A liga és a játékos-szakszervezet továbbra sem tudott megegyezni az új Kollektív Szerződés kérdéseiben, így a 2022-es alapszakasz nem indul el a tervezett időben.

A 2021-es World Series befejezése óta a 2021. december 1-jén lejárt Kollektív Szerződés és az új feltételekkel kapcsolatos tárgyalások, illetve egy időben azok hiánya, dominálják az MLB háza tájáról érkező híreket. A liga a régi megállapodás lejártakor lockout-ot jelentett be, bár lett volna alkalma ennek elkerülésére, majd 43 napig ült a babérjain, hogy választ adjon a játékos-szakszervezet (MLBPA) akkori ötleteire.

Az ajánlatok oda-vissza passzolgatása január közepétől folytatódott, de érdemi előrelépésről sajnos egyik nap sem tudott senki beszámolni. A tulajdonosok/MLB világosan meghúzták a határt, hogy mik azok a kérdéskörök, amelyekben esetleg engednek majd egy picit, úgyhogy a szakszervezet már több pontban is változtatott az elején még igen ambiciózus reformcsomagján.

Ám a liga a kenyérmorzsáknál sosem dobott nagyobb csámcsognivalót a játékosok elé, akik olyan dolgokra hivatkozva, mint pl. infláció, szerették volna elérni, hogy már az MLB-be kerülésükkor is többet kereshessenek, valamint hogy ne szinte ingyen, aprópénzért játszanak első három szezonjukban.

A legutóbbi bejegyzésben ott tartottunk, hogy Rob Manfred, a liga főbiztosa a tárgyalások elhúzódása miatt az alapból február 26-án kezdődő tavaszi edzőmeccsek indulási időpontját március 5-re halasztotta, de emellett arra is rájöttek, lehet, hogy nagyobb előrelépést érhetnek el, ha minden nap leülnek tárgyalni a szakszervezettel. Ám így is csak csigatempóban haladtak egymás felé az álláspontok, így amikor a február 22.-i tárgyalással bezárólag beszámoltam a fejleményekről, már csak 6 nap volt hátra a liga által támasztott február 28-as határidőig.

Az a címből azonnal ki is derül, hogy a megállapodás nem született meg, ezért Manfred kiállt a mikrofonok elé, és bejelentette, hogy az alapszakasz nem fog március 31-én elindulni, valamint az idény első két szériája egészen biztosan törlésre kerül; az elmaradt meccseket később nem fogják pótolni.

De volt bármi remény arra, hogy időben elindul majd az alapszakasz?

A tavaszi edzőmeccsek kezdési időpontjának újabb eltolása

A mindennapi tárgyalássorozat látszólag felcsillantotta a megegyezés reményét. Itt történt egy kis emelés (a liga 20 millió dollárra emelte az arbitráció előtt álló játékosok között szétosztható bónusz mértékét), ott született egy kis engedmény (a szakszervezet 75 százalékra csökkentette a Super Two körbe tartozó játékosok arányát), de az MLB azért továbbra sem mulasztotta el jelezni, hogy részükről rendben van, ha alapszakasz mérkőzéseket kell törölni, ezzel egyidejűleg a játékosok az ezekért a meccsekért járó fizetésüktől természetesen elesnek.

A február 23-án megtartott tárgyalások után ennek újra hangot adtak a liga képviselői, és az eddigiek alapján valószínűleg senki nem lepődött meg, hogy egy újabb nap telt el haszontalanul. A labda a tulajdonosok térfelén pattogott, és ők egy évente 10 ezer dollárral emelkedő minimumfizetés ötletével álltak elő, ám az összegek – természetesen – elmaradtak a szakszervezet által vártaktól.

Ez a taktika egyébként az egész tárgyalássorozatra jellemző volt: a szakszervezet bemondott egy, a jelenleginél jóval magasabb számot (legyen az minimum bér, luxusadó-határ, vagy arbitrációs bónusz), majd a liga egy, a mostanitól alig-alig különböző összeggel válaszolt, aztán heteken át 3-5 millió dollárral lépdeltek egymás felé a felek, amíg valaki ki nem talált valami új módszert, anélkül, hogy a számait alapvetően megváltoztatta volna.

Már az elejétől halálra volt ítélve az egész, ebben a formában semmi esély nem volt arra, hogy egy hét alatt megegyezzenek a felek, pláne, hogy két és fél hónapja ugyanazt hajtogatta mindenki.

