A sorozat hetedik, utolsó részében az American League East csapatainak stadionjaiban fejezzük be utazásunkat.

Kezdésként rögtön egy ékszerdobozzal, a chicagói Wrigley Field-del indítottunk, amely önmagában is megért egy külön bejegyzést, majd az NL West öt csapatának létesítményeiről szólt a sorozat második része. Ezt követően maradtunk nyugaton és megnéztük az American League West öt csapatának stadionját, majd az országban beljebb utazva az NL Central csapatainak hazai pályái következtek.

Kis kihagyás után az American League Central öt stadionjával folytattuk utazásunkat, amelyek után az utolsó előtti megállóhoz, a National League keleti parti gárdáinak igen fiatal létesítményeihez érkeztünk meg. És most, a mai epizóddal utazásunk végére érünk, mert bár egy-két AL East stadion is megérne akár egy külön bejegyzést, itt az idő, hogy ezt a hosszúra nyúlt sorozatot befejezzem.

Amennyiben valaki olvasás helyett inkább hallgatná a dolgokat, annak ajánlom a podcast 23. részét, míg a Yankee Stadium történetét több epizódon keresztül dolgoztuk fel. Viszont aki utazásunkba csak most kapcsolódik be, annak érdemes visszaugrania a legelső részhez, melynek bevezetőjében talál némi leírást az MLB csapatok stadionjainak kategóriáiról is.

Oriole Park at Camden Yards

Az első részben kivesézett retro-klasszikus vonulat első fecskéje, a kb. 20 éven át tartó irányzat alfája és omegája ez a stadion, a Baltimore Orioles otthona. Az 1990-es évek elején a retro-klasszikus stílus váltotta le az egyszerű, fantáziátlan, multifunkciós stadionok építésének korszakát. A Camden Yards 1992-ben nyitotta meg kapuit és természetesen Baltimore belvárosában található, a Belső Kikötő városrész szomszédságában. A stadion építésének apropóját az a tény adta, hogy a Colts amerikai futball csapata tíz évvel korábban Indianapolis-ba költözött, viszont a városvezetők semmiképp nem akarták elveszteni még az Orioles-t is.

A létesítmény neve pedig onnan jött, hogy a korábbi tulajdonos, Eli Jacobs az Oriole Park elnevezést preferálta, míg Maryland kormányzója, William Schaefer a Camden Yards nevet szerette volna. Végül kompromisszumos megoldás született.

B&O Warehouse

A pálya talán legismertebb látványossága a szomszédos, B&O raktárépület, amely remekül kiegészíti a retro-klasszikus vonulatot a maga tégla építőanyagával. Az épület 310 méter hosszú és 8 emelet magas. A korábbi vasúti raktárat a stadion építésekor átalakították, és ma már a csapat irodáit, egyéb helyiségeit, üzleteket, egy privát klubot, de még egy startup inkubátort is magában foglal. A pályától mindössze a híres Eutaw Street választja el.

Eddig mindössze egyetlen embernek sikerült labdával, pattanás nélkül eltalálnia a raktár épületet: Ken Griffey Jr. az 1993-as Home Run Derby-n küldte meg, a nézők és saját maga megdöbbenésére is. Természetesen a labda helyét ma egy emlékplakett őrzi a raktárépület falán. Egyes hírek szerint ütőedzés közben azért többen is eltalálták már az épületet, pl. Jason Giambi, David Ortiz vagy Chris Davis is, de hát az mégsem egy Home Run Derby. Sokkal gyakoribb viszont, hogy a Eutaw Street-en landolnak a hazafutások.

Eutaw Street

A Eutaw Street egy sétálóutca közvetlenül a stadion mellett - mintha a Váci utcában andalognánk, csak közben láthatunk egy baseball mérkőzést is -, és a stadiontól csak egy kovácsoltvas kerítés választja el. Meccsnapon az utcát árusok lepik el, de akár enni-inni is megállhatunk (pl. az egykori játékos, Boog Powell is üzemeltet itt egy éttermet), abban az esetben, ha van jegyünk a mérkőzésre. Meccsnapon csak érvényes tikettel léphetünk be a Eutaw Street-re, ám amikor nincs mérkőzés, szabadon járhatunk-kelhetünk.

