A bajnoki döntő végeztével nem csak az átigazolások indultak be, kiosztották a 2021-es idény legjobbjainak járó díjakat is.

Hiába a december 1-jén lejárt Kollektív Szerződés, amíg az év utolsó hónapját nem mutatta a naptár, a csapatok a megszokott mederben folytatták az üzletelést – business as usual, és ez vonatkozik a 2021-es alapszakasz legjobbjainak járó elismerésekre is.

Miután az Atlanta Braves átvehette a World Series-, míg Jorge Soler a döntő legjobbjának járó trófeát a következő három hétben majdnem minden napra jutott egy bejelentés az aktuális díj győzteséről, győzteseiről.

Nézzük, kiknek kell helyet csinálniuk a vitrinben az új trófeáknak.

I.)  AZ „ÉTVÁGYGERJESZTŐ” DÍJAK

Az étvágygerjesztő itt nagy idézőjelben, hiszen fontos elismerésekről van szó, de a most következő díjak mégsem vetekszenek a négy nagy trófea közismertségével.

Executive of the Year – Az év legsikeresebb igazgatója

November 8-11. között Carlsbad, Kaliforniában rendezték meg az MLB csapatok első embereinek találkozóját, melyen sor került az Év legjobbjának megkoronázására is. Talán senki számára nem jelentett meglepetést, hogy az elismerést a története legjobb szezonját produkáló, 107 győzelmet szerző, a toronymagas favorit Los Angeles Dodgers-t is megelőző San Francisco Giants „agya”, Farhan Zaidi kapta.

Igazából csak két ellenfele volt ebben az évben, a második helyezett Tampa Bay Rays GM, Erik Neander és a harmadik helyen végző Milwaukee Brewers igazgató, David Stearns, akik mindketten divízió-győztes együtteseket raktak össze, de Zaidi csapata szállította a 2021-es alapszakasz legnagyobb szenzációját.

A díjat egyébként a 30 csapatvezető szavazata alapján ítélik oda a győztesnek, így Zaidi-t saját kollégái ismerték el. Egy ilyen szezon után teljes joggal.

Ez volt egyébként a negyedik év, hogy ezt a díjat kiosztották, eddig Billy Beane (Oakland Athletics, 2018), Erik Neander (Rays, 2019) és Andrew Friedman (Dodgers, 2020) kapták meg.

Hank Aaron Award

Az Atlanta Braves legendája, a hazafutás örökranglistán második (sokak szerint Barry Bonds kokszolása miatt valójában első) helyezettje után elnevezett díjat a két liga – American, National – legjobb ütőteljesítményét nyújtó játékosa kapja meg, akikre online a szurkolók is szavazhatnak.

A díjat akár az MVP szavazás előszobájának is tekinthetjük, hiszen tulajdonképpen idén is az MLB legértékesebb trófeájáért harcba szálló játékosok alkották a Hank Aaron-díj várományosi körét; végül Bryce Harper (Philadelphia Phillies) és Vlad Guerrero Jr. (Toronto Blue Jays) vihették haza az elismerést.

Nem okozok meglepetést, ha azt írom, hogy teljesítményükről, számaikról később is lesz még szó, de Harper karrierje második Aaron Award-ját zsebelte be, míg Vladito a legfiatalabb, aki eme elismerésben részesült.

Az idei év ráadásul kiemelt figyelmet kapott, hiszen Aaron sajnos 2021 januárjában elhunyt.

Mariano Rivera/Trevor Hoffman Reliever of the Year – Az év legjobb cseredobói

November 10-én díjazták az év cseredobóit, az elismerést Liam Hendriks (Chicago White Sox) és Josh Hader (Milwaukee Brewers) kapták meg. Utóbbit harmadszor választják a legjobb cserének (2018, 2019, míg 2020-ban csapattársa, Devin Williams kapta a díjat), míg Hendriks-et zsinórban második éve díjazzák.

A Fehér Zoknisok záródobója 38 mentést gyűjtött a magunk mögött hagyott szezonban, és átlagban mindössze 2.54 run-t engedett az ellenfeleknek, miközben temérdek mennyiségű strikeout-ot osztott ki (az ütéshez állások 42,3 százalékában). Hader pedig már egy intézmény, évek óta az egyik legbiztosabb kezű closer az alapszakaszban. A remek idényt produkáló Brewers bullpen tagjaként 34 mentést gyűjtött és karrierje legalacsonyabb engedett pontátlagával zárt (1.23 ERA) – július 28.-át követően nem engedett pontot az ellenfeleknek.

