Még kicsit várnunk kell a nagy sztárok új szerződéseire, de elstartolt az MLB 2023-2024-es téli átigazolási időszaka.

Amint a Texas Rangers magasba emelte a World Series-trófeát, lezárult az MLB 2023-as szezonja. Abban a pillanatban, az ünneplő Arlington-i vezetőkön kívül, mindenki elkezdte a 2024-es nyitónapra való készülődést. És akárcsak a szezon, a téli átigazolási időszak is amolyan baseballos: hosszú, lassabban építkező, ám mégis végig izgalmas.

A legnagyobb igazolásokra a december elején tartandó Winter Meetings alatt lehet számítani, de az MLB holtszezonjának menetrendjéből adódó sajátosságok miatt már több kötelező lépésen is át kellett jutniuk a csapatoknak. Bár a november hagyományosan kevés nagynevű játékos csapatváltását, új szerződésének megkötését hozza magával, így is bőven van miről beszámolni.

Nézzük, mi történt a World Series óta és mely nagy nevek érhetők el a szabadügynök-piacon.

Döntéshozók és edzők

Az edzőkeringő, valamint a célokat elérni nem tudó csapatok vezetőinek kirúgása már a rájátszás előtt megkezdődött, hiszen például a Boston Red Sox már szeptemberben elköszönt a baseball-részleg főnökétől, Chaim Bloom-tól, aki regnálásának 4 éve alatt mindössze egyszer tudott pozitív mérlegű csapatot igazgatni, valamint örökre a nevével forrt össze Mookie Betts Los Angelesbe cserélése is. Bár véleményem szerint a BoSox idén kicsit jobb idényt zárt, mint az előzetesen várható volt, a csapat tulajdonosai ezt egyértelműen máshogy élték meg és Bloom helyére az egykori dobójátékost, Craig Breslow-t nevezték ki. Az ő feladata lesz az újra rájátszásra esélyes játékoskeret kialakítása, lehetőleg minél gyorsabban.

Azonban még őket is megelőzte a „névrokon” White Sox együttese, ahol a tulajdonos Jerry Reinsdorf augusztus végén köszönte meg Kenny Williams elnök, valamint Rick Hahn általános igazgató több, mint húsz, illetve tíz éves munkáját és az újonnan kinevezett Chris Getz feladata lesz a nagyjából romokban heverő, idén rájátszás helyett 101 vereséget gyűjtő franchise felépítése.

A National League-ben is volt két csapat, ahol lecserélték a hierarchia csúcsát, bár erre csak a New York Mets esetében lehetett számítani. Amióta David Stearns pihenőre vonult a Milwaukee Brewers-től, azóta cikkeztek arról, hogy Queens lehet a következő állomása, és az egy évig tartó pletykálkodás vége valóban az lett, hogy a Brewers mostani sikeresnek mondható csapatát összerakó Stearns a Mets-hez írt alá. Nem kisebb feladat vár rá, minthogy a nyári cserehatáridőkor egy lépést hátralépő franchise (és a tulajdonos, Steve Cohen) számára végre leszállítsa a hőn áhított bajnoki címet.

Ebben viszont már nem fogja segíteni az eddigi GM, Billy Eppler, aki önként távozott, mivel nem akart zavart kelteni a tiszta lappal induló új főnök mellett – Eppler-t a sérültlista szabálytalan használata miatt vizsgálja az MLB.

Ráadásul új edző is jött Stearns mellett: Buck Showalter-t Carlos Mendoza váltotta a kispadon.

Fentiek, ahogyan említettem, nem számítottak túl meglepő lépéseknek, ám az már inkább váratlan hírnek bizonyult, amikor bejelentették, hogy Kim Ng távozik a Miami Marlins éléről. A hírek szerint az amúgy a feladatát eddig remekül végző Ng fölé egy elnököt akartak kinevezni, ráadásul a tulajdonossal ápolt viszonya is megromlott, így inkább nem hívta le a szerződésében foglalt még egy éves opciót. Helyét a Tampa Bay Rays-ből érkező Peter Bendix vette át.