Ám minden esetben érdemes a lábunk elé nézni, mert az utcán landoló hazafutásokat itt is bronzplakettal jelzik. Megnyitás óta 113 hazafutás szállt ki ide, az elsőt még Mickey Tettleton ütötte, a 100.-at pedig Anthony Santander. Mivel az utca a stadion jobb oldalán található, a balkezes ütők számára kiváló vadászterep, ám jobbkezes játékos még sosem jutott ki ide. Eddig összesen 53-szor hazai játékos és 60-szor vendég vágta ki az utcára a hazafutást, a legtöbbet pedig Chris Davis vállalta, 11-et. A vendégjátékosok közül Jason Giambi a csúcstartó 3 lökettel, míg egy meccsen kettőt eddig csak Rafael Palmeiro szerzett.

Fun fact: a hazaiak már nagyon unják, hogy ellenfeleik számolatlanul gyártják a hazafutásokat, ám mivel az utca miatt a jobb oldal nem igazán változtatható, az idei holtszezon alatt a left field-et alakították át. A kerítést kb. 8 méterrel hátrébb tolták, valamint a tetejét majd' két méterrel magasabbra helyezték, hogy ezzel tegyék nehezebbé az ütőjátékosok dolgát. Egyébként nem csoda, hogy átalakítják a dimenziókat: 1992 óta a Camden Yards-on láthatták a legtöbb home run-t a nézők, szám szerint 5911-et. Becslések szerint a friss átalakítás kb. évi 50 feladott hazafutással jelent majd kevesebbet az O's dobói számára.

További érdekességek a stadionnal kapcsolatban:

• a sötétzöld ülések között felfedezhetünk két narancssárgát - ez a két hely jelzi, hol ért földet Eddie Murray 500. hazafutása, valamint Cal Ripken Jr. shortstop-ként vágott 278. homérja, amivel megelőzte a SS-örökranglistán Ernie Banks-t;
• 1995. szeptember 6-án itt játszotta le a hazaiak legendája, Cal Ripken Jr. zsinórban 2131. meccsét, ezzel megelőzve Lou Gehrig-et;
• 2007. augusztus 22-én a Texas Rangers 30-3-ra verte az Orioles-t, 110 éve nem láthatott ennyi pontot egy meccsen a nézősereg;
• 2012. május 8-án Josh Hamilton beállította az MLB-rekordot az egy meccsen szerzett 4 hazafutásával;
• 2015. április 29-én a Baltimore-i zavargások miatt nézők nélkül játszották le a Chicago White Sox elleni mérkőzést, ilyenre előtte sosem volt még példa az MLB-ben;
• a stadion mellett találhatunk egy Babe Ruth szobrot, mivel a Bambino a város szülötte;
• a pálya több filmben és sorozatban is feltűnik, pl. a Dave c. film, a Nagy Csapat 2. része, a Drót, az Egyszer fent…, inkább lent (Eastbound & Down), vagy a Kártyavár (House of Cards).

A Stadium Talk által ajánlott étel: Crab Cakes, ami gyakorlatilag egy rákburger (A Maryland-i kék tarisznyarák állítólag igazán ízletes).

A thrillist.com a 9. helyre rangsorolja a felhozatalt és a rákszószos sült krumplit ajánlja. Szerintük a Drót c. sorozat óta ez a legjobb dolog, amit Baltimore nyújtani tudott (bocs, Joe Flacco). De a rák nachos is jól hangzik egyébként.

Fenway Park

A liga korelnöke, a legidősebb stadion az 1912-ben megnyílt Fenway Park, a Boston Red Sox hazai pályája, amelyet 1934-ben egyszer némileg átépítettek. Mivel az igen zsúfolt Fenway-Kenmore városrészben fekszik, a pálya alakja igencsak egyedi, néhol pedig Little League stadion méretekkel rendelkezik; ahogy azt a rendelkezésre álló terület megengedte.