Heart & Hustle Award

A díjat az a játékos kapja meg, aki a pályán és azon kívül is a legjobban megtestesíti a liga által fontosnak tartott értékeket, szenvedéllyel játszik, miközben tiszteletben tartja a hagyományokat, valamint pozitív, tevékeny tagja a helyi közösségnek is.

Az elismerést idén a bajnok Atlanta Braves kettese, Ozzie Albies kapta meg, aki mindig vidám, szívesen beszélget/viccelődik csapattársaival, az ellenféllel és a bírókkal, valamint jótékonykodik is – az általa kitalált, nevével fémjelzett pólók megvásárlása után a vételár 5 százaléka a vevő által meghatározott alapítványhoz vándorol.

Edgar Martinez Outstanding DH Award

A legjobb kijelölt ütőjátékosnak járó díjat a Los Angeles Angels játékosa, Shohei Ohtani kapta meg, aki az Angyalok történetében először "szállította le" a díjat. A nyertes kiléte nem meglepő, nem igazán volt idén érdekesebb sztori az ütésben és dobásban is kiváló szezont produkáló Ohtani-nál, így a japán játékos simán maga mögé utasította a csak ütéssel foglalkozó kollégáit (J.D. Martinez, Giancarlo Stanton, Yordan Alvarez stb.).

Ohtani az idényben 46 hazafutást vágott, gyűjtött 100 RBI-t, 103-szor ért körbe, ellopott 26 bázist, ütött 8 triplát és ütéshez állásai 37,2 százalékában került bázisra. Nem rajta múlt, hogy az Angels-nek megint semmi esélye nem volt a rájátszásra, viszont az említett számokkal nem csak a legjobb DH-nek járó díjat zsebelte be.

Comeback Player of the Year – Az Év visszatérője

Az American League-ben a Baltimore Orioles játékosa, Trey Mancini, a National League-ben pedig a San Francisco Giants catcher-je, Buster Posey kapta meg a díjat.

Posey tavaly a koronavírus miatt nem vállalta a játékot, ám 2021-ben visszatért és divízió-győzelemre vezette csapatát, az alapszakaszban .304-es ütőátlagot produkált. Ám a szezon végeztével bejelentette a visszavonulását, így a liga történetében ő az ötödik játékos, aki az Év visszatérője díj megnyerése után szögre akasztja a felszerelést.

Mancini sztorija durvább, hiszen 2020-ban rákot diagnosztizáltak a szervezetében, ezért az egész szezont ki kellett hagynia, 6 hónap kemoterápiás kezelés várt rá. A 2021-es tavaszi edzőtábort viszont már a csapattal csinálta végig és az alapszakaszt végül 21 hazafutással zárta; a szezon során karrierje 100. home run-ját is megütötte.

Mancini az első, aki Orioles játékosként kézhez veheti a díjat, viszont érdekesség, hogy Posey már másodszor zsebeli be az elismerést: 2012-ben már egyszer megkapta (az MVP cím mellett), miután 2011-ben szerzett sérülése átírta a catcher leütközésére vonatkozó szabályokat.

II.)  BIG FOUR

A négy nagy elismerést (csak a cikk kedvéért nevezem így őket) talán senkinek nem kell bemutatni, egy játékos/edző karrierjében ezek mutatnak a legjobban, ezek a díjak hozzák meg (többek között) a nagy pénzeket, ezek megnyerésével lehet igazán beírni magunkat az MLB történelmébe.

Manager of the Year – Az Év edzője

Nagy meglepetés nem történt, a díjat az AL és NL legtöbb győzelmet szerzett csapatainak edzői vehették át.

Gabe Kapler (San Francisco Giants) az NL West élére repítette csapatát, miközben franchise rekordnak számító 107 győzelmet gyűjtöttek úgy, hogy gyakorlatilag bármelyik játékost állította a kezdőcsapatba, az remek teljesítményre volt képes. Ha egy csapat rossz teljesítményét a végén az edző nyakába varrjuk, akkor el kell ismernünk, hogy Kapler keze vastagon benne lehet abban, hogy olyan, kevéssé ismert játékosok, mint pl. LaMonte Wade Jr. találták meg helyüket az Öböl partján, miközben a régi motorosok (Buster Posey, Brandon Crawford, Evan Longoria) is újra régi fényükben csillogtak. Ráadásul Kapler úgy vezette rájátszásba csapatát, hogy a szezon előtt erre senki nem tartotta elég jónak az együttest. Bár a playoff-ban végül a Los Angeles Dodgers kerekedett felül, az alapszakaszban 8 évnyi Dodgers hegemóniát törtek meg és ültek fel az NL West trónjára.