De nem csak az irodákban, a kispadokon is történtek változások, nem Showalter az egyetlen távozó főedző.

A rájátszásról szintén lemaradó San Francisco Giants még szeptemberben kirúgta Gabe Kapler-t, akinek helyére a csoportrivális San Diego Padres-től érkezett Bob Melvin, akit nem nagyon marasztaltak Dél-Kaliforniában, miután neki sem sikerült playoff-ba navigálni csapatát; az ő helyét az egykori St. Louis Cardinals tréner Mike Shildt foglalta el.

Távozott Craig Counsell is, akinek lejárt a szerződése a Brewers-nél és a legjobban fizetett edzővé kívánt válni, amelyet a BrewCrew nem tudott biztosítani számára. Ám még így is óriási meglepetést okozott az, hogy a csoportrivális Chicago Cubs szerződtette, pláne úgy, hogy a Mackók korábban nem jelezték, hogy meg kívánnának válni David Ross-tól, aki idén majdnem rájátszásba vezette a csapatot. Úgy látszik, a tulajdonosok nem tudták megbocsátani a negatív mérlegű szeptembert, aminek köszönhetően egyetlen mérkőzéssel maradt le a wild card-ról a Cubs.

Az American League kötelékébe tartozó csapatok esetén nem volt váratlan, hogy a rájátszásra idén is teljesen esélytelen Los Angeles Angels éléről elküldték Phil Nevin-t, és Arte Moreno mostantól egy rutinos vén rókával, az MLB szerte mindenhol kedvelt Ron Washington-nal próbálja elérni a 2014 óta áhított playoff-ot. Washington edzői pályafutása alatt már háromszor járt World Series-ben, ebből egyszer, 2021-ben az Atlanta Braves edzői gárdájának tagjaként sikerült is nyernie, így rendelkezik a szükséges tapasztalattal. Nagy kérdés azonban, hogy milyen erősségű játékoskeret áll majd rendelkezésére, hiszen a téli átigazolási szezon legnagyobb nevű szabadügynöke az Angyalok sztárja, Shohei Ohtani.

Egy rutinos róka jött, kettő viszont távozott, mivel Tito Francona (Cleveland Guardians) és Dusty Baker (Houston Astros), két igazi edzőlegenda is bejelentette visszavonulását.

Kíváncsian várom, hogy a helyüket elfoglaló Stephen Vogt és Joe Espada hogyan tudja továbbvinni a két franchise-t, hiszen Tito már évek óta a Guardians lehetőségeihez képest magasan túlteljesített a gárdával, míg Baker egy igazán viharos időszakban vette át a ’Stros-t és tartotta folyamatosan a csúcson.

Nem egyszerű örökséget vett át Vogt és Espada, de a Brewers élén Counsell-t váltó eddigi bench coach, Pat Murphy sem kicsi lábnyomokat lesz kénytelen követni.

Kötelező körök

Minden évben, amint a World Series befejeződik, ahogy feljebb írtam, útjára is indul a holtszezon, november során pedig a játékoskeret „előkészítése” zajlik. Több olyan határidő is akad ebben a hónapban, melynek közvetlen hatása van a roster-re.

Legkésőbb 5 nappal a döntőt követően, az érintett játékosoknak és csapatoknak döntést kell hozniuk a különböző szerződéses opciókról, kilépési záradékokról, valamint a csapatvezetőknek arról is dönteniük kell, hogy megkínálják-e az arra jogosult lejáró szerződésű játékosokat egy egyéves ajánlattal, az ún. qualifying offer-rel (QO).

