A múlt héten lezárultak a főcsoport-elődöntők (Division Series). Nézzük meg, ki és hogyan került ki győztesen a Boston Red Sox és a Tampa Bay Rays csatájából.

Amikor szeptember elején az érintett csapatok rájátszásba jutásának esélyeit latolgattam, azt írtam, hogy a Tampa Bay Rays esélyeinek az tehet be, hogy a kezdődobóik nem túl tapasztaltak még, korántsem a Blake Snell-Charlie Morton-Tyler Glasnow vezette egységhez fogható csoport áll Kevin Cash edző rendelkezésére.

Persze Shane McClanahan-é és Shane Baz-é a jövő, és utólag könnyű mutogatni, de amikor az említett sorokat legépeltem, valami ilyesmire gondoltam. Persze a szinte érinthetetlennek gondolt bullpen sem legjobb arcát mutatta a Boston Red Sox ellen, de McClanahan kivételével egyik starter sem tudott hosszú inning-eket adni csapatának, így ez is vastagon közrejátszott abban, hogy a bajnokesélyesnek mondott Rays már az első körben búcsúzni kényszerült.

1. mérkőzés

Tampa Bay Rays - Boston Red Sox 5-0

A párharcot azért esélyeshez méltón kezdte a Rays, McClanahan és Randy Arozarena vezetésével viszonylag simán nyerték meg a nyitómeccset.

McClanahan 5 játékrészt hozott le engedett pont nélkül (5 IP, 5 H, 3 K), uralkodása alatt pedig 4 pontot szerzett a hazaiak ütősora. A fiatal balkezes dobóról mindössze egyszer jutott el a harmadik bázisig a BoSox, akik túl nagy veszélyt nem jelentettek ekkor az eredmény alakulására, miközben a Rays már a második ütéshez állás után 1-0-ra vezetett. Az 1. inning alját Arozarena sétával indította, majd körbe is ért Wander Franco duplájából, akit később Yandy Diaz hozott haza egy RBI-szimplával.

A vendégek kezdődobóját, Eduardo Rodriguez-t már a második játékrészben lecserélték, így Nelson Cruz és Arozarena szóló hazafutásait már nem ő adta fel, továbbá ő is a kispadról figyelte, ahogy a 7. alján Arozarena ellopja a hazai bázist. A cseredobó Josh Taylor túl sokat pepecselt két dobás között, a Rays játékosa pedig egy nagy sprinttel és becsúszással megszerezte csapata ötödik pontját.

A nyolcadikban viszont ígéretes lehetőséget alakított ki a Red Sox: egy kiesőnél Christian Arroyo, Kyle Schwarber és Xander Bogaerts töltötték meg a bázisokat, ám J.P. Feyereisen végül két kiejtéssel kimenekült a saját maga által generált helyzetből, az utolsó játékrészben pedig már nem tudott újra veszélyeztetni a vendégcsapat, így a Ráják 100 győzelmes együttesnek megfelelően indították a rájátszást.

Érdekesség a mérkőzésről: a 7. inning alján a Rays játékosai tolták a popcorn-t a kispadon – valószínűleg újonc csapattársaik (McClanahan, Arozarena, Franco) teljesítményét csodálták.

A meccs embere: Randy Arozarena – 1/2, 3 R, HR, RBI, 2 BB, SB

2. mérkőzés

Tampa Bay Rays - Boston Red Sox 6-14

Az első meccsen Nick Pivetta megóvta a bullpent (4.2 IP) és a második mérkőzésen a Red Sox legjobbja, Chris Sale állt dobódombra, így a vendégek bizakodhattak kezdés előtt: balkezes ászuk nyitja a dolgokat és a cserék nagy része is pihenhetett.

Aztán eljött az első inning és Sale egyből leadta a nagyon gyorsan megszerzett kétpontos előnyt; előbb Yandy Diaz ütött RBI-szimplát, majd Jordan Luplow vitt be egy gyomrost egy Grand Slam-mel. Balkezes ász ide, balkezes ász oda, az első játékrész után 5-2-es hazai vezetést mutatott az eredményjelző. Sale a következő inning-re már ki se jött, helyét Tanner Houck foglalta el, de a Red Sox ász kollégája, Shane Baz se húzta túl sokáig. A másodikat még lehozta további engedett pont nélkül, de a harmadikban Xander Bogaerts szóló hazafutása után lecserélték őt is.

Ám a Tampa bullpen sem tudta útját állni a Red Sox hengernek – a vendégek Alex Verdugo és Kiké Hernández home run-jainak köszönhetően egyenlítettek, sőt, az ötödikben J.D. Martinez hárompontos bombája már a sima vezetést jelentette számukra.

Houck eközben 5 inningen keresztül tartotta a frontot, egyedül egy Ji-Man Choi hazafutás írható a számlájára, és bár az utolsó játékrészben Ryan Brasier telepakolta a bázisokat, a hazaiak több pontot nem tudtak szerezni, miközben a BoSox további hat ponttal terhelte meg ellenfele dobóit (Rafael Devers is feliratkozott a hazafutást ütők listájára).

A vége kiütéses Red Sox siker lett, a vendégcsapat végül 20 bázisütéssel zárt.

