Pár nap múlva egy Los Angeles Dodgers – San Diego Padres szériával elindul az MLB idei szezonja, ezért ideje megnézni, hogyan igazoltak az MLB csapatai a holtszezon során.

A mögöttünk hagyott holtszezon a szokásosnál is hosszabbra nyúlt, még mindig vannak elérhető top játékosok a piacon, így tulajdonképpen még most, a Spring Training vége felé haladva is tart az átigazolási időszak, valamint a Winter Meetings is egy-két fokkal csendesebben zajlott le, mint arra számítottam. A blogon is álmoskásan folyt az élet, de mivel március 20-án a Los Angeles Dodgers és a San Diego Padres Szöulban megrendezett összecsapásával elindul a liga idei alapszakasza, itt az idő megnézni, hogyan erősödtek/gyengültek a csapatok az elmúlt 4-5 hónap során.

Elsőként természetesen a National League nyugati divíziójával kezdünk.

Boras-bébik és a (Not So) Diamond Sports Group

Ha MLB holtszezonról van szó, egy név megkerülhetetlen a szakmában: általában a játékosügynök Scott Boras áll a legtöbb nagy név mögött és a hírhedt menedzser az esetek legnagyobb részében ki is harcolja az ígért káprázatos összegeket ügyfeleinek. A mondat első felében leírt helyzet idén sem volt másként, bár Shohei Ohtani másik ügynökséggel áll szerződésben, de Boras-nak most sem kellett panaszkodnia, hiszen olyan szabadügynököket találhattunk ügyfelei között, mint Cody Bellinger, Matt Chapman, Blake Snell, vagy Jordan Montgomery. Azaz egy korábbi MVP, aki több gyenge szezon után újra kiváló évet zárt, az MLB egyik legjobb hármas védője, egy kétszeres Cy Young-díjas ász, valamint a Texas Rangers bajnoki címében elévülhetetlen érdemeket szerző balkezes dobó.

Novemberben még azt gondoltuk, Boras idén is szépen megfej majd pár csapattulajdonost, még ha maga az ügynök egyáltalán nem is fél sokáig kivárni; a végén úgyis mindig a némete….akarom mondani Boras nyer. Így volt ez pl. Bryce Harper esetében is 2019-ben; a Philadelphia Phillies 13 éves, 330 millió dolláros ajánlata már a tavaszi edzőtábor megkezdését követően esett be. Boras azonban nem pánikolt, és végül kiharcolta ügyfelének a jól megérdemelt zsíros szerződést.

Így hát most sem ért senkit meglepetésként, hogy januárban még sem Bellinger, sem Chapman, sem Snell, sem Montgomery, de még J.D. Martinez sem rendelkezett új csapattal. A hetek egyre csak teltek, a tavaszi edzőtábor is elindult, ám az előbb említett nevek egyike sem került közelebb új csapatához.

Február közepén a baseball-társadalom már vakargatta a fejét, vajon Boras idén végre tényleg túlhúzta a húrt és saját magának kell megennie a főztjét?

Bár Scott Boras esetében nagyon nehezemre esik kimondani, mivel az élet valahogy mindig úgy alakul, hogy neki van igaza, de most tényleg úgy tűnik, hogy a holtszezon kezdetén elképzelt hosszútávú, kilenc számjegyű szerződések nem fognak beesni az ablakon. Bellinger február végén visszatért a Chicago Cubs-hoz, valamint Matt Chapman is aláírt már a San Francisco Giants-szel, de mindketten csak 3-3 éves kontraktus aljára kanyarították oda a nevüket, bár az első év után kiléphetnek a szerződésből és újra megmérettethetik magukat a piacon. Snell és Montgomery (és Martinez) azonban még mindig (ki)várnak, pedig nyakunkon az alapszakasz. Bár a legfrissebb hírek szerint Snell iránt a napokban rendesen megindult a kereslet (és Boras sosem fogja beismerni, hogy hibázott), nekem úgy tűnik, hogy a sztárügynök ezt az átigazolási szezont szépen elszúrta.

Hogy aztán 2024 végén reprezentáltjai majd szépen kilépjenek a most megkötött szerződésekből és jönni fog a nagy lóvé, Boras pedig döngetheti a mellét, hogy mindig is ez volt a terv.