Mivel az MLB-ben nincs fizetési sapka, ezért a holtszezon is sokkal lassabb tempóban zajlik, a nagy sztárok ráérnek átrágni magukat az ajánlatokon, hiszen nem fogy el egy csapat elkölthető pénze, nem az történik, mint a többi ligában, hogy az átigazolási időszak első napján szinte mindenki aláírja új szerződését, nehogy a salary cap áldozata legyen. Így hát november során leginkább az okoz számunkra izgalmat, hogy ki él, avagy nem él kontraktusában foglalt jogával.

Ebben a bejegyzésben háromféle szerződéses opció érdekel minket: csapat-, játékos- és közös opció.

Ezek az opciós évek a kontraktus garantált esztendői után léphetnek életbe, amennyiben a lehívásra jogosult fél él ezzel a biztosítékkal. Értelemszerűen egy csapatopció esetén a játékos csak akkor marad még egy évig a csapat kötelékében, ha az egyesület vezetősége él az opcióval. Sok esetben a játékos teljesítménye már nem indokolja a jogosultság biztosította fizetést vagy esetleg egy kisebb költségvetésű együttes nem tudja/akarja biztosítani a meghatározott feltételeket, így a csapat könnyes búcsút int, míg egy játékosopció esetén a spíler, ha úgy ítéli meg, hogy a szabadügynök-piacon jobb feltételeket (több év, több pénz) tud kiharcolni magának, természetesen a távozás mezejére lép.

Idén is több nagyobb nevű játékos került ebbe a helyzetbe, és olyan emberek csapatopciói lettek visszautasítva, mint a karrierje kezdete, 2007 óta a Cincinnati Reds-ben játszó 1B Joey Votto, akinek teljesítménye már nem indokolta volna a 20 millió dolláros éves fizetést, vagy a White Sox arca, Tim Anderson, akinek 14 millió dolláros opciója az idei szezon előtt még nagyon barátinak számított, ám a shortstop idén olyan gyenge produkcióval rukkolt elő, hogy a ChiSox inkább elköszönt tőle. Akárcsak a closer Liam Hendriks-től, aki könyökműtétje miatt amúgy is kihagyná a 2024-es idényt, míg az Atlanta Braves pl. a 2021-es rájátszás egyik hősét, Eddie Rosario-t tette ki a keretéből.

Mások, mint pl. INF Justin Turner (Red Sox), vagy 1B/OF Cody Bellinger (Cubs) olyan kiváló szezont zártak 2023-ban, hogy inkább elutasították opcióikat és a szabadügynök-piacon próbálnak jobb feltételeket kiharcolni maguknak.

A kezdődobó Charlie Morton (Braves) és Kyle Hendricks (Cubs) viszont nyugodtan készülhet a következő idényre, őket továbbra is foglalkoztatni kívánja jelenlegi munkaadója, akárcsak SP Alex Cobb-ot a Giants, vagy INF Jorge Polanco-t és OF Max Kepler-t a Minnesota Twins, bár utóbbiak esetében egy csere sincsen kizárva, a Twins ugyanis némileg visszanyesni kívánja a játékosokra fordított fizetési keretet.

Azaz tehát az opció lehívása csak azt garantálja, hogy 2024-re szerződése van adott játékosnak, másik csapatba cserélésüket semmi sem tiltja meg. Az opciós döntések teljes listája itt található.

Szintén ezalatt az ötnapos periódus alatt kellett döntést hoznia azoknak a játékosoknak, akiknek kilépési záradékot foglalt magában a szerződése, és ennek következtében akár új csapatban kezdheti meg a következő idényt SP Marcus Stroman, aki a Cubs-nak és utolsó garantált évének int búcsút, de nagy valószínűséggel sokkal jobb feltételeket tud majd kiharcolni magának a piacon. A Detroit Tigers dobója, Eduardo Rodriguez nyáron még megvétózta Los Angelesbe cserélését, most viszont inkább megméretteti magát a szabadügynök-piacon és kilépett kontraktusa hátralévő három évéből.

