A múlt héten lezárultak a főcsoport-elődöntők (Division Series). Nézzük meg, ki és hogyan került ki győztesen a Los Angeles Dodgers és a San Francisco Giants csatájából.
Az idei alapszakasz két legjobb csapata. A 107 győzelemmel franchise rekordot felállító Giants. A bajnoki cím után 106 mérkőzést nyerő Dodgers. A széria, amely mindenki szerint túl korán jött el. A két csapat összecsapása nem múlta alul a várakozásokat, még akkor sem, ha három alapember szereplését voltunk kénytelenek nélkülözni (Brandon Belt – Giants; Max Muncy és Clayton Kershaw – Dodgers).
A címvédő végül túljutott riválisán, de a lezárás nem sikerült túl szépre.
1. mérkőzés
San Francisco Giants - Los Angeles Dodgers 4-0
Az első összecsapás rögtön meglepően sima Giants győzelemmel ért véget, Logan Webb majdnem 8 teljes játékrészen át dominálta az ellenfelet, pedig a másik oldalon sem akárki, Walker Buehler állt dobódombra.
Webb mindössze 5 bázisütést adott fel, kiosztott 10 strikeout-ot és a vendégek összesen háromszor jutottak el pontszerző pozícióig míg Webb-bel kerültek szembe – az elsőben, a hatodikban és a hetedikben merészkedtek el a kettes bázisig. De a cserékkel sem voltak szerencsésebbek a címvédő ütői, sem Tyler Rogers, sem Camilo Doval nem engedett bázisra embert, így a három veterán által elért hazafutás (Buster Posey – kétpontos az első inning-ben; Kris Bryant – szóló a hetedikben; Brandon Crawford – szóló a nyolcadikban) bőven elég volt a széria első meccsének megnyeréséhez.
Érdekesség a mérkőzésről: Webb a negyedik olyan Giants dobó lett, aki első playoff mérkőzésén legalább 10 K-t osztott ki.
A meccs embere: Logan Webb – 7.2 IP, 5 H, 10 K
2. mérkőzés
San Francisco Giants - Los Angeles Dodgers 2-9
Nem sokáig rágódott a nullázáson a Dodgers, a második meccsen hozták az egyenlítést, bár félútig igen szoros volt az eredmény.
A dombon Julio Urías és Kevin Gausman kezdtek és már az első játékrészben felpakoltak 1-1 futót a bázisokra, de a pontszerzésre még egy inning-et várni kellett. A 2. tetején először Chris Taylor ütött duplát, majd két kiesőnél a hazaiak edzője, Gabe Kapler úgy döntött, hogy inkább direkt sétáltatják AJ Pollock-ot, hogy dobójának az ellenfél hajítójával, Urías-szal kelljen szembenéznie. Csakhogy Urías túl járt az eszén, és nagyon szép szimplát küldött balra, amivel megszerezte magának és csapatának a vezetést, ráadásul egyből utána Mookie Betts is behozott egy pontot (RBI-szimpla), így hirtelen 2-0-ra elment a vendégcsapat.
Ám a játékrész alján egy pontot összehozott a Giants is, majd egészen a hatodikig a két kezdődobó párharcát láthattuk – egyedül egy Buster Posey duplát jegyezhettünk fel a statisztikába. A hatodikat viszont Trea Turner duplával indította, majd Gausman estéje Will Smith sétája után ért véget. A helyére érkező Dominic Leone azonban egyből megtöltötte a bázisokat, majd feladott egy kerítésről levágódó duplát Cody Bellinger-nek, amiből két újabb Dodgers pont ért körbe (1-4).
Belli duplája pedig ledöntötte a gátakat, rögtön utána AJ Pollock is duplázott, aminek következtében ismét két run került az eredményjelzőre (1-6). Hiába szerzett fordulás után egy pontot a hazai gárda is, Mookie Betts egy hármasra küldött lézerrel azonnal véget vetett a Giants támadássorozatának.
A Dodgers bullpen jól dolgozott (4 IP, 3 H, ER, BB, 3 K), az ütősor pedig szerzett még három pontot a nyolcadik tetején, így a végére tetemes különbség alakult ki a két csapat között, a Dodgers pedig elégedetten utazhatott haza Los Angelesbe.
Érdekesség a mérkőzésről: A Dodgers ütősorából heten értek el legalább egy bázisütést és szereztek legalább egy RBI-t, ilyenre utoljára az 1947-es World Series 3. mérkőzésen fordult elő a csapattal. Ez természetesen csapatrekord.
