Már a csere cseréje is sérült a New York Mets-nél, ám így is vezetik a csoportjukat. Mi a fene történik Queensben?
Amikor tavaly télen Steve Cohen átvette a csapat többségi tulajdonjogát és egy új időszámítás kezdetét jelentette be, mindenki azonnal bizakodó lett New York narancssárga-kék felén. A szavakat tett követte, és a milliárdos új tulaj előbb megszerezte Francisco Lindor-t, majd egy évtizedre a csapathoz is láncolta potom 341 millió dollárért.
De még az alapszakasz kezdete előtt jött egy mini hidegzuhany, ugyanis a Lindor-ral csomagban érkezett kezdődobó, Carlos Carrasco elszakította a combhajlító izmát, így Noah Syndergaard-ot (könyökműtét) is beleszámítva mínusz 2 kezdődobóval indultak neki a szezonnak (ami mínusz 3, ha a bullpen-ben is bevethető Seth Lugo-t ideszámoljuk). Gond egy szál se, az átigazolási időszak során megfelelő erősítéseket hajtott végre a vezetőség, így a csapat szurkolói továbbra is nagy reményekkel tekintettek a jövőbe.
Érkezett április 1. és az alapszakasz nyitónapja, de a Mets és a Washington Nationals szériájának mindhárom mérkőzését elhalasztották, miután pozitív koronavírus teszteket jelentettek a fővárosiak háza tájáról. Míg mindenhol a normális baseball visszatérését ünnepelték, a Mets csak április 5-én tudta lejátszani első mérkőzését. Ezen a meccsen ráadásul úgy kaptak ki 5-3-ra a Philadelphia Phillies-től, hogy Jacob deGrom kiváló startot hozott, ám a cseredobók karrierje során már sokadjára babráltak ki vele és szórakozták el az előnyt.
Új tulaj, régi berögződések?
De legalább elindult a szezonjuk, bár a ritmust nem nagyon tudták felvenni, április hónapot 9-11-es mutatóval zárták, de ez annak is volt köszönhető, hogy a Nationals elleni szériát követő két hétben négy mérkőzést kellett elhalasztani a rossz időjárás miatt. Úgy nehéz volt belelendülni.
Májusban azért már jobban teljesítenek, az eddigi 22 meccsből 13-at megnyertek, de olyan szintű sérüléshullám sújtja a csapatot, hogy olyat még csak New York északi felén láttak, még 2019-ben, amikor a New York Yankees rekordot döntött a sérültlistára pakolt játékosok számában.
Persze meg kell említenem a Milwaukee Brewers-t is, akik az idei év elején majdnem két kezdőcsapatra való játékost parkoltattak a rehabilitációs központnál, így kezet foghatnak a Mets-szel, ám a New York-analógiát nem akartam velük megtörni. Mindenesetre úgy is szépen teljesített a Brew Crew, hogy meccsenként dőlt ki tőlük legalább egy játékos.
És ez a helyzet most Queensben is, akikről azt írtam a szezonbeharangozómban, hogy brutálisan jó játékoskeret gyűlt össze, így nem irigylem az ütősorukkal farkasszemet néző dobójátékosokat.
Így nézett ki a szerintem ideális kezdő lineup a szezon elején:
- Brandon Nimmo CF
- Francisco Lindor SS
- Michael Conforto RF
- Pete Alonso 1B
- Dominic Smith LF
- J.D. Davis 3B
- Jeff McNeill 2B
- James McCann C
- Jacob deGrom P
Ezzel szemben most hétfőn (05.24.), a fenti nevekből a következő ütősort lehetett volna összerakni:
- -
- Francisco Lindor SS
- -
- -
- Dominic Smith LF
- -
- -
- James McCann C
- -
De ha csak a kezdőjátékosokat érte volna el a vész. A Nimmo-t helyettesítő Albert Almora Jr., Kevin Pillar (akit arcon dobtak egy gyorslabdával) és Johneshwy Fargas is kidőlt, Conforto helyére Cameron Maybin érkezett (1 dollárért), de jelenleg a nagycsapat tagja a télen megszerzett, tapasztalatlan Khalil Lee, valamint a tegnap beboltolt Billy McKinney is.
Az infield-en sem sokkal jobb a helyzet, sérült Pete Alonso, J.D. Davis és Jeff McNeil, valamint kidőlt a több poszton is bevethető Luis Guillorme is, így tegnap már az a Brandon Drury is a kezdőcsapat tagja volt, aki legutóbb 2017-ben nyújtott MLB-szinten is elfogadható teljesítményt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a rotációból hiányzik Taijuan Walker és Jordan Yamamoto, valamint Noah Syndergaard rehabilitáció közben kellemetlenséget érzett a műtött könyökében, láthatjuk, hogy a helyzet kezd katasztrofálissá válni.
Természetesen a csapat cseredobóit is érték veszteségek, de álljon itt végre egy jó hír is: Jacob deGrom tegnap újra dobódombra állt!
Fentiek ellenére valahogy mégis vezetik a National League keleti divízióját, bár ez nagyban köszönhető a másik 4 csapat rapszodikus teljesítményének.
A Mets ütősora ugyanis az egyik legrosszabb a ligában, messze-messze elmaradva az előzetes várakozásoktól. Nem nagyon jutnak ki a bázisokra (18. helyen állnak összesített bázisra kerülési átlagban – OBP), ám ha mégis sikerül, a futókat nem tudják behozni (utolsók beütött pontok - és utolsó előttiek hazafutások számában). Utóbbiból kiindulva nem is nagy meglepetés, hogy súlyozott ütőátlagban is utolsó előttiek, csak az alapból ide várt Pittsburgh Pirates gárdáját tudják megelőzni.
Mi is az a súlyozott ütőátlag (SLG)?