Lehet, hogy Scotty B nem vette komolyan a 14 MLB csapat regionális televíziós közvetítéseinek jogát birtokló Diamond Sports Group körül már tavaly szezon előtt megjelent csődről szóló híreket? Egy ilyen, minden információ birtokában lévő ügynök, mint Boras aligha követ el ilyen hibát, de az tény, hogy a mostani átigazolási időszak másik meghatározó tényezője a Bally Sports csatornákat üzemeltető Diamond fizetési hajlandósága/képessége volt.

Röviden és elnagyoltan a helyzet az, hogy az USA-ban hiába vagy MLB TV előfizető, a környezetedben található csapatok meccseit legális stream-en nem tudod követni (blackout), kénytelen vagy valamilyen kábelszolgáltatónál előfizetni a mérkőzéseket közvetítő sportcsatornára. A csapatok ugyan szép bevételhez jutnak a tv közvetítések díjából, ám a Netflix-generáció (valljuk be. némileg jogosan) minek fizetne 100+ tv csatornáért, amikor ott van megannyi streaming szolgáltató, ahol gyakorlatilag mindent megtalál. A kábel előfizetések csökkenése pedig a csőd szélére sodorta a Diamond-ot (még egyszer mondom, ez nagyon leegyszerűsített vázlat, nyilván megannyi oka volt, hogy ide jutott a vállalat), akik már tavaly is több csapat esetében elmaradtak a szerződésekben rögzített díjak kiegyenlítésével.

Az MLB ekkor közbelépett, átvette pl. a Padres közvetítési jogait és a csapat meccseit elérhetővé tette az MLB TV-n, de a helyzet az eltelt hónapok alatt sem oldódott meg, még az a lehetőség is felmerült, hogy a Diamond további együttesekkel is felbontja a megkötött szerződéseket, pl. a Texas Rangers-szel és a Cleveland Guardians-szal. Ez pedig azt jelentette volna, hogy még több csapat esik el a költségvetésbe már betervezett, szemmel is jól látható összegtől.

De ha utóbbira végül nem is került sor, a bizonytalanság érezhetően rányomta sok csapat holtszezonjára a bélyeget. Mivel a Diamond 14 gárdával állt kapcsolatban, majdnem a liga fele kénytelen volt extra elővigyázatossággal eljárni a tél során.

A Padres-nak pl. már tavaly szeptemberben hitelt kellett felvennie, hogy kezelje átmeneti pénzügyi problémáit, ráadásul sajnálatos módon, november közepén tulajdonosuk, Peter Seidler is elhunyt, így az ő esetükben igen konzervatív átigazolási szezonra volt kilátás – ki is jelentették, hogy jelentősen meg fogják vágni a játékosfizetésekre fordított keretet.

Egyébként a közvetítés-helyzetben úgy néz ki, pozitív fordulatot vettek a dolgok, a Diamond eladta az Amazon-nak öt csapat streaming-jogait (Detroit Tigers, Kansas City Royals, Miami Marlins, Milwaukee Brewers, Tampa Bay Rays) és az így kapott tőkeinjekcióból, illetve egyéb pénzügyi műveletekkel végül (úgy tűnik) mégis elkerülik a csődöt. A Padres és az Arizona Diamondbacks kivételével a többi 12 csapat közvetítéseit továbbra is vállalni tudják, a Guardians, a Rangers és a Minnesota Twins szerződéseit pedig újratárgyalták. Mivel a Twins-szel kötött előző kontraktus 2023 végén lejárt, a minnesotai együttes is igen csendes holtszezont zárt, csak azután lettek aktívak, miután januárban újabb egy évre megállapodtak a Diamond-dal.

Így áll a helyzet most, az említett pénzügyi tranzakciókat és újratárgyalt szerződéseket a csődeljárást felügyelő bíróság is jóváhagyta, de Rob Manfred MLB-főnök tányérján igen komoly falat ez a téma, a komisszárnak hamar megoldást kell majd találnia erre az égető a problémára.

A Dodgers nyerte a holtszezont

Fentiekből a Los Angeles Dodgers "semmit nem vett észre", ők financiálisan teljesen egészségesek és ezt kihasználva olyan átigazolási szezont rittyentettek, hogy még most is csak tátjuk a szánkat. Több mint 1 milliárd dollárt tapsoltak el, igazoltak két japán szupersztárt, ráadásul az MLB szabályzatainak egy kevésbé előtérben lévő részére is ráirányították a figyelmet.

