Spring Training: Elhalasztva!

By: MLBé 2022. feb 23.

Mivel továbbra sincs megegyezés a liga és a játékosok között, az MLB főbiztos március 5-re halasztotta az edzőtábor kezdési időpontját.

A legutóbbi bejegyzésemben ott hagytam abba az új Kollektív Szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokról szóló beszámolót, hogy ugyan a liga és a játékos-szakszervezet közötti fő ütközési pontok kirajzolódtak az eddigi megbeszélések alapján, ám a felek két hónap alatt szinte semmivel sem kerültek közelebb a megoldáshoz.

Óriási a szakadék a luxusadó határáról szóló elképzelések között, valamint a tulajdonosok a bevételek újraosztásának rendszerén (revenue sharing) sem kívánnak változtatni. Látva a liga hajthatatlanságát, a szakszervezet már a 6 évnél korábbi szabadügynök státuszról is lemondott, de legalább egy dologban, az arbitrációra még nem jogosultak részére juttatandó bónusz tényében konszenzus mutatkozik. Ám még itt is messze vannak egymástól a felek elképzelései, és persze a minimumfizetés megemelt mértékében is meg kellene egyezni.

Ezeket látva az MLB egyébként eddig teljesen rugalmatlan képviselői szövetségi mediátor bevonását kezdeményezték, amit a szakszervezet élből elutasított. Szerintük a közvetítő bevonása csak a további időhúzásra lett volna alkalmas, a játékosok a folyamatos – értékelhető hosszúságú és tartalmú – párbeszéd mellett tették le voksukat.

Ezt követően a tulajdonosok elvonultak a szokásos negyedéves megbeszélésükre, majd előálltak pár semmi érdemlegeset nem jelentő ötlettel, hogy aztán múlt hét pénteken a főbiztos, Rob Manfred bejelentse a Spring Training csúszását.

Mikor indulhat a Tavaszi Edzőtábor?

Ideális esetben a dobóknak és elkapóknak, de már a többi játékosnak is rég Floridában vagy Arizonában kellene lennie, hogy készüljenek a következő szezonra; az első edzőmeccsekre február 26-án került volna sor.

Ám a múlt pénteki tájékoztató értelmében egészen biztos, hogy március 5-ig nem rendeznek mérkőzéseket, de az eddigieket látva aznap is csak abban az esetben lesznek meccsek, ha a felek aláírták az új szerződést. Merthogy egyébként az MLB feloldhatná a lockout-ot és a liga határozatlan ideig működhetne a régi szerződés alapján, így a Spring Training is eredeti forgatókönyv szerint indulhatott volna el, ám ebben az esetben a tulajdonosok valószínűleg kevesebb nyomást tudnának gyakorolni a szakszervezetre.

Viszont a halasztás bejelentésével egyidejűleg a liga képviselői arra is ígéretet tettek, hogy innentől akár naponta is készek tárgyalóasztalhoz ülni, hogy minél előbb megszülethessen az új megállapodás. Ez nagyon szép tőlük, de ha erre november közepétől hajlandók lettek volna, már lehet az aláírt Kollektív Szerződés változtatásairól írnám a bejegyzéseket.

Mivel az edzőtábor csúszásának bejelentése előtti utolsó tárgyalás csak 15 percig tartott, mindannyian hálásak lehetünk, hogy a liga képviselői egy kicsit méltóztatnak aktivizálni magukat. Pláne úgy, hogy azt is elmondták, hogy az alapszakasz csúszás nélküli kezdéséhez február végéig mindenképpen meg kellene egyezniük.

Az eddigi hozzáállásukkal adtak maguknak egy hetet minderre.

Hogyan folytatódtak a közvetítő nélküli tárgyalások?

A szakszervezet (MLBPA) február 1-jén juttatta el aktuális elképzeléseit az MLB-nek, majd február 4-én tett nyilatkozatával utasította el a mediátor bevonását, a liga képviselőinek ezután egy hétig tartott, hogy előálljanak az MLBPA legújabb javaslataira adott válaszaikkal. Igaz pont előtte került megrendezésre a feljebb említett negyedéves tulajdonosi találkozó, ahol minden bizonnyal a lockout és annak feloldása volt a fő téma.

A rendelkezésre álló, tárgyalások nélküli időt sok játékos arra használta ki, hogy a közösségi médiában mondják el a véleményét az MLB taktikájáról és nem sokan voltak közöttük, akik elégedettek voltak a dolgok menetével. A közös üzenet az volt, hogy a szakszervezet minden nap hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni, ők próbáltak eddig is kompromisszumra jutni, ám a tulajdonosok nem akarnak semmilyen változtatást átgondolni.

