Az Atlanta Braves és a Los Angeles Dodgers csapott össze a National League főcsoport-döntőjében (Championship Series). Íme a 6 meccsesre nyúlt széria rövid krónikája.

A párharcban természetesen a címvédő, az alapszakasz során 106 mérkőzést nyerő Los Angeles Dodgers számított esélyesnek, a 88 győzelemmel végző Atlanta Braves-t egy kicsit mindenki lesajnálta. Ez a párharc már a tavalyi évben is összejött, akkor hiába vezetett 3-1-re a Braves, végül az utolsó csapást nem sikerült bevinniük, így fűtötte őket a visszavágás iránti vágy.

A széria kimondottan emlékezetesre sikerült, jó pár fantasztikus teljesítményt láthattunk, ám az is kiderült, hogy még egy olyan szupercsapat, mint a Dodgers sem immunis a sérülésekre. Persze ez semmit nem von le a Braves érdemeiből, egész egyszerűen most jobbak voltak, mint a favorit.

Sikerükkel rég nem látott magasságokba repítették vissza a gazdag World Series történelemmel rendelkező Braves-t.

1. mérkőzés

Atlanta Braves – Los Angeles Dodgers 3-2

Az első meccs rögtön dobópárbajjal indult, az egyik oldalon Max Fried (6 IP, 8 H, 2 ER, 5 K), a másikon Corey Knebel vezetésével a bullpen igyekezett megadni az alaphangot.

Gyors ütésváltás után – a 4. játékrészben 2-2; Will Smith és Austin Riley ütöttek szóló hazafutásokat – azonban nem tudtak mit kezdeni egymással a felek, hiába jutott el többször is pontszerző pozícióba a vendégcsapat az 5. és 9. játékrészek között (RISP – 1/8). Az utolsó inning-ben Chris Taylor buta bázisfutási hibát vétett, így ahelyett, hogy a kettesen várta volna a következő ütőt, kiejtették a hármas és kettes között.

A kihagyott helyzetek pedig mindig megbosszulják magukat: fordulás után Ozzie Albies ért el szimplát, ellopta a kettest, majd körbeért Riley ütéséből. 3-2 WALKOFF! Braves győzelem!

2. mérkőzés

Atlanta Braves - Los Angeles Dodgers 5-4

A vendégek igyekeztek rögtön kiköszörülni a csorbát: az első játékrészt Mookie Betts szimplával nyitotta, majd Corey Seager az első felé küldött labdát kivágta a nézőtérre; hamar 2-0-s előnyre tett szert a Dodgers. Ám ezeket újabb pontok nem követték és Max Scherzer is csak a negyedikig tudta tartani a hazaiak ütősorát – Mad Max karja még mindig nem volt 100 százalékos a San Francisco Giants elleni utolsó meccses mentés óta. Ekkor Riley sétája után Joc Pederson iratkozott fel a home run listára, jobbra küldött gigantikus ütése kiegyenlítette az állást.

A hetedik játékrészig aztán nem találták a fogást egymáson a csapatok, Freddie Freeman szenvedett (a szériában az első nyolc ütéshez állásán 7 K-t szedett össze), de a Dodgers is hiába harcolt ki sétákat, a nagy basehit csak nem akart megérkezni. A 7. tetején viszont megtöltötte a bázisokat a Los Angeles-i gárda és Chris Taylor ütését Guillermo Heredia is kicsit benézte, így újabb két pont került a vendégek neve mellé – az idei rájátszásban talán először ingott meg a Tyler Matzek-Luke Jackson páros, az atlantai sikerek egyik fő letéteményesei.

Ám az előny nem sokáig tartott ki, és Dave Roberts edző hiába hozta be kezdődobóját (!), Julio Urías-t a nyolcadikra, a fiatal balkezes dobó előbb Ozzie Albies-nak, majd Austin Riley-nak adott fel pontot érő ütést; mindkét esetben kicsit agresszívan küldte haza a futókat a hármas coach, Ron Washington, de a nagy öreg hazárdjátéka mindkétszer bejött. Roberts edző viszont megtapasztalhatta a pillangóhatást, hiszen azzal, hogy „ellőtte” Urías-t ezen a meccsen, az egész szériára meghatározta a Dodgers dobóhasználatát. Ráadásul Scherzer problémáival is törődni kellett, komolyan elkezdte megérezni Clayton Kershaw, Trevor Bauer és Dustin May hiányát a címvédő.

Jöhetett hát ismét a kilencedik inning, amit Will Smith simán lehozott a hazaiaknak, majd a játékrész alján, két kiesőnél Dansby Swanson állt kettesen, az egész mérkőzésen kiejthetetlen Eddie Rosario (4/5, R, RBI) pedig egy szimplával (vagy inkább Seager védekezési hibájával) hazahozta csapattársát, így a második meccset is walkoff stílusban nyerte a Braves.