Az NL West-et 2013 óta egy év kivételével mindig nyerő együttes a 2023-as szezont megelőző holtszezonban kicsit visszalépett (nem tartották meg Trea Turner-t vagy Cody Bellinger-t sem), most viszont pénztárcájuk teljes erejével csaptak le az MLB-re.

Egyáltalán nem meglepő módon ők vitték el a holtszezon ékkövét, Shohei Ohtani-t, akivel a sportvilág valaha volt legnagyobb szerződését kötötték meg: a japán csillag markát 10 év alatt 700 millió dollár üti majd…..legalábbis ezt hittük elsőre, amikor nyilvánosak lettek a számok. Aztán egyre csak jöttek a hírek….

De ugorjunk vissza a bejelentés előtti történésekre is.

Ohtani és ügynöke, Nez Balelo szándékosan a lehető legnagyobb csendben intézték ügyeiket, szinte alig lehetett bármit is hallani arról, kikkel folynak tárgyalások. Ám az internet népét nem lehet kordában tartani, és amikor egy decemberi napon az N616RH jelzésű magánrepülő felszállt a Narancsvidék (Ohtani otthona) egyik repülőteréről, a fél internet tudni vélte, hogy Shohei Ohtani ott ül a járaton és Toronto felé vette az irányt. Amikor egy kanadai operaénekes (Clarence Frazer) benzint locsolt a tűzre azzal a nyilatkozatával, hogy információi szerint a Blue Jays japán dobója, Yusei Kikuchi nagy létszámú foglalással rendelkezik az egyik étteremben, mindenki fejében összeállt a kép: Ohtani a Blue Jays-be igazol.

A gép még a levegőben volt, de lent a földön már mindenki beleőrült a várakozásba. Földet érés után azonban robbant a bomba: a gépen nem Ohtani utazott, hanem „csak” az ottani Cápák között c. műsor egyik bírája, Robert Herjavec.

Ohtani mindezek alatt otthon tartózkodott, majd nem sokkal később bejelentették, hogy megkötötte a fent említett gigaszerződést a Dodgers-szel. Ráadásul saját kezdeményezésére (amelybe a hírek szerint más csapatok is belementek volna, pl. a Giants) fizetése évente mindössze 2 millió dollár lesz, a maradék évi 68 milliót (összesen 680 millió dollárt!) csak később, a 10 éves kontraktus lejárta után, egyenletesen fizeti majd ki a Dodgers. Mivel az MLB-nek külön szabályzata van a halasztott fizetésekre, a 10 éves, 700 milliós szerződés a luxusadó határával kapcsolatos számításokba csak évi 46 milliós fizetésként számítódik; és mindez Ohtani és ügynöke fejéből pattant ki.

Persze a Dodgers így is bőven fizeti majd a luxusadót, valamint Ohtani így is a legjobban fizetett MLB játékos lett, de ez az egyedi konstrukció lehetővé tette, hogy tovább költekezhessen a csapat; na meg persze az sem baj, hogy pénzügyileg amúgy is jól el vannak eresztve. Ám mivel Ohtani a tavalyi szezon végén könyökműtéten esett, aminek következtében ütni ugyan fog, de a dobódombon nem láthatjuk, a Dodgers-re erősen ráfért a rotáció izmosítása.

Izmosítottak is: egy héttel Ohtani leigazolása után, csere keretében megszerezték Tyler Glasnow-t a Tampa Bay Rays-ből és egyből 4 éves szerződéshosszabbítást kötöttek vele, majd még Karácsony előtt megnyerték a Japánból az MLB-be átjövő, fantasztikus tehetségnek ígérkező Yoshinobu Yamamoto-ért folytatott versenyfutást. A neki adott 12 éves, 325 millió dollár értékű szerződés természetesen a legnagyobb kontraktus, amit valaha Japánból átköltöző játékos kapott; Ohtani és Yamamoto ketten együtt több, mint 1 milliárd dollárba kerülnek majd a Dodgers-nek.

Megtartották még a vállműtétből lábadozó Clayton Kershaw-t, aki 17. szezonját húzhatja majd le a Dodgers-nél, valamint leigazolták a sérülésekkel jó ismeretségben lévő balkezes James Paxton-t is.

