A New York Yankees játékosa idén megdöntötte az American League home run rekordot, amelyet 1961 óta a szintén jenki, Roger Maris tartott, aki abban az évben egy másik Yankees legendát, Babe Ruth-ot előzte meg a hazafutás listán.

Roger Maris 61 hazafutása az MLB történetének egyik fontos mérföldkövének, jó ideig megdönthetetlen rekordjának számított, bár hasonlót gondoltak Babe Ruth 1927-ben véghezvitt tettéről is, aki akkor 60 home run-ig jutott. Viszont egyesek szerint Maris rekordja nem is volt igazi rekord, hiszen egy bővítés miatt ’61-ben már nem 154, hanem 162 meccsből állt az alapszakasz (a Los Angeles Angels és a Minnesota Twins lett az American League két új csapata), így Maris-nek több ideje volt, hogy eggyel több hazafutást üssön, mint a Bambino.

Mindkét szám, azaz Ruth 60 homérje és később Maris 61 találata is egyben MLB-rekordnak számított, ám a ’90-es évek második felében a szteroidokkal felpumpált Mark McGwire és Sammy Sosa új szintre emelték a home run versenyt; 1998-ban és 1999-ben is túlszárnyalták a Yankees egykori játékosait. Sosa 2001-ben is egy hazafutás-párharc kellős közepén találta magát: ebben az évben Barry Bonds-szal karöltve terrorizálták a liga dobóit, ám míg Sosa „csak” 64 homérig jutott, addig Bonds megdöntötte McGwire egy szezonban ütött hazafutások számának MLB rekordját és egészen 73-ig emelte a lécet.

Igen ám, de mind McGwire, mind Sosa, mind Bonds National League csapatokban játszottak, így bár Maris teljesítményét mindhárman túlszárnyalták, az American League-ben egészen az idei évig ő volt a csúcstartó. Bár voltak, akik meg tudták közelíteni (pl. Alex Rodriguez vagy Ken Griffey Jr. is többször járt 50 felett), de 61 évvel 1961 után is Maris nevét olvashattuk a lista élén.

Egészen 2022 októberéig.

Mivel Ruth, Maris és Aaron Judge is a Yankees játékosai, úgy gondoltam, hogy egy hosszabb, mindhárom játékos teljesítményét összefoglaló cikkel rovom le tiszteletem Bíró Úr idei produkciója előtt. Ráadásul Maris és Ruth is egy-egy házi verseny résztvevője volt abban az évben, mikor hatvanasok lettek – Judge esetében viszont ez a kitétel nem áll fenn, 2022-ben, hazafutások vonatkozásában senki meg se tudta közelíteni a Yankees jobbkülsősét.

Lássuk hát milyen körülmények között, hogyan jutott el a három játékos ezekhez a fantasztikus home run számokhoz.

Bevezetés

A New York Yankees 1901-es alapításától 1921-ig nem sok sót evett meg, a döntőbe egyszer sem jutottak be és húsz év alatt nagyjából háromszor volt csak esélyük az American League trónjának megkaparintására (erről az időszakról ebben a blogbejegyzésben vagy a podcast 38. részében tudhatnak meg többet). Az 1920-as szezon előtt azonban megszerezték a Nagy Bambino-t, aki nem csak a bajnoki címeket (1923, 1927, 1928, 1932) és az első aranykorszakot hozta meg a csapatnak, hanem hazafutásainak köszönhetően igazi szupersztárrá nőtte ki magát.

Már 1919-től kezdve Ruth tartotta az American League home run rekordot 29-cel, de a Yankees-ben új sebességre kapcsolt és 1920-ban előbb 54, majd 1921-ben 59 hazafutással zárt.

Aztán jött 1927, az MLB valaha volt talán legjobb csapata (a Murderer’s Row) és egy új home run rekord Ruth-tól. Amely egészen 1961-ig számított csúcseredménynek.

A Yankees az 1950-es években történelme legjobb időszakát élte, a Mickey Mantle vezette csapat 6 bajnoki címet gyűjtött abban az évtizedben, és 1960-ban is minden esélyük meg volt arra, hogy újabb trófea kerüljön a vitrinbe, ám a Pittsburgh Pirates és Bill Mazeroski a döntő utolsó pillanatában megtréfálta őket.

1961-ben azonban nem volt pardon, az alapszakaszban 109 mérkőzést nyertek, mialatt Roger Maris megelőzte a Bambino-t a hazafutás-lista élén, ráadásul év végén a World Series-trófeát is elhódította a Yankees.

Ezzel szemben a csapat jelenkori története nem vonul be a sikeres időszakok sorába.