Eközben Kevin Cash 100 győzelemig (szintén csapatrekord) vezette a Tampa Bay Rays-t, amit úgy értek el, hogy a szezont megelőzően két fontos dobójátékosuktól is megváltak, míg az alapszakasz során a harmadik (Tyler Glasnow) súlyos sérülést szenvedett. De a Rájáknál is mindegy volt, hogy épp ki a kezdő adott napon, még az újoncok is könnyedén épültek be a csapatba, így nem csoda, hogy Cash zsinórban másodszor tehette zsebre az Év edzője díjat.

Kapler mögött Craig Counsell (Milwaukee Brewers) végzett a második-, míg Mike Shildt (St. Louis Cardinals) a harmadik helyen. Az American League-ben Scott Servais (2., Seattle Mariners) és Dusty Baker (3., Houston Astros) állhattak fel a képzeletbeli dobogóra.

Rookie of the Year – Az Év újonca

Meglepetést az Év újonca-díj kiosztása sem okozott, az American League-ben Randy Arozarena (Tampa Bay Rays), míg az NL-ben Jonathan India (Cincinnati Reds) tehette zsebre az elismerést.

Akik tavaly követték a rájátszást, azoknak előbbi neve ismerősen csenghet, Arozarena tavaly októberben a hátán cipelte a Rájákat a playoff-ban, ám az újonc státusz elvesztéséhez vagy 45 nap MLB szolgálati idő kell (szeptember 1. előtt összegyűjtve) vagy 130 ütéshez állás (dobók esetében pedig 50 ledobott játékrész). A kubai játékos azonban kevesebb, mint 100 ütéshez állást gyűjtött 2021 előtt, így az idei alapszakaszt is, mint rookie játszotta végig. A teljesítményén azonban ez nem látszódott meg: .274/.356/.459 hármas ütőstatisztikát produkált, valamint gyűjtött 20-20 hazafutást és ellopott bázist.

Ezzel a negyedik játékos lett a Rays történelmében, aki megnyerte a díjat, és a szavazás során a Houston Astros jobbkezes dobóját, Luis Garcia-t, valamint csapattársát, Wander Franco-t előzte meg. A nyáron bemutatkozó Franco-t egyesek a díjra is esélyesnek tartották – némileg jogosan, hiszen pont azt a teljesítményt hozta, amiért az MLB legnagyobb ígéretének gondolták -, ám végül a lejátszott 70 mérkőzés kevésnek bizonyult Arozarena megelőzéséhez.

A National League-ben a 2018-as 1/5-ös draftpick, Jonathan India hódította el a díjat, aki lehet, hogy szezon elején nem számított esélyesnek, de májustól kezdve kiváló teljesítményt nyújtott a Cincinnati Reds-ben. Ezt jól mutatja az is, hogy a 30 szavazóból 29-nél első helyen végzett, ezzel a nyolcadik játékos lett a Reds történelmében, akit Év Újoncának választottak.

A szezon során 150 mérkőzésen lépett pályára és remek érzékkel tudott bázisra kerülni (.376), miközben vágott 34 duplát, elért 71 sétát (mindhárom említett statisztikai kategóriában a legjobb újonc volt) és 21 hazafutást is ütött, ráadásul még 12 bázislopást is bepakolt a közösbe. Nem is rossz egy olyan játékostól, aki a tavaszi edzőtábor kezdetekor még nem szerepelt az edző tervei között, ám végül a számai meggyőzték a vezetőséget, az alapszakaszt az MLB csapattal kezdhette meg.

A szavazás második helyén a Miami Marlins dobója, Trevor Rogers végzett, míg a harmadik a St. Louis Cardinals jobbkülsőse, Dylan Carlson lett.

Cy Young – Az Év dobójátékosa

A dombon már kicsit nyitottabb volt a helyzet, többen is egészen kiváló szezont futottak és bár a végső győztesek személyét nem volt olyan nehéz megtippelni, de mégsem volt lejátszott meccs a Cy Young Award szavazása.

Legalábbis érzésre, mert az American League legjobbjának járó díjat Robbie Ray (Toronto Blue Jays) tükörsimán húzta be, a lehetséges 30 első helyből 29-et begyűjtött. Gerrit Cole (New York Yankees) végzett a második helyen (összesen 1 első helyet és 29 második helyet kapott a szavazáson), míg a harmadik Lance Lynn (Chicago White Sox) lett.

