Avagy hogyan lett egy mexikói shortstop a pocsék ütőátlag szinonimája?

Mario Mendoza 1974 és 1982 között 9 szezont húzott le az MLB-ben, melyek során összesen 686 mérkőzésen lépett pályára a Pittsburgh Pirates, a Seattle Mariners és a Texas Rangers csapataiban. A Kalózok megfigyelői még 1970-ben szúrták ki, amikor hazájában, a Diablos Rojos del México gárdájában játszott, és a scout-oknak az tűnt fel, milyen kiválóan védekezik.

A közép-amerikai játékos négy évnyi kisligás szereplés után, 1974. április 26-án egy Houston Astros elleni összecsapáson mutatkozhatott be a nagyok között, ráadásul a pittsburghi legenda, Willie Stargell helyére cserélték be futni. A Pirates 3-2-es hátrányban volt az utolsó játékrészben, de Mendoza körbeért, kiegyenlítette az állást, a Kalózok pedig végül 4-3-ra nyertek.

Az újonc shortstop abban az évben még 90 mérkőzésen lépett pályára és .221-es ütőátlaggal végzett a szezonban, amely nem számított jó statisztikának, de mégiscsak egy védekezéséről híres elsőéves játékosról volt szó. Ám ütőátlaga ezt követően mélyrepülésbe kezdett, a következő három idényben a 20 százalékot sem érte el (.180, .185, .198), majd egy „kiugró” szezont (.218) követően 1979-ben újra .200 alá esett (.198 ismét).

Ekkor Mendoza már a Seattle Mariners együttesét „erősítette”, ráadásul karrierje legtöbb mérkőzésén (148) léphetett pályára. Igen, az M’s '79-es szezonja nem vonult be a franchise aranykönyvébe, 67-95-ös győzelem-vereség mutatóval végeztek. A hangulat viszont jó lehetett az öltözőben, mert mikor a csapattársak látták, hogy Mario abban az évben is küszködik, hogy .200-as ütőátlag felett maradjon, Tom Paciorek és Bruce Bochte zrikálni kezdték a statisztikái miatt.

A két mókamester később a Kansas City Royals legendáját, George Brett-et is húzni kezdte, mert az igen lassan lendült játékba 1979-ben, így egy ideig ő is .200 környékén – pontosabban .240-nel - ütött.

Brett egyébként az egyik legkiválóbb ütőjátékos, aki valaha pályára lépett az MLB-ben. 20 szezont húzott le a ligában, mindet a Royals tagjaként, és karrierje során .305-ös átlaggal ütött, valamint bekerült az egyik legexkluzívabb klubba is – azok közé, akik legalább 3000 bázisütést elértek pályafutásuk során. Brett végül 3154 basehit-tel zárt, valamint ’79-ben is megmutatta, mire képes, hiszen év végén .329-es ütőátlag állt a baseball kártyája hátoldalán.

Ám mégis, ha az alapszakasz elején nem megy a játék, a számok törvénye alapján a statisztikád sem lesz megfelelő, így Paciorek és Bochte kihasználták az alkalmat, hogy viccelődjenek Brett-tel: „Hé, ember! Ha nem vigyázol, te is a Mendoza-vonal alatt fogsz ütni!” A poént aztán Brett megemlítette egy ESPN-nel készült interjú során Chris Berman riporternek és a mondat onnantól önálló életre kelt, hogy mára már szállóigévé váljon nem csak a baseball, hanem az élet egyéb területén is.

Manapság ugyanis, ha valaki .200 alatti átlagot produkál, arra azt mondjuk: „A Mendoza-vonal alatt üt! – He’s hitting below the Mendoza Line!”

Így vált tehát egy mexikói shortstop a gyengén ütő játékosok rettegett démonává – jóindulatú csapattársak és egy ESPN interjú kellett hozzá. A helyzeten még az sem változtatott, hogy Mendoza a következő két évben egyaránt a vonal felett maradt (.245 és .231), ám utolsó szezonjában stílusosan, .118-as ütőtálaggal távozott. Karrierje során, köszönhetően az előbb említett két kiugró szezonnak, végül .215-ös statisztikával zárt.

Ám neve mostmár örökre összefonódott a mágikus határvonallal.

Persze ahogy minden, úgy az évek során a baseball is átalakult, így manapság már nem annyira számít főbenjáró bűnnek, ha Mendoza alatt ütsz, ha mellette számolatlanul vágod a hazafutásokat, valamint valamennyire sétálni is tudsz. Persze megdicsérni nem dicsérnek meg érte, de ha egyéb, új hullámos statisztikában megfelelőt nyújtasz, máris más jelentősége van a Mendoza-vonal alatti számaidnak. Az más kérdés, hogy akkor kb. minden találatodnak legalább duplának kell lennie, és ezt marha nehéz összehozni.

2021-ben pl. a Cincinnati Reds shortstop-ja/hármas védője, Eugenio Suárez úgy végzett a vonal alatt (.198-as ütőátlag 145 mérkőzésen), hogy közben szerzett 31 hazafutást, ám mégis végig arról cikkeztek a weboldalak, hogy mennyire gyenge szezonja van. Idén már nem is a Reds tagja, bár ebben a legnagyobb szerepet a magas fizetése játszotta – március során a Seattle Mariners-hez (hová máshová) cserélték.

A vonal egyébként az élet egyéb területén, valamint a popkultúrában is megjelenik/megjelent:

• egy pénzügyi elemzésben Randall Forsyth úgy jellemezte a 10 éves USA államkötvényt, hogy annak éves hozama a Mendoza-vonal (2% hozam) alá esett, de más is használta már a kifejezést, amikor a pénzpiacok tevékenységét írta le;
• az Így jártam anyátokkal c. sorozat egyik részében Barney Stinson a „Vicky Mendoza-vonallal” magyarázza el a többieknek, hogyan viszonyul egymáshoz egy hölgy őrültsége és szépsége;
• a kifejezés egy másik híres sorozatban, a Beverly Hills 90210-ben is elhangzott;
• az NFL is átvette a dolgot, bár ott Andy Dalton-vonalnak hívják azt a szintet, ami még a minimálisan elfogadható kezdő QB teljesítménynek felel meg.

(A képek forrása: baseballegg.com, bostonbaseball.com)