"Sérülésből lábadozó, sérülésekkel jó ismeretségben lévő" - véleményem szerint hiába a Yamamoto-nak kiadott óriási szerződés, ez a Dodgers-rotáció egy nagy kérdőjel a szezon előtt. Semmi meglepő nem lenne benne, ha kiváló kezdőötös állna össze Los Angelesben, és valljuk meg, erre minden esély meg van, de Kershaw és Dustin May majd csak az alapszakasz második felében léphetnek újra pályára, és ki tudja, milyen formában lesznek a hosszú, rehabilitációval töltött időszak után. Tony Gonsolin az egész 2024-es szezont kihagyja, Paxton borítékolhatóan sokszor meglátogatja majd a sérültlistát, Yamamoto bármekkora tehetség, ez lesz az első szezonja az MLB-ben és Tyler Glasnow sem az egészség mintaszobra.

Walker Buehler lehet talán a megmentő, de ő épp a tavalyi idényt hagyta ki sérülés miatt, így tulajdonképpen a másodéves Bobby Miller a rotáció bástyája. Bár nincs kétségem, hogy a Buehler-Yamamoto-Glasnow hármas dominálni fogja az ellenfeleket, és a Dodgers minden megerőltetés nélkül nyeri majd az NL West-et, de ha a sérülés-szörnyeteg felüti a fejét, elég lesz a Dodgers dobógárdája a rájátszásban is?

Ha Yamamoto át tudja menteni Japánban mutatott formáját az USA-ba is, aligha lesz probléma, de érdemes lesz figyelni a különböző, sérülésekkel kapcsolatos híreket.

Az ütősorral viszont tuti nem lesz gond, Ohtani tovább emelheti az amúgy sem gyenge lineup fényét, Mookie Betts-szel és Freddie Freeman-nel rettegett hármast fognak majd alkotni, de érkezett az outfield-re Teoscar Hernández, valamint megtartották a 2023-ban újra kivirágzó Jason Heyward-ot és a közönség kedvenc Kiké Hernández-t is. Az egyetlen nagyobb kérdés az volt, a térdműtét miatt a tavalyi szezon egészét kihagyó Gavin Lux képes lesz-e elfoglalni a shortstop pozíciót, de úgy tűnik, erre egyelőre nem kerül majd sor. Az edző, Dave Roberts a napokban bejelentette, hogy Mookie Betts lesz majd a kezdő beállós.

Lehet nem ez a legjobb megoldás, a shortstop poszt jobban igénybe fogja majd venni Betts-t, mint a kettes védő, vagy a jobbkülsős pozíció, de a Dodgers-nek lesz 162 mérkőzésnyi ideje, hogy finomhangolja a gépezetet és meginduljon a World Series felé.

Ahogy feljebb említettem, nem tartom elképzelhetőnek, hogy idén bármelyik csoportellenfelük meg tudja majd őket szorongatni.

Előre tud-e lépni az Arizona Diamondbacks?

2023-ban óriási meglepetésre a D’backs képviselte a National League-et a bajnoki döntőben. A playoff-ba épphogy becsúsztak, 84 győzelmet gyűjtöttek, a Dodgers mögött 16 mérkőzéssel lemaradva az NL West második helyén végeztek, a rájátszásban azonban egészen a döntőig meneteltek – bár Mike Hazen igazgató addig is szépen építgette a csapatot, a World Series mégis túl nagy ugrásnak volt tekinthető.

De ha már megtörtént, Hazen nem állt le és véleményem szerint remek húzásokkal erősítette meg csapatát. A rotációba leszerződtette a rutinos Eduardo Rodriguez-t, aki egy playoff-harcban is biztonsággal bevethető lesz majd, továbbá új játékosokat hozott a támadógépezet lyukas posztjaira is. Legfontosabb lépésként megtartották a tavaly jó kis szezont produkáló OF Lourdes Gurriel Jr.-t, majd hármas védőnek elhozták Eugenio Suárez-t Seattle-ből, aki talán már leszállóágban van, de védőoldalon nincsen elveszve, valamint 2021-ben és 2022-ben is 31-31 hazafutást vállalt, így talán most is legalább 20-25 home run-ra számítanak még tőle.

Ez lehet az elvárás a DH Joc Pederson-nal szemben is, de a kiegészítő embernek szerződtetett OF Randal Grichuk is beleszaladhat majd egy pár hazafutásba.