A meccs embere: AJ Pollock – 2/3, 2 R, 2B, 2 RBI, BB, K
3. mérkőzés
Los Angeles Dodgers - San Francisco Giants 0-1
Az első los angelesi meccs előtt magabiztosnak érezhették magukat a hazai szurkolók. Csapatuk nagy különbséggel nyerte az előző mérkőzést, a dombon pedig legjobb dobójuk, Max Scherzer kezdett.
Mad Max hozta is magát, erős 7 inning-et adott csapatának, amely alatt csak egyetlen hibát követett el: az 5. tetején túlságosan középen hagyott egy gyorslabdát, ami nem okozott gondot a karrierje csúcsához képest kissé lelassult Evan Longoria-nak, aki kiküldte a lasztit a lelátóra. Ezen kívül viszont Scherzer ellenállhatatlan volt, az erős szél sem zavarta meg (kivéve az elsőben), és mindössze 4 futót engedett ki a bázisokra egész startja során.
Balszerencséjére a Giants dobói is remek napot fogtak ki, Alex Wood ellenében csak egyszer jutottak el a hármas bázisig a hazaiak játékosai (4.2 inning alatt), majd még a hetedikben tudtak két embert bázisra pakolni, de a pontszerzés ekkor sem jött össze, mivel Brandon Crawford kosárlabdázókat megszégyenítő ugrással szedte le Mookie Betts legalább egy pontot érő ütését.
Az utolsó inning-ben a csereként beálló Gavin Lux viszont a második felé küldött labdát kivágta balra, és már emelte a kezét, hogy ünnepelje az egyenlítést, amikor a szél megfogta ütését, így a labda és a Dodgers győzelmi reményei elhaltak Steven Duggar kesztyűjében. Lux hős lehetett volna, de így csak a 9. játékrész harmadik és egyben a meccs utolsó kiesője lett.
A Giants győzelmével a kiesés szélére lökte a duplázni készülő Dodgers-t.
Érdekesség a mérkőzésről: 89 % esély volt arra, hogy a 9. játékrészben Gavin Lux ütéséből basehit lesz – gyakorlatilag bármely más időjárási viszony mellett sima hazafutás lett volna -, ám az mégis stadionon belül maradt.
A meccs embere: Evan Longoria – 1/3, R, HR, RBI, K
4. mérkőzés
Los Angeles Dodgers - San Francisco Giants 7-2
Akárcsak az első meccs után, a negyediken is nagyon simán nyert a Dodgers egy nullázást követően. Walker Buehler ezúttal győzelemre tudta vezetni csapatát, bár 5 játékrészt nem sikerült végigdobnia, de csak egy pontot adott fel a vendégeknek és az is már lecserélése után ért körbe. Ezen kívül sok lehetősége nem volt a Giants-nek, míg Buehler állt a dombon, egyedül a másodikban tudtak igazán veszélyeztetni, amikor két szimpla után, egy kiesőnél futóik voltak a sarkokon, de run-t sem Evan Longoria (strikeout), sem Mike Yastrzemski (lineout) nem tudott beütni.
Ez pedig végül döntőnek bizonyult, hiszen a Dodgers már a kezdéstől nagy tempót diktált és 5 inning alatt 5 pontot is szerzett, de ez lehetett volna sokkal több is. Az első alján Trea Turner hozta be duplával a korábban szimplát ütő Corey Seager-t, míg a másodikban Chris Taylor ütött sac fly-t és adott hozzá még egy egységet csapata előnyéhez – ám Taylor nem sokkal maradt el a hárompontos hazafutástól. Jól leírja, mennyire jól ment a Dodgers ütősornak, hogy a vendégek kezdődobóját, Anthony DeSclafani-t már a 2. alján le kellett cserélni.
De a bullpen sem tudta tartani a hazaiakat, a 3. alján három sétával megtelítették a bázisokat, és csak azért menekültek meg a nagyobb bajtól, mert sikerült a hazain megcsinálni egy kiejtést, valamint Chris Taylor újabb ütését LaMonte Wade Jr. a falnak csapódva kapta el – Taylor még az előzőnél is közelebb járt a home run-hoz.
Ami Taylor-nak nem, az Mookie Betts-nek összejött: a right fielder a negyedikben vágott kétpontos hazafutást (4-0), majd a következő játékrészben egy önfeláldozó ütéssel (sac fly) visszaállította a négypontos különbséget (5-1).
A meccs második felében a hazaiak bullpen-je szállította a kiejtéseket, az ütősor pedig, Will Smith kétpontos homérjának köszönhetően még két run-t felpakolt az eredményjelzőre. A kilencediket Phil Bickford gond nélkül lehozta, így a hazaiak kiharcolták a mindent eldöntő ötödik mérkőzést, a csapatok utazhattak vissza San Franciscóba.
