December 1-jén lejárt a Kollektív Szerződés, a tulajdonosok pedig úgy döntöttek, befagyasztják a holtszezont. A lockout előtt azonban igazi szerződéskötés cunami söpört át a ligán.

A jól értesült újságírók azt már a World Series befejezése után nem sokkal elkezdték pedzegetni, hogy a lejáró Kollektív Szerződés (Collective Bargaining Agreement – CBA) és az új feltételekkel kapcsolatos egyeztetések körüli bizonytalanságok miatt több nagyobb nevű szabadügynök (pl. Corey Seager és Marcus Semien) már december előtt új csapatot találhat magának, azonban ami november végén – december elején az MLB-ben történt, arra talán senki nem számított.

A dobópiac felpezsdülése

Utólag visszatekintve a november közepén, az átigazolási szezon beindulásáról írt bejegyzésemben már kirajzolódott az őrület előszele, hiszen ekkor olyan kezdődobók keltek el, mint Noah Syndergaard (aki a Los Angeles Angels-be igazolt), Eduardo Rodriguez (Detroit Tigers), vagy Andrew Heaney (Los Angeles Dodgers).

Aztán, ahogy teltek-múltak a napok, egyre több kezdő- és cseredobó találta meg új csapatát, vagy épp maradt a réginél (Anthony DeSclafani – San Francisco Giants, Justin Verlander – Houston Astros); a várakozásoknál is jobban beindult – először – a dobópiac. Szép sorban kapta az új szerződést José Quintana (Pittsburgh Pirates), Michael Wacha (Boston Red Sox), Corey Kluber (Tampa Bay Rays) és Steven Matz (St. Louis Cardinals) is, utóbbi játékosra és ügynökére a New York Mets tulaja, Steve Cohen ki is akadt, hogy nem volt hajlandó visszatérni a Nagy Almába.

Üzlet végül nem lett belőle, de a Texas Rangers képviselői ebben az időszakban elismerték, hogy felvették a kapcsolatot a dallasi születésű Clayton Kershaw-val, amelyből a jól értesültek azt hámozták ki, hogy a texasiak a holtszezonban jelentős mennyiségű pénzt kívánnak elkölteni. Jóslatuk bejött, ám az igazi tűzijátékra még pár napot várnunk kellett.

De a kezdődobók mellett a cseredobókra is hamar rászálltak a csapatok, hiszen a zseniális 2021-es szezont produkáló Aaron Loup-ra a nagy reményeket szövögető Angels csapott le (a balkezes cseredobó a Mets-et hagyta ott), de új szerződést kötött Kendall Graveman is, aki a Chicago White Sox amúgy sem erőtlen bullpen-jét (Liam Hendriks, Craig Kimbrel, Michael Kopech) emelheti még magasabb szintre. Graveman távozásával megürült egy hely az Astros-nál, amelyet a Philadelphia Phillies-ben hol remeklő, hol betliző, mentések behúzására is alkalmas Hector Neris-szel töltötték fel, de a Toronto Blue Jays is szerzett egy bármikor bevethető jobbkezest, Yimi Garciát.

A New York Mets eddigi holtszezonja

A Mets-ről ismét külön meg kell emlékezzek, hiszen a kalandosra sikerült főfejes-keresés mellett a tulajdonos, mint aktív twitter használó, mindig hírértékű módon nyilvánul meg (lásd Matz, Steven). De ebbe a rövid, kb. egy hónapos időszakba bezsúfoltak pár igazolást, valamint már a lockout után egy új edző szerződtetését is.

A szurkolók szerencséjére Matz máshová igazolása nem tántorította el Cohen-t, hogy kinyissa a pénztárcáját és hamar megerősítse a szezonban mélyen alulteljesítő csapatot. Pontosan Black Friday napján (2021. november 26.) nyélbe ütött három üzletet: leigazolta a talán egyetlen épkézláb CF-et, Starling Marte-t a szabadügynök-piacról, valamint remek kiegészítő embereket is szerződtetett OF Mark Canha és INF Eduardo Escobar személyében. Mindketten több poszton is bevethetők, valamint remek ütőteljesítményre is képesek jó forma esetén.

De az igazi bomba az ász Max Scherzer leigazolása volt, akinek orra alá egy 3 éves, 130 millió dolláros (!!) szerződést dugtak; az évi 43 millió dolláros fizetés természetesen a ligában valaha kiosztott legnagyobb gázsi. Scherzer szerződtetésével nem csak pénzügyi hatalmát tudta megcsillantani Cohen, hanem összerakta a Jacob deGrom-Max Scherzer dobópárost is, akiknél nem nagyon találunk jobbat nemhogy mostanában, de sok évre visszamenőleg sem.