A stadion nyitómeccse 1912. április 20-án volt, a Red Sox pedig 7-6-ra verte a New York Highlanders-t, ám a megnyitót elhomályosították a hírekben a Titanic elsüllyedéséről szóló tudósítások - 5 nappal korábban érte a szerencsétlenség a hajót. Hát igen, valóban egy igen koros létesítményről van szó, amely több érdekes és ismert ponttal rendelkezik.

A Háromszög - The Triangle

Az outfield falak találkozása középen egy egyedi, háromszög alakú területet alakít ki, amelynek a home plate-től mért legtávolabbi pontja 420 láb, azaz 130 méter.

Igen nehéz jól bejátszani, hiszen sokat is kell futni center field-ről hátrafelé, valamint a right field kerítés kb. térdmagasságban van. A háromszög csúcsa felé fordulva a korlát emelkedni kezd, így ha a védő elvéti az irányt, könnyen a bullpen-ben landolhat vagy full gázon belerohanhat a magasabb kerítésbe. Ráadásul, ha a center fielder valamiért nem tud a labdáért menni, a right fielder-nek egy kis kanyart is be kell iktatnia, amivel értékes időt veszít. Plusz még azt is bele kell kalkulálni, hogy a pálya nem 100%-ban a párnázott falnál ér véget, a Háromszög szélén egy kapu van, így a becsapódásra is fel kell készülni egy egészségesen megütött fly ball levédekezésekor. Ha nem sikerül tökéletesen megjátszani a labdát a védőnek, az egészen biztosan triplával végződik; gyorsabb játékosok esetén akár inside-the-park hazafutás is lehet a vége.

Pesky's Pole

Az érvényes/érvénytelen területet jelző jobb oldali pózna beceneve. Ez a legrövidebb home plate – outfield kerítés távolság az MLB-ben, mindössze 92 méter. Bár a kerítés megnevezés egy kissé túlzás, a fal nagyjából sípcsont magasságban van. A csapat korábbi játékosáról, Johnny Pesky-ről nevezték el, aki karrierje során mindössze 17 hazafutást vágott, ebből 6-ot a Fenway-en, ezek közül pedig jópár ezen a területen landolt.

Green Monster

A Zöld Szörny, melynek színe védjeggyel védett színkód, a left field felett magasodó, 11 méter magas fal, amely mindössze 94 méterre (310 ft) található a home plate-től, így kedvelt célpontja a jobbkezes ütőknek, bár sok hazafutást elnyel, és csak duplát csinál belőlük. A falat eltaláló labda játékban marad, egyes balkülsősök pedig megtanulnak a fallal együtt élni és a visszapattanó labdára úgy helyezkedni, hogy azt egyből hajítani tudják kettesre, hogy ott kidobják a futót. Bár azért a Szörny nagyban hozzájárul a Fenway-en ütött duplák nagy számához.

De van egy előnye is: az éppen elég hosszú és eléggé magas ütések máshol könnyű flyout-ok lennének, ellenben itt kirepülnek a Szörny tetején helyet foglaló nézők közé, azaz hazafutás lesz belőlük.

A Szörny annyira a csapat mindennapjainak részét képezi, hogy a kabalát is erről nevezték el: Wally the Green Monster.

De hogy miért is épült ilyen magasra a Szörny? A szomszédos Lansdowne Street-en az 1910-es években már álltak magas házak, a Red Sox akkori tulaja pedig félt, hogy a házakból belátnak majd a pályára és kevesebb jegyet vesznek majd a szurkolók. Ezért építették ilyen magasra a Falat, mely azóta a Red Sox egyik legfontosabb ismertetőjegyévé vált.

További érdekességek a stadionnal kapcsolatban:

