A cikksorozatban a sportvilág egyik legősibb rivalizálásának történetét mutatjuk be. A sorozat utolsó részében a 2009 utáni időszakról lesz szó.

Amikor napvilágot látott a 2021-es meccsnaptár, két dologban voltunk biztosak a podcast kapcsán: a június 2.- Lou Gehrig Napról lehetőségeinkhez mérten egy külön adásban emlékezünk meg, és hogy az év első New York Yankees - Boston Red Sox szériájára időzítjük a rivalizálás történetének feldolgozását. DS! barátommal (Jenkik Háza blog) felosztottuk egymás között a több, mint 100 évet felölelő történetet és a podcast 38. részétől kezdve, végül kisebb megszakítással, 7 részletben mutatjuk be a sportvilág leghíresebb versengését. 

A történet egy részét DS!, más részét én szedtem össze, igazi közös munkáról van szó és úgy döntöttünk, hogy mindkettőnk blogján közzé tesszük majd a hosszúra nyúlt anyagot. A podcastban Mike-kal kiegészülve, beszélgetős formában rágtuk át magunkat a tömény történelmen, de írásban is szeretnénk eljuttatni a sztorikat az érdeklődők részére.

Babe Ruth, Ted Williams, Joe DiMaggio, Carl Yastrzemski, Bucky Fuckin' Dent, Derek Jeter, David Ortiz, Aaron Boone, Pedro Martinez, Curt Schilling...napokig lehetne sorolni az egymás elleni meccseken és az egész MLB-ben legendává váló játékosokat.

A hetedik, egyben utolsó epizódban a rivalizálás közelmúltját mutatjuk be, amely röviden új bostoni sikerkorszakként jellemezhető. 

A rivalizálás történetét bemutató előző hat rész az alábbi linkekre kattintva érhető el:

I. rész - A megalakulás, a bostoni, majd New York-i aranykorszak és Bambino Átka

II. rész - Joe DiMaggio és Ted Williams, valamint a Yankees dominanciája

III. rész - A rivalizálás elmérgesedése, az 1970-es évek

IV. rész - A két rivális legsikertelenebb időszaka, az 1980-as évek és a '90-es évek eleje

V. rész - Az új Yankees Dinasztia és Aaron Boone bombája 2003-ban

VI. rész - Bambino Átkának megtörése, a Red Sox hihetetlen fordítása 2004-ben

A Yankees – Red Sox rivalizálás közelmúltja

Összesítésben hiába jobb 2010 óta a Yankees mérlege (135 győzelem, 118 vereség a Red Sox elleni meccseken), az évtized során mégis a bostoni gárda volt a sikeresebb.

2010-ben ugyan a BoSox már kiszállt a rájátszásért folyó versenyfutásból, de az AL East koronájáért a Yankees és a Tampa Bay Rays még versenyben voltak, az alapszakasz utolsó szériájában a Yanks pedig épp a Fenway Parkba látogatott. Az első meccset 6-5-re nyerték - 10 inning alatt -, ám másnap ugyanennyi játékrész során 7-6-os vereséget szenvedtek a jenkik. Október 3-án, az utolsó mérkőzésen ismét nyert a BoSox, ezzel pedig sikeresen letaszították az ősi riválist a csoport éléről, végül a Rays nyerte a divíziót, a Yankees-nek a wild card pozíció jutott. Amivel jól jártak, mert az ALDS-ben 3-0-ra söpörték a Minnesota Twins-t, hogy aztán 4-2-vel essenek ki a Texas Rangers ellen az ALCS-ben.

Érdekesség, hogy az előbb említett két 10 inning-es meccset szintén egy 10 játékrészes előzte meg, a szeptember végi széria utolsó, majd az októberi első két mérkőzése is extra játékrészben dőlt el.

2011, Game 162

2011 talán az évtized egyetlen nagy, kárörömre okot adó szezonja volt jenki részről, a rivalizálás szempontjából. Pedig egész évben a bostoni gárda volt a jobb, a season series-t 12-6-ra nyerték, kétszer is söpörtek hárommeccses szériát a Yankee Stadium-ban, valamint a Yankees-ász CC Sabathia-t négyszer győzték le az alapszakasz során. Ennek is köszönhetően szeptember elején a Red Sox még 9 meccses előnyben volt az AL East élén, ám a hónap során ritkán látott összeomlást produkáltak (7 győzelem, 20 vereség), aminek köszönhetően a Yankees megelőzte, a Rays pedig beérte őket.

