1995 óta először lett újra bajnok az Atlanta Braves, akik 6 meccses szériában múlták felül a Houston Astros csapatát.

Majd’ egy hónapnyi megfeszített küzdelem után elérkeztünk a 2021-es MLB szezon végéhez, az idei World Series-ben a 2017-es bajnok, 2019-es döntős Houston Astros és a címvédőt búcsúztató Atlanta Braves csapott össze.

Annak ellenére, hogy a két csapat közös történelme nem képezi az MLB kihagyhatatlan pillanatait, így is volt jó pár olyan dolog, amely előzetesen is érdekessé tette a párharcot:

• képes lesz-e a Braves legjobb játékosa, Ronald Acuna Jr. nélkül elérni a végső sikert és a rájátszás addigi meccsein remekül teljesítő nyári szerzemények (Eddie Rosario, Adam Duvall, Joc Pederson) el tudnak-e dönteni egy szériát, vagy esetleg a koronavírusból felépült Jorge Soler adja majd a győzelemhez szükséges pluszt;
• mennyire fog hiányozni az Astros rotációjából Lance McCullers Jr., hiszen a Braves részben a Dodgers széteső dobórészlegének köszönhetően is tudott döntőbe jutni (és ne feledjük, hogy a ’Stros Justin Verlander-t is kénytelen volt nélkülözni idén);
• sikerül-e megkoronáznia életútját a Braves edzőjének, Brian Snitker-nek, aki nagyjából az 1970-es évek óta tagja a franchise-nak valamilyen formában;
• meg tudja-e ebben akadályozni fia, Troy Snitker, aki a Houston Astros ütőedzője;
• az Astros menedzsere, Dusty Baker (aki egyébként játékosként megfordult az ellenfélnél) a 9. edző lett a liga történelmében, aki AL és NL csapattal is döntőbe tudott jutni, ám 2002-ben a San Francisco Giants kispadján nem jött össze a győzelem;
• eddig csak 8 játékosnak sikerült két egymást követő évben két külön csapat színeiben bajnoki címet ünnepelni, de összejön-e a győzelem Joc Pederson-nak, aki tavaly még a Dodgers mezében emelhette magasba a WS-trófeát.

Nézzük hát, hogyan alakultak a döntő mérkőzései.

1. mérkőzés

Houston Astros - Atlanta Braves 2-6

Az első meccsen Charlie Morton és Framber Valdez álltak dobódombra, a vendégek pedig azonnal elvették az Astros pályaelőnyét, már az első három játékrészben felpakoltak 5 pontot az eredményjelzőre.

A kijelölt ütő (designated hitter – DH) szabálya alapból már a kezdés előtt nagy figyelmet kapott, hiszen Houstonban dobó helyett kijelölt ütővel játszhattak a csapatok, így a Braves az alap outfield-je mellett Jorge Soler-t is be tudta rakni az ütősorba, miközben Atlantában Dusty Baker-nek gondolkodnia kellett, hogy az egyszemélyes terror Yordan Alvarez a padon csücsüljön, vagy balkülsősként szerepeljen, ezzel feladva némi védekezési hatékonyságot.

Soler-t az egész hercehurca nem érdekelte, őt az első meccsen a kezdőbe nevezték, és ha már ott volt, egyből vágott egy leadoff hazafutást a 3. felé küldött labdából. Bármennyire is hihetetlen, ez volt az első, a nyitómeccs legelső ütéshez állásából szerzett leadoff home run az MLB döntőinek történetében.

De a vendégek hozzátettek még egy egységet az előnyhöz, amikor a szimplát ütő és a kettest ellopó Ozzie Albies-t Austin Riley hozta be egy duplával (0-2), és a hazaiak kezdődobója ezután sem tudta megállítani a rohamokat. Soler behozott még egy pontot csapatának a másodikban, majd Adam Duvall vágott kétpontos hazafutást a 3. tetején – a labda 111.7 mph/órával hagyta el az ütőjét -, amivel már 5 run-ra növelte a Braves előnyét.