Utoljára 2009-ben nyert bajnoki címet a Yankees, de döntőbe sem sikerült azóta bejutniuk, a rájátszásokban valamelyik csapat mindig az útjukat állja. 2016-2017 környékén azonban egy új, izgalmas lehetőségeket hordozó játékosmag gyűlt össze a csapatnál, akik közül Aaron Judge bizonyult a legmeghatározóbbnak. Judge már újonc szezonjában is megcsillantotta tehetségét (52 hazafutással zárt), ám ezt követően sorozatos sérülések miatt nem igazán tudta kihozni magából a maximumot.

Idén azonban semmi sem állhatott az útjába, de azért így is szinte a semmiből produkált ennyire történelmi szezont. A végén ugyan kicsit izgulni kellett, de aztán végül sikerült megszereznie a 62. hazafutását is, amellyel átadta Roger Maris rekordját a történelemnek.

Április

1927-ben a Yankees hamar egyértelművé tette, mi várható majd a szezonban. Bár a szakértők inkább a Philadelphia Athletics csapatát várták az AL első helyére, a Yankees az A’s elleni nyitószéria négy meccséből hármat megnyert, a tabella élére állt és nem is mozdult el onnan az alapszakasz során. Az edző, Miller Huggins szakított korábbi taktikájával és megcserélte Ruth-ot és Lou Gehrig-et az ütősorban; 1927-ben a Bambino volt a hármas, Gehrig a négyes ütő.

A változtatás finoman szólva is bejött, bár Ruth igen lassan lendült bele a játékba. A hónapot végül 4 hazafutással zárta, akárcsak csapattársa Gehrig, ám míg Babe mindössze 6 RBI-t gyűjtött április során, Gehrig egymaga 22 run-t hozott be csapatának, a Yankees legfőbb pontgyárosaként lépett előre.

A Bambino egyébként még ekkor lenyilatkozta, hogy nem hiszi, hogy valaha megdöntené saját hazafutás rekordját, de ha erre mégis sor kerülne, akkor annak 1927-ben kell megtörténnie. Ő sem fiatalodott, viszont ebben az évben még ereje teljében érezte magát. Hozzátette továbbá, hogyha neki nem jönne össze, akkor két csapattársában látja még a potenciált: Lou Gehrig-ben és Tony Lazzeri-ben.

Nekik végül ez nem jött össze, de Roger Maris 1961-ben meg tudta előzni Ruth-ot.

Persze ebben segítségére volt az a tény is, hogy a fent említett két új együttes érkezésével 8-ról 10-re nőtt az American League csapatainak száma, így Maris-nak nyolccal több mérkőzés állt rendelkezésére, hogy 61 hazafutást szerezzen. Ráadásul az újságírók azt is kiemelték, hogy a két új csapat belépésével a liga színvonala is csökkent, hiszen így olyan játékosok (köztük dobók) is pályára léphettek az MLB-ben, akik előtte csak a kisligákig jutottak.

Ezért sokáig nem is ismerték el Maris teljesítményét, még maga az MLB első embere, Ford Frick is megcsillagoztatta a 61-es számot és nem engedte, hogy rekorderként emlegessék Maris-t. Egészen 1991-ig kellett várni, hogy a jobbkülsős megkapja az őt megillető elismerést; a sors furcsa fintora azonban, hogy Maris egyébként 1985-ben elhunyt, így élete során sosem élvezhette ki igazán a ’61-es szezont.

Pedig nem sok kérdés van azzal kapcsolatosan, hogy megemeljük-e a kalapunkat Maris előtt: az 1961-es Yankees szintén a történelem legjobb baseball csapatai között említendő; az alapszakaszt akkor csapatszinten rekordnak számító 240 hazafutással zárták.

Ám Maris nagyon beragadt a rajtnál, a szezon első hónapjában mindössze 1 home run jött össze neki, április 26-án a Detroit Tigers ellen, miközben csapattársa, Mickey Mantle 7 homérral és 17 RBI-jal zárta a hónapot.

Ahogy aztán később Maris belelendült, valamint Mantle is tartotta a tempót, az újságírók rárepültek a sztorira és megpróbáltak feszültséget szítani ott, ahol egyébként nem volt. A két játékost szembe állították egymással – ráerősítve arra, hogy a nép Mantle-nek szorított és Maris ellen szurkoltak -, de az „M&M Fiúk” (M&M Boys) a pályán kívül is jó barátok, 1961-ben pl. lakótársak voltak.

A lapokat valamivel mégis el kellett adni, ha már a feljebb vázolt körülmények miatt az egész szezonra rányomta a bélyegét az, hogy nem is igazi hazafutás rekordról beszélünk (legalábbis Frick szerint).

Érdekesség egyébként, hogy korábban Mantle és Maris is fordított sorrendben ütöttek, de a Yankees edzője, Ralph Houk megcserélte őket az 1961-es idény előtt – Maris került az ütősor hármas, míg Mantle a négyes pozíciójába.