Ez a statisztikai mutató egy ütőjátékos produktivitását mutatja meg, ahol az összes megszerezett bázist elosztják az ütéshez állások számával, felülsúlyozva a több bázist eredményező basehit-eket. Egyszerűen szólva a mutató arra jó, hogy megmutassa mely játékos tud "hasznosabbakat" ütni, azaz pontszerző pozíciót, vagy pontszerzést jelentő ütéseket produkálni.
Persze mondhatjuk, hogy a legjobb játékosok nem állnak az edző rendelkezésére, de ez csak a probléma szőnyeg alá söprése lenne. A Mets gondjaira a legjobb példa maga Francisco Lindor idei szereplése, aki eddig nem tudott alkalmazkodni az új környezethez és katasztrofálisan teljesít. Ütőátlaga bőven .200 alatt van, bázisra .300-as átlag alatt jut ki és a csapat súlyozott ütőátlagát is csúnyán húzza lefelé (.272). Viszont legalább majdnem annyiszor sétált (22), mint ahány strikeout-ot gyűjtött (27), de ha a statisztikáit havi bontásban nézzük, nem sok fejlődést tudunk felfedezni.
Hasonló mérkőzésszám és ütéshez állás mellett eggyel több hazafutás és kettővel több dupla, amely megkétszerezte a beütött pontok számát (RBI), ám az ütőátlag továbbra is bántóan alacsony.
Mindez azt eredményezi, hogy Lindor jelenleg 0.2 győzelemmel ér többet, mint bármelyik Átlag János, cserébe több, mint 22 millió dollárt keres idén, mielőtt jövőre életbe lépne az új szerződés és az évi 32 milliós gázsi. Persze minden esély meg van rá, hogy összekapja magát, de már tavaly sem voltak az igaziak a számok, így a Mets szurkolók tenyere talán elkezdhet izzadni.
Összehasonlításként: 0.2 WAR-t gyűjtött a Tampa Bay Rays frissen MLB-be került shortstop tehetsége, Taylor Walls is, viszont ő ezt 17 ütéshez állásból hozta össze, míg Lindor 179-nél jár.
Mi az a WAR (Wins Above Replacement)?
Megmutatja, mennyi győzelemmel ér többet egy játékos teljesítménye, a játék összes elemét tekintve, egy cserejátékoshoz képest. A cserejátékos itt egy kisligás játékost, vagy azonnal elérhető (értsd utcáról behívott) szabadügynököt jelent, nem az alapból az MLB csapat kispadján ülő csapattársat. A mutató számol a pozíciók sajátosságaival, azaz, hogy pl. sokkal nehezebb megfelelő shortstop-pótlást leakasztani, mint mondjuk egyes védőt. A WAR gyakorlatilag számszerűsíti egy játékos értékét; egy All-Star játékos (mint Lindor) nagyjából 4-5 WAR-t gyűjt egy szezonban.
De ha a Mets nem tud pontot szerezni, mégis hogy vezethetik a csoportot?
Természetesen a remek dobóteljesítményeknek köszönhetően. A csapat engedi átlagban a 3. legkevesebb pontot (3.19 ERA) a ligában, de engedett ütőátlagban (.225) is hatodikak, valamint a Mets dobói osztják ki a legkevesebb sétát (118) az MLB-ben. Az összetettebb statisztikák is kedvező képet mutatnak: szemmel alig látható feladott hazafutás arány (0.78 HR/9 inning), rengeteg kiosztott strikeout (10.20 K/9) és még alacsonyabb engedett pontátlag (3.14 FIP).
Egyszóval az ütősornak vért kell izzadnia, hogy pontot szerezzen, de cserébe a dobók alig engedik bázisra az ellenfelet, így ez az ütőteljesítmény is elég eddig a pozitív mérleghez.
Ebből a szempontból fájhat nagyon Taijuan Walker kiválása, aki zseniális szezont futott eddig (2.05 ERA), akárcsak Marcus Stroman (2.75 ERA), aki minden starttal közelebb kerül egy zsíros szerződéshez (Stroman az év végén szabadügynök lesz, jelen állás szerint válogathat majd az ajánlatok közül). Jacob deGrom pedig a szokásos üthetetlen formáját mutatja (7 meccsen 0.80 ERA), így az ő visszatérésére nagy szüksége volt a csapatnak.
Hogy ez a gyenge ütőteljesítmény meddig tudja a víz felett tartani a csapatot, az nagy kérdés, és mondanám, hogy csak addig kell kihúzni, míg a sérültek felépülnek, de már a tartalékok cseréit fogyasztja a gárda, így nehéz előre tervezni.
Legalább a divízió nem túl acélos eddig: az Atlanta Braves ugyan éledezik (zsinórban 4 győzelem, 50 %-os mutató), de a Philadelphia Phillies bármikor képes lábon lőni magát, a Miami Marlins hol remek, hol bűnrossz teljesítményt nyújt, míg a Washington Nationals-nál a húzónevek nagyobbik hányada inkább csak bukdácsol, mint irányt mutat.
Két hónapot túlélt a Mets, de nyugaton három csapat (San Diego Padres, Los Angeles Dodgers, San Francisco Giants) is 60 % feletti győzelem-vereség mutatót produkál, ketten így kényelmesen wild card pozícióban ülnek, míg a Mets 52,4 %-os teljesítménye jelen állás szerint az NL Central-ban is csak a harmadik helyre lenne jó.
Viszont a rájátszáshoz elég az NL East-et megnyerni és ott egyelőre a Mets van a legjobb pozícióban.
(A statisztikák mindegyike a keddi mérkőzések utáni állapotot mutatja. A képek, statisztikák forrása: newsweek.com, fangraphs.com, elitesportsny.com)