Eközben Charlie Morton jól tartotta a hazai ütősort, bár az elsőben megtöltötték róla a bázisokat, de engedett pont nélkül hozta le az inning-et, majd a másodikat bázisfutó nélkül csinálta végig, bár apró szépséghiba, hogy Yuli Gurriel lábon találta a labdával, de mivel Morton ezután kiosztott két K-t és megcsinált még egy kiejtést, senki nem gyanította, hogy bármi probléma lehet.

Már csak három ütővel az eset után derült ki, hogy a jobbkezes dobónak eltört a szárkapocscsontja, így hamar cserére kényszerült Brian Snitker edző. És a Braves bullpen jól vizsgázott, mert bár két pontot engedélyeztek a hazaiaknak, olyan óriási megingásuk nem volt 6.2 inning alatt. Az Astros második pontja is egy Alvarez tripla utáni RBI-groundout-ból született a nyolcadikban, így hamar elfojtották a készülődő ’Stros-offenzívát.

Az inning tetején egyébként is megszerezte hatodik pontját a támadóegység (Freddie Freeman sac fly), így Will Smith négy pont előnnyel zárhatta le a meccset; a Braves closer pedig ismét probléma nélkül oldotta meg a rá bízott feladatot.

A meccs embere: Jorge Soler – 2/5, R, HR, 2 RBI, 2 K

2. mérkőzés

Houston Astros - Atlanta Braves 7-2

Hamar javított a hazai csapat, amire szükségük is volt, hiszen az első meccsen elszenvedett vereséggel zsinórban az 5. World Series zakót gyűjtötték be a Minute Maid Parkban. Meglepő statisztika az otthon szinte verhetetlennek számító Astros-tól.

Ám ezúttal nem volt kegyelem, a ’Stros két játékrész alatt 5 pontot szerzett Max Fried-ről, bár az atlantai dobó statisztikáját leginkább a második inning rontotta le, mely során 4 run-t engedélyezett az ellenfélnek. Ez elsősorban Jose Siri érdeme volt, aki előbb sebességét kihasználva megúszta, hogy Ozzie Albies kidobja egyesen, miközben bejött a hazaiak második pontja (2-1; a Braves-nél Travis d’Arnaud vágott szóló homért a másodikban), majd ezt követően Martin Maldonado szimplájából ért körbe úgy, hogy egyesről hármasra is hason csúszva érkezett meg, ám onnan egy védekezési hiba következtében még haza is sprintelt. A Braves itt teljesen megzavarodott, Maldonado egy vad dobás után átjutott hármasra, ahonnan Michael Brantley hozta be egy RBI-szimplával; ezzel már 5-1 állt az eredményjelzőn.

José Urquidy pedig szép lassan fogyasztotta el a vendégek ütősorát, mert bár két pontot ugyan feladott a Braves-nek, de a pályán töltött 5 játékrész egyikében sem engedett két bázisfutónál többet, sőt, a 3. és 4. inning-eket probléma nélkül csinálta végig. De a vendégek a ’Stros cseredobóival sem tudtak mit kezdeni, Christian Javier, Phil Maton, Ryan Pressly és Kendall Graveman csak egy basehit-et és két sétát engedélyezett, miközben a 7. alján José Altuve egy szóló hazafutással kialakította a végeredményt, így két meccs után döntetlennel utazhattak a csapatok Atlantába.

A meccs embere: José Urquidy – 5 IP, 6 H, 2 ER, 7 K

3. mérkőzés

Atlanta Braves - Houston Astros 2-0

’Good pitching beats good hitting’, tartja a mondás, és kiváló bemutatót láthattak a nézők a 3. meccsen, a Braves prezentálásában.

A mérkőzés előtt megemlékeztek a liga egyik legnagyobbjáról, az idén januárban elhunyt Hank Aaron-ról, majd a dombon Ian Anderson ritkán látható teljesítménnyel tisztelgett a legenda előtt; talán még maga Hammerin’ Hank se talált volna ellenszert a hazaiak jobbkezesére aznap este.

Anderson 5 inning alatt három sétát osztott ki, valamint egy ütőt megdobott - de az egyik walk után rögtön érkezett egy duplajáték -, bázisütést egyet sem engedélyezett, az Astros játékosai mindössze egyszer jártak a kettes bázison, amíg ő dobálta a csavartakat.