2022-ben, Aaron Judge esetében viszont nem tudunk csapattársat társítani, Giancarlo Stanton-nak gyenge szezonja volt, így Judge egymaga eredt a korábbi legendák nyomába, ráadásul legtöbbször ő volt az első (leadoff) ütő.

A megelőző idényben a rájátszásban ismét leszereplő Yankees jól indította az idei szezont, nem kis részben Judge-nak köszönhetően, aki április során 6 hazafutással terhelte meg az ellenfelek dobóit, bár első 13 mérkőzésén csak 1 home run-t szerzett, így ekkor még senki nem gondolt arra, hogy rekorddöntést láthatunk majd év végén.

Úgy néz ki, hogy a lockout, valamint az így rövidebbre vágott tavaszi edzőtábor után több időre volt szüksége ahhoz, hogy elérje az üzemi hőfokot.

Hazafutások száma április végén: Mickey Mantle (7), Aaron Judge (6), Babe Ruth (4), Lou Gehrig (4), Roger Maris (1)

Május

1927-ben, ahogy melegedett az idő, úgy indult be Ruth ütője is: május hónapban 12 hazafutást vágott, de Gehrig sem akart leszakadni, ő is tíz fölé jutott a hónap végére, köztük pl. a tabellán közvetlenül a Yankees mögött elhelyezkedő Chicago White Sox elleni, kilencedik inning-ben szerzett Grand Slam-mel, amelyre már a Ruth-mániás újságírók is felkapták a fejüket. Meg is kérdezték a fiatal Lou-t, hogy milyen a Bambino árnyékában élni, amire Gehrig csak annyit válaszolt: „elég nagy árnyéka van, bőven van helyem mögötte kibontakozni”. Gehrig ezzel ironikusan Ruth testalkatára/testsúlyára is utalt, amellyel egész karrierje során cukkolta a publikum a Nagy Bambino-t.

34 évvel később, az áprilist mindössze egy hazafutással záró Maris-t is beindította az igazi tavasz – május során 11 homért szerzett, köztük pl. hármat egy Boston Red Sox elleni hárommeccses széria alatt, vagy kicsit később zsinórban négyet négy egymást követő mérkőzésen. Áprilishoz képest tehát kiugróan jó hónapot zárt, miközben csapattársa, Mantle maga volt a megtestesült konzisztencia: ő az idény második hónapjában is 7 hazafutást vágott – igaz négyet a hónap utolsó, Red Sox elleni szériáján.

Az M&M Fiúk ketten 7 homérral és 14 RBI-jal köszöntek be a Yankees legnagyobb riválisának abban a három napban.

Bármit is fogyasztott Maris 1961. május 1-jén, hasonlót reggelizhetett Aaron Judge is 61 évvel később, Bíró Úr ugyanis fényt kapott ebben a hónapban, 12 home run-t vállalt; három olyan mérkőzése is volt, amelyen két-két hazafutás jött össze (ebből kettő a Baltimore Orioles ellen). Ám hiába ugrott ezzel darabszámban Ruth elé Judge, az ESPN munkatársa, Bradford Doolittle által épített modell így is „csak” 53 hazafutást jelzett év végéig, amely május végére ráadásul 51-re csökkent, mivel a hónap utolsó hét meccsén Judge már csak egyszer küldte ki a labdát a nézőtérre.

Azt már ekkor sejthettük, hogy remek szezont pakol majd az asztalra, de a 62 teljesen elképzelhetetlen számnak tűnt.

Hazafutások száma május végén: Aaron Judge (18), Babe Ruth (16), Mickey Mantle (14), Roger Maris (12), Lou Gehrig (12)

Június

A baseball nyári sport, jó időben könnyebb ütni, így nem csoda, hogy e blogbejegyzés hősei is egy szinttel feljebb tekerték a teljesítményt, ahogy elértük a nyarat, ám érdekes módon pont a legnagyobb home run vágónak, Babe Ruth-nak volt kicsit gyengébb időszaka.

Pedig Ruth részéről is jól indult 1927 júniusa, hiszen a Yankees-ről leszakadni nem akaró White Sox legjobb dobójáról, Alphonse Thomas-ról ő és Gehrig is hazafutásokat ütöttek, amely pláne édes siker lehetett, lévén Thomas New York-ba érkezésekor hangoztatta, hogy alig várja a Ruth-szal vívott párharcot.

Nos, ezt a meccset a Bambino nyerte, de összességében kicsit visszafogott volt júniusban Ruth, bár a nagy eseményekre felszívta magát.

A hónap során az Atlanti-óceánt átrepülő Charles Lindbergh is hivatalos volt a Yankee Stadium-ba, ám valamiért sosem érkezett meg, így nem láthatta Ruth soron következő, szezonbéli 22. hazafutását sem. Viszont Gehrig sem akart lemaradni, továbbra is szorgosan gyűjtögette a home run-okat, sőt (!), június 23-án a bostoni Fenway Park történetében először három hazafutást vágott egy mérkőzésen.