Így jutottunk el az alapszakasz utolsó napjáig - az események „2011 Game 162” néven a történelemkönyvekbe is bekerültek.

A Yankees épp a Tropicana Field-en vendégeskedett, míg a Red Sox a Baltimore Orioles ellen játszott és nyerniük kellett – vagy a Rays-nek kikapni – hogy bebiztosítsák a wild card pozíciót.

Egy ideig úgy nézett ki, hogy a jenkik kisegítik a nagy riválist, mert az ötödik játékrészben már 7-0-ra vezettek; Mark Teixeira két hazafutást vágott (ebből az egyik ráadásul Grand Slam volt), valamint Andruw Jones is ütött egy home run-t. Eközben a Boston 3-2-re vezetett, ám az ő meccsükön hosszú esőszünetet kellett beiktatni, így kétségbeesve figyelhették, ahogy a nyolcadik játékrész alján a Rays 6 pontot szerez a Yankees ellen, majd a kilencedik inning-ben Dan Johnson az utolsó utáni pillanatban (2 out, 2 strike) egy hazafutással kiegyenlít.

Mivel a jenkik edzője, Joe Girardi nem akarta a legjobb dobóit bevetni egy, a Yankees számára „lényegtelen” meccsen, a hosszabbításban Cory Wade és Scott Proctor kaptak lehetőséget. Mindeközben folytatódott a Red Sox-Orioles mérkőzés is, amelyen Robert Andino walkoff szimplájával nyert az O’s, így a BoSox-nak egy reménye maradt: a Yankees-nek le kell győznie a Rays-t, hogy a bostoniak rájátszásba jussanak.

Három perccel Andino ütése után azonban, a 12. inning alján Evan Longoria (aki korábban, a nyolcadikban ütött már egy hárompontos hazafutást) balra küldött egy labdát, mely a kerítés mögött landolt, így végül a Rays jutott rájátszásba, ahol – 2010-hez hasonlóan – megint kikaptak a Rangers-től, de a Yankees is alulmaradt a Detroit Tigers ellenében.

A szezon végén a Red Sox sikerkovács igazgatója, Theo Epstein lelépett a Chicago Cubs-hoz, majd kiderült az is, hogy Jon Lester, John Lackey és Josh Beckett azokon a napokon, mikor nem dobtak, vígan söröztek, zabálták a sült csirkét és videójátékoztak a klubházban, még a szeptemberi összeomlás közben is. Az edző, Terry Francona is távozott, a helyére került Bobby Valentine pedig kijelentette, hogy gyűlöli a Yankees-t…jobb ember nem is kerülhetett volna a szétesni látszó Sox kispadjára.

A Boston Globe újságírója, Dan Shaughnessy egyébként az egész 2011-es szeptembert úgy jellemezte, hogy „ez volt a világtörténelem legnagyobb bénázása, visszavágás 2004-ért és 2007-ért”.

9-0? Nem probléma!

2012-ben 100. születésnapját ünnepelte a Fenway Park, és mivel mással, mint egy Yankees elleni összecsapással köszöntötték a legendás pálya e fontos mérföldkövét; pláne, hogy ez a két csapat játszotta a létesítmény legelső szériáját is még 1912-ben.

Április 20-22. között került sor az év első egymás elleni szériájára, de a harmadik meccset az időjárás miatt nem tudták lejátszani a felek. Viszont a Yankees nígy sem volt kedves vendég: az első mérkőzést 6-2-re nyerték, ám az igazi show a második összecsapásra maradt. A dombon Freddy Garcia és Felix Doubront kezdtek, a hazaiak pedig gyorsan ki akarták köszörülni az előző napi csorbát – az 5. inning alján már 9-0-ra vezettek.