Ekkor, a negyedéves meeting végeztével lépett az újságírók mikrofonja elé Rob Manfred, és igen keveset tett azért, hogy a közvélemény átpártoljon az MLB álláspontja mellé. A főbiztos elmondta, hogy legalább 4 hét edzőtábor lenne ideális a szezon megkezdése előtt, és az alapszakasz csúszása óriási károkat okozna a sportnak. Hozzátette azt is, hogy a telefon kétirányú kommunikációra alkalmas, amely kijelentés azért megmosolyogtató, mert a nyilatkozat pillanatában éppen egy hete vártak a játékosok a liga válaszára.

De ha ekkora probléma lenne a 2022-es idény kezdési időpontjának halasztása, miért nem akart a liga egyszer sem tárgyalni december folyamán? – kérdem én.

De Manfred azt is elmondta, hogy mennyire rossz befektetés egy baseball csapat tulajdonosának lenni, és hogy a tőzsdén sokkal nagyobb nyereséget lehet zsebre tenni.

Meg ne sajnáljuk a napról napra élő, baseball csapatot csak puszta jóindulatból tulajdonló milliárdosokat. Ám azóta persze többen is cikkeztek arról, hogy Manfred utóbbi kijelentése nem egészen fedi a valóságot, a rendelkezésre álló adatok szerint a csapatok értéke 2002 óta jelentősen nagyobb mértékben nőtt, mint pl. az S&P 500 tőzsdeindex hozama ugyanannyi idő alatt.

Miért volt szükség erre a nyilatkozatra? – tehetné fel a kérdést az egyszeri blogger.

Ezek után aligha volt meglepő, hogy az MLB következő ajánlatai nem nyűgözték le az MLBPA képviselőit.

Az arbitrációra még nem jogosult játékosok között szétosztható bónusz mértékét a szakszervezet első körben 105 millió dollárban határozta volna meg, ám a liga mindössze 10 milliót szánt erre a célra. Válaszként az MLBPA 100 millió dollárig csökkentette követelését, amelyre ekkor, február 12-én adta meg válaszát az MLB: ők is 5 millióval léptek közelebb a másikhoz – 15 millióra emelték ajánlatukban a bónuszpénz mennyiségét. Azaz tettek egy olyan lépést a szakszervezet felé, amelyről már papírra vetése előtt tudni lehetett, hogy a játékosok nem fogják elfogadni; de persze az MLBPA-t sem kell félteni, ők is óvatosan faragnak a saját számaikból.

De ez volt a helyzet a luxusadóval is. Itt is legalább 30 millió dollárnyi szakadék tátongott a felek között, a szakszervezet emelt volna, hogy több tulajdonos legyen hajlandó jobban kinyitni a pénztárcáját, miközben az MLB a mostani határ összege környékén ügyeskedik, érdemi emelésre nem mutattak hajlandóságot, csak különböző sávos ötletekkel álltak elő.

A február 12-i ajánlatban sem volt ez másként: a korábbi 220 milliós határra még rápakoltak két milliót, azaz az új szerződés utolsó évében, 2026-ban akár 222 millió dollár is lehetett volna a luxusadó határa. Tekintettel arra, hogy a szakszervezet minimum 245-ről indulna, nem meglepő, hogy képviselőik nem ugrottak ki székükből örömükben. Ráadásul a határ átlépését büntető szigorú tételek is maradtak volna, így országos NEM volt az MLBPA válasza.

A ligaminimum kérdésében viszont közeledtek az álláspontok – habár ez talán a nagyságrendek miatt tűnik jobb témának. Az MLB két ajánlattal, egy minden arbitráció előtti évben 630 ezer dolláros fizetéssel és egy sávos, harmadik évben 725 ezres bért eredményező ötlettel állt elő, amely már-már megközelíti a szakszervezet 775 ezer dolláros igényét.

De a liga bedobott egy olyan ötletet is, hogy egyből két draftcetli járna azon csapatoknak, akik legnagyobb tehetségeiket már év elejétől a csapatban tartják, és azok előkelő (Top 3) helyen végeznek az év végi díjak szavazásánál. Ezzel próbálnák rávenni a csapatokat, hogy ne manipulálják a játékosok szolgálati idejét. Ráadásul egy eddig nem érintett téma reformját is elővették: ötben maximalizálnák egy spíler egy éven belüli kisligába küldésének lehetőségét, ezzel vennék elejét pl. annak a gyakorlatnak, hogy egyes cseredobókat olykor akár tízszer is le-fel küldenek-hívogatnak, ha friss karra van szüksége a csapatnak.