Maradt viszont a Tigriseknél Javy Báez, aki inkább a további garantált négy esztendőt választotta, okosan, mivel a legutóbbi két szezonban nyújtott teljesítménye után maximum egy egyéves szerződésben bízhatna. Így viszont továbbra is „honorálja” a 6 évre megkötött, 140 millió dolláros fizetést biztosító kontraktust.

Szintén a maradás mellett tette le voksát a Miami Marlins-ba a nyári cserehatáridő előtt érkezett 1B Josh Bell, aki 2021 után újra szeretné egy csapat mezében lehúzni az egész idényt. Amennyiben hozza a floridaiak mezében produkált statisztikákat, erre meg is lesz minden esélye.

Qualifying Offer (QO)

A holtszezon indulásának másik fontos pillanata az arra jogosult játékosok részére megajánlható ún. qualifying offer, mely egy egyéves szerződéses ajánlat, az MLB 125 legtöbbet kereső játékosa fizetési átlagának összegében – idén 20.325 millió dollár -, és amelyről szintén a World Series-t követő ötödik napig kell dönteni. A QO-t kapó játékosnak még egy hete van megrágni, elfogadja-e az ajánlatot, és amennyiben nem él a lehetőséggel, úgy egykori csapata számára kedvező „csomaggal” léphet ki a szabadügynök-piacra.

Ugyanis az a franchise, aki a piacon elveszít egy QO-t visszautasító játékost (azaz a spíler másik csapatba igazol), plusz draftpozíció megszerzésére válik jogosulttá, a játékos új fizetése, illetve egyéb pénzügyi feltételek teljesülése esetén. A nagy sztárokat tehát mindenképp érdemes QO-val megkínálni, hiszen ők hosszútávú szerződésre hajtanak, de a kevésbé ismert nevek, vagy a rossz teljesítményt nyújtó játékosok esetében érdemes körültekintően eljárni, hiszen ők örömmel lecsaphatnak a kiválónak számító 20 milliós fizetésre, hogy ennek birtokában visszaépítsék magukat (vagy csak élvezzék az életet).

QO-ra egyébként csak az a lejáró szerződésű játékos jogosult, aki korábban még nem kapott ilyen ajánlatot és az egész szezont egy csapatnál töltötte el.

Idén 7 játékosnak ajánlották fel ezt a lehetőséget, de a várható módon egyikük sem élt vele: Shohei Ohtani, Cody Bellinger, Sonny Gray, Matt Chapman, Josh Hader, Blake Snell és Aaron Nola is sokkal komolyabb szerződéseket fognak megkötni a tél folyamán.

Non-tender határidő

Az offseason következő fontos mérföldköve a non-tender deadline, amely során a csapatvezetők arról döntenek, kívánják-e tovább foglalkoztatni a hosszútávú kontraktussal nem rendelkező játékosokat; kínálnak-e nekik szerződést a következő idényre.

Egy MLB csapat játékoskerete 40 főből áll, ők azok a játékosok, akik a 26 fős aktív keretet alkotják, plusz akik a kisligákban (minor league) játszanak, de bármikor felhívhatók az MLB-be. Ha az alapszakasz során egy csapat fel akar hívni valakit a kisligából az MLB-be (pl. egy fiatal játékost, aki megérett a nagy ligára), annak helyet kell csinálni a 26 fős keretben, vagy úgy, hogy cserébe valakit leküldenek minor-ba, esetleg valakit sérültlistára helyeznek, vagy egyszerűen kivágnak egy játékost a keretből (ilyenkor a 40-es keretben is megüresedik egy hely). A holtszezonban viszont nincs sérültlista, ahol „parkoltatni” lehet egyeseket, valamint az évek óta kisligákban pallérozódó játékosok is egy idő után választhatóvá válnak az ún. Rule 5 Draft-on (és a döntéshozóknak 40-es keretbe kell emelni azokat, akiket nem akarnak elveszíteni), így a játékoskeretben megüresedő helyek aranyat érnek az átigazolási időszakban.