A Yankees azonban nem adta fel, a hatodikban 1, a hetedik-nyolcadik játékrészekben pedig 7-7 pontot szereztek, amivel a rivalizálás történetének legnagyobb fordítását vitték végbe. Mark Teixeira két homért vágott, Nick Swisher pedig Grand Slam-et ütött és a vezetést jelentő, két RBI-t érő duplát. A végén 15-9-re nyert a Yankees, a győztes pontokat régi ismerősükről, a korábban náluk is megfordult Alfredo Aceves-ről szerezték.

Fun fact: ugyanebben az időben Phil Humber perfect game-et dobott a Chicago White Sox színeiben, a Seattle Mariners ellen, így a FOX közvetítésében többször is átkapcsoltak arra a mérkőzésre.

Az alapszakasz végén a BoSox a keleti divízió utolsó helyén végzett, Bobby Valentine-t elküldték a kispadról, míg a Yankees az év utolsó szériájában söpörte a Red Sox-ot, amivel bebiztosította a csoportgyőzelmet. Az ALDS-ben a Baltimore Orioles ellen játszottak (és nyertek) egy nagyon emlékezetes szériát, de az ALCS-ben nem csak a csapat, hanem Derek Jeter bokája is megadta magát; söpörtek a Tigrisek és a Yankees Kapitánya is súlyos sérülést szenvedett.

A Yankees sikertelen időszaka és egy újabb bostoni bajnoki cím (2013-2016)

A 2013-as év a rivalizálás szempontjából úgy kezdődött, hogy a New York-iak szerződtették az egykori Red Sox közönség kedvenc, de a pályafutása csúcsán már túllévő Kevin Youkilis-t, de bár ne tették volna. A körszakállától megszabaduló játékos mindössze 28 mérkőzésen lépett pályára a jenkiknél töltött egy szezonja alatt.

Fun fact: Youkilis szerepelt a bostoni kötődésű zenekar, a Dropkick Murhpy’s egyik klipjében, de feltűnt a Fald fel Amerikát c. sorozat egyik epizódjában is, amely műsor házigazdája, Adam Richman egyébként Yankees szurkoló. Youk bőven megtapasztalhatta a rivalizálás mindkét oldalát.

A két csapat 2013-as összecsapásain egyébként a Red Sox dominált, 13-6-ra nyerték a season series-t és az AL East-et is behúzták, a Yankees viszont nem jutott rájátszásba (fantasztikus 2013-as szezonjukat a Jenkik Háza blog is megörökítette). Az egymás ellen lejátszott meccsek legemlékezetesebb pillanata az egyik augusztusi ütközeten esett meg, a főszereplők pedig Alex Rodriguez (ki más?) és Ryan Dempster voltak.

A-Rod a szezon nagy részében csípőműtétjéből lábadozott, de távollétében is szállította az újságok címlapjára kívánkozó sztorikat. Összetűzésbe került a Yankees vezetőségével a sérülés, valamint a rehabilitáció kezelése kapcsán, ám még ennél is nagyobb bomba volt, hogy a Biogenesis dopping-botrány főkolomposaként visszhangozták a nevét. 

A dolgok odáig fajultak, hogy az MLB, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egészen a 2014-es idény végéig eltiltotta Rodriguez-t, aki azonban fellebbezett a döntés ellen, így augusztus 18-án ott lehetett a Boston Red Sox ellen, a Fenway Parkban lejátszott mérkőzésen. A hazaiak dobója, Ryan Dempster pedig a kezébe vette az irányítást és az önbíráskodás tényállását némileg kimerítve előbb három dobással majdnem, majd negyedikre telibe találta A-Rod-ot, aki természetesen nem örült a dolognak - nem úgy a bostoni lelátó népe. A főbíró, Brian O'Nora rögtön figyelmeztette a feleket, hogy nem fogja tűrni az ilyen játékot (valljuk be, várható volt, hogy valaki elégtételt kíván majd venni A-Rod-on, így ezt akár a kezdés előtt is megtehette volna), amire a Yankees edző Joe Girardi agya teljesen elszállt és kirohant reklamálni, miért nem zárták ki egyből Dempster-t. A reklamálás nem érte el a kívánt hatást, Girardi mehetett hamarabb zuhanyozni.