• a Fenway Park is manuálisan forgatott eredményjelzővel rendelkezik, akárcsak a Wrigley Field;
• 2008. szeptember 8-án zsinórban a 456. hazai meccsen is telt ház volt, ezzel rekordot állítottak fel és megelőzték a Cleveland Indians-t és a Jacobs Field-et - végül 794 mérkőzésnél állt meg a sorozat;
• 1976 – 2002 között a kerítéstávolságok méterben voltak felfestve, mert az 1970-es években úgy nézett ki, hogy az USA is átáll a metrikus rendszerre. Ez persze nem történt meg, így a métert lefestették;
• 1984-ben, mikor Roger Clemens először érkezett a városba a repülőtérről taxival a stadionhoz hajtott, de mikor a taxis megállt, veszekedni kezdett vele, hogy biztos félreértette, ő a baseball stadionhoz akar menni, ez meg egy raktár. A taxis felvilágosította, hogy nem, ez a Fenway Park, csak nem tűnik ki a környező épületek közül, mivel kb. hasonló magasságban van és hasonló stílusban épült;
• a right-center field lelátók elé épített bullpen beceneve Williamsburg volt, a Red Sox legendája, Ted Williams után szabadon. A vezetőség azért építette ide a bullpen-t, hogy Williams-ék kedvükre bombázhassák ki a hazafutásokat a némileg közelebb hozott kerítés mögé (nem mintha Teddy Ballgame-nek szüksége lett volna erre a könnyítésre);
• a right field "fapados" részén van a stadion egyetlen piros színű széke; ezzel jelzik a létesítmény történetében legmesszebbre ütött hazafutás landolási helyét (természetesen Ted Williams követte el és 153 méterre – 502 ft – szállt, bár egyes históriák szerint Babe Ruth ütött itt egy 545 lábasat – 166 méter -);
• az egyik tetőn találjuk a Fenway Farm-ot, azaz egy 460 négyzetméteres tetőkertet, ahol zöldségeket (cukkinit, burgonyát, brokkolit, stb.) termesztenek, amelyeket a pálya több büféjében is megkóstolhatunk; 
• a Fenway rendelkezik a legkeskenyebb érvénytelen területtel az MLB-ben.

A Stadium Talk által ajánlott étel: sundae lángostésztán (fagylalt, tejszínhab, csokoládészósz, lángoson).

A thrillist.com a 19. helyre rangsorolta a Fenway ételkínálatát és a Fenway Frank-et emelte ki, amely nem más, mint a klasszikus hot dog. Emblematikus stadion, emblematikus étel.

Yankee Stadium

Miután a New York Yankees eredeti stadionját az 1970-es évek közepén felújították, a legendás tulajdonos és hírhedten nehéz ember, George Steinbrenner szinte azonnal elkezdett kampányolni egy új pályáért. Állítólag már a ’80-as évek elejétől próbálta kicsikarni a városvezetésből a támogatást, és eredetileg a New Jersey-i Meadowlands sportkomplexumba akarta vinni a Yankees-t, akik 1984-ben meg is kapták az engedélyt New Jersey állam kormányzójától az építkezésre, a törvényhozó testület azonban megtagadta a finanszírozást. Három évvel később pedig az állam polgárai utasították el a 185 millió dolláros költséget, amit nekik kellett volna kipengetni.

Innentől kezdve a New York-i városvezetés és a Yankees tulajdonosa konstans harcot vívott, a Boss többször is megfenyegette a várost azzal, hogy elköltözteti a csapatot máshová, a városatyák pedig hol próbáltak megegyezni a finanszírozásról, hol pedig elfordították a fejüket. Jellemző volt az is, hogy a városháza megpróbált valamiféle pénzügyi csomagot összeállítani, amivel a meglévő stadion felújítását, kibővítését támogatták volna, Steinbrenner azonban ezeket egytől egyig elutasította.

A két félnek végül a kétezres évek közepére sikerült megegyeznie, az első, ünnepélyes ásónyomot pedig 2006. augusztus 16-án ejtették meg, szimbolikusan Babe Ruth halálának 58. évfordulóján. A ceremónián ott volt többek közt Steinbrenner, a város akkori polgármestere Michael Bloomberg és az állam kormányzója George Pataki.

A bebetonozott David Ortiz mez

Az építkezés több, mint két évig tartott és egy vicces történet is kapcsolódott hozzá. Az egyik építőmunkás ugyanis a stadion egyik részén a friss betonba rejtett egy Boston Red Sox-os David Ortiz mezt, azzal a céllal, hogy elátkozza az új Yankee Stadium-ot. A dolog azonban kiderült és a leendő vendégcsapat kispadja alatti részt szétbontották – munkára kötelezve többek közt az ominózus munkást is, aki a csínyt elkövette – és kiszedték a mezt.

