A Yankees annak ellenére áll rájátszást jelentő helyen, hogy ütősora a liga rosszabbjai közé tartozik. Meddig tartható fenn ez a helyzet?

A New York Yankees modern kori történelmét talán annak sem kell bemutatni, aki nem követi túl nagy figyelemmel a baseball-t. A nagy múltú franchise hosszú sikertelen időszak után új virágkorát élte az 1990-es évek közepétől kezdve (8 év alatt 6 döntő és 4 World Series trófea), ám 2003 után hiába költötte el a világ pénzét is az akkori tulajdonos, George Steinbrenner, egészen 2009-ig nem sikerült újra World Series-be jutni. Ám abban az évben, ha már ott voltak, meg is nyerték az újabb bajnoki címet.

De ahogy a legendák (Jorge Posada, Andy Pettitte, Mariano Rivera, Derek Jeter) karrierjük végéhez értek és sorra visszavonultak, úgy köszöntött rá egy átmeneti időszak a csapatra – 2013 és 2016 között 4 évből háromszor is lemaradtak a rájátszásról. Ezeket az esztendőket viszont arra használták ki, hogy egy újabb, bajnoki címekre törő csapatot építsenek fel Aaron Judge vezetésével, és amikor 2017-ben – némi meglepetésre – főcsoport-döntőig menetelt a gárda, a szurkolók egyből az új dinasztiát látták bele a játékoskeretbe.

Ám azóta playoff-csalódást playoff-csalódás követ.

Legyinthetnénk azzal, hogy pont beleszaladtak az Astros történelmének legsikeresebb időszakába, vagy, hogy a Boston Red Sox ellen sosincs lefutott meccs, de leszámítva 1-2 megingást a dobóktól (pl. a 16-1-es vereség a 2018-as ALDS 3. meccsén), nagyjából mindegyik széria elbukása ráfogható az ütősor gyengélkedésére.

Hiába a sokszor remek alapszakasz teljesítmény, a playoff-ban mindig kijött a lineup legsebezhetőbb pontja – a rövidre húzott rotációk, az ellenfelek legjobb dobói számolatlan mennyiségben osztották a strikeout-okat a jenkik ütőinek; és ha nem tudod játékba hozni a labdát, úgy nagyon nehéz nyerni. Bár azóta kiderült, hogy 2017-ben nem a legtisztább körülmények között lett bajnok a Houston Astros, de a főcsoport-döntő 7. meccsén a Yankees ütői akkor sem tudták volna eltalálni Lance McCullers csavart labdáit, ha a dobó előre bemondta volna, milyen sebességgel és hová szánja őket.

A probléma talán a 2022-es rájátszásban csúcsosodott ki igazán.

Bár a Cleveland Guardians gárdáján még nagy nehezen túljutott a Yanks, de a ’Stros dobói megalázó könnyedséggel söpörtek végig a Yankees lineup-on. Az AL Championship Series első két meccsén összesen 30 K-t gyűjtöttek Judge-ék, majd a harmadik meccsen, hazai pályán, amikor muszáj lett volna nyerni, még pontot sem tudtak szerezni; mindössze 3 találat jött össze újabb 11 strikeout mellett. Egyáltalán nem volt meglepő a tükörsima kiesés.

Fel volt tehát adva a lecke a vezetőségnek, hogy gatyába rázzák a csapat offenzíváját, de némi meglepetésre semmiféle jelentős erősítés nem érkezett ebbe a csapatrészbe, „csak” megtartották Aaron Judge-ot és Anthony Rizzo-t. A maradék pénzt inkább az amúgy rendben lévő rotációba és a sérülékeny Carlos Rodón-ba pumpálták (6 év, 162 millió dollár).

------

Az ütősornak tehát a belső fejlődéstől kellett volna jobbá válnia, ami, eddig, finoman szólva sem jött be.

Gyorsan szögezzük le, hogy jelen pillanatban rájátszást jelentő helyen tanyázik a Yankees (47-38-as győzelem-vereség mutatóval), de ez leginkább két dolognak köszönhető: a dobók remekül teljesítenek, valamint Aaron Judge egészséges volt május nagy részében és ismét a vállán cipelte a csapatot.

Bíró Úr viszont június elején megsérült, június 3-a óta nem lépett pályára, ám még így is ő vezet jó pár Yankees-en belüli statisztikában. Idén eddig 49 meccsen játszott, ami mindössze a 8. legtöbb a csapatban, mégis ő ütötte a legtöbb hazafutást a Yankees-ben, ő szerezte a legtöbb RBI-t, ő sétált a legtöbbször, övé lenne a legjobb ütőátlag és bázisra kerülési átlag (ha elég ütéshez állása lenne a szezonban), valamint második lenne run-okban is.