Hiszen pl. Shohei Ohtani épp szabadügynök, azaz egyik csapat játékoskeretében sem találjuk meg a nevét, nincs érvényes szerződése 2024-re, ám amint leigazolja valaki, úgy a 40-es játékoskeretbe kell majd emelni. Ha épp van szabad helye a csapatnak, nagyszerű, de ha fullon van a ház, úgy fel kell szabadítani egy pozíciót.

Ezt a műveletet kívánja segíteni többek között a non-tender határidő.

Azokat a kisligás játékosokat, akiket pl. tehetségük okán nem kíván elveszíteni egy csapat, már november 14-ig a keretbe kellett emelni, a többi, a feltételeknek megfelelő játékos viszont választhatóvá vált a decemberi Rule 5 Draft-on (így szerezte meg pl. a Boston Red Sox az ígéretes dobójátékos Garrett Whitlock-ot a New York Yankees-től; ellenérték nélkül, a Rule 5 Draft-ot használva gazdagodtak egy jó dobóval).

Így viszont még az átigazolások előtt nagyjából beteltek a keretek, döntést kellett tehát arról hozni, kinek a teljesítménye nem indokolja a további csapattagságot.

Leegyszerűsítve ugyanis háromféle játékost különböztethetünk meg az MLB-ben, szerződéses státuszuk és lejátszott éveik alapján:

a) 0-3 év szolgálati idő (service time): nekik semmi beleszólásuk nincs a dolgok alakulásába, annyit keresnek, amennyit a csapatvezetés megállapít nekik;

b) 3-6 év service time: ők már arbitrációra jogosultak, így amennyiben tárgyalások útján nem sikerül megegyezni a következő idényre szóló fizetésről, úgy független bíróság elé vihető a döntés; de a játékos még mindig a csapat markában van, hiszen ha a GM nem akar ajánlatot adni, a spíler hiába érné be kevés pénzzel is;

c) érvényes szerződéssel rendelkező játékosok: az ő pénzük már garantált, míg a fenti két csoportba tartozóknak minden évben át kell menniük ugyanazokon a körökön, az érvényes kontraktussal rendelkezőknek akkor is zsebben a della, ha gyenge formájuk miatt kirakja őket a csapat, így a non-tender határidő őket nem, csak a fenti két csoportot érinti.

Vagyis leginkább csak a b) jelű gruppót, hiszen az arbitrációnak köszönhetően, ahol az éves fizetések egymásra épülnek, ők kezdenek el már szemmel is jól látható összegeket keresni, viszont ha a csapat ezt már nem érzi jogosnak, inkább elköszönnek a játékostól.

Így járt most pl. a 2021-ben no-hitter-t dobó Spencer Turnbull (Detroit Tigers), a Brewers második legfontosabb dobójának számító Brandon Woodruff (ő vállsérülés miatt az egész 2024-es idényt kihagyja), a 2020-as Év Újonca Kyle Lewis (Arizona Diamondbacks), a jobb napjaikon nagy home run vágónak számító Rowdy Tellez (Brewers) és Daniel Vogelbach (Mets), vagy a pár éve még igazán ígéretes tehetségnek beharangozott Nick Senzel (Reds) és Dakota Hudson (Cardinals). Egyikőjük sem volt rajta a free agent listán, egészen addig, míg csapataik úgy nem döntöttek, teljesítményük nem támasztja alá azt az összegű fizetést, amelyet az arbitráció során megkaphatnak.

Így hát most ők is új állomás után nézhetnek.

Kik a legnagyobb nevek a piacon?

És végre eljutottunk ahhoz a témához, ami mindenkit érdekel: kik a legjobb játékosok a szabadügynök-piacon?