5 vagy annál több no-hit inning-et World Series-ben eddig csak nagyon kevés alkalommal láthattunk, és azok nagy része is még a hőskorban, az 1960-as éveket megelőzően születtek. Ian Anderson tehát az elitnél is elitebb klub tagságát szerezte most meg, melynek olyan alakjai vannak, mint Red Ruffing, Jim Lonborg, vagy Herb Pennock, illetve a mindenki felett álló Don Larsen, aki az 1956-os döntő 5. meccsén, a New York Yankees színeiben dobott tökéletes meccset a Brooklyn Dodgers ellen.

De csapata még így is csak 1-0-ra vezetett (Austin Riley ütött RBI-duplát a harmadikban), így edzője inkább úgy döntött, hogy az egész rájátszásban remekül muzsikáló bullpen kezeibe helyezi a mérkőzés sorsát. Ők pedig ismét szállították az eredményeket: a hátralévő négy inning-ben A.J. Minter, Luke Jackson, Tyler Matzek és Will Smith mindössze két bázisütést adott fel, gyakorlatilag egyszer sem forgott veszélyben a sovány előny.

Az az előny, amely végül Travis d’Arnaud szóló hazafutásának köszönhetően kétpontosra nőtt, és aki végig követte az idei playoff-ot az már tudja, hogy Will Smith probléma nélkül húzta be a meccs végi mentést, amellyel ismét előnyhöz juttatta csapatát a négy nyert mérkőzésig tartó párharcban.

A meccs embere: Ian Anderson – 5 IP, 3 BB, 4 K 

4. mérkőzés

Atlanta Braves - Houston Astros 3-2

Mivel a kezdődobóit mindkét csapat elhasználta az előző három meccsen, illetve Morton ugye megsérült, a Braves bullpen-mérkőzést tervezett a 4. és 5. összecsapásokra, míg az Astros-nál az alapból starter, de egy hosszú sérülés miatt nem a megfelelő kondícióban lévő Zack Greinke kapta meg a labdát a negyedik meccsen.

És Greinke kiválóan játszott, 4 inning alatt nem adott fel egy pontot sem, ráadásul bázisütést is szerzett - a 2. tetején ütött szimplát. Talán az egyetlen negatívum vele kapcsolatban, hogy ez a szingli nem a harmadikban jött, amikor tele bázisoknál kellett ütéshez állnia, de így is 2-0-s Astros vezetéssel adta át a dombot a cseréknek.

A ’Stros rögtön az elsőben magához ragadta a kezdeményezést, megtöltötték a bázisokat és Carlos Correa groundout-jából haza is ért az első pontjuk, majd a negyedik tetején Altuve ütött szóló hazafutást, amellyel második helyre lépett elő a rájátszásokban szerzett home run-ok örökranglistáján.

Ám ahogy a tapasztaltabb dobók léptek pályára a Braves-nél, úgy szorult vissza az Astros támadósora is.

A mérkőzést még Dylan Lee-vel kezdte meg Snitker edző, ám az élete első startját kapó balkezes dobó mindössze egy kiejtést tudott megcsinálni. Őt Kyle Wright követte, aki többször is bajba került, ám az Altuve home run-on kívül pontot nem engedélyezett és nagyon fontos 4.2 inning-et adott csapatának. Álmodni sem merhettek ennél többet a Braves-nél tőle; Wright teljesítménye a feledés homályába fog veszni, de elképesztően fontos volt, hogy minél többet tudjanak pihenni a Braves bullpen tagjai. Persze a legfontosabb embereket így is be kellett vetni, de véleményem szerint Wright az idei döntő egyik meg nem énekelt hőse lett ezzel a 4.2 inning-gel.

Merthogy az addig csak szenvedő hazai ütősor magára talált, és előbb a hatodikban egy Eddie Rosario dupla-Austin Riley szimpla kombinációval megfelezték a hátrányt (1-2), majd a hetedikben Dansby Swanson és Jorge Soler egymás utáni hazafutásaival a vezetést is átvették (3-2). Az Astros bullpen megingott, Atlanta extázisban tört ki, ám egy Yordan Alvarez-nél védekezésben kompetensebb left fielder talán le tudta volna szedni Soler ütését. Yordan viszont erre nem volt képes és csak pislogva figyelhette, ahogy a nyolcadikban Rosario kísértetiesen hasonló helyzetben befutja és elkapja Altuve ütését, amivel le tudták zárni azt a játékrészt, így következhetett az „unalomig ismert” lemez.