Azaz Judge egy hónapja nem lépett pályára és egy csapattársa sem volt képes megelőzni a fent említett statisztikai kategóriákban. Egyedül Gleyber Torres tudta valahogy lenyomni szerzett pontokban, csakhogy Torres 84 mérkőzésen lépett pályára és így van kettővel több run-ja. Nem egy sikersztori.

Persze mondhatnánk, hogy a sérülések nem kímélték a csapatot, és ha Harrison Bader, Giancarlo Stanton, vagy Josh Donaldson több mérkőzésen lépett volna pályára……

……akkor sem lennének sehol. Donaldson ütőátlaga talán közelebb lenne a Mendoza-vonalhoz, mint most, OBP-je már akár .200 felett is lehetne, Stanton lehet, hogy már elérte volna a 10 hazafutást, míg Bader nem minden második bázisütésére jutna egy strikeout, hanem csak minden harmadikra.

Ha ránézünk a csapat ütő- és bázisra kerülési átlagaira, láthatjuk, hogy jelen pillanatban négy olyan játékosuk van, akik elérték a megfelelő at-bat számot, hogy hivatalosan is kvalifikálják statisztikáikat. Mindkét esetben ugyanaz a sorrend: 1. Anthony Rizzo (aki még úgy-ahogy tartja magát, bár júniusban rohamos sebességgel indult el a lejtőn ő is), 2. Gleyber Torres, 3. Anthony Volpe, 4. DJ LeMahieu.

Ha Judge-ot most nem vesszük figyelembe, a listára ütőátlagban Bader felférne, viszont OBP-ben már ő is csak LeMahieu mögé csúszna be. Ha valaki nem annyira jártas az MLB statisztikáiban: a .361 OBP jónak számít, a .321 pozíció függő, de befogott orral talán még elmegy, de .300 alatt már mindenképp nagy problémák vannak. Azaz most Yankees-nél egy elfogadhatóan teljesítő játékos van az ütősorban (Rizzo), rajta kívül senki nem tud normális mértékben bázisra kerülni.

Illetve de, van még egy játékos, aki a gyenge április után szépen összekapta magát, és ha elég ütéshez állása lenne, ott lehetne a listán: Isiah Kiner-Falefa, aki mind az ütőboxban, ám ha úgy alakul a meccs eredménye, a dobódombon is segíti a csapatot. Egyetlen oka, hogy még nincs elég at-bat-je, hogy ő eredetileg kiegészítő ember lett volna, akit azon a poszton vetnek be épp, ahol a kezdőjátékost pihentetik. Nos, jelen állás szerint Kiner-Falefa Top3 ütő a Yankees-ben.

Jegyezzük még fel Jake Bauers és Billy McKinney nevét is, akik Triple-A-ből beszállva fontos ütéseket szállítottak egy-egy mérkőzésen, de hosszú távon aligha fogják tudni húzni a gárdát.

Az az Anthony Volpe a harmadik fenti statisztikákban, aki élete első MLB idényét játssza épp és az év első két hónapjában gyakorlatilag értékelhetetlen teljesítményt nyújtott, ám júniusban rátalált valamire, és egyre inkább tornázza fel átlagait.

Június 12-én Volpe és egykori kisligás csapattársa, a szintén nagy tehetségnek tartott Austin Wells együtt vacsoráztak, és miközben Volpe régebbi meccsvideóit nézték, realizáltak valamit az ütőmozdulatán, amelyet nem úgy csinált, ahogy korábban. Valószínűleg ez lehetett a probléma, mert azóta jól üt a fiatal játékos, de a Yankees-szurkolókban felmerülhet a kérdés, miért a kisligás catcher szúrja ki a dolgokat, miért nem az ütőedzők?

De az ütőedzők a többiek esetében is felkérdezhetők lennének.

DJ LeMahieu hanyatlása idén tovább folytatódik, az egykori National League és American League ütőbajnok súlyozott átlaga lassan egy jobb szezonjának ütőátlaga alá esik; Giancarlo Stanton-nak több sétája (9) van, mint hazafutása (7), de mindkettő szám 10 alatt van, míg Josh Donaldson jóformán csak akkor találja el a labdát, ha abból home run lesz (11 basehit, abból 8 hazafutás). Utóbbival a gond csak az, hogy ez is igen ritkán jön össze és akkor is legtöbbször vereséget szenved a Yankees.