Ruth kilenc homérral zárta júniust, miközben Gehrig 13 big fly-t szerzett, azaz a hónap végére egalizált a Bambino-val folytatott versenyben. Elképzelhetetlen volt ekkor, hogy Ruth ne utcahosszal vezesse a home run listát, igaz a döntetlenhez az is kellett, hogy Babe térdfájdalmak miatt kihagyjon pár meccset, de ez mit sem von le Columbia Lou érdemeiből.

A jó idő az M&M Boys tagjaira is jó hatással volt, mindketten több, mint 10 hazafutást szereztek június során. Mantle 11-szer köszönt be az ellenfeleknek, de Roger Maris még rajta is túltett – 15 home run-t vágott a nyár első hónapjában, köztük pl. rögtön kettőt egy Los Angeles Angels elleni meccsen, amely egy volt a szezon során elért 7 dupla-hazafutásos mérkőzései közül. De a hónap közepén ismét volt egy olyan négymeccses sorozata, amelynek minden összecsapásán elért egy-egy homért.

1961 nyarára így hát nyilvánvalóvá vált, hogy mind Mantle, mind Maris esélyes lehet Ruth rekordjának megdöntésére, ezért az amúgy a Bambino-val élete során jó barátságot ápoló MLB komisszár, Ford Frick pár héttel később ki is jelentette, hogy csak akkor beszélhetünk valódi rekordról, ha Mantle-ék 154 mérkőzés alatt döntik meg a Babe számait.

„Fogd meg a söröm!” – mondhatta volna Mantle és Maris a liga első emberének, de a 61 végül nem jött össze 154 mérkőzés alatt.

A meccsszám viszont már nem lehetett akadály 2022-ben (ugyanúgy 162 mérkőzéses az alapszakasz, mint 1961-ben), de hiába ütött 11 hazafutást június során Judge, a különböző kalkulációk és modellek még mindig messzire helyezték a rekordtól; az ESPN mutatói ekkor 54-en álltak.

„Olyan kevés” hazafutásért pedig nem jár szivar. 

Pedig volt köztük igen emlékezetesre sikerült home run is – mint pl. a június 26-án a nagy rivális Houston Astros ellen, hosszabbításban ütött walkoff hárompontos tüske.

Hazafutások száma június végén: Aaron Judge (29), Roger Maris (27), Babe Ruth (25), Lou Gehrig (25), Mickey Mantle (25) 

Július

1927 július 1-jén olyat láthattak a baseball szerelmesei, amelyet már 5 éve nem: Lou Gehrig szezonbéli 26. hazafutásával Babe Ruth elé ugrott a home run listán, ilyenre pedig 1922 óta egy pillanatra sem került sor.

És Gehrig tovább ráncigálta az oroszlán bajszát.

A tízmeccses győzelmi sorozatban lévő Washington Senators felpörögve állt ki a New York Yankees elleni aktuális szériára, egy sikeres hétvégével látótávolságba kerülhettek volna az egyre magabiztosabbá váló jenkikhez képest, ám a Yanks ellentmondást nem tűrően semmisítette meg a Sens-t – úgy söpörték az ellenfelet, hogy az első két meccsen 33 pontot ütöttek be, közte két Gehrig home run-nal.

Annyira demoralizálta ez a széria az ellenfelet, hogy a Senators egyik játékosa kijelentette, alig várja a szezon végét…..júliust mutatott ekkor a naptár, azaz még két hónap hátra volt az alapszakaszból.

A Yankees viszont nem állt le, a hónap 31 mérkőzéséből 24-et megnyertek, ráadásul Gehrig mellett Ruth is gyűjtögette a hazafutásokat, bár július végén előbbi játékos állt jobban.

1961-ben Maris is jó júliust zárt, rögtön a hó első napján walkoff kétpontos homért vágott – a Washington Senators ellen -, míg másnap, ugyanezen ellenfél ellen már két hazafutást ért el; ráadásul a két mérkőzésen összesen 6 találatot jegyzett. Ám mégsem ez volt a hónap legkomolyabb teljesítménye tőle. Július 25-én, egy White Sox elleni duplafejű két mérkőzésén két-két homért és 8 RBI-t szerzett, miközben 5 találattal és 4 run-nal zárt; majdhogynem egyedül intézte el a ChiSox-ot.

Maris végül 13 home run-t ütött július során, de Mantle túltett rajta, ő 14-et szorgoskodott össze – az előbb említett Maris walkoff július 1-jén úgy születhetett meg, hogy a Mick két hazafutással meccsben tartotta a Yankees-t. A Szenátorok ellen kimondottan szerethetett játszani ekkor Mantle, a július során megrendezett öt Yankees – Senators mérkőzésen hat home run-t ért el.