Természetesen Shohei Ohtani a legnagyobb név, aki még sajnálatos könyöksérülése, és a dobódombtól legalább egy évre történő távolmaradása ellenére is valószínűleg rekordot jelentő szerződést írhat alá, ám kérdéses, hogy ezt melyik csapat tudja/akarja neki biztosítani. Az Angels természetesen szeretné megtartani, és Arte Moreno nem fél kinyitni a pénztárcát, de Steve Cohen és a New York Mets anyagi lehetőségei még annál is jobbak. A hírek szerint a Los Angeles Dodgers is nagyon hajt a japán játékosra, hiszen nekik egy fél rotációt újra kell építeniük, de a csoportrivális Giants is nagyon érdeklődik, akárcsak a Cubs.

Amely csapat lemarad Ohtani-ról, annak sem kell búslakodnia, mert dobóoldalon kimondottan erős az idei felhozatal: elérhető az idei Cy Young-díjas Blake Snell, a feljebb említett Stroman és E-Rod, a playoff-ban remek teljesítményt nyújtó friss bajnok Jordan Montgomery, a 2023-ban élete formáját bemutató Sonny Gray, vagy olyan, tapasztalt és olykor kimondottan jó teljesítményre képes dobók, mint Lucas Giolito, Kenta Maeda, vagy Michael Wacha. Szabadon igazolható továbbá a Dodgers-legenda Clayton Kershaw is, ám ő sérülés miatt leghamarabb csak valamikor nyár elején lesz bevethető (és nagyjából a Dodgers mellett csak a Texas Rangers jöhet nála szóba).

Ráadásul a 2024-ben 25 millió dollárt kereső Tyler Glasnow is elérhetővé válhat, a Tampa Bay Rays ugyanis nem feltétlenül szeretné egyedül neki allokálni a pénzügyi keret kb. negyedét, így valószínűleg a télen elcserélik valahová a játékost.

De ha a felsorolt nevek nem nyerték el a csapatvezetők tetszését, két japán csillag érkezése is terítéken van a mostani holtszezonban. Az Orix Buffaloes már elérhetővé is tette a japán ligában (NPB) az elmúlt három év legjobb dobójának választott Yoshinobu Yamamoto-t, aki a hírek szerint simán megdöntheti az eddigi, NPB-ből érkező játékosok által aláírt szerződéses rekordot, de állítólag legkésőbb hétfőn a Yokohama BayStars is megnyitja a tárgyalási lehetőséget ásza, Shota Imanaga előtt.

Onnantól kezdve az MLB csapatoknak 45 napjuk van, hogy megegyezzenek a játékossal, így pl. Yamamoto esetében legkésőbb január 4-én megtudjuk, melyik franchise is lesz az új munkaadója.

A bullpen feljavításán gondolkodó vezetőknek is rendelkezésére áll megannyi lehetőség. Josh Hader-rel hosszútávra megoldja majd valaki a closer posztot, de olyan további, tengernyi tapasztalattal rendelkező veteránok is elérhetők, mint Hector Neris, Craig Kimbrel, Adam Ottavino, Andrew Chafin, Aroldis Chapman vagy Joe Kelly. Érdekes lesz majd figyelni a mindössze 27 éves Jordan Hicks kegyeiért zajló versenyfutást is, őt már évek óta a következő nagy záródobóként tartják számon, de eddig még nem sikerült megragadnia a lehetőséget.

Ütőoldalon már nem ilyen rózsás a helyzet, ott Cody Bellinger, valamint Jorge Soler lehet faktor, amennyiben Bellinger a 2023-as és nem az azt megelőző három év formáját hozza, míg Soler nem kényelmesedik el egy hosszabb távú szerződéstől, hanem továbbra is szépen zúzza a hazafutásokat.

Mellettük persze azért Teoscar Hernández, Jeimer Candelario, a komoly sérülésből visszatérő Rhys Hoskins, a Rangers-szel bajnok Mitch Garver, az inkább védekezésben ligaelit Matt Chapman, vagy az újra magára találó J.D. Martinez és a remek szezont záró Justin Turner is jó fogás lehet, de ők egyedül nem fognak annyit lendíteni egy csapaton, inkább utolsó kirakós-darabkának jók egy már amúgy is erős ütősorba.