Ray és Cole egyébként egész évben fej-fej mellett haladtak, a popcorn statisztikákban Ray, míg az újhullámos mutatókban Cole volt a jobb, ám végül a Yankees-ász olyan gyenge szeptembert produkált (6.15 ERA az utolsó 5 startján), hogy balkezes ellenfele vihette haza a díjat. No nem mintha Ray-nek szégyenkeznie kellene: 248 strikeout-jával a liga legtöbb K-ját szóró dobója volt, miközben 2.84-es engedett pontátlagot produkált majd’ 200 inning alatt, ráadásul kriptonitját – a sétákat – is legyőzte, rendkívüli mértékben lecsökkentette a „küzdelem nélkül” egyes bázisra pakolt futók számát.

A remek szezont kihasználva egyből új szerződést is kötött a World Series után szabadügynökké váló Ray, ám jövőre már nem Toronto-ban, hanem Seattle-ben találkozhatunk majd a nevével.

Corbin Burnes azonban maradni fog Milwaukee-ban és a következő szezont már, mint Cy Young győztes kezdheti meg. A Brewers dobója nagyon szoros küzdelemben kaparintotta meg az első helyet a Philadelphia Phillies legjobbja, Zack Wheeler, valamint a Los Angeles Dodgers ásza, Max Scherzer előtt. Hármójukat mindössze 38 pont választotta el egymástól, miközben Ray 84 pontot vert Gerrit Cole-ra.

Valószínűleg mindegyikük győzelmét meg lehetett volna indokolni; Burnes és Wheeler például ugyanannyi (12) első helyezést szereztek, ám a Brewers jobbkezese tényleg kimagasló szezont hozott, jó helyen van nála a trófea.

Kezdjük ott, hogy 58 strikeout-tal és 0 sétával indította a szezont (rekord), az ő főszereplésével csinált kombinált no-hitter-t a BrewCrew, az övé volt a ligában a legalacsonyabb engedett pontátlag (2.43), augusztus 11-én a Chicago Cubs ellen zsinórban 10 K-t szórt (rekord beállítás), de más fontos mutatókban is kiemelkedő számokat produkált.

Bár Wheeler több játékrészt ledobva hozta a kiváló számait (213 vs 167 inning), Burnes egész évben dominálta az ütősorokat, véleményem szerint nem lenne túlzás kijelenteni azt sem, hogy a 2021-es szezon legjobb dobója volt.

Most Valuable Player – A Legértékesebb Játékos

Tegye fel a kezét, aki szerint nem volt már áprilisban biztos, ki lesz az American League MVP-je.

Shohei Ohtani már a tavaszi edzőtábor során ámulatba ejtette a nagyérdeműt, hiszen mind ütésben, mind dobásban kiváló teljesítményt nyújtott, ám amikor az alapszakasz első hónapjában vágott 8 hazafutást, megküldött pár labdát 100 mérföld/óránál is sebesebben, valamint dobóként három kezdésén kiosztott 23 strikeout-ot (nem egyszer karral is elérve a 100 mérföld/órát), mindenkinek leesett az álla. Sérülései miatt eddig nem igazán tudta megcsillantani kétirányú klasszisát és rajta kívül nincs is nagyon más, aki egyszerre tudna ilyen magas szinten teljesíteni a labda mindkét oldalán, de amiről a szakértők eddig csak beszéltek, az most valósággá vált.

És Ohtani letarolta a baseball világát.

Egész évben elképesztő számokat hozott: ütésben 46 HR és 100 RBI, 8 tripla, 26 ellopott bázis (azaz mind erővel, mind gyorsasággal rendelkezik), míg dobásban 23 start, 3.18 ERA és 156 kiosztott K. Lehet, hogy Vlad Guerrero Jr. vagy Salvador Perez több home run-t szereztek, lehet, hogy Marcus Semien is kiemelkedő szezont futott, de ahogy Ohtani csapattársa, Mike Trout fogalmazott: „Vladito, Salvy vagy Semien hihetetlen jó számokat produkáltak, de meg akartam nézni, mit csináltak dobóként, és nem találtam semmit; na ezért Ohtani az MVP”.

