy abban is, hogy Christian Yelich végre újra megközelíti MVP formáját….bár ez már a harmadik szezon, hogy erre várunk. De ha valakiben, akkor Yelich-ben benne van az ugrásszerű formajavulás, amivel egyből respektálhatóvá varázsolná az ütősort. De egy egész szezonnyi Willy Adames és feljavult Luis Urías is biztosan kedvező hatással lesz a statisztikákra, míg a télen megszerzett Brosseau-t szinte minden infield pozícióban be lehet vetni, így bárkit pótolni tud, aki épp nem teljesít megfelelően.

Mivel a csoportriválisok nem erősödtek annyit, az NL Central idén is a Brewers csapatáé lehet, és a nyári cserehatáridőig lesz idejük megnézni, mit tud a lineup. Augusztus elejéig még kozmetikázhatják ezt a csapategységet, ha szükséges, hogy aztán teljes gázzal induljanak neki a rájátszásnak.

2. Los Angeles Dodgers

Fontosabb érkezők: 1B Freddie Freeman (6 év, 162 millió $); RP Daniel Hudson (1 év, 7 millió $); SP Tyler Anderson (1 év, 8 millió $); SP Andrew Heaney (1 év, 8.5 millió $) RP Craig Kimbrel (csere keretében)

A Dodgers most már évről évre a bajnoki cím legnagyobb várományosa, ám tavaly a döntőtől egy lépésre elbuktak, majd a télen távozott Max Scherzer, Corey Seager és Kenley Jansen is. De egy kis pénzzel és okos csapatépítéssel sikerült betömködni a lyukakat, így idén is tollal beírhatjuk a Dodgers-t az esélyesek csoportjának elejére.

Clayton Kershew némi várakozás után visszatért még egy évre, a rájátszásban (és az alapszakaszban is) remeklő Chris Taylor is maradt (4 év, 60 millió dolláros szerződéssel) és az edző, Dave Roberts kontraktusát is meghosszabbították még 3 évre. Aztán lecsaptak a hoppon maradt Freddie Freeman-re, akivel simán pótolhatják Seager produktivitását, ráadásul Frederick nem is annyira sérülékeny mint a volt Dodgers shortstop.

Az ütősorban gyakorlatilag minden pozícióban egy sztárjátékossal találkozunk, egyedül Cody Bellinger kérdéses, mivel neki tavaly a gyengénél is gyengébb szezonja volt. Ha ő is javulni tud, dobó legyen a talpán, aki megállítja ezt a gépezetet.

A rotációban már vannak kérdések. Bár Walker Buehler és Julio Uríás betonbiztos pont, Kershaw-n már kezdenek látszani az évek, Tony Gonsolin nem nyújtott maradandót 2021-ben, Dustin May sérült, Trevor Bauer továbbra is távol van a csapattól, míg büntető- és/vagy polgári peres ügyeit intézi, Andrew Heaney terített betli volt tavaly, Tyler Anderson nem az a játékos, aki nagyot lendít ezen a csapatrészen, míg David Price formája igazi talány. Ám mégis, a felsorolt 6-7 névből azért össze lehet kaparni egy működő kezdőötöst, de egy rájátszás szériában a Buehler-Urías-Kershaw hármas egy szinttel a Scherzer-Buehler-Kershaw alatt van, bár a végső sikert utóbbival végül nem érték el.

A bullpen closer nélkül maradt Jansen távozásával, de Kimbrel képes lehet betölteni az űrt, főleg, ha a tavalyi idény első felében produkált statisztikákat hozza. Előtte pedig többen is képesek lerövidíteni a meccseket, így a foghíjas rotáció talán mégsem lesz akkora probléma.

Bár a rájátszás simán meg lesz, de most mintha egy kicsit megint minden Clayton Kershaw-n múlna: ha neki kiváló szezonja van, a World Series-be jutásért sem kell majd megizzadni, ám ha tovább hanyatlik a formája, akkor nyáron újra zsebbe kell majd nyúlni a cserepiacon. Mondjuk pénze az pont van a Dodgers-nek.

1. Atlanta Braves

Fontosabb érkezők: 1B Matt Olson (csere keretében, majd 8 év, 168 millió dolláros szerződéshosszabbítás); RP Kenley Jansen (1 év, 16 millió $); RP Colling McHugh (2 év, 10 millió $); C Manny Pina (2 év, 8 millió $)

Bármi történik a holtszezonban, nálam a bajnoki címvédő az első, ráadásul a Braves nem gyengült a tél során. Még annak ellenére sem, hogy bekövetkezett az elképzelhetetlen: a csapat és Freddie Freeman útjai elváltak egymástól. A Braves előre menekült és ahelyett, hogy 6 éves szerződést kötöttek volna Freeman-nel, cseréltek a fiatalabb Olson-ért, akivel aztán aláírtak 8 évre. Olson atlantai srác, óriási home run vágó, kiváló védőjátékos, így minden tekintetben megfelelő Freeman-utód lesz, vele kiegészülve továbbra is a Braves rendelkezik az egyik legjobb infield-del.

Az outfield-en leginkább belülről érkező erősítésekben bízhatnak, mert megtartották az NLCS hős Eddie Rosario-t, Marcell Ozuna visszatérhet eltiltásából, és valamikor a szezon közepén Ronald Acuña Jr. is felépül sérüléséből. Hátborzongató belegondolni, hogy a sokak által a liga legjobb játékosának tartott Acuña nélkül lettek bajnokok, az ő érkezése egy-két szinttel meg fogja emelni az amúgy sem pite ütősor teljesítményét.

A rotációban nem hajtottak végre erősítést, továbbra is a Max Fried-Charlie Morton-Ian Anderson hármasban bíznak, jogosan, a kezdőötös dolgát pedig egy brutálisan megerősített bullpen fogja segíteni. A cseredobók amúgy is hatalmas részt vállaltak abból, hogy bajnok lett a csapat, de most érkezett záródobónak Jansen, valamint a bármelyik játékrészben bevethető McHugh is. Mellettük Tyler Matzek, Will Smith és A.J. Minter továbbra is az edző rendelkezésére áll, így a Braves olyan jó bullpen-nel rendelkezik, hogy némi túlzással egy négyfős rotációval is kiállhatnának, az ötödik napon elég lenne a cseréket bevetni.

Bár a Dodgers revansra vágyik, a Mets és a Phillies remekül erősített, a Braves továbbra is bajnokesélyes, a rájátszás szereplésük biztosra vehető. Acuña-t pedig fűtheti a bizonyítási vágy, hogy vele is magasba emelhesse a csapat a World Series trófeát, így igazán izgalmas szezonban bízhatnak az együttes szurkolói.

Amit az Astros-ról írtam („kevés csapat van a ligában, amely legjobb játékosa elvesztése után ugyanúgy divíziója favoritja lenne”) az teljes mértékben áll a Bravos-ra is.

(A képek forrása: truebluela.com, phillyvoice.com, ussports.org, cbssports.com, tsn.ca)