A Yankees aztán felajánlotta azt a Jimmy Fund alapítványnak, amit még 1948-ban a Red Sox városi riválisa, a Boston Braves alapított. Ráadásul az új stadion első évében, 2009-ben a Yankees bajnoki címet ünnepelhetett, tehát mondhatjuk, hogy az átok nem jött be.

A Stadium jellemzői

Az új stadion kinézetében hajaz az előzőre, próbálták úgy megcsinálni a dizájnt, hogy emlékeztessen mind az 1923-as, mind pedig a felújított, 1976-os stadionra. Maga a pálya pedig nagyon hasonló méretekkel rendelkezik, mint az előző, felújítás utáni pálya, ahogy az az alábbi képen is jól látszik.

Az épület külső részét 11.000 darab indianai/bedfordi mészkőtégla alkotja, valamint gránit és beton kiegészítő építőelemek, továbbá minden bejárati kapu fölött belevésve és arannyal kifestve látható a YANKEE STADIUM felirat. Belül a székek elrendezése nagyban hasonlít az eredeti stadionéra, ám összesen "csak" 50.287 ülőhely van, ami azt jelenti, hogy a kényelmesebb elrendezés érdekében több, mint 4.000 székkel kevesebbet tettek bele, mint a régi stadionba.

A dizájnelemek közül szintén sok van, ami a Yankees előző otthonát idézi, például az ikonikus homlokzati szegély, vagy, hogy a bleacher-ek mögötti részen van egy szabadon hagyott rész a falban, hogy látni lehessen az elhaladó 4-es metrót. Az eredményjelzőket is szándékosan oda tették, ahol az eredeti stadionban volt.

Belül, a 4-es és a 6-os kapuk közötti részen található a nagy előcsarnok, ahol 20 hatalmas zászlón láthatóak a múlt és a jelen Yankee hősei. A Monument Parkot, a hazai csapat legnagyobb legendáinak emléket állító- és a visszavonultatott mezszámokat őrző kis parkot, a center field mögé tették, ezzel utalva az eredeti elrendezésre, amikor is az első három szobor még a pályán belül volt megtalálható a center field kerítése előtt. Érdekesség, hogy a Yankees bullpen-jéből Mariano Rivera kérésére nyílik egy ajtó a Monument Parkba, így a cseredobók bármelyik meccs folyamán bemehetnek a régi hősök közé feltöltődni kicsit.

A 6-os kaputól nem messze található a Yankees múzeuma, ahol rengeteg emléktárgyat csodálhatunk meg. Ennek egyik jellegzetessége az aláírt labdákból álló fal, ami Don Larsen és Yogi Berra szobrai között helyezkedik el. A fal felső íve Larsen 1956-os döntőben dobott tökéletes meccse utolsó dobásának az útját követi. Megtalálható itt továbbá Thurman Munson, a tragikus körülmények között elhunyt egykori csapatkapitány eredeti öltözőszekrénye is.

Kezdeti kritikák

Hiába azonban a modern megjelenés és a csilli-villi körítés, az új Yankee Stadium rendkívül sok kritikát kapott az első éveiben:

• a szurkolók sokat panaszkodtak a drága jegyárakra – a Yankee Stadium a legdrágább stadionná vált az egész ligában;
• a folyamatosan üres és túlárazott Legends Seats helyek sokaknak szúrta a szemét – például a hazai bázis mögötti részen, ami a tévés közvetítések során halmozottan rosszul nézett ki;
• a túl sok lehetőséget is ekézték egyesek, akik szerint a nézők inkább csak kolbászolnak a stadionon belül ahelyett, hogy a meccset néznék – a kevesebb lehet, hogy több lett volna;
• a bleacher-eknél volt egy csomó olyan szék, ahonnan blokkolta a kilátást a pályára a center field mögött lévő luxus helyek oldalfala – ezt később át is építették, hogy mindenhonnan lehessen látni, de eleinte biztosan meglepődtek páran, mikor elfoglalták helyüket és csak a pálya felét látták be;
• azt is sokszor megkapta a Yankees, hogy szándékosan úgy lett kialakítva a pálya, hogy minél több home run-t lehessen ütni - a jobb oldalra kivágott hazafutásokat Yankee Stadium Cheapie-nek, azaz Yankee Stadium Könnyűcskének is szokás becézni;
• valamint talán mind közül a legnagyobb kritika, hogy nem hallani a nézőket, az új pálya atmoszférája meg sem közelíti a régi stadion hangulatát.