Azért másnap is leültek egymással szembe, de február 24-én is csak a már megszokott újságírói beszámolókat olvashattuk: „a felek álláspontjaiban lényeges előrelépés nem történt”. A szakszervezet ezúttal a tárgyalás alatt álló draftlottó ötletén kozmetikázott kicsit, valamint a szolgálati idő manipulálásával kapcsolatos javaslataikat csinosítgatták, de a legfontosabb gazdasági kérdésekben megmerevedtek az álláspontok. A játékosok szokás szerint mérgesen álltak fel a tárgyalóasztaltól, miközben a tulajdonosok nem értették, mi többet tehetnének még a jó ügy érdekében….

Valószínűleg mindkét fél belefáradt már eddigre a parttalan megbeszélésekbe, és február 25-én érkezett is a hír, hogy az elhúzódó tárgyalások miatt edzőmeccsre legkorábban maximum március 8-án kerülhet sor, ha és amennyiben február 28-ig megszületik a megegyezés, ugyebár.

(A liga legjobban fizetett játékosa, a New York Mets dobója és a játékos-szakszervezet egyik fontos képviselője, Max Scherzer érkezik az egyik tárgyalásra)

Nem született meg a megegyezés. Bing Bong!

Így már csak három nap volt hátra, hogy csodát tegyenek a felek, és szombaton (február 26.) az előző napiaknál átfogóbb javaslatcsomagot tárgyaltak át a két fél képviselői. A kiszivárgó hírek szerint az MLBPA ismét engedett elképzeléseiből: 75-ről 35 százalékra csökkentették a Super Two státuszba tartozó játékosok körét, valamint tovább vágtak a bevételek újraosztásának megreformálására vonatkozó javaslatukon is (először 100, majd 30 millió dollárral csökkentették volna a kisebb piacon működő csapatoknak a közösből juttatott támogatások mértékét; ebből az összegből engedtek még egy kicsit az új ajánlatban). És ha még mindez nem elég, a korábbi, igen magas luxusadó-határra vonatkozó elképzelésükből is visszavettek 2 millióval, így 245 milliós határt szabtak meg 2022-re, mely a szerződés időtartama alatt (2026-ig) 273 millió dollárra emelkedett volna.

De a tulajdonosok még így is elképedtek a játékosok követelésein, cserébe a szakszervezet képviselőiben igazán felment a pumpa, még arra is volt esély, hogy felállnak az asztaltól és nem tárgyalnak tovább, de erre végül nem került sor.

Ám az elképzelések továbbra is nagyon távol álltak egymástól, hiszen a tulajdonosok nem kívántak emelni a 22 százalékos határon a Super Two játékosok esetében, hallani sem akartak a bevételek újraosztásának bármilyen változtatásáról, és náluk a luxusadó határa 214 millióról indulna idén és mindössze 222-ig emelkedne 2026-ra. Nem mellesleg a határ átlépését is keményebben büntetnék, mint a korábbi megállapodásban, ami egészen biztosan nem okozna nagyobb pénzköltési kedvet a tulajdonosoknál.

(A tulajdonosok egyik erős embere, a Colorado Rockies csapatát birtokló Dick Monfort)

Aztán másnap valamiért megváltozott a megjelenő riportok hangvétele. A távoli álláspontok ellenére vasárnaptól egyesek olyan hírekről számoltak be, hogy nincs is olyan messze a megegyezés és a felek tovább folytatják a tárgyalásokat. De ez végül csak Jon Heyman szokásos agymenésének bizonyult, a játékosok oldaláról vehemensen tagadták, hogy bármiféle megegyezés lenne a fasorban.

Utólag visszagondolva valószínűleg az MLB részéről szivárogtatott valaki fals infókat az újságíró számára, hogy előkészítsék a következő napok narratíváját.

A liga által szabott határidő napján, február 28-án némi meglepetésre egész sok engedményt tett az MLB, de azért nem felejtették el megemlíteni, hogy részükről az is rendben van, ha megegyezés hiányában akár egy hónappal később kezdődik a 2022-es szezon. Persze a kedvezőbb ajánlatok mögötti ok is igen világos: a játékosok belengették, hogy nem fogják támogatni a kibővített rájátszást, ha alapszakasz meccseket kell törölni, így a tulajdonosok inkább csökkentették a luxusadó határát átlépő csapatok büntetési tételeit, kicsit emeltek a minimum fizetésen (700 ezer dollárra, ha az MLBPA támogatja a 14 csapatos playoff-ot), valamint 40 millióra emelték az arbitráció előtti játékosok bónuszkeretét (szintén 14 csapatos rájátszás esetén).

