Zsinórban 10 győzelemmel ugrott a National League utolsó rájátszást jelentő pozíciójába a St. Louis Cardinals.

Miután a címvédő Los Angeles Dodgers idén is a csoportja győzelméért hajt, valamint kiderült, hogy a San Francisco Giants nem fog kipukkadni – sőt, már a rájátszást is bebiztosították az Angyalok Városában és az Öböl partján -, a National League-ben egyetlen nyitott rájátszás-pozíció maradt a középmezőny számára.

A Wild Card harc alakulása

A 2. wild card helyen kényelmesen trónolt a San Diego Padres, az a csapat, amelyet a szezon előtt még a Dodgers legnagyobb kihívójának tekintettek, akár a Nyugati divízió megnyerésére is alkalmasnak tartottak a szakértők.

Májusban még csak két mérkőzés volt a hátránya a vonal alatti legközelebbi csapatnak...

...ám júniusban már tetemes, 6.5 meccses lemaradásban találta magát az a Chicago Cubs, amely egy hónappal később kiárusítást tartott és végleg elengedte az idei szezont.

A Padres számára az NL West első helyének megszerzése sem volt földtől elrugaszkodott álom (1 meccs hátrány a Giants mögött), miközben a Cardinals 10-17-es mutatót produkált a hónapban, majd az All-Star mérkőzés előtti 9 összecsapásukból ötöt elveszítettek. De nem állt túl jól a Cincinnati Reds sem – a Milwaukee Brewers már ekkor utcahosszal vezette csoportjukat -, és úgy tűnt a New York Mets is képes lehet behúzni az NL East-et, így a Philadelphia Phillies és az Atlanta Braves helyzete is siralmasnak tűnt, ráadásul utóbbi együttes július 10-én térdsérülés miatt egész évre elveszítette legnagyobb sztárját, Ronald Acuna Jr.-t.

Csakhogy a Padres az All-Star Game előtt 7 mérkőzésen is kikapott, így főleg a Cincinnati Reds tudott közelíteni hozzá, ám július végén még mindig 4 meccsnyi előnyt tartogatott a San Diego-i gárda; a Cardinals tisztes távolból, 6.5 mérkőzés hátrányból figyelt.

Augusztus elején viszont összeomlott a Mets, első 10 meccsükön 7 zakót gyűjtöttek, közte egy nagyon fontos hárommeccses Phillies elleni szérián kaptak söprűt, így augusztus 8-án már a philadelphiai csapat állt az East élén, tisztes lemaradással (6.5 meccs) visszalökve a New York-iakat a wild card darálóba. A Cardinals továbbra is külső megfigyelőként, 8 mérkőzésnyi távolságból vizsgálta a helyzetet.

De a Phillies királysága mindössze egy hétig tartott, augusztus 15-én a Braves vette át a csoportjuk első helyét, mivel a Phils augusztus 10. – augusztus 26. között 15 mérkőzésből 11-et elveszített, köztük pl. a liga egyik leggyengébb csapata, az Arizona Diamondbacks elleni három összecsapásukat is. De a Padres is csúnyán behúzta a kéziféket, augusztus 11. és a hónap vége között mindössze 5 meccset nyertek meg, így a nyár végén az NL West trónja már csak a messzi távolból látszott és a rájátszás is kérdésessé vált. Időközben a Cardinals is visszatornázta magát a komolyan vehető opciók közé.

Az alapszakasz utolsó hónapjának hajnalán tehát 5 csapat, a San Diego Padres, a Cincinnati Reds, a Philadelphia Phillies, a St. Louis Cardinals és a New York Mets versengtek azért, hogy ki játsszon egymeccses playoff-párharcot a Dodgers/Giants ellen.

A St. Louis Cardinals felemelkedése

A Cards rögtön egy Reds elleni szériagyőzelemmel indította a hónapot, hogy aztán egyből veszítsenek a Brewers ellen, de a Dodgers elleni négymeccses párharcban elért 2-2 mindenképp megsüvegelendő. Albert Pujols „hazatérése” és hazafutása viszont annyira felpaprikázhatta őket, hogy bár szeptember 10-én még kikaptak a Reds elleni szérianyitón, ám azóta 10-ből 10-et nyertek, közte söpörték a Mets-et és a Padres-t is. Így miközben a többiek jobbra-balra veszítették el a szériákat, a Cardinals szeptember 14-én átvette az utolsó rájátszást jelentő pozíciót, köszönte szépen és mára 4 mérkőzésnyi előnyt hozott össze.