És ahogy az lenni szokott, természetesen nem csak baseball mérkőzéseknek ad otthont a pálya, hanem pl. itt játssza hazai mérkőzéseit a New York City FC futballcsapata, adott otthont már bokszmeccsnek, NHL Stadium Series összecsapásnak, de minden évben megrendezésre kerül a Pinstripe Bowl egyetemi amerikai foci mérkőzés is, sőt, még keresztény gyülekezeti találkozó megtartására is sor került. 

A Stadium Talk által ajánlott étel/ital: Tres Leches Milkshake (tej, vaníliafagylalt, torta és churros darabok).

A thrillist.com szerint a 7. legjobb a ligában a felhozatal és ők a steak szendvicset ajánlják. A Lobel nevű steakező szendvicse, akiknek eredeti éttermük az Upper East Side-on található; ennek megfelelően igen borsos az ára is.

Tropicana Field

A liga kérdés nélküli legrosszabb stadionja az 1990-ben megnyitott Trop, amely 1998 óta a Tampa Bay Rays (akkor még Devil Rays) otthona; ebben az évben kezdte meg MLB szereplését is a csapat. Ez az egyetlen olyan fedett stadion az MLB-ben, amelynek nem nyitható a tetőszerkezete, amelynek oka természetesen az időjárás: Floridában igen gyakoriak a meleg, párás napok, olykor komoly zivatarokkal tarkítva, ráadásul építésekor az elhúzható tetőszerkezet még amúgy sem volt túlságosan bejáratott.

Bár a csapat neve Tampa Bay Rays, maga a pálya nem Tampában, hanem St. Petersburg-ben, az öböl túloldalán található. Ez az egyik legnagyobb hátránya is. Na meg az, hogy kívülről nézve úgy néz ki, mint egy nagy cirkuszi sátor, nem igazán marad tátva az ember szája a Tropicana Field-et látva.

A pályával kapcsolatos legfőbb problémák:

• Hol is kezdjem? A St. Petersburg-i lokáció azért rossz, mert így egy félreeső részen található a stadion, nem a nagyobb város Tampában. Ráadásul a földterület a stadion alatt korábban tele volt veszélyes-hulladékkal, amelyet az építkezés során ugyan eltávolítottak, de azért nem egy csalogató tény ez az ember számára;
• Másik hátránya a tetőszerkezetről lelógó tetőjáró hidak (catwalk). Mivel a tetőszerkezet az outfield felé lejt, ezért az outfielden (ahová a magasabb labdákat ütik), közelebb vannak a pályához ezek a hidak. És itt lép életbe az MLB egyik legidegesítőbb szabálya.

Különös szabály: a fent említett tetőjáró hidak betűkkel vannak jelölve. Az A és B hidak (a feljebb lévő hidak) úgymond játékban vannak, ha azokat találja el a labda, akkor abból lehet halott labda (ha érvénytelen terület felett találják el) vagy hit vagy out, attól függően, hogy mi történik a labdával, miután érintkezett a catwalk-kal. Ám a C és D jelű hidak (a lejjebb lévő hidak) eltalálása esetén hazafutást ítélnek a bírók. Amennyiben a labda fennmarad valamelyik hídon, a játékvezetők ground rule duplát mondanak be, azaz az ütőjátékos mehet a kettesre, valamint a futók is két bázist haladhatnak.

Sok olyan eset volt már, hogy egy ütés hazafutásnak tűnt, ám eltalálta a B hidat és onnan visszapattant a játéktérre. Szerencsésebb esetben földet ért, de volt már, aki így esett ki. Ütése bárhol máshol home run lett volna. Egy másik esetben egy biztos popup out-ot veszítettek el a védők, mert a catwalk-ról messze pattant tőlük a labda és érvényes ütés lett belőle. 2011-ben Sean Rodriguez egy lámpát talált el a hídon, amely eltört, darabjai pedig a pályára hullottak. Bizton merem állítani, hogy nincs ember, aki kedvelné a pálya e tartozékait.