Érdekességek a mérkőzésről:

• a Red Sox 5 hazafutást ütött, ami csapat playoff-rekord;
• Kiké Hernádnez 4 extra bázist jelentő ütést szerzett a meccsen, amivel beállította a playoff-rekordot (5 játékosnak sikerült eddig ezt végrehajtania).

A meccs embere: Kiké Hernández – 5/6, 3 R, 3 2B, HR, 3 RBI

3. mérkőzés

Boston Red Sox - Tampa Bay Rays 6-4 (13 inning)

Mivel a BoSox elvette a pályaelőnyt, nagy reményekkel utazhattak haza a Fenway Parkba, de a vendégek hamar lehűtötték a kedélyeket.

Wander Franco szimplája után Austin Meadows vágott hazafutást Nate Eovaldi-ról, így már az 1. tetején 0-2 állt az eredményjelzőn. Ezt követően viszont előjött Nasty Nate és a következő 4 játékrészben simán útját állta a Rays-offenzívának, miközben kiosztott 8 K-t.

Az ütősor sem volt tétlen, Kyle Schwarber már az első játékrész alján megfelezte a hátrányt egy szóló hazafutással, majd a harmadikban négy egymás utáni szimplával (Arroyo, Schwarber, Kiké Hernández, Devers) és az így szerzett két ponttal a vezetést is átvették. Hernández a következő ütéshez állásánál is folytatta a remek sorozatát: szóló hazafutása már kétpontos előnyt jelentett a hazai csapatnak (4-2).

A bullpen-ek csatáját egy darabig viszont a Rays bírta jobban, miután Drew Rasmussen-t két inning után lekapta edzője, a cserék 9 játékrész alatt csak egy pontot (Kiké hazafutása) adtak fel. Így hát volt ideje a Rays ütősornak visszajönnie a meccsbe, de erre egészen a 8. inning-ig kellett várniuk szurkolóiknak. Ekkor Franco indított egy szóló home run-nal (4-3), majd a duplát vágó Meadows-t az októberben elképzelhetetlen sebességre kapcsoló Randy Arozarena hozta be, szintén duplával (4-4). A BoSox edzője, Alex Cora ekkor becserélte Garret Whitlock-ot, aki előbb kimenekült a nyolcadikból, majd simán lehozta a 9. inning-et is.

Az utolsó játékrészben pontot a Red Sox sem tudott szerezni, így következhettek az extra inning-ek, ahol a Rays több dobót is dombra küldött, miközben a hazaiaknál Nick Pivetta ismét megsüvegelendő teljesítményt nyújtott. Az első meccsen is 4+ inning-et lehozó Pivettától megint hasonlót kért edzője és ő remekelt, 4 játékrész alatt pontot nem adott fel, viszont kiosztott 7 strikeout-ot.

De a Rays futói mellett a Baseball Istenek is mellette voltak, több necces szituációt is megúszott a hosszabbítás során. A tizedikben Manuel Margot lopta el a kettest, megverte a catcher dobását, ám túlcsúszott a bázison és egy pillanatra megszűnt a kontakt, így ki tudták ejteni, amivel le is zárult a 10. teteje; a tizenegyedikben pedig Arozarena kalandozott majdnem bele egy out-ba a kettes és hármas között.

Állóháború kezdett kialakulni, mert a Red Sox sem járt közel a pontszerzéshez, a 13. tetején viszont egy hajszálon múlt az újabb Rays előny. Yandy Diaz szimplája után, két out-nál Kevin Kiermaier zúzott ki egy labdát a jobb-közép kerítéshez, amely ütésből Diaz igen simán hazakocoghatott volna, ám a falról levágódó labda a Red Sox jobbkülsősét, Hunter Renfroe-t combon találta, ahonnan a kerítés mögé pattant.

A szabálykönyv értelmében ez ground rule duplának számít, így Diaz-nak és Kiermaier-nek meg kellett állnia a hármas és kettes bázisokon. A szabály ugyanis kimondja, hogy ha egy, nem a levegőben röpülő labda egy játékosról pattan ki a kerítés mögé – és azt a játékos nem direkt rúgja/dobja a kerítés mögé -, akkor a futók, a dobás pillanatától számítva, két bázist haladhatnak előre.

A rendelkezés értelmezését a mérkőzés után a főbíró, Sam Holbrook is megerősítette, a játékvezetőknek nem volt a kezükben mérlegelési lehetőség, hiába ért volna körbe nagyon simán Diaz. A labdát elütő Kiermaier is azt nyilatkozta, hogy megszakad a szíve, de sajnos ez a szabály. A szabály, aminek megváltoztatását azóta elég sokan követelik.

A Fenway Istenei tehát közbeléptek, de mindez talán nem számított volna annyit, ha Mike Zunino valahogy behoz egy pontot csapatának, ám Pivetta – a fenti események után – kiosztott neki is egy K-t, így jöhetett a Red Sox ütősora.

Az újonc Luis Patino pedig nem bírta el a nyomást, egy kiejtés után feladott egy sétát, majd szomorúan konstatálta, hogy Christian Vázquez walkoff hazafutást vág róla, amely azt jelentette, hogy a BoSox-nak már csak egy mérkőzést kellett nyernie a továbbjutáshoz.