Az eseménynek egyébként szimbolikus jelentősége volt, hiszen Rodriguez-ért ekkor már saját csapatának vezetői sem nagyon álltak volna ki, A-Rod tényleg szinte minden hidat felégetett maga körül, de Girardi igazi profiként tudta, hogy meg kell védenie játékosát, bármilyen körülmények között.

Talán ennek is köszönhetően Rodriguez kiváló meccset zárt (3 találat, 2 RBI), a hatodik játékrészben pedig elégtételt vett Dempster-en: középre ütött hazafutásával zárkózott a Yankees, akik végül 9-6-ra meg is nyerték a mérkőzést.

Év végén azonban az előző évben még a csoport utolsó helyén végző BoSox lehetett boldog. A csapat menetelt a rájátszásban, előbb a Tampa Bay Rays-t, majd a Detroit Tigers-t is megverték, a World Series-ben pedig a St. Louis Cardinals-t múlták felül 4-2-re.

A Bobby Valentine-t váltó John Farrell első évében bajnoki címre vezette a Vörös Zoknisokat. 

Hogy aztán 2014-ben újra a Keleti divízió utolsó helyén végezzenek, de a Yankees sem jutott rájátszásba, az Orioles mögött 12 meccsel lemaradva lettek másodikok a csoportban. A wild card éra történetében először történt meg, hogy egyik csapat sem jutott be a rájátszásba.

A rivalizálás szempontjából sem volt egy emlékezetes év a 2014-es, de a Stephen Drew-Kelly Johnson csere azért bekerült a történelmi pillanatok közé – 1997 óta először üzletet egymással a két csapat. Illetve volt még egy, mindenképp emlékezetes történés: a Yankees szurkolók kedvencének, Robinson Canó-nak a távozását a korábbi Red Sox sztár Jacoby Ellsbury leigazolásával próbálták feledtetni, kevés sikerrel. A Red Sox-ban még remekül játszó Ellsbury az ősi rivális mezében csak négy felejthető évet húzott le, bár szerződése amúgy 7 évre szólt.

2015-öt aztán maratoni hosszúságú mérkőzéssel indították a csapatok, az év első Yankees-Red Sox összecsapása 19 játékrészig és 6 óra 49 percig tartott, ezzel előkelő helyet vívva ki magának a leghosszabb MLB meccsek listáján. A Red Sox 3-2-re vezetett a 9. alján, de egy Chase Headley hazafutással egyenlített a Yankees, majd a 16. és 18. inningek-ben is sikerült egalizálniuk – előbb egy Teixeira hazafutással, majd egy Carlos Beltrán RBI-duplával. A 19. tetején azonban ismét pontot szerzett a BoSox (Mookie Betts sac fly), amire a jenkik már nem tudtak válaszolni.

Az alapszakasz végén a Red Sox ismét a divízió utolsó helyén végzett, a Yankees viszont megcsípte az egyik wild card helyet, nagyban köszönhetően annak is például, hogy a Fenway Parkban lejátszott 9 egymás elleni mérkőzésből hetet megnyertek. Dallas Keuchel és az éledező Houston Astros ellen viszont nem volt ellenszerük, a wild card meccsen nagyon simán nyert 'stros a Yankee Stadium-ban.

A következő szezonban, 2016-ban a Red Sox újra jó csapatot tudott kiállítani és a Yankees is versenyben volt a rájátszásért a szezon vége felé, amikor is szeptember 15-én egy négymeccses szériára érkeztek a Fenway Parkba; úgy, hogy pont ennyi mérkőzés volt a hátrány a tabellán. A szériát viszont söpörte a BoSox, amelyet aztán egyesek Bostoni Mészárlás II-nek neveztek el, de személy szerint érzek némi különbséget az 1970-es évekbeli Yankees söprés és a 2016-os Red Sox sweep között. A 2016-os végeredmények: 7-5, 7-4, 6-5, 5-4, ráadásul négyből háromszor a Yankees-bullpen az utolsó pillanatokban adta le a győzelmet (az első ütközetben pl. 5 pontot adtak fel a 9. játékrészben).

Másfajta mészárlás volt ez, mint a 70-es évekbeli 42-9-es pontkülönbség.