•  A döntött tetőszerkezet oka egyébként a hurrikán elleni védekezés, ebben a formában jobban bírja az épület a természet tombolását - bár ez leginkább csak esztétikai probléma és szőrszálhasogatás;
• A cseredobók kispadja (bullpen) a pálya mellett található, a játékosok nincsenek elválasztva a pályától. Az ide ütött labdák játékban vannak, azaz a védők sprintelnek, hogy megcsinálják a kiejtést, de a cseredobók és a bullpen dobódombja mind-mind veszélyt jelentenek rájuk. Ráadásul még a Rays külön batboy-okat is alkalmaz, akiknek az a dolga, hogy védje a cseredobókat az érvénytelen területre ütött labdáktól. Egy élesen csapódó foul ball nem csak a nézőtéren, hanem az előtte elterülő bullpen-ben is komoly károkat tud okozni, ha nem figyelnek a cserék;
• a stadion belső kialakítása sem volt túl nézőbarát eleinte, ám ennek fejlesztésére sokat áldozott már azóta a vezetőség;
• ezek mellett a játékteret műfű borítja, így teljessé téve a borzalmakat;
• saját megjegyzés: egy időben a Rays szurkolók előszeretettel ráztak kolompokat meccs közben, idegesítő és monoton alapzajt kölcsönözve az összecsapásnak.

Fentiek alapján nem meglepő, hogy szinte napi téma a Rays költözése, vagy egy új stadion építése Tampában - az Ybor City városrészben -, de a tulajdonos már azt is kitalálta, hogy az alapszakasz egyik felében itt, másik felében Montrealban játsszák le a hazai meccseiket, ám ezt az ötletet a liga nem is oly rég elvetette.

Érdekességek:

Azért látnivalót is kínál a pálya, így ha már kilátogattunk a meccsre, az alábbi két pontot ne felejtsük el megnézni:

• A stadion leglátványosabb pontja a center field fal mögötti rája akvárium, melyben rhinopterák (latin nevén Rhinoptera bonasus) úszkálnak. Meccs közben odasétálhatunk és megsimogathatjuk őket. Természetesen állatvédők támadták a csapatot ezért, de minden ide ütött home run után 5000 dollárt adakozik a csapat: 2500 dollárt a Florida Akváriumnak, 2500 dollárt pedig a játékos által választott alapítványnak. 

• Ducky’s 162 Landing – a right field kerítés mögötti részen körasztalok és bárszékek várják a nézőket. Nevét Evan Longoria 2011-es New York Yankees elleni, az alapszakasz utolsó meccsén, a hosszabbításban ütött hazafutásáról kapta, amivel a Rays bejutott – a Red Sox pedig elesett a rájátszástól. 2017 óta a Ducky’s sportbár támogatja ezt a party helyet.

A Stadium Talk által ajánlott étel: kubai szendvics (sonka, tarja, szalámi, svájci sajt, mustár, uborka, pirított kubai kenyéren).

A thrillist.com az utolsó előtti helyre rangsorolta a kínálatot, de a kubai szendvicset ők is dicsérik.

Rogers Centre

Bár a Toronto Blue Jays esetében lehet, hogy a buffalo-i Sahlen Fieldről (2020-as otthonuk), vagy a floridai TD Ballparkról (ahol a 2021-es szezon kezdték) kellene beszélnünk, de idén végre eredeti otthonukban, az 1989-ben megnyitott Rogers Centre-ben (leánykori nevén SkyDome) kezdhetik meg az alapszakaszt, amely 1995-1999 között a Toronto Raptors kosárlabdacsapatának is otthona volt, valamint 2008-2013 között a Buffalo Bills is játszott itt évi egy mérkőzést.