Ha pedig már csak a védekezést kellene ráncba szedni, Kevin Kiermaier és Michael A. Taylor szolgálatra jelentkezik.

Számomra nagy kérdés, hogy mi a fene történt Tim Anderson-nal, aki a liga legjobb átlagával ütő játékosából vállalhatatlan figurává zuhant össze egy év alatt. Ha fejben valaki helyre tudja tenni, egész olcsón gazdagodhat egy jó játékossal. De lutri az is, hogy mire lehet képes Amerikában a koreai OF Jung Hoo Lee, akit eddigi csapata, a Kiwoom Heroes tesz majd elérhetővé az MLB számára, és állítólag legalább húszan érdeklődnek a Koreában remek statisztikákat szállító 25 éves játékos iránt.

A fentiekből látszik, hogy a piacon nincsen igazi sztár ütőjátékos, így az aduász a San Diego Padres kezében van, mivel a hírek szerint nagy az esély Juan Soto elcserélésére. A Padres kb. 50 millió dollárral akarja csökkenteni a játékosok fizetésére fordított keretet, pláne úgy, hogy állítólag szeptemberben pont ekkora összegű hitelt vettek fel, hogy fedezni tudják a béreket; valamit eléggé benéztek a cashflow-n. Ráadásul pár napja a tulajdonos, Peter Seidler is elhunyt, így eléggé képlékeny, milyen irányba indulnak ebben az átigazolási szezonban.

Soto-ért viszont a fél liga sorban áll, és amíg az ő helyzete nem rendeződik, gyaníthatóan az ütőjátékos-piac is lassan mozog majd.

Milyen játékosmozgások voltak eddig?

Bár a legnagyobb bombák majd a Winter Meetings-en robbannak, eddig sem maradtunk események nélkül.

A Philadelphia Phillies egy 7 éves, 172 millió dolláros szerződéssel megtartotta kezdődobóját, Aaron Nola-t, és bár a hírek szerint nem zárkóznak el a rotáció további izmosításától, inkább a támadórészleg utolsó darabkáinak megszerzése a prioritás.

Szükség is lesz erre, mert az NL East-et magasan nyerő Atlanta Braves sem tétlenkedik, megtartották RP Pierce Johnson-t és RP Joe Jiménez-t, valamint további három új arcot is hoztak a bullpen-be (Aaron Bummer, Jackson Kowar, Reynaldo López). A hírek szerint egy nagyobb nevű dobóra is rámennének, és elsősorban Sonny Gray-t emlegetik velük kapcsolatban. A Braves egyértelműen új bajnoki címet akar szerezni a rendelkezésükre álló gyilkos lineup melletti csapatrészek megerősítésével.

A St. Louis Cardinals is igen aktív eddig, bár ők előre jelezték, hogy legalább három kezdődobó leigazolását tervezik. Ebből kettő már meg is van, a szebb napokat látott Lance Lynn és Kyle Gibson érkezik egy-egy évre.

A szurkolók ettől még nem boldogok, mert mind Lynn, mind Gibson elég gyenge szezont zárt, de még így is jobbak, mint ami a Cards rendelkezésére állt a nyári cserehatáridő után. És amennyiben egy igazi ászt is sikerül szerezniük, akár vérmesebb reményeik is lehetnek az egyelőre többesélyesnek kinéző NL Central-ban, de az sem elképzelhetetlen, hogy 2024 csak egy átmeneti év lesz számukra, amíg az ígéretes fiatalok (Tink Hence, Tekoah Roby, Gordon Graceffo, Cooper Hjerpe) bátran bevethetők lesznek az MLB-ben is.

Az American League nyugati csoportjában „Trader” Jerry Dipoto, a Seattle Mariners főnöke hű becenevéhez, hiszen már két cserét is nyélbe ütött, bár a szurkolók csak remélni tudják, hogy Eugenio Suárez (akivel az Arizona Diamondbacks hamar betöltötte a hármas bázisnál tátongó lyukat) lecserélése a kétségkívül tehetséges, de pocsék szezont záró Luis Urías-ra inkább egy nagyobb terv része.