Két héttel később pedig jöhetett a "New York-i Mészárlás", hiszen a széria mindhárom meccsét a hazaiak nyerték (6-4, 5-3, 5-1), a másodikat ráadásul Teixeira walkoff Grand Slam-jével, amely Tex karrierjének utolsó hazafutása volt. A BoSox viszont ekkorra már megnyerte a csoportot, a Yankees viszont lecsúszott a rájátszásról, de az ALDS-ben a Cleveland (akkor még) Indians söpörte a bostoniakat.

A rivalizálás megújulása (2017-2021)

2017-re, némileg idő előtt beérett a jenkik új generációja (Aaron Judge, Luis Severino, Gary Sánchez, Greg Bird, Gleyber Torres), miközben a Red Sox-nál, ahogy az előző év is mutatja, berobbant a következő(nek hitt) nagy csapat (Mookie Betts, Xander Bogaerts, Eduardo Rodriguez, Andrew Benintendi, Jackie Bradley Jr.), így pár, nem túl emlékezetes év után újra fellángolt a rivalizálás tüze.

Az alapszakasz során játszottak egy 16 inning-es meccset a csapatok, melyet a Yankees nyert meg 4-1-re, úgy, hogy a 9. játékrészben Matt Holliday szóló hazafutásával egyenlítettek, majd Didi Gregorius, Austin Romine és Gary Sánchez RBI-jaival három pontot szereztek a 16. játékrészben. Ám a csoportot végül két meccs előnnyel a Red Sox nyerte, de míg a Yankees sikerrel vette a Minnesota Twins elleni wild card meccset és a Cleveland Indians elleni ALDS-t, addig a másik ágon a Red Sox kiesett a Houston Astros ellen, akik aztán a jenkiket is búcsúztatták.

Ismét elmaradt a riválisok rájátszásbeli összecsapása.

2018-nak viszont mindkét együttes új edzővel vágott neki (Yankees - Aaron Boone, Red Sox - Alex Cora); és ilyen, hogy egyszerre legyen új edzője a két riválisnak, előtte csak kétszer fordult elő, 1930-ban és 1992-ben. Új seprű jól seper? Úgy tűnik, mivel mindkét csapat elérte a 100 győzelmes álomhatárt (Yankees – 100, Red Sox – 108) és az élet úgy hozta, hogy a végre újra találkoztak egymással a rájátszásban is a riválisok. De ne szaladjunk ennyire előre…

Az év első egymás elleni találkozóján brutális verést kapott a Yankees (14-1-re nyert a BoSox), ám a második ütközeten a jenkiknek sikerült javítaniuk (10-7). Ekkor április 11-et írtunk, és sor került rögtön egy verekedésre is a két csapat tagjai között.

A Yankees játékosa Tyler Austin csúszott rá kettesen Brock Holt vádlijára, hogy megakadályozzon egy duplajátékot, amelyért a Red Sox cseredobója, Joe Kelly próbált meg elégtételt venni. A hetedik játékrészben beálló Kelly első dobása strike lett, a második – nagyon inside labda - azonban még célt tévesztett. Ezt egy ball követte, negyedjére viszont már telibe, bordán találta Austin-t, akiben annyira felment a pumpa, hogy először földhöz vágta az ütőjét, majd odarohant a dobóhoz és nagy pofozkodás vette kezdetét.

A lökdösődés ikonikus pillanata az volt, amikor Judge és Giancarlo Stanton, a jenkik két óriása gyakorlatilag ketten állták útját a Red Sox játékosainak, Judge tulajdonképpen felkapta Kelly-t a földről és arrébb pakolta, miközben négyen-öten próbáltak még beszállni a buliba. A balhé kicsivel több volt, mint a szokásos baseball-műbunyó, Kelly és Austin is jól láthatóan helyeztek el találatokat a másik arcán. Ezt követően természetesen mindketten eltiltást kaptak, akárcsak a cseredobó Tommy Kahnle és az edző Phil Nevin.