Az M&M Fiúk szelleme valószínűleg Aaron Judge-ot is megszállta 2022-ben, mert két hét alatt nemhogy az AL rekord közelébe, hanem egyenesen Barry Bonds elérhetetlennek hitt magasságába ütötte magát.

A hónap elég langyosan indult Mr. Judge számára, az első tíz mérkőzésen mindössze egyetlen hazafutás jött össze neki, ám július 14-én valami történhetett, mert a hátralévő 15 mérkőzés alatt 12-szer futhatta körbe ünnepelve a bázisokat. Hogy mennyire forró volt Judge ütője ekkor azt jól mutatja, hogy ez idő alatt három olyan meccsre is sor került, amelyen két-két homért ért el.

Ismétlem: Roger Maris-nek az 1961-es SZEZONBAN volt HÉT olyan meccse, amelyen egynél több hazafutást vágott. Aaron Judge-nak KÉT HÉT alatt volt HÁROM!

A home run mutatók ki is akadtak, bőven 61 fölé prognosztizálták ekkor Judge számait, a legvérmesebb szurkolók pedig már az MLB rekordot vették célba. A Yankees azonban behúzta a kéziféket az All-Star szünet után: a franchise rég nem látott olyan rossz hónapot, mint a 2022 augusztusi, de még így is Judge volt az, aki a hátán tudta cipelni az egyesületet.

Hazafutások száma július végén: Aaron Judge (42), Roger Maris (40), Mickey Mantle (39), Lou Gehrig (35), Babe Ruth (34)

Augusztus

Érdekes módon az 1927-es Murderer’s Row sem kezdte jól az év nyolcadik hónapját, az első 9 mérkőzésükből 5-öt elveszítettek; bár a tabellán elfoglalt helyezésben ez nem jelentett semmilyen változást. Mivel az American League első helyéért folytatott verseny unalomba fulladt, az egyedüli izgalmat Ruth és Gehrig különmeccse szolgáltatta az MLB-t követők számára. És ebben a versenyben, a hónap közepén még mindig Gehrig állt nyerésre, ám az élet sajnos közbeszólt, amikor a játékos édesanyja kórházba került.

Columbia Lou nagyon közel állt édesanyjához, így az állapotán rágódó Gehrig már nem tudott csak a játékra koncentrálni, amely a hazafutásai számára is kihatással volt - a hónap során mindössze hatot ütött, és volt egy 15 meccses sorozat, amikor nem ért el homért.

Eközben Ruth lassan, de biztosan rákapcsolt. Augusztus 16-án a White Sox stadionjából is kiütött egy labdát, amely azért számított óriási dolognak (már persze azon kívül, hogy a stadionból is kiütötte a labdát), mert a Comiskey Park-ot épp az 1927-es idény előtt építették át és igazi home run gyilkos létesítményként tartották számon. A korabeli elbeszélések szerint a Bambino annyi elismerést/vállveregetést kapott ezután a tett után, hogy kék-zöld foltokkal a vállán lépett ki a kapun.

Mivel Gehrig behúzta a féket, Ruth újra átvette a vezetést a kis különversenyükben, de az augusztus során elért 9 Babe-homér nem azt jelezte előre, hogy rekorddöntés van kialakulóban.

1961-ben viszont kézzel fogható közelségbe került Maris számára az első hely, újabb 11 hazafutással 50 fölé jutott és hátra volt még egy hónap; a szezon 1961. október 1-jén ért csak véget. Viszont kissé nyugtalanító volt, hogy az augusztusi home run adag nagy része egyetlen hét leforgása alatt jött össze: augusztus 11. – augusztus 16. között, zsinórban 6 meccsen ért el hazafutást Maris, a koronát pedig a sorozat utolsó mérkőzésén helyezte fel saját fejére – ekkor két home run-t vágott a White Sox ellen, valamint szerzett 4 RBI-t is; a Yankees végül 5-4-re győzött a meccsen.

Mantle viszont továbbra is ott lihegett a nyakában, és bár augusztusban csak 9 homért jegyeztek fel a neve mellé, azért Mick sem tétlenkedett a hónapban - .300 felett ütött, ugyanannyiszor sétált, mint ahány K-t kapott és gyűjtött 22 RBI-t.

Kísértetiesen hasonló számokkal végzett Judge is idén augusztusban, 9 home run és 22 RBI került a neve mellé, bár ő .300 alatt ütött és picivel több K-t gyűjtött, mint sétát (28-25). Ám bizakodásra adott okot, hogy a kezdeti nehézségek után (18 meccsen csak 4 hazafutás) a hónap végére újra belelendült (9 meccs 5 home run).

Szeptemberre viszont csak a körömrágás maradt – az előrejelzések augusztus végén 61 hazafutást mutattak Judge neve mellett. Rezgett a léc, de a 99-es (Judge mezszáma) szeptember elején újra elkapta a fonalat.