Persze a Mets papíron tavaly is jól erősített, ám végül a rájátszásról is simán lemaradtak, és most is vannak még lyukas posztok (pl. Marcus Stroman távozásával egy hely a rotációban is kiadó), de a tulajdonos sokadszorra mutatta meg, hogy nem a levegőbe beszélt, amikor azt mondta, a pénz nem akadály, ő bajnoki címet akar Queens-ben.

Ezt pedig a veterán edzőnek, Buck Showalter-nek kell majd megvalósítania, akit pár nappal Karácsony előtt szerződtettek három évre.

Szerződéshosszabbítások

Az általam 2021. november 28. és 2021. december 1. közöttre tett őrület előtt két gigantikus szerződéshosszabbításra is sor került, és utólag belegondolva – a kezdődobók aktivitása mellett – ez is jól jelezte, hogy a csapatok szívesen kipörgetik elkölteni való pénzüket a Kollektív Szerződés lejárata előtt és a vártnál sokkal több üzletre fog sor kerülni.

Az, hogy a Blue Jays 7 évre magához láncolta a Kanadába költözés után remeklő, és már előtte is többször bizonyított kezdődobót, José Berríos-t, nem volt túlságosan meglepő. A Jays-ről köztudott volt, hogy költekezést terveznek, a tavalyi év legjobb dobójának válaszott Robbie Ray távozására is volt esély, valamint a Berríos-nak adott 131 millió dollár (19 millió/év) is rendben van, ha a játékos ezt a teljesítményt tudja nyújtani.  

Viszont azt még a médiumok sem láthatták előre, hogy a liga egyik legkisebb költségvetésű csapata, a Tampa Bay Rays egy 11 éves, 182 millió dolláros kontraktust tesz a csodagyerek SS, Wander Franco elé. Kis túlzással ez a 182 millió dollár pont a Ráják 11 évnyi költségvetésének felel meg, és hiába mondta mindenki, hogy Franco kiemelkedő tehetség – amit bizonyított is 2021-ben -, azért ezt a hírt még most is nehéz megemészteni. Ha a játékos a várt ütemben fejlődik, akkor persze aprópénz lesz érte, de a Rays-től ez tényleg a váratlan meghúzása volt.

Természetesen soha senkinek nem adott még ekkora szerződést a Rays (Franco előtt Evan Longoria volt a csúcstartó rongyos 100 miskával), de egy évnél kevesebb szolgálati idővel rendelkező játékost sem tömtek még így ki soha ezelőtt (helló Ronald Acuna Jr. és a nyolc éves szerződésed).

Itt már tényleg le kellett volna essen, hogy speciális holtszezonnak nézünk elébe.

Aztán jöttek november utolsó napjai, és a hírek egyre csak érkeztek és érkeztek, a lockout bejelentése előtti 3-4 napban én kb. 45-50 üzletkötést számoltam össze.

Ezek között volt kettő említésre méltó szerződéshosszabbítás is: előbb a Minnesota Twins kötött megállapodást OF Byron Buxton-nal (7 év, 100 millió dollár), majd a Miami Marlins láncolta magához hosszabb távra legjobb kezdődobóját, Sandy Alcantara-t (5 év, 56 millió dollár).

Buxton a liga egyik legjobb játékosa lehetne mind ütésben, mind védekezésben, ha nem lenne állandóan sérült, míg Alcantara az újjáépülés következő lépcsőfoka felé haladó Marlins vezérévé válhat (vagy már az is). A floridaiak rotációjában nagy potenciál szunnyad, a csapatvezetés pedig igyekezett megerősíteni körülöttük a csapatot.

Floridai aktivitás

A Marlins próbálta az ütősort is izmosítani, ennek érdekében pedig 4 éves szerződést kötöttek OF Avisail Garcia-val, valamint csere keretében megszerezték INF Joey Wendle-t a Tampa Bay Rays-től. Mindketten tudnak jó számokat hozni, mindenképp erősítést jelentenek majd, de azért mégsem akkora húzónevek, hogy arra felkapjuk a fejünket. Ebbe a körbe tartozik C Jacob Stallings is, aki az idei holtszezon legkeresettebb elkapója volt, és végül a Pirates Miamiba boltolta a Gold Glove-díjat (posztján a liga legjobb védőjátékosa) nyert receptort. Így viszont Jorge Alfaro, a Marlins korábbi kezdő catcher-je létszámfelettivé vált, úgyhogy költözhetett is a San Diego Padres-hoz.