Pedig szezon közben nem tűnt úgy, hogy érdemben bele tudnak majd szólni a playoff küzdelmekbe; az év első felében a liga egyik leggyengébb ütősora állt össze St. Louisban, ami a neveket figyelembe véve kissé meglepő volt. Bár voltak fellángolások, Yadi Molina áprilisban kiválóan ütött (.323, 5 HR, 14 RBI), Tyler O’Neill májust húzta meg (.294, 7 HR, 18 RBI), az újonc Dylan Carlson állta a sarat (.269, 29 R, 24 RBI április-májusban) de Nolan Arenado is – ha nem is a tőle sokszor látott MVP-közeli szinten – feltöltögette a baseball-kártya hátoldalát (.265, 17 HR, 56 RBI az év első felében).

Ám Paul Goldschmidt (áprilisban .214, 3 HR, 14 RBI) és főleg Paul DeJong (.165, 5 HR, 10 RBI áprilisban) mélyen saját szintjük alatt teljesítettek, így az All-Star meccsig bezárólag, összességében az ütősor a liga legrosszabbjai közé tartozott. Nem ütöttek jó átlaggal (26. hely a ligában), nem ütöttek erővel (25. hely súlyozott ütőátlagban), nem kerültek bázisra (28.); 14%-kal voltak rosszabbak, mint egy átlagos MLB lineup. A Jack Flaherty által vezetett rotáció sem nyújtott semmi extrát, leszámítva az ász Flaherty-t, aki a liga egyik legjobb dobója volt (8-1, 2.90 ERA) mielőtt megsérült.

Így az évközi szünetben, ha nem is behozhatatlan, de 7.5 meccses hátrányból figyelték a wild card helyekért folytatott versengést, 44-46-os mutatójuk túl vérmes reményekre nem adott okot. Ám akkor még nem tudtuk, hogy az alapszakasz második felében a Padres és a Mets földbe állnak majd, vagy, hogy a Cincinnati Reds és a Philadelphia Phillies bárki ellen képes lesz szériákat veszíteni.

Ám az All-Star meccs óta a Cards 62%-ban nyeri a mérkőzéseit, míg ugyanezen idő alatt a Padres csak a meccsei 40-, a Reds 48-, míg a Phillies 52 százalékát húzta be. Utóbbi csapat mutatója azért nem rossz, de veszítettek már el szériát a Pittsburgh Pirates, az Arizona Diamondbacks, a Miami Marlins, és a Colorado Rockies ellen is, valamint két napja John Means vezetésével a tök utolsó Baltimore Orioles is nullázta őket. Így egybevetve ez nem a siker receptje, de a Phillies a csoportja első helyétől is csak 3 mérkőzésre van, még nem kell keresztet vetniük erre a szezonra.

De térjünk vissza a Cardinals-hoz, akik a júliusi cserehatáridő lejártakor aktívak voltak, ezzel jelezve, hogy nem adták föl, de a két veterán kezdődobó, J.A. Happ (Minnesota Twins) és Jon Lester (Washington Nationals) megszerzése nem számítottak olyan ügyletnek, ami megkérdőjelezhetetlen esélyessé varázsolta volna a csapatot. Pláne úgy, hogy Lester engedett pontátlaga 5, Happ-é pedig 6 felett volt!

Ráadásul május 31. óta Flaherty is csak háromszor tudott pályára lépni, így a dobóötösnek új vezérre volt szüksége.

Itt jött a képbe a 40 éves Adam Wainwright, aki június óta egyértelműen a csapat ászává lépett elő, augusztusban pedig 44 inning alatt átlagban mindössze 1.43 pontot engedett az ellenfeleknek, szemmel is alig látható 6 sétát osztott ki abban a hónapban és az ütők az ütéshez állások mindössze 22 százalékában tudtak bázisra kerülni ellene. Waino annyira jó teljesítményt nyújt a nyár kezdete óta, hogy Yadi Molina mellett valószínűleg őt is meg fogják tartani még egy évre.

A Cardinals legenda Wainwright-on kívül a két új szerzemény, Happ és Lester is elfogadható teljesítményt nyújt, előbbi két-, utóbbi egy egész run-nal vitte lejjebb engedett pontátlagát a csere óta. De felépült hosszú sérüléséből Miles Mikolas is, akinek a karja még be van rozsdásodva, de legalább minden ötödik nap oda tud állni a dombra és megadja az esélyt csapatának, valamint a fiatal Jake Woodford is feljavult, szeptemberben eddig lehozott két engedett pont nélküli startot, de a Dodgers-nek is csak egy run-t engedélyezett.