Hazafutások száma augusztus végén: Aaron Judge (51), Roger Maris (51), Mickey Mantle (48), Babe Ruth (43), Lou Gehrig (41)

Szeptember

Ebből a szempontból egy kicsit Ruth-hoz is hasonlítható a jenkik jelenlegi legjobb játékosa, ám a Bambino egészen kimagasló (még Judge-tól is mérföldekkel jobb) szeptembert produkált 1927-ben.

Mivel a World Series-be jutás kérdését addigra már nagyjából elrendezte a csapat, Babe koncentrálhatott kicsit a hazafutásokra is és szeptember 2-án össze is jött a hónap első homérje. De még egyszer utoljára Lou Gehrig is megrázta magát, ugyanazon mérkőzésen két home run-t vállalt, majd pár nappal később, a nagy rivális Boston Red Sox ellen is szerzett két hazafutást, azaz 45-nél ismét sikerült kiegyenlítenie a home run versenyt. A Bambino-nál alighanem itt szakadt el a cérna, a szeptember 6-án lejátszott BoSox elleni duplafejű két meccsén három home run-t ért el, amivel 47-45-re húzott el és már nem is nézett vissza. Pláne, hogy másnap újabb két hazafutást írhattak fel a neve mellé; szeptember első hetében 6 homérral gyújtotta be a rakétákat a Bambino.

Tempója később sem lassult, a hónapot 17 (!!!) hazafutással zárta le, míg saját korábbi legjobbját a szezon utolsó szériájának első meccsén érte be, amikor a Washington Senators (ki más?) ellen rögtön kétszer köszönt be. Így hát két mérkőzés maradt arra, hogy valahogy még egy labdát kivágjon a nézőtérre és ez végül másnap, szeptember 30-án össze is jött Ruth-nak.

A 8. inning alján, 2-2-es mérkőzés állásnál Tom Zachary állt a dobódombon, amikor 3-2-es count-nál egy csavart labdát engedett el Ruth irányába. A félelmetes Ruth az elbeszélések szerint kicsit hamar lengetett, de még így is ki tudta húzni a labdát a jobb oldali lelátó első sorába, azaz megszerezte szezonbéli 60. hazafutását; új rekordot állított fel!

Az összegyűlt – hétköznap délután lévén egyébként meglepően kis létszámú – nézősereg nagy ünneplésbe kezdett, a játékrész végén az outfield jobb oldalára kifutó Bambino-t elárasztották minden kezük ügyébe eső dologgal (sapkák, konfetti újságpapírból stb.) és állítólag még a kopaszságára nagyon kényes Yankees edző, Charlie O’Leary is a sapkáját az égbe dobva ünnepelt.

Az óriási eredmény ellenére, a meccs után meglepően csendes volt a Yankees öltözője, ám ennek miértjét az egyik catcher, Benny Bengough osztotta meg pár évvel később az újságírókkal: „Igazából számunkra a 60 home run nem volt meglepő. Tudtuk, hogy úgyis megcsinálja, és hogy a következő szezonban még többet fog ütni. Ami végül nem történt meg, de akkor úgy gondoltuk, ezért a 60 nem volt túlságosan fontos számunkra. Minek ünnepeljük, ha egy évvel később úgyis új rekordot állít fel?”.

Ruth ennél egy kicsit harsányabban fogalmazott: „Lássuk melyik anyaszomorító tud ennél többet ütni!”

A rekord tehát összejött, nagyrészt a végig Ruth mögött ütő Gehrig remeklésének is köszönhetően; Laruppin’ Lou szeptemberben végül még 5 hazafutást pakolt hozzá addigi teljesítményéhez. De talán már a rájátszásra tartalékolt, ugyanis a hónapban volt egy 20 mérkőzéses sorozat, amikor nem tudott home run-t elérni.

1961-ben úgy fordultunk rá szeptemberre, hogy Maris-nak csak 10 hazafutás kellett, hogy új rekordot állítson fel, ám Frick említett kinyilatkoztatása miatt az idő sürgetett. Bár becsúszott egy négymeccses sorozat Maris-nek, amikor nem ért el homért, ám szeptember 9-re így is megszerezte a szükséges hazafutások felét, 5 darabot. De eközben Mantle is szépen termelt, bár neki egy nappal több kellett az öt home run-hoz, viszont a következő egy hét sikertelensége (egyikük sem vágta ki a labdát a lelátóra) majdhogynem biztossá tette, hogy nem lesz „szabályszerű” rekorddöntés.

Szeptember 16-án és 17-én Maris aztán két újabb hazafutást szerzett, de mire elértünk a ’61-es szezon 154. mérkőzéséig, „mindössze” 58 home run állt a neve mellett. Igaz, a határidőt jelentő, Baltimore Orioles elleni összecsapáson is sikerült még egy hazafutást vágnia, de így is kettővel elmaradt a Ford Frick szerinti „tiszta” csúcsbeállítástól és rekorddöntéstől. Ráadásul pár nappal később Mantle csípősérülést szedett össze, így ő végleg kiszállt a megcsillagozott 61-es hajhászásából.