Will Smith érkezett a kilencedikre és Atlanta Hercege szokás szerint simán lezárta a mérkőzést, továbbra is nullán tartva engedett pontátlagát.

A döntő kimenetelét nagyban befolyásoló mérkőzés volt ez, mert bár egy atlantai sportcsapat semmilyen körülmények között nem lehet biztos a győzelemben, nehéz volt elképzelni, hogy egy ilyen fordítást produkáló Braves háromból egy meccset se tudjon behúzni a padló közelében lévő Astros-szal szemben.

A meccs embere: Kyle Wright – 4.2 IP, 5 H, ER, 3 BB, 3 K

5. mérkőzés

Atlanta Braves - Houston Astros 5-9

De a vendégek már többször megmutatták, hogy nem szabad őket leírni és továbbra is biztosak voltak abban, hogy képesek lesznek zsinórban három mérkőzést nyerni. Az első és legfontosabb dolguk az volt, hogy visszavigyék Houstonba a szériát, ehhez mindenképp le kellett győzniük az újabb tapasztalatlan dobóval, Tucker Davidson-nal felálló Braves-t.

Bármi is volt a terv, az biztos, hogy a hazaiak azonnal kidobatták Dusty Baker-rel a kukába; az első alján 4 pontot szereztek Adam Duvall Grand Slam-jének köszönhetően; Framber Valdez döntőbeli második startján is csúnyán leszerepelt (2.2 IP, 4 H, 5 ER, 2 BB, K).

Ám még lecserélése előtt sikerült csapatának kiegyenlítenie az állást, a másodikban Alex Bregman és Martin Maldonado ütöttek be pontokat, míg a harmadikban Carlos Correa és Yuli Gurriel tettek arról, hogy hamar eltűnjön a Braves négypontos előnye. De a döntetlen csak nagyon rövid ideig tartott ki, mert a 3. alján Freddie Freeman gigantikus szóló hazafutásával újra a hazaiaknál volt az előny (5-4).

Mióta a Statcast rendszer méri, ez volt a döntő szériák leghosszabb hazafutása, 140 méterre (460 láb) szállt el a labda Freeman ütőjéről.

Dusty Baker mindent megpróbált, hogy csapata megfordítsa a meccset, még az előző mérkőzés kezdődobóját, Zack Greinke-t is beküldte ütni, aki ismét találatot ért el. Az erőfeszítések pedig meghozták gyümölcsüket: az 5. tetején ismét Maldonado segítette ponthoz csapatát, majd Marwin González vitt be egy két RBI-t érő szimplát (5-7), amellyel kis lélegzetvételnyi szünethez juttatta a cseredobókat.

Mert ekkor már bőven a bullpen-ek csatáztak, ám ezúttal a ’Stros egysége bírta jobban a nyomást, egyetlen run-t sem engedtek az ellenfélnek, miközben A.J. Minter három-, Drew Smyly pedig két pontot adott fel a vendégeknek. A hazaiak azért próbálkoztak, de Austin Riley-n (dupla, szimpla) kívül a többiek nem jelentettek veszélyt, az Astros viszont újabb két ponttal bebiztosította a győzelmet.

A csapatok utazhattak vissza Texasba.

A meccs embere: Carlos Correa – 3/5, R, 2B, 2 RBI

6. mérkőzés

Houston Astros - Atlanta Braves 0-7

Otthon viszont tovább folytatódott a texasi csapat World Series sikertelensége és a vendégek végül egy sima meccsen húzták be a bajnoki címet, az Astros nem tudta még egy napig életben tartani a reményt.

A két kezdődobó, Luis Garcia és Max Fried engedett pont nélkül hozták le az első két játékrészt, ám a harmadikban Jorge Soler akkora hazafutást vágott a hazaiak kezdődobójáról, hogy kb. a földdel tette egyenlővé a Minute Maid Parkot. Soler előtt Albies (szimpla) és Rosario (séta) jutottak ki bázisra, ezt követte a stadionból kirepülő hárompontos home run, amely ha nem is döntötte el azonnal a meccset (sok volt még hátra és az 5. mérkőzésen 4 pontos hátrányt is ledolgozott a ’Stros), de igazi gyomros volt a hazaiak szurkolóinak.