Ez így együtt pedig pont elég volt ahhoz, hogy a nagyot javuló ütősor vezetésével ledolgozza hátrányát a Cardinals. Az All-Star szünet óta eltelt időben a lineup ütőátlagban 5. a ligában, a 10. legjobb átlaggal kerülnek bázisra, súlyozott ütőátlagban kilencedikek, 7 százalékkal jobbak, mint az átlagos MLB-ütősor és ők gyűjtötték a 4. legtöbb WAR-t (Wins Above Replacement). Utóbbi kategóriában csak a már korábban kitárgyalt American League erőművek, a Houston Astros, a Tampa Bay Rays és a Toronto Blue Jays előzik meg őket, amely csapatokról azt írtam, hogy nagyon sok kategóriában a legjobbak a ligában.

Nem egy rossz társaság, ha valaki a rájátszásról álmodozik.

Paul Goldschmidt óriásit javult május óta (augusztusi statisztikája: .350 ütőátlag, 5 HR, 24 RBI), igazi vezéregyéniség, és hiába nem ugranak le az újságok címlapjairól Nolan Arenado számai, mégiscsak összehozott 33 hazafutást és 101 RBI-t. Érdekes, hogy Arenado OPS-e .810 (On-base + slugging, azaz bázisra kerülési + súlyozott ütőátlag), amelynél rosszabb legutóbb újoncszezonjában, 2013-ban volt, ha nem számoljuk a tavalyi csonkaszezont, ám amikor kell, akkor nagyon koncentrál – futóval pontszerző pozícióban .331-gyel üt és ugyanannyiszor sétál, mint ahány strikeout-ot gyűjt.

De augusztus hónapban a remek újoncszezont produkáló Dylan Carlson, a nagyot javuló Tommy Edman, a shortstop Edmundo Sosa (22 mérkőzésen .364-es átlag!!) és Tyler O’Neill is .300 felett ütöttek, míg a végre nem sérült Harrison Bader júliusban hozott űrstatisztikát  (.357-es ütőátlag). Ha ennyiszer kint van valaki bázison, előbb utóbb pontszerzés lesz belőle.

O’Neill aztán szeptemberben még egy fokozattal feljebb kapcsolt, a hónapban eddig 20-szor ért körbe a bázisokon, beütött csapatának 17 RBI-t .319-es ütőátlaggal és vágott 7 hazafutást, közte a San Diego Padres ellen elért meccsgyőztes kétpontost, amellyel – ha bejutnak a rájátszásba – alighanem beírta magát a Cardinals történelemkönyvébe. De beköszönt kétszer a Dodgers-nek is, valamint a Mets elleni egyik mérkőzésen a nyolcadik játékrészben az ő home run-jával szereztek vezetést, amit ugyan a bullpen elszórakozott, de extra inning-ben végül sikerült nyerniük.

A bullpen-nel amúgy is vannak problémáik, a closer Alex Reyes az év első felében az egyik legmegbízhatóbb játékos volt, ám mára már kijátszotta magát a záródobó szerepéből, amit Gio Gallegos kapott meg, aki szeptemberben már 8 mentést is behúzott, bár egyet, a Mets elleni fent említett mérkőzésen, ő is elrontott.

A cseréknek tehát kicsit össze kell kapniuk magukat, ha előbb be akarják biztosítani a rájátszást, ott pedig nagyot alakítani, de mostani formájában Adam Wainwright-ot nyugodt szívvel dobhatják majd be a wild card meccsen. Hogy egy esetleges továbbjutás esetén a playoff rotáció hogy alakul majd, az nagy kérdés, véleményem szerint az ütősornak tartania kell ezt a kiváló formát, ha komolyabb célokért akarnak küzdeni, mert a kezdőötösük elmarad a többi csapat által felvonultatott soroktól.

A dobók szerencséjére a liga egyik legelitebb védői állnak mögöttük, tulajdonképpen minden poszton kiváló játékost találunk a Cardinals kezdőjében. Arenado állandó szereplője a napi twitter- és instagram videóknak, Yadi Molinánál keresve sem találunk jobb catcher-t, Harrison Bader talán a center fielder prototípusa és Dylan Carlson is mutatott már be pár figyelemre méltó megmozdulást.

Mi történt a többiekkel?