Ám utóbbi két dolog inkább amolyan porhintésnek tűnik nekem, hogy a liga elmondhassa, adunk azért valamit nektek, de a főbb témákban meghúztuk a vonalat, nektek kell lejjebb adni az igényetekből, ha meg akartok egyezni.

A kisligák mit ártottak?

Az MLB még bőven a Kollektív Szerződés lejárta előtt átalakította a kisligák rendszerét, a tavalyi szezon már az új felosztás szerint zajlott le, de a most zajló tárgyalások nem érintik a minor-ban (MiLB) játszó játékosokat, ők nem tagjai a szakszervezetnek.

Ettől függetlenül ők is köztudatban vannak, hiszen egyre többen nyíltak meg és számoltak be azokról a nehézségekről, amelyeket a nagyon alacsony, csak a szezonban kapott fizetésük okoz nekik. Sokszor öten, hatan zsúfolódnak össze egy szobába, hogy minél alacsonyabb bérleti díjat kelljen csak kifizetniük, matracokon alszanak, valamint gyorskajákon élnek, hogy kijöjjenek a keresetükből. Egyesek viszont még eddig sem jutnak el, nekik marad az autóban éjszakázás.

A liga a helyzet jobbítása érdekében egy nagy döntést hozott meg 2021 végén: az idei évtől az MLB csapatok kötelesek lesznek a kisligás játékosaik elszállásolásáról gondoskodni.

Ám ha a minor játékosok úgy gondolták, hogy most minden jóra fordul, valószínűleg tévedtek, az MLB a játékos-szakszervezettel folytatott megbeszélések mellett nem felejtett el egy kicsit belerúgni a védtelen kisligás sportolókba sem.

Az egész úgy kezdődött, hogy a The Athletic újságírói beszámoltak egy olyan, folyamatban lévő jogi csatározásról, amelynek végén a kisligás játékosok azt szeretnék elérni, hogy a tavaszi edzőtábor idejére is járjon nekik fizetés, miközben az MLB azzal védekezik, hogy maga az edzési lehetőség a fizetség. Egy kicsit kíváncsi vagyok, hogy hová fut majd ki a sztori, mivel az MLB játékosok is csak az alapszakasz során kapnak bért, ám PR szempontból pont nem jön jókor, ha a ligát a saját- és az MiLB játékosai is egyszerre savazzák.

A dolgokat egyébként a San Diego Padres farmrendszerében játszó Nick Kuzia fogalmazta meg a legérthetőbben: „Egyszer szeretnék úgy boltba menni, hogy lehetőséggel fizetek. De tudtommal a legtöbb üzlet csak amerikai dollárt hajlandó elfogadni”.

És akkor két napra rá napvilágot látott a hír, hogy a liga a legújabb ajánlatok közé berakott egy rendelkezést, amelynek értelmében lehetőséget kapott volna, hogy a csapatok kisligás játékosainak számát 150-ben maximalizálja a mostani 180-190 helyett. Ez egyrészt megadta volna a felhatalmazást, hogy az MLB tovább karcsúsítsa, egyben rendszerezettebbé tegye a kisligák kusza hálózatát, másrészt viszont további problémákat (értsd munkanélküliség) okozott volna azoknak a minor játékosoknak, akik épp most léptek a nyilvánosság elé, hogy feltárják napi megélhetési gondjaikat.

Ám úgy néz ki, hogy a ligát nem érdekli a PR, ők csak a saját akaratukat akarják keresztülverni a játékosokon. Lehet a végén bejön nekik, de Rob Manfred közben mindenkit magára haragít. Kivéve a tulajdonosokat és ez alighanem bőven vállalható a komisszár részéről.

Mit szólt mindehhez az MLBPA?

Mivel a szakszervezet az MLB játékosokat tömöríti, semmi nem kényszeríti őket, hogy kisligás társaik mellett kiálljanak, de azért negatív fényt vetett volna a „nagyokra”, ha pont most hagyják az út szélén a „kicsiket”. Így hát 5 nappal az MLB ajánlata után válaszolt a szakszervezet, és nem bólintottak rá a kisligákat érintő változtatásokra, de előálltak egy új ötlettel is, ami persze nem nyerte el a tulajdonosok tetszését.