Összességében jó holtszezont zárt a D’backs, szerintem nem volt még itt az ideje, hogy komoly összegeket és éveket áldozzanak egy-egy nagy sztárra (bár E-Rod 80 milliós szerződése így is szép summának számít), de 2024-ben már az számítana meglepetésnek, ha nem jutnának be a rájátszásba.

Odaérhet-e a Padres és a Giants a wild card helyek egyikére?

Ahogy fentebb említettem, a tavaly alulteljesítő Padres pénzügyi nehézségekbe keveredett, ami rányomta a bélyegét a mostani holtszezonjukra. Ráadásul az idei szezonnak új edzővel vágnak neki: Bob Melvin pont a Giants-hez távozott, így a helyére Mike Shildt érkezett, aki nem számíthat Blake Snell-re, valamint a New York Yankees-be cserélt Juan Soto-ra.

Soto utolsó arbitrációs évében rekordnak számító 31 millió dollárt fog keresni, ezt az összeget a Padres – jelen helyzetükben – nehezen tudta volna beszorítani a költségvetésbe, így mielőtt Soto szabadügynökké vált volna 2024 végén, gyorsan elcserélték (OF Trent Grisham-mel karöltve), hogy kapjanak valami ellenértéket cserébe. Végül öt játékos érkezett New York-ból, a catcher Kyle Higashioka, valamint négy nagyon ígéretes dobó (Mike King, Drew Thorpe, Jhony Brito és Randy Vásquez).

Mivel Snell távozott, a rotációra ráfért az erősítés, és az előző szezon végén remek számokat produkáló Mike King remek fogásnak tűnik Yu Darvish és Joe Musgrove mögé, de Brito és Vásquez is megkaphatják a lehetőséget, hogy építsenek tavalyi újonc szezonjukra. Ám A.J. Preller, a Padres igazgatója meghazudtolta volna önmagát, ha nem robbantott volna valamit a piacon: pár nappal ezelőtt nyélbe ütött egy cserét a Chicago White Sox ászáért, Dylan Cease megszerzéséért, akinek a neve egész holtszezon alatt ott volt a hírekben, de egészen eddig maradt a ChiSox kötelékében. A Padres viszont most, egy Thorpe által fémjelzett csomaggal megszerezte a jobbkezes dobót, és a Darvish-Musgrove-Cease-King rotáció nagyon is lehetőségekkel telinek tűnik.

Mivel Padres háza tájáról leginkább negatív híreket lehetett hallani, kicsit el is könyveltem magamban, hogy nem nagyon kell számolni velük idén, de egészen kiváló kezdőötöst is kiállíthatnak majd, és az már fél siker.

Az ütősor sztárjainak (Manny Machado, Fernando Tatís Jr., Xander Bogaerts, Ha-Seong Kim) azonban hozniuk kell magukat, ha tényleg versenyben akarnak lenni a rájátszásért. Soto kiválása nagy érvágás, de végülis mennyire lenne meglepetés, ha a Padres valahogy összekaparna 85 győzelmet idén? Annyival tavaly már playoff-ba lehetett jutni….

Ehhez persze az is kelleni fog, hogy az újratervezett bullpen is biztos ponttá váljon. Mivel távozott a closer, Josh Hader, valamint az egykori Royals záródobó Scott Barlow is, nagy kérdés, hogy ki veheti majd át a closer posztot. A csere-egységbe érkezett a húzós szituációk megoldásában tapasztalt Wandy Peralta, valamint a Japánban és Koreában évek óta záródobóként ténykedő Yuki Matsui és Woo-Suk Go, így a lehetőség meg van a cseredobó-részlegben, hogy lehozzák Darvish-ék után a meccseket.

Egy tökéletes világban így csak egy csapatrész lenne problémás a Padres-nél: az outfield egészen karcsúnak tűnik Soto és Grisham távozásával.

Bár visszahozták a 2020-2022 között San Diegóban játszó Jurickson Profar-t, valamint Shildt edző kijelentette, hogy a csapat egyik legígéretesebb tehetsége, Jackson Merrill is a csapattal kezdi meg az idényt, a 40-es játékoskeretben jelenleg 3 db outfielder található, azaz jelen pillanatban a keretben nincs alternatíva Tatís, Profar és José Azocar helyére (igaz, Merrill-t egészen biztosan a 40-es keretbe emelik majd március 20. előtt).

K-A-R-CS-Ú, de ha a nyár közepén versenyben lesz a csapat az egyik wild card helyért, a vezetőség egész biztosan megtesz majd mindent, hogy erősítsenek az outfield-en. AJ Preller sosem zárkózik el egy kecsegtető lehetőség elől.