De a Ráják is aktívak voltak, az óriásira duzzadt arbitrációs-osztályuk (19 játékossal kellett volna megegyezni a régi Kollektív Szerződés szerint) miatt már igen korán elkezdtek helyet csinálni a játékoskeretben. Elcserélték a roster perifériáján mozgó játékosok közül INF Michael Brosseau-t (új csapata a Milwaukee Brewers lett), RP Louis Head-et (Miami Marlins), SP Brent Honeywell-t (Oakland Athletics), 1B/OF Jordan Luplow-t (Arizona Diamondbacks), valamint a fent említett Wendle-t, de új játékosokat is igazoltak: a kezdődobó Kluber mellett a cserék közé hozták Brooks Raley-t.

És ugye Wander Franco-nak is kiosztották történetük legkomolyabb szerződését.

„A baseball szezon egy maraton, nem egy sprint”

„A baseball szezon egy maraton, nem egy sprint” – tartja a mondás, ám a lockout előtti napokban mégis mindenki fejvesztve rohangált az ügynökök erdejében és meglepetésre nem a legvastagabb pénztárcával rendelkező csapatok szállították a legnagyobb üzleteket.

A Holtszezon Királya díját a fent említett Texas Rangers teheti zsebre, mert bár Kershaw leigazolása (még) nem jött össze, a rotációt így is meg tudták erősíteni Jon Gray-jel (4 év, 56 millió $), aki hosszú idő után hagyja ott a denveri magaslati levegőt és a Colorado Rockies dobógyilkos hazai stadionját. Meglátjuk, mennyit jelent majd statisztikáiban a környezetváltozás.

Dolgát viszont egy megerősített ütősor fogja segíteni, a Rangers ugyanis leigazolt az elérhető 5 legjobb shortstop-ból kettőt. Először a fantasztikus 2021-es szezont produkáló Marcus Semien-t csábították magukhoz (7 év, 175 millió $), amely megállapodással gyakorlatilag beindították az egész káoszt, majd gyorsan léptek még egyszer és Corey Seager-t is leszerződtették. Az ifjabbik Seager 10 év alatt 325 millió dollárt keres majd, de kontraktusa nem tartalmaz kilépési záradékot – azaz valószínűleg igen komoly terveket vázoltak fel neki a texasi klubvezetők.

A hír kissé sokkolta is a baseball világot, sokan biztosra vették, hogy Seager a New York Yankees-be igazol majd, ám a Rangers nem viccelt, két nap alatt eltapsoltak több, mint 500 millió dollárt. Amire szükség is volt, hiszen nagyon karcsú volt az ütősoruk és további erősítésekre is szükségük lesz, ha az igen kompetitívnek kinéző AL West-ben labdába akarnak majd rúgni, de gyanítható, hogy a majdani újranyitáskor is előkészített csekkekkel fogják várni a megmaradt szabadügynököket.

Seager tehát elkelt, és Carlos Correa iránt is nagy volt az érdeklődés, ám ő visszautasította a Detroit Tigers komolynak tűnő ajánlatát, mivel az nem érte el a minimumként meghatározott 300 millió dolláros szintet – állítólag a Tigrisek 10 évre 275 millió dollárt ígértek. Így hát úgy döntött a Tigers vezetősége, hogy egy másik shortstop-ot, Javy Báez-t szerződtetik le, aki „beérte” a 6 évre elosztott 140 millió zöldhasúval.

Ha csak az összértékeket nézzük, ez volt (Seager, Semien, Báez) a három legnagyobb összegű megkötött új szerződés ebben az időszakban. A Tigers és a Rangers összesítésben 137-187-es győzelem-vereség mutatóval fejezte be a szezont, így az erősítés rájuk fért, és az igazolásokkal teljes mértékben ellopták a show-t a nagy csapatok orra elől.

De dobóoldalon sem volt hiány a komoly szerződésekből.

A rájátszásról épphogy lemaradt Seattle Mariners a friss Cy Young győztes Robbie Ray-t csábította el a Toronto Blue Jays-től (5 év, 115 millió $), akik az így keletkezett űrt a San Francisco Giants ászával, Kevin Gausman-nal töltötték be (5 év, 110 millió $). Az Óriások ezt az összeget nem akarták megadni, valamint Logan Webb is megmutatta, hogy képes az első számú dobó szerepébe lépni, így az Öböl partján inkább a rotáció hátsó traktusát erősítették meg; DeSclafani mellett megtartották a balkezes Alex Wood-ot (2 év, 25 millió $), valamint leigazolták a jobbkezes Alex Cobb-ot (2 év, 20 millió $).