Maris azonban folytatta a termelés, hónap végéig még egyszer feliratkozott a home run listára, így tehát 1961. szeptember 26-án beállította a Bambino rekordját. Ahogy a naptár októberre váltott, már csak egyetlen, a nagy ellenfél Boston Red Sox elleni mérkőzés volt hátra.

Egy kis októberi baseball-ra Judge-nak is szüksége volt az új csúcs beállításához, ám szeptember végére be tudta érni Maris-t. Bíró Úr igencsak felébredt a hónap elején, az első öt mérkőzésen négy home run-t szerzett, viszont a következő tíz meccsen csak kétszer sült el az ütője, igaz akkor mindkétszer duplán – a Red Sox és a Milwaukee Brewers elleni is két-két hazafutást láthattak tőle a nézők.

Utóbbi meccs, a Brewers elleni szériazáró egészen kiválóra sikerült, 5 ütéshez állásból négy találatot ért el, a home run-ok mellett vágott egy olyan duplát is, amely a kerítésig szállt; nem sok hiányzott ahhoz, hogy már aznap meg legyen a 60. homér. Ha ez nem is történt meg, Judge aznapi teljesítménye újabb lökést adott a 62-re áhítozó szurkolók számára, az előző héten lelassult tempó újra szárnyra kapott.

Olyannyira, hogy másnap, a Pittsburgh Pirates ellen összejött a 60. is, majd a rövid, kétmeccses széria záró ütközetén a Yankees igazi ütőfesztivált tartott, ám Judge hiába ért el két találatot, a következő hazafutás nem született meg.

És aztán itt, a szezon során talán először Judge rágörcsölt a rekordra, a következő hat mérkőzésen basehit-et is csak hármat szerzett, de az ellenfelek dobói is elkezdtek nagyon-nagyon óvatosak lenni vele szemben (jól mutatja ezt a Toronto Blue Jays elleni hárommeccses szérián elért 7 séta is).

Ám még mielőtt októberre váltott volna a naptár, Judge-nak sikerült beérnie Maris-t, a Jays elleni utolsó összecsapáson megszerezte szezonbéli 61. hazafutását. És ekkor még, köszönhetően az év eleji lockout-nak, hét mérkőzés volt hátra a szezonból, így nem kockáztatott túl sokat az, aki rátette összes vagyonát a 62-re.

Hazafutások száma szeptember végén: Aaron Judge (61), Babe Ruth (60), Roger Maris (60), Mickey Mantle (54), Lou Gehrig (46)

Október

Október 1-jén, az 1927-es alapszakasz utolsó napján mind Ruth, mind Gehrig ott voltak a pályán, annak ellenére, hogy a Yanks rég bejutott a World Series-be (ekkor még nem volt több körös rájátszás, a ligagyőztesek egyből a döntőben találkoztak egymással) és a Bambino-nak összejött az új home run rekord is. A szezonzáró meccsen viszont a két játékos kapcsolatát talán jól jellemző dolog esett meg: Gehrig megütötte szezonbéli 47. hazafutását, de ez már senkit nem érdekelt, hiszen a Bambino előző nap állított fel új rekordot. Gehrig-nek csak a csendes második szerepe jutott, még úgy is, hogy korábban Ruth-on kívül senki nem ütött még 47 home run-t egy idényben.

1961-ben azonban sokkal nagyobb izgalmak kísérték az alapszakasz zárónapját, lévén Maris-nak még egy home run hiányzott az üdvösséghez. És akárcsak Ruth esetében, ebben az évben is meglepően alacsony nézőszám előtt „kellett” történelmet írni - Ford Frick hozzáállása, valamint a Yankees finoman szólva sem nyomulós marketingje miatt kb. fél ház fogadta a hazaiak- és a Boston Red Sox játékosait a Yankee Stadium-ban.

A kilátogató nézőknek cserébe nem kellett sokáig várni, hogy történelmet lássanak: Maris a meccs 4. játékrészében Tracy Stallard harmadik felé dobott labdáját kiütötte a nézőtérre, amellyel nem csak a home run rekordot állította fel, hanem az aktuális mérkőzés végeredményét is beállította.

A labda a nézőtéren Sal Durante kezében landolt, aki vissza akarta azt adni Roger Maris-nak, de a játékos udvariasan visszautasította a kedves ajánlatot, és arra biztatta Durante-t, hogy nyugodtan tegye pénzzé a játékszert. A szurkoló így is tett, ám a labda végül mégis eljutott Maris-ig, aki azt végül a Basebal Hall of Fame-nek ajándékozta.