A bunyót talán a Yankees, a season series-t és az AL East-et viszont a Red Sox nyerte, év közben söpörtek egy, a csoportelsőséget meghatározó négymeccses szériát augusztus 2-5. között, amivel 5.5 mérkőzésről 9.5 meccsre hízlalták előnyüket. A Yankees-nek így újra a wild card jutott, amely meccsen legyőzték az Oakland Athletics-t, így összejött a Yankees-Red Sox ALDS, amely a két csapat történetében az első ilyen széria volt, eddig csak Championship Series-ben mérték össze tudásukat.

2018 - American League Division Series

Az első mérkőzésen a Red Sox hamar 5-0-s előnyre tett szert, az első játékrészben J.D. Martínez vágott hárompontos hazafutást J.A. Happ-ről. A Yankees bullpen viszont megállította a vérzést, Chad Green, Lance Lynn, Zack Britton és David Robertson 6 játékrészen keresztül tartották nullán a BoSox-ot. Eközben a jenkik ütősora szép lassan közelebb férkőzött ellenfeléhez: a hatodikban kettő, a hetedikben egy pontot szereztek, majd Aaron Judge hazafutással indította a kilencediket; ekkor már csak 5-4-re vezetett a Red Sox. A következő három ütő azonban mind strikeout-tal esett ki a closer Craig Kimbrel ellen, így az első meccset a hazai Red Sox nyerte.

A második összecsapáson a Yankees-nek sikerült visszavágni, Masahiro Tanaka 5 inning alatt csak egy pontot adott fel, a lineup viszont két játékrész alatt bepakolt hármat is a zsákba – Aaron Judge és Gary Sánchez is szóló hazafutást vágtak. A Yankees bullpen ismét jól bírta a nyomást, Sánchez pedig vágott egy hárompontos homért is a hetedikben. A mérkőzés után Judge Frank Sinatra ’New York, New York’-ját bömböltette a Fenway Park folyosóján; a jenkik jó érzésekkel utazhattak haza a Bronx-ba.

Ahol gyorsan arcon rúgta őket a valóság: Nathan Eovaldi és Luis Severino csatájából előbbi jött ki győztesen, a BoSox már a negyedikben 10 szerzett pontnál járt, a végeredmény pedig 16-1 lett a vendégeknek. A Yankees-nél Austin Romine, a csere catcher dobta le a 9. játékrészt, de feladott egy hazafutást Brock Holt-nak, akinek ezzel meg lett a cycle, az első cycle az MLB rájátszásainak történetében.

Egy ilyen verés után nem csoda, hogy a következő meccsen a továbbjutás is összejött a Red Sox-nak. A rutinos CC Sabathia-ról gyorsan szereztek 3 pontot, a negyedik játékrészben már 4-0-ra vezettek, majd az ötödik alján a Yankees szerzett egy pontot, de aztán sokáig semmi nem történt. A nyolcadik inning-et az alapból kezdődobó Chris Sale hozta le a Red Sox-nak, majd érkezett a closer Craig Kimbrel, akiről a jenkiknek sikerült megtölteni a bázisokat és egy hit-by-pitch-csel és egy sac fly-jal két pontot szerezni. A sorozatot azonban nem tudták folytatni, Gleyber Torres kiesett, így a Red Sox jutott a következő körbe. Ahol 4-1-re verték az Astros-t, majd a World Series-ben ugyanilyen arányban a Los Angeles Dodgers-t, közte a maratonira, 7 óra 20 percesre nyúlt harmadik mérkőzéssel, melyet a 18. játékrészben nyert meg 3-2-re a Dodgers.

2004-ben 86 évnyi sikertelenséget hagyott maga mögött a bostoni csapat, a következő 15 évben pedig 4 bajnoki címet is sikerült bezsebelniük. A rivalizálás mérlegének nyelve hivatalosan is feléjük billent át.

2018 után - London Series és egy nagyon sima wild card ütközet

Ahogyan az évtizedben a bostoni szurkolók megszokhatták, a hullámvasút tovább folytatódott, a bajnoki címet követő évben a Red Sox csak harmadik lett a divízióban és lemaradt a rájátszásról, a Yankees viszont ellentmondást nem tűrően játszott az egymás elleni meccseken, a season series-t 14-5-re húzták be. 1960 óta nem tudott a Yankees ennyi meccset megnyerni a BoSox ellen egy szezonban.