Utóbbi játékos a Los Angeles Angels-től távozott, akit a már eddig is aktív Angyalok a cserék között is bevethető, de végre stabilan kezdeni akaró Michael Lorenzen-nel próbálnak meg pótolni, valamint megtartották záródobójukat, Raisel Iglesias-t is (4 év, 58 millió $). Ha Mike Trout, Anthony Rendon és Shohei Ohtani egészségesek tudnak maradni, akkor az Angels előrébb léphet, de a rotációt azért nem ártana tovább erősíteni, pláne, hogy Dylan Bundy is távozott (Minnesota Twins – 1év, 5 millió $). Bár 2021-es teljesítménye tükrében ez lehet inkább erősítésnek számít az Angyalok Városában.

Amely csapat céljai nem teljesen világosak, az a Chicago Cubs, akik a nyári cserehatáridő lejárta előtt majd’ mindenkitől megszabadultak, így egy hosszabb újjáépítési időszak lehetősége is felmerült, ám a vezetőség mégis úgy döntött, hogy beszáll az őrületbe és 3 éves, 71 millió dolláros szerződést adtak SP Marcus Stroman-nak. A jelenlegi játékoskeret viszont nem igazán alkalmas arra, hogy rövidtávon sikert sikerre halmozzanak, Stroman viszont valószínűleg nem igazolt volna oda, ha nem a rájátszásért küzdő csapatot vázoltak volna fel neki, így a lockout befejezése után érdekes lesz figyelni azt, hogy merre indulnak el a Mackók. Egy klasszis shortstop-ot éppenséggel ők is elbírnának, így Carlos Correa vagy Trevor Story neve biztosan össze lesz kapcsolva a Cubs-szal is.

Ha valaki minden részletre figyelt, akkor az láthatja, hogy a fenti csapatok (Rangers, Tigers, Mariners, Blue Jays, Angels, Cubs) egyike sem volt rájátszás résztvevő 2021-ben, egyedül a Giants jutott playoff-ba, ám ők összesen költöttek el három dobóra annyit, mint pl. a Cubs Stroman szerződésére.

Mit csináltak a leggazdagabbak és a bajnok?

A bajnok Atlanta Braves nem erőltette meg magát túlságosan – mondjuk a bajnoki cím megszerzése után talán ez egy kicsit bele is fér. Még november közepén igazoltak egy csere catcher-t, Manny Pina személyében, megtartották az infielder Orlando Arcia-t, majd az őrület alatt két évre aláírtak a Tommy John-könyökműtétből lábadozó, a sérülés előtt remek formában játszó closer Kirby Yates-szel. A játékos majd valamikor 2022 közepén térhet vissza a pályára, ki tudja milyen állapotban, így szerencsés esetben leginkább a szerződés második évében válhat a bullpen hasznos tagjává.

Ám mindezek az igazolások eltörpülnek amellett a tény mellett, hogy az atlantai gárda legjobbja, a klublegenda Freddie Freeman is szabadügynökké vált. Eleinte mindenki biztosra vette, hogy probléma nélkül megegyeznek a felek a hosszabbításról, ám a lockout előtt nem született megállapodás – állítólag a Braves ötéves szerződést kötne, miközben Freeman 6 esztendőben gondolkodik -, és a hírek szerint mások is rárepültek a kiváló egyes védőre.

Ezek között van a New York Yankees is, amely csapat csak passzív szemlélője volt a holtszezon eddigi legdurvább 3-4 napjának. Persze mindig szóba kerültek a legnagyobb nevek (Carlos Correa, Freeman, Trevor Story, Justin Verlander) kapcsán, ám más oldalról olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy Aaron Judge szerződéshosszabbítása lehet az egyetlen komolyabb kiadásuk, miközben shortstop posztra is csak egy rövidtávú megoldást keresnek, hiszen két legígéretesebb tehetségük (Anthony Volpe, Oswald Peraza) is ebben a pozícióban bevethető. Még sok jó játékos maradt a piacon, és lehet, hogy az újranyitáskor, az idő rövidsége miatt kedvezőbb feltételekkel lehet majd játékosokat igazolni, de eddig úgy tűnik, ez a tél sem a Yankees pénzszórásáról fog szólni.

Ellenben a nagy rivális Boston Red Sox és a Los Angeles Dodgers sem tétlenkedett. Előbbi a rotációját próbálta erősíteni és a már említett Michael Wacha mellett leigazolták a szintén könyökműtéten átesett James Paxton-t és a veterán Rich Hill-t. Ha csak a neveket és a villogó piros jelzéseket nézzük, ez a három játékos nem tűnik akkora fogásnak, ám a BoSox tavalyi rotációját sem tartotta túl sokra senki és mégis igen közel jutottak a World Series-hez. Ráadásul Chris Sale egész évben rendelkezésükre áll majd, bár Eduardo Rodriguez-t már másik stadionban kell keresni.