Érdekességek a mérkőzésről:
- Walker Buehler életében először állt dobódombra a szokásosnál rövidebb pihenőidőt követően (mindössze 3 nap telt el a legutóbbi startja óta);
- Brusdar Graterol elpörökölt egy 102.5 mérföld/óra gyorsaságú labdát a mérkőzésen.
A meccs embere: Mookie Betts – 2/4, R, HR, 3 RBI, K
5. mérkőzés
San Francisco Giants - Los Angeles Dodgers 1-2
A Giants 107 mérkőzést nyert az alapszakasz során, a Dodgers 106-ot. Az egymás elleni eredmény 10-9 volt a Giants-nek. Ha a playoffot is számoljuk (a wild card meccset is beleértve), mindkét együttes 109 győzelmet szerzett 2021-ben.
Szinte teljes mértékben azonos teljesítményt nyújtottak, meglepő hát, hogy egy utolsó, mindenről döntő mérkőzést kellett játszaniuk? Amely a két csapat történetének harmadik win-or-go-home mérkőzése volt; az előző kettőt (1951 – The Shot Heard ’Round the World; 1962) a Giants nyerte.
A hazaiaknál az első meccset domináló Logan Webb kezdett, ám Dave Roberts edző meglepetésre nem rögtön Julio Urías-szal indította a mérkőzést, hanem a bullpen-nek szavazott bizalmat. A taktika végül bejött, mert a harmadikban beálló Urías-nak csak kétszer kellett végigmennie a hazaiak ütősorán, valamint csak egyszer állt ütéshez, miközben az ismét kiváló startot produkáló Webb pl. a másodikban úgy állt ütéshez, hogy két ember is bázison volt, de sima K-t kapott Graterol-tól.
Éljen a National League és a DH nélküli baseball!
Persze a hazaiak szurkolói cseppet sem búslakodtak a másodikban elszalasztott lehetőség miatt, hiszen Webb 7 nagyon erős inning-et hozott, ami alatt csak egy pontot adott fel – a 6. tetején egy Betts szimpla-ellopott bázis-Seager dupla kombináció végén szerzett vezetést a Dodgers. Ám fordulás után egyből egyenlítettek a hazaiak: Darin Ruf vágott szóló hazafutást, így tovább gyűrhették egymást a csapatok, nem akart eldőlni a találkozó.
A vendégek a nyolcadikban jutottak kecsegtető lehetőséghez, két emberük is bázisra került egy kiesőnél, ám Tyler Rogers és Camilo Doval meg tudta csinálni a maradék két out-ot, és mivel a hazaiak a 8. alján nem tudtak embert bázisra juttatni Kenley Jansen-nel szemben, az utolsó körre maradt a döntés.
Ahol Doval előbb megdobta Justin Turner-t, majd engedett egy szimplát Gavin Lux-nak, aki után a katasztrofálisnál is rosszabb alapszakaszt produkáló Cody Bellinger állt ütéshez. A szezon során automatikus out-nak számító Belli viszont a vendégek szezonjának egyik legfontosabb ütését szállította, szimplájával behozta Turner-t és 2-1-es vezetéshez juttatta csapatát. És mivel a Dodgers már elhasználta Jansen-t a nyolcadikban, Max Scherzer érkezett behúzni a mentést, akinek egy emberrel bázison (Kris Bryant jutott ki egy védekezési hibából) kellett megcsinálnia karrierje első save-jét.
A második out az alapszakasz során több győztes ütést szerző 'Late Night' LaMonte Wade volt, majd Wilmer Flores K-ja jelentette a Giants szezonjának végét, ám ezt a strikeout-ot még sokáig emlegetni fogják.
0-2-es count-nál Flores ugyan elindította az ütőmozdulatát, ám még időben megfogta az ütőt, az egyesen álló bíró azonban úgy ítélte meg, hogy átvitte az ütő fejét a home plate felett – a visszajátszásból egyértelműen látszott, hogy ez nem történt meg. Az ítélet azonban nem volt challenge-elhető, így az out maradt, méltatlan véget ért a Giants szezonja, valamint a nézőket is megfosztották a normális befejezéstől.
Érdekesség a mérkőzésről: Hogy mennyire volt kiegyenlített egész szezonban a két csapat versenyfutása? Még ezen a meccsen is, nyolc játékrészen keresztül mindketten ugyanannyi pontot szereztek, ugyanannyi ütésük volt és ugyanannyi futót hagytak kint a bázisokon.
A meccs embere: Mookie Betts – 4/4, R, SB
(A képek forrása: dodgerblue.com, sportingnews.com, yardbarker.com, nbcsports.com)