Ezt a szavazók is így gondolták, hiszen mind a 30 voksolónál Ohtani volt az első, ezzel a negyedik Angels-, valamint második japán játékos, aki bezsebelhette a díjat. A 2021-es teljesítményét még nagyon sokáig fogják emlegetni. A második helyen Vlad Guerrero Jr., a harmadik helyen Marcus Semien végzett. Érdekesség, hogy Vladito édesapja épp Angels mezben gyűjtött be MVP-címet, még 2004-ben.

A National League-ban már nem volt ennyire egyértelmű a helyzet, hiszen Bryce Harper (Philadelphia Phillies), Juan Soto (Washington Nationals) és Fernando Tatis Jr. (San Diego Padres) is jó esélyekkel indult, ám végül Harper nyert, karrierje során másodjára. Ezzel az ötödik játékos a liga történelmében, aki két csapat játékosaként is MVP lett; 2015-ben még Nationals mezben részesült eme elismerésben. Bár idén a lehetséges 30-ból „csak” 17 első helyet szerzett meg, a többi szavazat több játékos között oszlott meg, így végül 64 pontot vert Soto-ra.

De Harper semmiképp sem volt érdemtelen a díjra, sőt, teljesítménye alapján ő érdemelte meg a legjobban – már csak azért is, mert ő tartotta életben legtovább csapatát, még ha a rájátszás nem is jött össze (ahogy Ohtani-nak sem). Pedig ő mindent megtett: ütött 34 hazafutást és 42 duplát, .309-es ütőátlaggal végzett, vezette a ligát súlyozott ütőátlagban és OPS-ben (bázisra kerülési + súlyozott ütőátlag), de több más statisztikai kategóriában is top 3 volt.

Tipikus Harper szezon. Bár lehet az új arcok (Tatis, Guerrero Jr., Soto stb.) kicsit már ellopták a rivaldafényt, Bro újra bizonyította, hogy ő az OG szemtelenül fiatal sztár.

Már csak rájátszásba kellene vezetni a Phillies-t és nyerni egy World Series-t, a bajnoki cím ugyanis még hiányzik az impresszív díjlistáról.

III.) SILVER SLUGGER ÉS GOLD GLOVE

A narratívával kicsit csaltam, hiszen a kisebb díjak után négy nagy elismerésről írtam, pedig a Silver Slugger-re és a Gold Glove-ra (posztjukon a legjobb ütő- és védőjátékosok) is ugyanúgy büszkének lehet lenni. Sőt! Személy szerint a kedvenc trófeám a Gold Glove.

De kezdjünk a legjobb ütőkkel. Sok meglepetés itt sem lesz, a díjazottak nagy részét már említettem ebben a bejegyzésben. Statisztikai adatokkal most nem szolgálok, de a 2021-es szezon legkiemelkedőbb számait produkáló játékosait tartalmazza az alábbi felsorolás.

A díjazottakat nézve szépen kirajzolódik, mennyire volt kegyetlen a 2021-es versenyfutás az AL East trónjáért; az első helyezett Tampa Bay Rays-ből egy játékos sem került be, viszont két kivétellel eltekintve mindenki az American League Keleti csoportjában keseríti a dobók életét. A National League listáját nézve pedig nem is olyan meglepő, hogy végül a Braves lett a bajnok.

A védőoldalra tekintve sok átfedést nem találunk, viszont idén olyan dolog történt, ami eddig sosem: egy csapatból öten is Arany Kesztyűt nyertek, a St. Louis Cardinals elit védekezését díjazták ilyen módon a szavazók.

Carlos Correa és Nolan Arenado a ligák (AL – NL) legjobb védőjátékosainak járó Platinum Glove-ot is begyűjtötték, csapatszinten pedig…..meglepő módon…..az Astros és Cardinals gyűjthette be a gratulációkat. Arenado egyébként már pályafutása ötödik Platina Kesztyűjét kapta meg.

IV.)  ALL-MLB FIRST & SECOND TEAM

Az NBA mintájára létrehozott ’Év első- és második csapata’ választáson a fentiekben felsorolt játékosok nagy része természetesen ott van, a harmadik éve megválasztott együttesekben ezúttal a Los Angeles Dodgers képviseli magát a legtöbb játékossal (5), őket a Toronto Blue Jays és az Atlanta Braves követi (4-4).

A linkre kattintva megtekinthetők a csapatok.

Ezek voltak tehát a 2021-es szezon díjai és nyertesei, innentől teljes erővel az időközben befagyott átigazolási szezonra koncentrálok majd a blogon.

(A képek forrása: espn.com, msn.com, wfla.com, billypenn.com)