Mivel a játékosok ezelőtt is inkább a 12 csapatos playoff-ot kultiválták, kérdéses volt, hogy mennyire érzik meggyőzőnek az MLB új javaslatcsomagját, és bár a hírek szerint a felek végül a 12 résztvevős rájátszásban egyeztek meg, a többi ajánlat nem nyerte el annyira a szakszervezet tetszését. Viszont a szurkolók kaptak még egy napnyi reményt, ugyanis az MLB képviselői úgy döntöttek, hogy március 1-jén ottani idő szerint 17 óráig folytatják a tárgyalásokat, és talán most először tényleges elhatározás érződött ki a hírekből, hogy a liga és a játékosok valóban hajlanak a megegyezésre.

(Balra Rob Manfred, jobbra az MLBPA főnöke, Tony Clark)

Mi sem mutatta ezt jobban, hogy amint a tárgyalások újraindultak március 1-jén, a szakszervezet lemondott a Super Two státusz babrálásáról – azaz az MLBPA végül mind a korábbi szabadügynök státuszról, mind a korábbi arbitrációról, két alapköveteléséről letett. De a liga is megemelte a luxusadó-határra vonatkozó elképzeléseit – 220 milliós induló limit, amely a szerződés utolsó évére 230 mihályra emelkedik, plusz a büntetési tételek is a mostaniak maradtak volna. De még ezek után is széles szakadék tátongott több témában a két fél között, így az MLB március 1. délutánján beharangozta, hogy hamarosan az eddigi legjobb és egyben végleges ajánlatát fogja a szakszervezet elé tárni.

És ekkor beindult a liga PR gépezete.

Miközben az ajánlaton dolgoztak, kijelentették, hogy a tegnapi optimista hangulathoz képest nagyot változott a szakszervezet hozzáállása, mire természetesen a játékosok úgy reagáltak, hogy a kezdetektől fogva ugyanabban a hangnemben tárgyalnak, és ők sosem mondták, hogy már nagyon közel a megállapodás, mindvégig arról beszéltek, hogy nagyon sok témában szükség van még további tárgyalásokra. Utóbbi jeléül pl. tovább csökkentették elvárásaikat: 115-ről 85 millióra vágták vissza az arbitrációs bónuszkeretet, kisebb kezdő minimum bért kértek, valamint a luxusadó határát is lejjebb tolták. De persze nem felejtették el arra sem felhívni a közvélemény figyelmét, hogy a liga direkt sugallta azt, hogy az utolsó pillanatban megegyezhetnek, hiszen ha az utolsó ajánlatot is visszautasítják, ujjal lehet mutogatni a szakszervezetre, hogy miattuk nincs új szerződés.

És láss csodát, kb. másfél órával az MLB által támasztott határidő előtt befutott az a híres utolsó ajánlat, melyben, ahogy az várható volt, semmi különös változást nem ajánlott a liga. Minimálisan emeltek a bónuszkereten (30 millióra), a minimum fizetésen (700 ezer dollárra), de az előbb említett luxusadó rendszerét – amely talán a legnagyobb fennakadást okozza – változatlanul hagyták.

És akkor arra számítottak, hogy a játékosok erre majd rábólintanak?

Természetesen nem ez történt, az MLBPA elutasította a végsőnek mondott csomagot is, hiszen az semmiféle érdemi újdonságot nem tartalmazott az előző 162 verzióhoz képest, majd ismét kiemelték, hogy akárhogy csavarja az MLB a narratívát, a megegyezés elmaradása nem a szakszervezeten múlott.

Persze lehet őket is hibáztatni, hiszen a Holdra lőtték fel az első elképzeléseiket, amelyek egy részét végül teljesen el is vetették, de valahol itt kezdődik a ’bargaining’, azaz alkudozás (a Kollektív Szerződés angolul Collective Bargaining Agreement), miközben a liga egész viselkedése azt sugallja számomra, hogy ők már november végén tudták, hogy a 2022-es szezon nem indul majd el időben.