Én nem tudom, hogy egy ilyen megsemmisítő hazafutás után még össze lehet-e szedni magad fejben, de az Astros-nak ez nem sikerült.

A következő két játékrészben ugyan szereztek egy-egy szimplát, de mindkétszer érkezett a duplajáték is, az 5. tetején pedig újabb három pontot szerzett a Braves, köszönhetően Dansby Swanson kétpontos homérjének és Freddie Freeman RBI-duplájának.

Game over.

Pláne, hogy Max Fried élete egyik legjobb startját hozta, 6 inning alatt csak 4 bázisütést engedett a rettegett houstoni ütősornak, majd átadta a labdát a Tyler Matzek-Will Smith párosnak. És ők, ha már egy hónapot elit teljesítménnyel hoztak le, nem tegnap este kezdték el ledönteni szobraikat.

Matzek stressz nélkül hozta le a hetediket és a nyolcadikat is, miközben az egész csapat elégedetten nézte, ahogy Freeman szintén gigantikus hazafutással teszi fel a pontot az i-re, majd Will Smith csinált meg egy újabb mentést, karrierje valószínűleg legédesebbjét. Bár egy szimplát ő is engedett, akárcsak Matzek, de amikor Swanson dobása elérte Freeman kesztyűjét, ünnepelhetett a Braves.

1995 után újra ők a bajnokok, a franchise 4. World Series trófeáját szerezték meg.

A meccs embere: Max Fried – 6 IP, 4 H, 6 K

A döntő legértékesebb játékosa az a Jorge Soler lett, aki október folyamán a koronavírus-fertőzéssel is megküzdött, végül 3 hazafutással és 1.191 OPS-szel (bázisra kerülési + súlyozott ütőátlag) zárt. Soler a második kubai játékos, akit World Series MVP-nek választottak.

És hogy miért nyerhetett a Braves?

Erről a napokban biztosan temérdek elemzést olvashatunk majd, de egyértelműen jobbak voltak dobóoldalon (kezdők és legfőképp a bullpen), ám ami mégis szembetűnő, hogy mennyire nem ment az ütés az Astros-nak. Persze a két dolog igen komoly kapcsolatban áll egymással.

Alex Bregman (.095 BA) és Yordan Alvarez (.100 BA) is katasztrofális szériát produkált, de Carlos Correa is talán egyedül az 5. meccsen villogott. Kyle Tucker és Michael Brantley hiába végeztek tiszteletre méltó ütőátlaggal, ketten együtt szereztek 1 RBI-t a hat mérkőzés alatt, miközben a Braves-nél hol Soler, hol Swanson, hol Freeman, hol Duvall volt mindig jó egy megsemmisítő hazafutásra.

És ne feledkezzünk meg Austin Riley-ról sem, aki a kiváló alapszakasz után rá tudott tenni még egy lapáttal és a rájátszás során igazi vezére volt csapatának, de a döntőre Travis d’Arnaud is összeszedte magát, így talán csak 1, maximum 2 lyukas poszt volt a Braves ütősorában, miközben a másik oldalon épp ennyi biztos pontot találunk.

Ezzel tehát lezárult az MLB 2021-es szezonja, indulhat az átigazolási időszak, amely igen eseménydúsnak ígérkezik.

A Kollektív Szerződés december 1-jén lejár, így akár még lockout is lehet ebből, ám alighanem egyik fél (MLB és Játékos Szakszervezet) érdeke sem kívánja ezt. A szabadügynökök között is találunk nagy neveket szép számmal, a döntőben szereplő két csapat vezetőinek például Carlos Correa-val, Justin Verlander-rel, Freddie Freeman-nel vagy épp Eddie Rosario-val kell majd tárgyalóasztalhoz ülniük.

Igyekszem majd a holtszezon nagyobb eseményeiről is beszámolni, és innen is gratulálok az Atlanta Braves-nek a bajnoki címhez!

Fárasztó szezon volt, de boldogan mondhatom, hogy a blog túl van első MLB idényén.

(A képek forrása: skysports.com, foxnews.com, fansided.com, sportingnews.com, usatoday.com)