Bob Melvin viszont pont azon lesz, hogy jelenlegi csapatával (Giants) borsot törjön előző csapata (Padres) orra alá.

Az Óriások Aaron Judge és Carlos Correa után most Shohei Ohtani-ról is lemaradtak, pedig állítólag készek voltak elfogadni ugyanazt a konstrukciót, amiben végül Ohtani és a Dodgers megállapodtak, de mivel rengeteg egyéb nagy név is elérhető volt a piacon, nem alakult ki pánik a Giants háza táján.

Némileg egyértelmű volt a helyzet: a rotáció megerősítése érdekében el kell hozni legalább egy, de inkább kettő jó nevű dobójátékost, így természetesen Blake Snell-lel és Jordan Montgomery-vel is hírbe hozták a csapatot, de itt vagyunk március 16-án, és az általános igazgató, Farhan Zaidi a napokban úgy nyilatkozott, hogy nem lát okot további igazolásokra.

Így tehát a Giants rotációja jelenleg az ász Logan Webb-ből, a pár hónapig még sérült Alex Cobb-ból, a csere keretében megszerzett és több hónapig még sérült Robbie Ray-ből, a rendkívül tehetséges és 42, valamint 34 játékrésznyi MLB-tapasztalattal rendelkező Keaton Winn-ből és Kyle Harrison-ból, a négy évre szerződtetett, de évek óta cseredobóként bevetett Jordan Hicks-ből, továbbá a szintén sérült Tristan Beck-ből áll.

Segítek összeszámolni: 1 legit starter (Webb), két ígéretes fiatal (Winn, Harrison), két sérült veterán (Cobb, Ray), egy sérült tehetség (Beck), egy korábbi cseredobó (Hicks). Azaz mintha nem lenne meg a rotációhoz szükséges öt fő. Persze az edzőtáborban ott van még jó pár dobó (például a szintén nagyon tehetségesnek tartott Mason Black), de mi ez, ha nem Blake Snell-ért kiáltó helyzet?

Nehéz elhinnem, hogy a Giants valóban így akar nekivágni a szezonnak, de ha tényleg akarnak még dobót igazolni, akkor elég jó pókerarccal ülnek az asztalnál. És ha valaki, hát Scott Boras egészen biztosan élvezi az ilyen helyzeteket.

Mindenesetre az ütősornak így is-úgy is ezer fokon kell majd égnie, ha rájátszásba akarják vezetni a csapatot, és a DH-nek hozott Jorge Soler és a hármas védő Matt Chapman sokat dobhatnak majd a lineup teljesítményén. A legnagyobb fogás azonban a 6 évre, 113 millió dollárért szerződtetett koreai Jung Hoo Lee lehet, aki a KBO-ban remek statisztikákat hozott, de valószínűleg lesz majd egy kis átmeneti időszak, mire teljesen felveszi az MLB ritmusát.

A rotáció mellett így csak egy kérdőjel van a Giants-nél: a kezdő shortstop személye. Eleinte az ígéretes tehetségnek tartott Marco Luciano-nak szánták a posztot, de a játékos igen gyatra számokat hozott eddig az edzőtáborban, így lehet, hogy a veterán Nick Ahmed átugrotta és Luciano-ra további pallérozódás vár Triple-A-ben.

Mi lesz veled Colorado Rockies?

A Rockies szurkolóktól előre is elnézést kérek, de a divízió ötödik csapatáról kevés szó fog most esni, lévén a tavalyi förtelmes szezonjuk (59-103 győzelem-vereség mutató) után nem sokat tettek, hogy megerősítsék a csapatot. Csere keretében megszerezték a dobó Cal Quantrill-t Clevelandből, valamint szerződtették a szintén dobó Dakota Hudson-t és a catcher Jacob Stallings-ot, de ennek ellenére újabb 100 vereséges szezon van kilátásban a Sziklás-hegység táján.

Bár egy sérülések szempontjából (Kris Bryant, Brendan Rodgers, rotáció) sokkal szerencsésebb szezon esetén valószínűleg 100 zakó alatt tudnának maradni.

Tippem az NL West győztesére: Los Angeles Dodgers (duh)

(A képek forrása: usatoday.com, pacific.edu, mlb.com, gaslampball.com)