A névadó szponzor Rogers Communications egyben a csapat tulajdonosa is, de az építkezés költségeibe több cég, a Coca Cola, a Molson sörgyár, vagy pl. a TSN sportcsatorna is beszállt 5-5 millió dollárral. Cserébe a cégek kizárólagos használatra megkaptak 1-1 Skyboxot, valamint – ami még fontosabb – 99 évre exkluzív hirdetési lehetőségeket az épületen belül. Ez a szokatlan pénzgyűjtési forma többeknél kiverte a biztosítékot: a Pepsi képviselői azt mondták, ha tudták volna, hogy mit kapnak cserébe, sokkal többel beszálltak volna a buliba, mint 5 millió dollár. Így viszont körön kívül maradtak, a stadion nyitó buliján pedig valószínűleg nem voltak ott, pedig fellépett többek közt a jazz legenda Oscar Peterson, vagy Alan Thicke is.  

A létesítmény legismertebb tulajdonsága a behúzható tető, valamint a stadion közvetlen szomszédságában található, illetve jobban mondva a pályába épített hotel, amelynek több szobája is a játéktérre néz. A hotel a center field-en található, vigyázzunk viszont, ha ide foglalunk szobát, az ablaküvegeken mindkét irányba át lehet látni. Ebből eredően alakult már ki 1-2 érdekes helyzet meccs közben (innen is kapta nem annyira ismert beceneveit a pálya: SexDome, Exhibicionista Stadion). Az egyik, meccs közben önmagának örömet okozó férfit a Sports Illustrated meg is interjúvolta (nem munkálkodás közben, később). Ő csak annyit nyilatkozott: „bocs, azt hittem csak kifelé átlátszó az üveg”. Míg az 1992-es World Series egyik meccse közben egy komoly párnacsatára zoomoltak rá a tv kamerák.

Másik ismertetőjegye a pályának a műfű.

Fun fact: kosárlabda meccs nézésére nem volt teljesen alkalmas a pálya, a field level székek egy része is olyan távol volt, hogy távcsővel kellett nézni a meccset. 1996-ban mégis több, mint 36 ezren látogattak ki a Chicago Bulls elleni összecsapásra; ez volt Michael Jordan első látogatása Torontóban. A Bulls számára nem volt sikeres a vizit, 109-108-ra kikaptak a Raptors-tól - ez volt az egyik vereségük abban az évben; végül 72-10 győzelem-vereség mutatóval végeztek az alapszakaszban. Ez egészen a 2015-2016-os szezonig rekordként állt fenn, ám ekkor a Golden State Warriors 73-9-es űridényt produkált.

Na de vissza Torontóba....

108-108-nál, 20 másodperccel a vége előtt Jordan tört kosárra, de Doug Christie blokkolta, majd egy büntetőt bedobott a Raptors. Az utolsó támadásnál Steve Kerr ráemelte az üres hármast, de a labda lejött a gyűrűről. Jordan leszedte a pattanót, majd beszórt egy elképesztő fadeaway kétpontost, amely a palánkot érintve hullott be, csak az idő már lejárt, így nem volt érvényes a kosár, így a hazai csapat nyert.

Fun fact 2: tervezés alatt áll a Jays új otthona, de még nagyon kezdeti fázisban van minden. Addig is a Rogers Centre komoly ráncfelvarráson esik majd át a következő két év során.

A Stadium Talk által ajánlott étel: a 32 összetevős saláta (jégsaláta, kelbimbó, kelkáposzta, répa, quinoa, gránátalma magok, méz, fokhagyma stb. stb. stb.).

A thrillist.com csak a 25. helyre rangsorolta a felhozatalt és a desszert poutine-t ajánlja. A poutine alapból nem egy édes kaja, sült krumpli, tehéntúró/krémsajt/mozzarella és bbq szósz keveréke, de újragondolták és a stadionban churros-fagylalt-karamellszósz kombinációval kínálják.

Megjegyzés: a stadionokról készült ismertetők megírása óta a thrillist.com frissítette rangsorát, valamint egyes pályák esetében az ajánlott ételt is megváltoztatta. Annak érdekében, hogy az írások megegyezzenek a podcast-ban elmondottakkal, a bejegyzések során még a régi rangsor szerinti információkat közlöm. 

(A képek forrása: apnews.com, twitter.com, wgbh.org, bleacherreport.com, nycgo.com, mlb.com, wtsp.com, ballparksofbaseball.com)