Még 2018 májusában jelentették be, hogy az első London Series-t a két csapat játssza majd egymással, erre 2019. június 29-30.-án került sor, a meccseken pedig kézi-, illetve vízilabda eredmények születtek. Természetesen ezek voltak az első Európában játszott MLB mérkőzések. Az első meccsen 17-13-ra, a másodikon 12-8-ra nyert a Yankees; az első összecsapás első játékrészének végén 6-6-ot mutatott az eredményjelző, míg a második mérkőzés 7. játékrészében összesen 9 run-t szereztek a jenkik.

Ezt nevezem szórakoztatásnak!

De nem csak Londonban, amúgy is a New York-i csapat markában volt a BoSox, a hátralévő 5 szériából négyet megnyertek és végül a Rays-t hét meccsel megelőzve nyerték meg az AL keleti csoportját. Az ALDS-ben a jenkik söpörték a Twins-t, majd érkezett az újabb, menetrendszerűnek mondható Astros elleni vereség. A Yankees szurkolói 2009 után továbbra is várhatták csak, hogy döntőbe jusson szeretett csapatuk.

A 2020-as szezont természetesen átírta a koronavírus, a 60 meccses alapszakaszban tízszer játszott egymás ellen a két csapat, ebből 9-et a Yankees nyert (.900-as győzelmi mutató, amely természetesen a legjobb a Yankees történelmében, az egy szezonban egymás ellen játszott mérkőzések tekintetében). 2019 szeptembere és 2020 szeptembere között zsinórban 12 mérkőzést nyertek meg, a 2020-as utolsó egymás ellenit viszont a Red Sox vitte el. Ők ismét lemaradtak a rájátszásról, a Yankees viszont ismét nekirugaszkodott. Először túlléptek a Cleveland (akkor még mindig) Indians-on, hogy aztán a Rays ellen 5 meccsen kikapjanak az ALDS-ben.

Az előbb említett 2020. szeptember 20.-i győzelem egyébként egy szép széria kezdete volt a Red Sox-nak, hiszen a 2021-es alapszakasz első hét Yankees elleni meccsét is nyerték, így zsinórban 8 győzelemmel válaszoltak a rivális tizenkettes sorozatára. Viszont még az év elején történt egy ritka esemény: ismét cserélt egymással a két csapat, Adam Ottavino-t került a Fenway-re, spórolás címkével ellátva.

Az All Star mérkőzés után viszont hanyatlásnak indult a Red Sox, a hátralévő 12 egymás elleni mérkőzésből kilencet a jenkik nyertek és a tabellán is utolérték az ősi riválist; a szezon utolsó egymás elleni szériája sokáig emlékezetes marad a jenki szurkolók számára Giancarlo Stanton teljesítményének köszönhetően.

A Wild Card meccsre viszont nem tudták kiharcolni a pályaelőnyt, így a két csapat történetének első wild card párharcára a Fenway Parkban került sor, melyet a Red Sox nagyon simán nyert meg. A Vörös Zoknisok ezután a Rays elleni ALDS összecsapásokat is sikerrel vívták meg, ám a főcsoport-döntőben nekik is megálljt parancsolt az American League-ben az utóbbi éveket uraló Houston Astros.

Az azóta eltelt két szezon eredményeit nem fogják beírni a két csapat aranyoldalaira: a Red Sox 2022-ben és 2023-ban is az AL East utolsó helyén végzett, és bár a Yankees '22-ben még rájátszásba jutott, de a World Series-től ismét az Astros ütötte el őket; lassan a Yankees - Astros rivalizálás történetét is el lehet kezdeni írni.

------

Itt tart hát a mai napon ez a több, mint 100 évre visszatekintő rivalizálás, amelynek legújabb fejleményeként megint felírhatunk egy játékos-cserét: Alex Verdugo került a Yankees-be, aki szintén "áldozatául esett" a jenkik arcszőrzetre vonatkozó szabályzatának. Dugie idéntől már vörös szakálla nélkül lép majd pályára, és mindenképp érdekes lesz majd nézni, hogyan fogadja a Fenway Park közönsége, mikor először kifut a gyepre hajszálcsíkos mezben.

(A képek forrása: bostonglobe.com, nytimes.com, the-new-englander.com, chron.com)