A tavaly remekül bemutatkozó fiatal Oswaldo Cabrera-nak idén olyan gyenge szezonja van, hogy már többször visszaküldték a kisligás csapathoz, míg Aaron Hicks-et (akit további három évig szerződés kötött volna a Yankees-hez és a fizetését továbbra is a New York-i csapat folyósítja) már a Baltimore Orioles keretében kell keresnünk, ahol egyébként jobban is üt, mint jenkiként.

Eddigieknek megfelelően csapatszinten is elég rosszul áll a Yankees a listákon. Csak hazafutások számában és begyűjtött strikeout-okban Top10-es a csapat (utóbbi azt mutatja, hogy viszonylag kevés K-t gyűjt az együttes), de a többi kategóriában nem jobbak, mint az MLB középmezőnye. Sőt!

Ütőátlagban hátulról ötödikek (.232), bázisra kerülési átlagban hátulról holtversenyben harmadikok (.301) karöltve a nem fennállásuk legsikeresebb szezonjait futó Oakland Athletics-szel és Detroit Tigers-szel, de pl. kiharcolt sétákban is 23. helyen állnak a 30. csapat közül.

Nagyon leegyszerűsítve az idei jenki offenzíva úgy néz ki, hogy vagy hazafutás, vagy sima out – a playoff rotációk pedig már dörzsölik is a tenyereiket, jelen állás szerint – ha be is jut a Yanks a rájátszásba – még a tavalyinál is kevesebb run várható ettől az ütősortól.

Persze még csak félúton vagyunk a szezonban, és tényleg elképzelhető, hogy megindul az a belső fejlődés, amit a tulajdonos Hal Steinbrenner, valamint az ügyvezető igazgató, Brian Cashman vizionáltak.

Lehetséges, hogy Stanton, LeMahieu és Donaldson nem felejtettek el baseballozni, valószínűleg Bader a továbbiakban húzóembere lesz az ütősornak, Anthony Volpe formajavulása is tarthatónak tűnik, valamint egyszer majd Judge is visszatér a csapatba. De ugyanúgy elképzelhető, hogy Bader, Stanton és Donaldson ismét megsérül, Judge lábujja sokáig rakoncátlankodik és, hogy Volpe változtatására a dobók is reagálni fognak – a negatív forgatókönyvem esetében pedig nem sok mozgástere maradt a vezetőségnek.

Szezon közben nehéz teljesen új lineup-ot építeni, és bár játékoscseréket augusztus elejéig nyélbe üthetnek, de a legtöbb ígéretes dobótehetségét tavaly már beáldozta a Yankees. Ám alighanem aktívak lesznek a piacon, nem engedhetik meg maguknak, hogy most visszavonulót fújnak (különösen a St. Louis Cardinals mezőnyjátékos-többlete tűnik remek cserepartnernek), de kérdés, mennyire akarják feláldozni a jövőt a jelen kedvéért.

Ha a legnagyobb ütőtehetségeket is elcserélik, kit fognak majd bevetni, ha LeMahieu, Stanton és a többiek tényleg karrierjük végéhez értek?

Ráadásul az AL East a szokásosnál is brutálisabb idén. A Tampa Bay Rays már áprilisban óriási előnyre tett szert és a Baltimore Orioles is bizonyítja, hogy a tavalyi megindulásuk felfelé nem a véletlen műve volt. A Toronto Blue Jays ott van a rájátszás környékén és bármikor kijöhet belőlük egy hosszabb győzelmi sorozat, és még a szezon kezdetén kicsit lesajnált Boston Red Sox is pozitív mérleggel áll – az AL East 5. helyezett Red Sox vezetné az AL Central-t.

De nem csak a közvetlen riválisokra kell figyelni, mivel az AL West-ben is több csapat nyomul a rájátszásért, így a Szuper Csillagharcos Isten-módban játszó Shohei Ohtani vezette Los Angeles Angels, a Seattle Mariners, de még a Central győzelemre is pályázó Cleveland Guardians is lőtávolban van.

Gyorsan rá kell találnia a helyes útra a Yankees ütősornak, mert ez így aligha fenntartható az alapszakasz végéig.

(A statisztikák a július 3-án lejátszott meccsek utáni állapotokat mutatják.)

(A képek forrása: abc7ny.com, mlb.com, theathletic.com, sportsnet.ca)