2020 után pedig újra kettőből két győzelemmel indították a Dodgers elleni NLCS-t. De tavaly a Los Angeles-iek képesek voltak előbb 2-0-ról, majd 3-1-ről is felállni. 

3. mérkőzés

Los Angeles Dodgers - Atlanta Braves 6-5

A harmadik meccs úgy indult, ahogy a második: Mookie Betts bázisra került, majd Corey Seager egy hazafutással kétpontos előnyhöz juttatta a Dodgers-t. Ez volt a shortstop 13. playoff homérja, amivel beérte Justin Turner-t a Dodgers házi listájának első helyén.

De a folytatás is hasonlóra sikerült. Próbálkozott a Dodgers, de kezdődobójuk, Walker Buehler csak a negyedik játékrészig húzta, ahol sikerült is leadnia az előnyt, ráadásul rögtön 4 pontot szerzett a Braves. ’Joctober’ Pederson most is az események középpontjában volt egy pontesőt nyitó RBI-szimplával, de Adam Duvall is kitett magáért – a negyedikben és az ötödikben is bevitt egy-egy pontot érő szimplát, utóbbival hárompontos (2-5) vezetéshez juttatva csapatát.

És ekkor nagyon úgy nézett ki, hogy a Dodgers óriási bajba kerül, mivel a nyolcadikig mindössze két szimplát tudtak felmutatni, a nézők közül többen haza is indultak. De rosszul tették, mert így lemaradtak Cody Bellinger hárompontos egyenlítő hazafutásáról, valamint Chris Taylor szimplájáról, ellopott bázisáról és Mookie Betts vezetést (6-5) jelentő duplájáról.

De hátra volt még egy inning, és a Braves az első két meccset a végén tudta megnyerni, ám Kenley Jansen tett róla, hogy ez harmadjára ne történjen meg: a kilencedikben három K-t kiosztva húzta be a mentést, és csapatának a győzelmet. Jansen-nel szemben Riley, Pederson és Duvall álltak fel, azaz három ütőjátékos, akik ilyen rövid idő alatt is meghatározó teljesítményt nyújtottak az NLCS-ben, de a Dodgers closer mindössze 17 dobásból „átment” rajtuk, újabb lapot fűzve vaskos, karrierjéről és fontos mentéseiről szóló könyvébe.

4. mérkőzés

Los Angeles Dodgers - Atlanta Braves 2-9

Ahogy Bellinger és Betts életet lehelt a Dodgers-be, a csapat azzal a lendülettel táncolt vissza a szakadék szélére a negyedik összecsapás befejeztével. Pedig a hazaiaknál a kiváló alapszakaszt záró Urías kezdett, de ahogy feljebb említettem, pár napja szokatlan szerepben kellett pályára lépnie, míg a vendégeknél sérülés miatt nem tudott dombra állni az eredetileg tervezett kezdődobó, Huascar Ynoa, így a bullpen-re hárult, hogy lehozzák a meccset.

És a cserék meg is tettek minden tőlük telhetőt, 4 ütést és egy sétát engedtek az ellenfélnek és mindössze két pontot adtak fel, miközben a Braves ütősor, Eddie Rosario vezetésével hamar szétcsapta Urías-t.

Adam Duvall és Freddie Freeman is ütöttek hazafutásokat, de az este Edisito-ról szólt, aki 4/5-tel, két bombával, 3 run-nal és 4 RBI-jal zárt, ő vitte be az utolsó nagy fülest – egy hárompontos hazafutást a kilencedik tetején.

A Braves 5-0-ra vezetett az ötödik tetején és bár az inning alján két pontot bevitt a Dodgers is, egy pillanatig nem volt kétséges, hogy a vendégek nyerik majd ezt a mérkőzést. Ráadásul a hazaiak sérülés miatt elveszítették Justin Turner-t is, és már csak az utolsó szalmaszálba kapaszkodhattak. Romokban volt a dobórészlegük, egyik fontos rájátszás-menőjük is kidőlt, egyedül abban bízhattak, hogy tavaly is sikerült felállniuk 3-1-es hátrányból és zsinórban 6, kiesésről döntő mérkőzést nyertek meg az elmúlt években.

De valakinek valami extrát kellett nyújtania, hogy újra feléledjen a remény.

5. mérkőzés

Los Angeles Dodgers - Atlanta Braves 11-2

Ehhez képest a Braves Freddie Freeman kétpontos hazafutásával egyből az első játékrészben előnyhöz jutott, ám az extra teljesítményekre már csak egy kicsit kellett várnia a Dodgers szurkolóknak. A home run-t feladó Joe Kelly mindössze két kiejtést csinált meg, a bullpen-ből beálló többi dobó viszont csak 3 ütést adott fel 8.1 inning alatt.

Időközben AJ Pollock és Chris Taylor pedig szállították a hazai győzelmet.