A rájátszás azért még nem biztos a Cardinals-nál, és a hátralévő mérkőzéseiken (5 a Brewers, 7 a Cubs ellen) is lehetnek problémák, de a hirtelen felépített 4 meccses előny kitarthat a végéig. A Padres a mutatott forma és a még előttük álló ellenfelek (5 Giants, 4 Braves, 3 Dodgers elleni ütközet) erőssége miatt alighanem kiszállt a versenyből, de a Phillies-nek is hátra van még egy Braves elleni hárommeccses a hónap végén, lehet az dönt majd az NL East sorsáról. Papíron a Reds naptárja a legkönnyebb (4 Pirates, 4 Nationals és 2 White Sox elleni meccs), így ők lehetnek azok, akik még borsot törnek a Cards orra alá, ám ezeket a szériákat is meg kell nyerni, a Reds pedig veszített már ebben a hónapban a Detroit Tigers, a Chicago Cubs és a Pirates ellen is kettőt három meccsből.

Az ő szempontjukból így pont a legrosszabbkor jött, hogy a sérülésből felépült Jesse Winker-t az első meccs után újra elveszítették, de talán Joey Votto és Nick Castellanos be tudják ütni a csapatot a playoff-ba. A Phillies-nél Bryce Harper-ről, mint az idei MVP cím egyik legnagyobb esélyeséről beszélnek, ám csapata miután egy lépést tesz előre, kettőt mindig hátraugrik, így bár folyton közel vannak a tűzhöz, eddig nem tudtak a másik oldalra átjutni, a Padres pedig annyira széthullott, hogy innen nem tudom, hogyan lehet összerántani a brigádot.

Egy időben – Joe Musgrove kivételével – az egész rotációjuk felmondta a szolgálatot, és mire Blake Snell hónapok elteltével újra megtalálta önmagát, megsérült. A káoszban olyan, máshonnan a gyenge teljesítményük miatt kihajított játékosokat hoztak a csapathoz, mint Jake Arrieta (7.39 ERA) vagy Vince Velasquez (6.09 ERA), akik láttak már jobb napokat, de nem véletlenül voltak elérhetők ilyen közel a szezon végéhez (Arrieta-tól a mai napon meg is váltak).

Ha egy olyan fontos szériára, mint a Cardinals elleni múlt hétvégire csak a Velasquez-Darvish-Arrieta hármassal tudsz kiállni, a Snell-Darvish-Musgrove helyett, akkor ott nagy baj van. Jól mutatja ezt az is, hogy augusztusban a dobóedzőjüket rúgták ki, míg tegnap az utánpótlás-igazgatónak köszönték meg a munkáját, ráadásul Manny Machado és Fernando Tatís Jr. az egyik meccsen látványosan összeszólalkoztak. Ilyenek egy jól funkcionáló csapatnál ritkán fordulnak elő. A Padres viszont szabadesésbe kezdett, szeptemberben produkáltak már egy ötös- és egy négyes vereségsorozatot is – 12 mérkőzés alatt kellene ötmeccses hátrányt lefaragniuk úgy, hogy a Giants és a Dodgers a csoportgyőzelemért és az egymeccses „hirtelen halál” elkerüléséért teper, míg a Braves a Keleti divízió első helyével nyerhetne egy lélegzetvételnyi szünetet.

Példátlan lenne, ha innen megcsinálná a Padres, és jelen pillanatban nem is látszik, hogy honnan jöhetne a 180 fokos fordulat.

Ami a New York Mets mostani szereplésében sincs benne, akik augusztusban és eddig szeptemberben is negatív mérleget produkáltak. Hiába nyerték meg a legutolsó Subway Series-t, ráadásul a szériazárót epikus formában, rögtön utána háromból hármat veszítettek a Cardinals ellen, majd a Phillies-t sem sikerült megfogni. Hiába jött július végén Javy Báez (aki egyből be is illeszkedett a szurkolók szapulásával), hiába kezdett el végre ütni Francisco Lindor, Jacob deGrom-ra idén már nem nagyon számíthatnak, de Carlos Carrasco sem igazán találja önmagát, mióta visszatért a sérültlistáról.

A csoportelső Braves-től 7, a Cardinals-tól 8.5 meccs a lemaradásuk, így csodára lenne szükség, hogy az új tulajdonos Steve Cohen első szezonja a hangzatos ígéretek ellenére ne legyen totális kudarc.

A baseball szezon egy maraton, nem sprint, ám már csak másfél hete maradt a csapatoknak javítani/megtartani a pozícióikat. A Padres összeomlásával az eddig biztosnak hitt NL Wild Card igen érdekes fordulatokat produkált.

Meglátjuk, van-e még csavar a történetben.

A statisztikai adatok a keddi (szeptember 21.) mérkőzések utáni állapotokat mutatják.

(A képek forrása: theathletic.com, mlb.com, si.com, dodgersway.com)