Vajon így tett volna akkor is, ha igazi rekordként ismerték volna el teljesítményét?

Ha már az idősebb Roger Maris nem érhette meg, hogy hivatalos rekorddá nyilvánítsák a 61-et, fia, Roger Maris Jr. legalább átélhette a család nevében az elismerést, és jelen volt akkor is, amikor megdöntötték édesapja rekordját (a 61 home run sokáig MLB rekordnak számított, ahogyan azt a bevezetőben is említettem).

Így történt ez idén, 2022-ben is. Maris Jr. legalább két héten keresztül követte Aaron Judge-ot és a Yankees-t keresztül-kasul az országban. És mivel a Blue Jays ellen Judge megszerezte 61. hazafutását, az év utolsó hazai, Orioles elleni szériája remek színpadot nyújtott az új American League home run rekord felállításához.

New York City, hétvége, reflektorfény és az MLB történelmének egyik legkiválóbb ütőszezonja.

No pressure.

De az a nyamvadt 62 csak nem akart megszületni, és előbb az Orioles elleni széria ért véget eredménytelenül, majd az alapszakasz utolsó szériájának első két meccse is Judge home run nélkül zárult le. A 61. hazafutás óta eltelt öt meccsen ráadásul ismét csak 3 basehit jött össze Judge-nak, aki így elveszítette az esélyét, hogy Triple Crown-t nyerjen.

A Triple Crown annak az ütőjátékosnak jár, aki egy szezonon és egy ligán belül a legtöbb hazafutást és RBI-t szerzi és mellette még a legjobb ütőátlagot is képes felmutatni. Az előbbi kettő kb. júniusban a zsákban volt Judge részéről, de végül átlagban a Minnesota Twins játékosa, Luis Arráez lett a király az American League-ben.

Merthogy amúgy nem csak a hazafutások miatt volt emlékezetes ez a szezon, Aaron Judge ritkán látható statisztikákat hozott, gyakorlatilag kilométerekkel nőtt ütésben az egész liga fölé.

És végül a rekord is meg lett – az év utolsó előtti meccsén, a Texas Rangers ellen, a széria harmadik mérkőzésének első játékrészében Jesus Tinoco labdáját helyezte el a bal oldali lelátón, azaz megszerezte szezonbéli 62. hazafutását, amellyel átadta Roger Maris rekordját a múltnak.

Hazafutások száma október végén: Aaron Judge (62), Roger Maris (61), Babe Ruth (60), Mickey Mantle (54), Lou Gehrig (47)

-------------------------

És hogy mennyire is volt ez különleges szezon Judge-tól, bizonyítékként álljon itt pár érdekesség a teljesítményéről:

• Babe Ruth 151 mérkőzésen lépett pályára 1927-ben, Roger Maris-nak 161 meccs jutott '61-ben, míg Judge idén 157 ütközeten vett részt;
• a három játékos között mindössze 7 egység a különbség, ami az ütéshez állásokat illeti, a legtöbbször Maris próbálkozhatott (698), míg a "legkevesebb esélye" Ruth-nak volt (691), Judge kettő lehetőséggel kevesebből (696) gazdálkodhatott, mégis összehozta a rekordot;
• ahogy feljebb említettem, a Triple Crown nem jött össze, de Judge így is vezette az egész MLB-t hazafutásokban (62), RBI-okban (131), súlyozott ütőátlagban (.686) bázisra kerülési átlagban (.425), és természetesen a kettő kombinációjában is (OPS, 1.111);
• nem meglepetés, hogy a 2022-es szezonban Judge gyűjtötte a legtöbb WAR-t is (10.6 WAR), azaz ő volt a leghasznosabb csapata számára, ha a teljesítményét bármely Átlag Jánoshoz hasonlítjuk;
• fentieknek megfelelően idén ő kapta meg az American League Legértékesebb Játékosa-díját (MVP) is, amely elismerést '61-ben Roger Maris is begyűjtötte, ám Ruth-t 1927-ben épp csapattársa, Lou Gehrig ütötte el a díjtól;
• a mögöttünk hagyott idényben Judge 16 hazafutással előzte meg a második legtöbb home run-t vágó játékost, ekkora különbséget legutóbb 1932-ben láthattunk az MLB-ben.

A történelem egyik legkülönlegesebb szezonját láthattuk a Yankees játékosától, amely végén teljesen megérdemelten gyűjtötte be az MVP-címet. És mivel a szerződése az idény végén lejárt, a fókusz újra rá irányul, idén télen akár a legvaskosabb szerződés rekordját is megszerezheti.

Hogy a 2023-as szezon is New York Yankees mezben éri majd, az hamarosan kiderül.

(A képek forrása: theathletic.com, calltothepen.com, baseballhall.org, pinstripealley.com, yanksgoyard.com, theatlantic.com)