Őrült befejezést kapott ez az őrült, 5 óra 14 perc hosszú mérkőzés.

Érdekesség a mérkőzésről: Kiké Hernández két meccsen elért 8 bázisütése MLB playoff-rekord, tovább zsinórban elért 7 bázisütése Red Sox csúcs.

A meccs embere: Kiké Hernández – 3/6, R, HR, 2 RBI, K és Nick Pivetta – 4 IP, 3 H, BB, 7 K

4. mérkőzés

Boston Red Sox - Tampa Bay Rays 6-5

A negyedik meccs dobópárbajjal indult, a hazaiaknál Eduardo Rodriguez, a vendégeknél Collin McHugh kezdett és az első két játékrészben mindössze egy futót engedtek bázisra. Ám míg E-Rod 5 inning-et dobhatott végig (közte egy instant klasszikus, 17 dobásos ütéshez állást Austin Meadows-zal szemben), addig Kevin Cash ismét egy utólag igencsak megkérdőjelezhető cserét hajtott végre a 3. alján.

Az addig remekül szóró McHugh-t az alapból kezdődobó McClanahan váltotta, akinek ez volt idei első csereként történő szereplése. A szokatlan megoldás meg is zavarta a balkezes dobót, aki mindössze két kiejtést tudott megcsinálni miközben feladott egy hárompontos hazafutást Rafael Devers-nek, majd még két run-t szerzett a hazai csapat Alex Verdugo duplájából és J.D. Martinez szimplájából.

Az első meccsen remeklő McClanahan így 5 ponttal „gazdagabban”, nagyon rövid idő után távozott; a bullpen-nek kellett elállítania a vérzést és valahogy meccsben tartani a Rays-t. Ez eleinte sikerült is, a 4-8. játékrészekben mindössze 4 bázisütést engedtek a cserék, miközben az ütősor visszahozta a csapatot a meccsbe. Az ötödikben Meadows segítette körbe Jordan Luplow-t, a hatodikban pedig Wander Franco vágott egy nagy, kétpontos hazafutást, amivel máris két egységre csökkentette a Ráják hátrányát (5-3).

A nyolcadik játékrészben aztán Kevin Kiermaier lépett elő főszereplőnek, előbb duplával behozott egy pontot csapatának, majd körbeért Arozarena ütéséből (5-5), az inning alját pedig egy remek védőmegmozdulással zárta le – a kettesről hármasra igyekvő Verdugo-t dobta ki egy tűpontos dobással.

A kilencedikben viszont ismét kijött a tapasztalt záródobó hiánya (Diego Castillo-t miért is kellett elcserélni?), vagy a túldolgoztatott bullpen fáradtsága, J.P. Feyereisen-ről két szimplával és egy bunt-tal futókat rakott a sarkokra a BoSox, amikor is Kiké Hernández sétált oda az ütőbox-hoz.

A Fenway-en hangorkán söpört végig, hiszen eddig ebben a rájátszásban szinte kiejteni sem lehet Hernández-t, és bár ez Feyereisen-nek most sikerült, Kiké éppen elég messzire ütötte ahhoz a labdát, hogy a csereként beálló Danny Santana hazaérjen és ezzel megnyerje csapata számára a szériát.

A World Series favoritnak tartott Rays így nagyon hamar búcsúzni kényszerült, melynek okait biztosan sok cikk fogja elemezni a holtszezon során. Ám az biztosan közrejátszott a kiesésben, hogy a három vereség során a Rays kezdődobói összesen 6.1 játékrészt dobtak végig, míg a másik oldalon Nate Eovaldi és E-Rod ketten 10 inning-et pakoltak a közösbe. A bullpen nem bírta el a nyomást, mindig volt valaki, akit el tudott kapni a Red Sox, de az ütősorban Brandon Lowe (.000 ütőátlag) és Nelson Cruz (.176 ütőátlag) is lyukas poszt voltak csak. Pedig pont nekik kellett volna hozniuk a legnagyobb ütéseket.

A Red Sox viszont összekapta magát az első meccsen elszenvedett sima vereséget követően és a továbbjutásról döntő utolsó két, nagyon szoros mérkőzést sikerült megnyernie, miközben Kiké Hernández igazán extra teljesítménnyel húzta a csapatot, de Schwarber, Devers, Bogaerts, Martinez, Arroyo és Vázquez is .300 felett ütöttek. A negyedik meccsen kezdő 9 játékos közül Hunter Renfroe végzett a legrosszabb ütőátlaggal, .294-gyel.

Érdekesség a negyedik mérkőzésről: a 3. játékrészben E-Rod és Meadows 17 dobásos csatát vívtak, aminek strikeout lett a vége. 1988 óta, mióta erről statisztikát vezetnek, ez volt a leghosszabb at-bat a playoff-ban.

A meccs embere: Rafael Devers – 3/4, R, HR, 3 RBI és Garrett Whitlock – 2 IP, W

(A képek forrása: theathletic.com, apnews.com, bostonglobe.com)