Cal Raleigh nem éppen erre próbálta sarkallni a vezetőséget idényvégi nyilatkozatával.

Trader Jerry mellet a középső divízió volt még felettébb aktív az elmúlt napokban:

• a Cleveland Guardians a rutinos Scott Barlow-t húzta be a bullpen megerősítésére a San Diego Padres-től (a szintén cseredobó, de closer tapasztalattal nem rendelkező Enyel de los Santos-ért cserébe);
• a Detroit Tigers a sokoldalú Mark Canha Milwaukee-ból történő költöztetésével próbál konzisztens teljesítményt varázsolni az ütősorba;
• a Chicago White Sox Aaron Bummer Atlantába küldésével (5 játékost kaptak érte, közte a 2019-ben remeklő, de azóta szinte folyton sérült Michael Soroka-val), valamint SS Paul DeJong leigazolásával próbálja mélyíteni a keretét;
• míg a Kansas City Royals szintén a Braves-szel üzletelt, a fenti Kowar-ért cserébe „átvállalták” a tavaly 21 meccset nyerő kezdődobó, Kyle Wright hosszúnak ígérkező, műtét utáni rehabilitációját, hogy majd 2025-től, remélhetőleg, az ő rotációjukat erősítse.

Ugyanitt a Minnesota Twins a költségek lefaragását tervezi, így gyaníthatóan kaphatók lesznek egy-egy játékoscserére, a New York Yankees-t szokás szerint megint mindenkivel hírbe hozták, a pletykák szerint a Baltimore Orioles is kész lehet egy nagy dobásra, a Texas Rangers természetesen duplázni akar, de a Toronto Blue Jays is a nagyfiúk asztalánál tervez játszani ezen a télen.

Kérdéses még, mit tervez a Houston Astros; az előzetes hírek szerint ők most inkább saját játékosaikkal, José Altuve-val és Alex Bregman-nal tárgyalnak majd hosszútávú szerződésekről, valamint a Los Angeles Angels tevékenysége is érdekes lehet, mivel minden nyilatkozatban megemlítik, hogy harcban akarnak lenni a rájátszásért, de akár Ohtani-val, akár Ohtani nélkül, ez nem fog menni rengeteg pénz elköltése nélkül.

A holtszezon még a reggeli ébredés állapotában jár, de a december 3-6. között Nashville-ben tartandó Winter Meetings hamar itt lesz a nyakunkon.

Mi lesz veled Oakland Athletics?

A végére hagytam még egy hírt, ugyanis az MLB csapatainak tulajdonosai jóváhagyták az Athletics Las Vegasba költözésének tervét, így 2028-tól az A’s minden bizonnyal a sivatagba költözik. Csakhogy jelenlegi stadionjuk bérleti szerződése ennél hamarabb fog lejárni, konkrétan a 2024-es szezont követően, és jelenleg nem épp rózsás a viszony Oakland városa és a tulajdonos John Fisher között, így kérdéses, 2025-2028 között hol játssza majd hazai mérkőzéseit a szebb napokat is látott franchise.

2005 után, a Montreal Expos Washingtonba költöztetése óta itt a következő relocation, de ahogy Fisher-t ismerni lehet a hírekből, túl sokat nem fog áldozni arra, hogy sikeres csapatot rakjon össze, amíg még Oaklandben játszik a franchise.

A Golden State Warriors és az Oakland Raiders után tehát utolsó major league csapatát is elveszíti a város, akik azért még egy utolsó nagy harcot terveznek: az Athletics nevet nem kívánják Fisher-nek adni.

Alighanem elég sokszor szerepel majd a hírekben az A’s a 2024-es idény során.

(A képek forrása: www.sandiegouniontribune.com; apnews.com, twitter.com, chicago.suntimes.com)