A délután 5 órai határidő lejártakor Rob Manfred aztán kiállt az újságírók elé, és legnagyobb sajnálatát kifejezve bejelentette, hogy az alapszakasz első két szériája biztosan törlésre kerül, azokat (91 db mérkőzést) később sem pótolják. Ezzel együtt azt is elmondta, hogy a tavaszi edzőmeccsek legkorábbi kezdési időpontját március 12-re (majd pár nappal később március 18-ra) módosítják, de ahhoz továbbra is egymás tenyerébe kellene csapni a feleknek.

Hogyan tovább?

Meg kell hagyni, nagy sprintet nyomtak le a felek, 8 napon keresztül tárgyaltak (olykor éjszakába nyúlóan is), de óhatatlan, ha most mindketten egy kicsit hátralépnek az asztaltól, hiszen az eddigi taktika nem vezetett eredményre (bár a liga esetében ebben nem vagyok biztos).

A hangulat viszont eléggé világvégi. Austin Slater, a San Francisco Giants játékosainak képviselője elmondta, hogy tőlük aztán folytatódhatnának a tárgyalások, 2020-ban is mindössze 3 hetes volt az edzőtábor és szerintük március 1. csak a liga által generált határidő volt, hogy megnézzék, le tudják-e nyomni a játékosok torkán az elképzeléseiket.

A játékosok azonban, tanulva a covid miatti csonkaszezont megelőző hatalmi harcból, most felkészülve vágtak bele a tárgyalásokba és a nekik járó juttatások egy részét egy olyan alapba helyezték, amely pont a munkabeszüntetés idején tud támogatást nyújtani (havi 15 ezer dollárt) azoknak, akik megigénylik. Így hát talán jobban védettek a liga azon törekvése ellen, hogy kivéreztesse „dolgozóit”, hogy azok rosszabb feltételek mellett is kénytelenek legyenek megegyezni.

Slater nézetét egyébként minden játékos osztja, twitter-en nagyon sokan megnyilvánultak, hogy a ligát ekézzék, még az MLB talán legjobb játékosa, Mike Trout is kifejtette véleményét. Trout nagyon szeretne már a pályán lenni, de megérti, hogy ezt a harcot a jövő játékosainak érdekében is meg kell vívni, ami egyébként azért nagy szó tőle, mert igen ritkán nyilvánul meg ilyen széles körű hallgatóság előtt.

Viszont azt Manfred is kiemelte, hogy a tulajdonosok is nyitottak a további megbeszélésekre, így talán hamarosan mégis sor kerülhet valamiféle megállapodásra. Azonban ha a liga úgy ítéli meg, hogy az álláspontok már nem tudnak közeledni egymáshoz, akár a bírósági rendszerhez is fordulhatnak döntés érdekében.

A komisszár a sajtótájékoztatón még azt is kiemelte, hogy a labda most ismét a szakszervezet térfelén pattog és kérte a közvéleményt, hogy értsék meg a helyzetet, hiszen a liga financiálisan nagyon kemény 5 éven van túl. Erre válaszul csak az alábbi képet szeretném itt hagyni, amelyen a piros vonal a bevételek növekedését, a kék vonal a luxusadó határának emelkedését, míg a sárga vonal a csapatok játékosfizetésekre fordított összegét jelentik.

Úgyhogy jelenleg itt tartunk, a felek képviselői azóta egyébként legalább egyszer összeültek már, bár ez inkább informális találkozó volt, viszont az alapszakasz mérkőzések törlése felvethet újabb érdekes pontokat: hogyan fognak elszámolni az így kieső szolgálati idővel, vagy hogyan fogják arányosítani a 2022-es szezonra járó fizetéseket?

A legújabb hírek szerint a liga és a szakszervezet a mai napon újra tárgyalóasztalhoz ül, és az MLBPA meglóbál majd egy szaftos falatot: a 14 csapatos rájátszás elfogadását. Mivel a rájátszás mérkőzések megnövekedett száma kb. évi 100 millió dolláros plusz bevételt jelentene a liga számára, meglátjuk, mi az az összeg, amiért még Rob Manfred haja is korpásodik.

De addig is várunk tovább és reménykedünk.

(A képek forrása: mlb.com, nytimes.com, foxnews.com, denverpost.com, cbssports.com, twitter.com)