A fókusz az arbitráció előtt álló (tehát 3 évnél kevesebb szolgálati idővel rendelkező) játékosokra terelődött, és az MLBPA ismét megemelte a részükre rendelkezésre álló bónuszkeretet; az új csomagban már 115 millió dollárban határozták meg ezt az összeget (ami kereken 100 millió dollárral több, mint az MLB pár napja megemelt ajánlata). Ám ezt az emelést azzal indokolták, hogy lemondtak a minden játékosra kiterjedő, kettő évnél kezdődő arbitrációról, azaz a szakszervezet nem csak a korábbi szabadügynökség kérdésében, hanem az arbitrációval kapcsolatos elképzeléseiből is nagyot engedett.

(Nolan Arenado is Super Two játékos volt, azaz - még a Colorado Rockies színeiben - bebiztosított egy negyedik arbitrációs évet is)

Az új ötlet az, hogy a Super Two játékosok körét bővítsék ki, 22 százalékról a másodéves játékosok 80 százalékára, azaz jelentősen nőne a jogosultak száma, ezért a növekedés a bónusz mértékében is. Viszont ez még mindig egy lépés az MLB irányába, hiszen korábban a bónusz körébe minden arbitráció előtt álló játékost beleértett volna a szakszervet, most viszont már csak a Super Two körben gondolkodnak.

Kik azok a Super Two játékosok?

A lejárt Kollektív Szerződés értelmében 3 teljes évnyi szolgálati időre volt szüksége egy játékosnak, hogy arbitrációra legyen jogosult, azaz némi beleszólást kapjon saját fizetésébe. Ám bizonyos esetben, egy kis létszámú kör már a második év után az arbitrációs szakaszba léphetett.

Ehhez "mindössze" arra volt szükség, hogy adott játékos a két évet már lehúzók, de a harmadik esztendőt nem elérők csoportjának felső 22 százalékába tartozzon, már ami az MLB-ben eltöltött napok számát illette (az MLB szolgálati időt alapból napokban számolták, úgy jött ki egy idő után egy teljes év, ami 172 napnak felelt meg).

A Super Two-hoz szükséges idő alja általában olyan 2 év 130 nap környékén mozgott (minden évben más volt), így többször is megesett, hogy egy-egy játékos csak 1-2 nappal maradt le az arbitrációról és ezzel a nagyobb fizetésről.

A szakszervezet fenti, új elképzeléseinek megtárgyalására február 17-én került sor, másnap jelentette be Manfred, hogy halasztani kell a tavaszi edzőtábort...és nem azért, mert elalélt a gyönyörtől az MLB.

Történt-e előrelépés azóta?

Ahogyan a liga ígérte, a héten minden nap leültek tárgyalni a felek, hétfőn és kedden is sor került némi egyeztetésre, de az áttörés még mindig nem jött el. Viszont a liga további 5 millióval megemelte az arbitráció előtt álló játékosok között szétosztható bónusz mértékét – 20 millióra vs. a szakszervezet által kért 115 millió - , letett a kisligás játékosok létszámának csökkentéséről, valamint 4-re emelte a draftlottóban résztvevő választási jogok számát (a szakszervezet első körben 8-ra gondolt, de időközben 7 draftpickre csökkentették elképzelésüket).

Cserébe a szakszervezet 75 százalékra csökkentette a Super Two játékosok körének bővítése kapcsán bemondott határt, egyidejűleg 895 ezer dollárra emelte a minimum fizetést az új szerződés utolsó évében – a liga viszont legutóbb 725 ezernél állt meg. Úgy néz ki, hogy mindkét fél az egyik kezemmel adok, a másikkal elveszek taktikát követi, amivel nem is lenne baj, ha 2021 decemberét mutatna a naptár. Mivel azonban már két hónapot elvesztegettek, ez a csiga lassú egymáshoz közelítés sok jóval nem kecsegtet.

Pláne, hogy a luxusadó-határával (Competitive Balance Tax - CBT) kapcsolatosan semmi újdonságot nem közöltek egymással a felek, így ha az előbbi kérdésekben van is némi húzás egymás felé, a CBT kérdése újabb komoly megbeszéléseket kíván majd.

Az idő pedig egyre fogy, hiszen a liga szerint, ha február 28-ig nincs új szerződés, úgy az alapszakaszt halasztani kell, ami viszont komoly negatív következményekkel járhat a baseball számára. De lehet, hogy Rob Manfred is Kázmér és Huba rajongó, és akkor az utolsó perces pánik sok mindenre megoldást jelenthet majd.