A 2. alján Pollock szóló hazafutást vágott, majd Albert Pujols szimplája után Taylor is beköszönt egy kétpontos homérral – ezzel már a hazaiaknál volt az előny. Amit a következő játékrészben még egy egységgel megtoldottak, amikor Pollock és Pujols szimplái után Taylor is ütött egy single-t. 3 inning 2 találat 3 RBI a több poszton is bevethető jolly joker-től…..és hol volt még a vége.

Pujols sétája után Taylor az ötödikben is szerzett egy kétpontos hazafutást, a 7. alján ütött szóló tüskével (3. hazafutása a meccsen) pedig igen elit klubba nyert bebocsátást. Az MLB történetében eddig mindössze 10-szer fordult elő, hogy egy játékos 3 hazafutást tudjon ütni egy rájátszás mérkőzésen, Taylor lett a 11. tag.

A nyolcadik játékrészben aztán mindenki lélegzet visszafojtva várta, hogy sikerül-e negyedszer is home run-t ütni, de végül strikeout lett belőle, de így is elképesztő volt, amit Taylor az ötödik mérkőzésen nyújtott.

AJ Pollock egyébként két hazafutással zárt, Taylor-ral ketten a csapat 11 pontjából tízet ütöttek be. Érdekesség egyébként, hogy Taylor a három hazafutást a hármas számú mezben játszva ütötte, a mérkőzés pedig 3 óra 33 percig tartott.

6. mérkőzés

Atlanta Braves - Los Angeles Dodgers 4-2

Ám hiába a heroikus teljesítmény Taylor-tól, már újra Atlantában a rövid karrierje alatt bizonyított rájátszás-menővé avanzsáló Ian Anderson kezdett a hazaiaknál, miközben a második mérkőzésen kezdő Max Scherzer továbbra sem tudott dombra állni, így a harmadik meccset nyitó Walker Buehler futott ki a dombra. Papíron nem járt rosszul így sem a Dodgers, de ha a több napot pihenni tudó Scherzer karja megadta magát, képzelhetjük, hogy Buehler sem élete legjobb formájában kezdte ezt a meccset.

Ennek megfelelően a Braves ismét vezetést szerzett az elsőben, a széria során már harmadszor, amit a 4. tetején ugyan kiegyenlített a Dodgers, de Buehler az inning alján bajba került, két játékost is bázisra engedett és a kiváló formában játszó Eddie Rosario érkezett az ütőboxba. A balkezes Alex Vesia már melegített a bullpen-ben, de onnan kellett végignéznie, ahogy Rosario kivágja jobbra a labdát, ezzel 4-1-re alakítva az állást a szériában elért 3. hazafutásával, amely egyben 14. bázisütése volt. Ez természetesen Braves playoff rekord.

A Dodgers-be villám csapott, az ötödikben és a hatodikban nem tudtak bázisra kerülni A.J. Minter-rel szemben, ám a hetedikben Luke Jackson ismét megingott; két dupla közé ékelt sétával egy egységet visszaadott csapata előnyéből (4-2), ráadásul out nélkül, két emberrel pontszerző pozícióban adta át a dobódombot kollégájának, Tyler Matzek-nak.

Matzek pedig az MLB playoff történelem egyik legkomolyabb cseredobó-szereplését mutatta be: előbb 4 dobásból kiejtette Albert Pujols-t (strikeout), majd ugyanennyiből elintézte Steven Souzát (strikeout), legvégül Mookie Betts-et három dobásból küldte vissza a kispadra (strikeout). Betts az első két gyorslabdát swing nélkül nézte végig, viszont a harmadikra már kénytelen volt lengetni, ám Matzek teljesen ledominálta a 7. játékrészt.

Ha valaki tudni szeretné, hogy a Dodgers-nek hol úszott el az idei rájátszás, az a már említett dobóproblémák mellett nézze meg nyugodtan a hetedik inning-et. Egy ilyen fontos pillanatban a karrierje csúcsán bőven túl lévő Pujols és a ligából fél lábbal már kilógó Souza került kiesésről döntő helyzetbe.

A végére teljesen elfogyott a sztárokkal teletűzdelt Dodgers.

Persze két játékrész még mindig hátra volt, ám ezekben a vendégek bázisra sem tudtak kerülni, Will Smith simán húzta be a mentést, amellyel 1999 után újra World Series-be juttatta csapatát. Ráadásul mindezt legjobb játékosuk, Ronald Acuna Jr. nélkül érték el.

A széria legértékesebb játékosának természetesen az Acuna pótlására érkezett egyik outfielder-t, Eddie Rosario-t választották meg, aki .560-as ütőátlagot és 1.647-es OPS-t produkált, valamint ütött 3 hazafutást is.

A Dodgers-nek így tehát nem jött össze a címvédés, a 2021-es World Series-ben a Houston Astros az Atlanta Braves-szel küzdött meg.

(A képek forrása: latimes.com, themanual.com, truebluela.com)