A Fenway Parkba kilátogató nézők viszont újra láthatnak majd egy ismerős arcot, hiszen egy évnyi borzalmas kitérő után visszatért Milwaukee-ból OF Jackie Bradley Jr., akiért cserébe a jó teljesítményt nyújtó Hunter Renfroe került a Brewers-hez.

A Dodgers, látva a regeteg igazolást, gyorsan lépett és megtartotta a svájci bicskaként funkcionáló, kiváló szezont produkáló Chris Taylor-t (4 év, 60 millió $) ezzel biztosítva a játékoskeret legtöbb poszton (OF, SS, 2B) bevethető tagjának szolgálatait, valamint szerződtettek egy cseredobót Daniel Hudson személyében; mivel Kenley Jansen szabadügynök, nem ártott a cseresort legalább létszámügyileg szinten tartani. De a rotációra is ráférne némi izmosítás, hiszen Max Scherzer távozott, Clayton Kershaw szabadügynök, Dustin May sérült, Trevor Bauer-t egy jó darabig nem látjuk a pályán, így a csapat erőssége hirtelen az egyik legsebezhetőbb ponttá vált.

A piacon azért még elérhető pár nagy név (pl. Carlos Rodón), és persze minden esély meg van rá, hogy Kershaw marad, de gyorsan kell majd lépnie a Dodgers-nek, mert a kezdődobók iránt mindig nagy a kereslet.

Akár a Philadelphia Phillies is nézelődhet majd ebbe az irányba, mivel a lockout előtt nem voltak túl aktívak. Bár nyélbe ütöttek két kisebb cserét, igazoltak egy cseredobót (Corey Knebel) és egy csere-mezőnyjátékost (Johan Camargo), a rájátszásról ismét lemaradó csapatnak most már tényleg itt lenne az ideje, hogy valami nagyot gurítson. Azonban több nagy lyuk is tátong a játékoskeretükben.

Mindenesetre a megmaradt szabadügynökök közül a legnagyobb nevek ütésben és védekezésben vethetők be, így akik az ütősor erősítésén fáradoznak, azoknak minden lehetősége meg lesz, hogy javítsanak a csapatukon. A már sokszor említett Correa-Story páros, Freddie Freeman és Anthony Rizzo, Kris Bryant, Nick Castellanos, vagy Kyle Schwarber is szabadon igazolható, de a nagykutyáknak ma már nem csak egymással kell megharcolniuk.

Az idei holtszezon eddig a rájátszásról lemaradó csapatoktól hangos.

Hogyan tovább?

Az új Kollektív Szerződés megkötésével kapcsolatos legfőbb ütközési pontokról az előző, holtszezonról szóló bejegyzésemben már írtam, valamint a podcast 57. részében 5 pontba szedve részletesebb átbeszéltük mit szeretne a liga és a játékos-szakszervezet.

Mióta az MLB részéről Rob Manfred bejelentette a lockout-ot, a felek álláspontjai semmit sem közeledtek, december folyamán a legnagyobb volumenű kérdésekről nem tárgyaltak, inkább csak az üzengetés, a másik hibáztatása folyt. Januárban viszont újra tárgyalóasztalhoz ülnek majd az érintettek, bár hivatalos tárgyalási nap még nem került kijelölésre. A legújabb hírek szerint a liga dolgozik az új ajánlatokon, ötleteken és ezekről valamikor e hónap második felében indulhat meg a párbeszéd. A játékosok türelmesek, ők világosan megfogalmazták mit szeretnének, de a dolgok jelenlegi állása szerint mindenkinek engednie kell majd, ha időben el akarják kezdeni a tavaszi edzőtábort és a 2022-es szezont.

A felek eddig február 1-jét tekintették amolyan lágy határidőnek, azaz, ha addig sikerül megegyezni, akkor az edzőtábor változás nélkül megrendezésre kerülhet, ám ha igazak a hírek, miszerint csak január második felében lesz újra egyeztetés, alighanem minimum az edzőmérkőzések egy részét törölni/halasztani kell majd.

Hogy mikor lesz ideje a csapatoknak igazolni? Jó kérdés. Lehet, hogy az edzőtábor előtt ismét hasonló, őrületes 3-4 napunk lesz.

(A képek forrása: Eric Hartline/USA TODAY Sports, beyondtheboxscore.com, mlb.com, fansided.com)