Április 1-jén indul az MLB idei szezonja, így hát szép lassan számba veszem majd, hogy kik és milyen reményekkel indulnak neki az idénynek. Nézzük az NL West két favoritját.
2013 óta minden évben a Los Angeles Dodgers nyeri ezt a divíziót, ám tavaly újra emberükre találtak.
A San Diego Padres, Fernando Tatís Jr. vezetésével berobbant a köztudatba és jelezték, a továbbiakban komolyan számolni kell velük; ám még így is 6 meccsel maradtak el a Dodgers-től. Egy normális, 162 meccses alapszakaszban ez egyébként 16 mérkőzés különbséget jelentett volna, így hát a Padres vezetősége nem dőlt hátra, hanem komoly erősítésbe kezdett, de a Dodgers sem tétlenkedett. Az eredmény: a National League, de talán az egész MLB két kiemelkedően erős csapatát hozták össze. Ám a divíziót csak egyikük nyerheti meg.
Los Angeles Dodgers
Hosszú ideje elkerülte az igazi siker a csapatot, a tulajok rengeteg pénzt beleöltek, kétszer igen közel kerültek az 1988 óta áhított újabb bajnoki címhez, ám 2017-ben és 2018-ban is elbukták a World Series-t. 2020-ban azonban senki nem tudta megállítani őket, a liga legjobb csapata a szezon legvégén is a legjobbnak találtatott; a Dodgers nyerte a bajnokságot. És van egy rossz hírem a kihívók számára: az átigazolási időszakban nem gyengültek, sőt!
A télen nem is volt igazán sok dolga a vezetőségnek. Első számú prioritásként Justin Turner megtartását írhatták fel, másodiknak pedig azt, hogy megfelelő kiegészítő embereket szerezzenek (vagy tartsanak meg) az erős mag köré. Az első részt teljesítették (még többet is), a másodikra pedig majd a szezon közben kapunk választ, bár értékes „másodhegedűsöknek” intettek búcsút.
Turner kiválásával egyik fontos láncszemét veszítette volna el az ütősor, de valahogy biztos megoldották volna a hiányát. A játékos iránt több klub is érdeklődött, de ő nem akarta otthagyni Los Angelest; végül februárban megegyeztek a felek – Turner újra aláírt, 2 évre, 34 millió dollárért. Ennél az igazolásnál többre gyakorlatilag nem is volt szüksége ennek az egységnek, a bajnokcsapat támadógépezete – két kivételtől eltekintve – egyben maradt. Mookie Betts, Cody Bellinger, Corey Seager, Max Muncy és a többiek 2021-ben is rémálmokat fognak okozni az ellenfelek dobóinak.
Azonban Joc Pederson (Chicago Cubs) és Kiké Hernández (Boston Red Sox) távozása még akár érzékenyen is érintheti a Dodgers-t. Pederson halálos volt jobbkezesek ellen, míg Kiké igazi jolly joker volt – több poszton is képes volt játszani és ütővel sem volt elveszett. Ám ők távoztak, pótlásukat pedig házon belül kívánják megoldani. Chris Taylor eddig is nagyon fontos embere volt az egységnek, de előbbiek távozásával még nagyobb teher fog ráhárulni, valamint a fiatal Gavin Lux-nak is eljött az idő, hogy megmutassa, miért is tartják akkora tehetségnek. Mivel a fent említett Turner már 36 éves, valamint a sérülések is előszeretettel megtalálják, minden bizonnyal Edwin Ríos is sok lehetőséghez fog jutni. A fiatal játékos tavaly .645-ös súlyozott ütési átlagot szorgoskodott össze (az MLB átlag olyan .450 körül van), igaz ezt „csak” 32 meccsen, de így is sokakat kíváncsivá tett: mit tud nyújtani egy teljes szezon alatt?
A labda másik oldalán, a rotációban sem volt eddig semmi gond a Dodgers-nél. Walker Buehler és Clayton Kershaw kettőse mellé szépen felfejlődött Dustin May, Tony Gonsolin és Julio Urías fiatal triója, mindhárman remek dolgokat mutattak az elmúlt szezonban. Ráadásul a csonkaszezont inkább nem vállaló David Price is visszatér idén, ám Andrew Friedman igazgató így sem vette le a szemét a piacról. Mivel mindenki kivárt a tavalyi év legjobb dobójának, Trevor Bauer-nek a szerződtetésével, Friedman gondolt egyet, és egy kreatív, ámde mégis csábító szerződéssel Los Angelesbe édesgette a dobót.
Bauer megszerzésével sebezhetetlen lett a Dodgers kezdőötöse, a gazdagok még gazdagabbakká váltak. A játékos sokszor lenyilatkozta, hogy ő egy éves szerződéssel is megelégedne, az megadná neki azt a rugalmasságot, hogy könnyen csapatot tudjon váltani, valamint szerette volna, ha olyan együtteshez kerül, ahol a saját, a fősodortól kicsit eltérő edzésmódszereit megengedik. De ahogy az lenni szokott, a végső érv természetesen a pénz lett, bár a Dodgers igencsak felvilágosult gondolkodásmóddal rendelkezik minden, Bauer által megkívánt területen.
Végül a felek egy 3 éves, 102 millió dolláros kontraktusban egyeztek meg, amely egyezséget a dobó az első, valamint a második év után is felmondhatja. Bauer 2021-ben 40 millió dollárt fog keresni, amellyel természetesen a liga legjobban fizetett játékosává vált (még ha egyéb mutatókban messze el is maradt a nemrég kiosztott 300+ milliós szerződésektől).
Egyesek szerint Bauer tavalyi Cy Young-szezonja megismételhetetlen, valamint, hogy a dobó pont a legjobbkor, a szabadügynökké válása előtti idényre időzítette a legjobb formáját, de ha csak harmadik számú dobónak megfelelő számokat hoz, a Dodgers akkor is elég jól áll majd. Buehler és Kershaw megoldja az 1-2. pozíciókat. Ráadásul Bauer úgysem "csak" harmadik számú dobónak megfelelő számokat fog hozni.
Ha mégis gyenge pontot szeretnénk találni a címvédőnél (a feljebb említett talán rövid kispad mellett), akkor a cseredobók között keresgéljünk. Bár a tavalyi alapszakaszban nagyon jól muzsikált ez a csapatrész, a rájátszásban itt-ott meginogtak, a sokáig biztos kezű closer, Kenley Jansen ismét a hanyatlás jeleit mutatta. Blake Treinen-t azonban megtartották, aki be tud ugrani Jansen helyére, valamint Corey Knebel (korábban Milwaukee Brewers) megszerzése sem tűnik rossz húzásnak. Ő súlyos sérülése előtt a jobb cseredobók közé tartozott, ám tavaly még túl frissek voltak a műtét emlékei, így nem tudott jó teljesítményt nyújtani.
Mivel az egységből távozott Pedro Báez, Adam Kolarek és Dylan Floro is, valamint Joe Kelly és Brusdar Graterol kisebb sérülésekkel bajlódnak, nem lenne meglepő, ha a szezon elején pár meccs elúszna a bullpen-en, de ha kell, a vezetőség nem lesz félős megerősíteni a brigádot. De akár Julio Urías-t is ide irányíthatják, a rotáció jelen állapotában tudja nélkülözni.
Összességében nehéz lenne a Dodgers ellen fogadni 2021-ben, továbbra is ők a favoritok és minden esély meg van arra, hogy a New York Yankees 1998-2000-es triplázása óta először ismét címvédést láthasson a baseball-társadalom. A fent említett apró negatívumok egyike sem olyan, amit Friedman szezon közben ne tudna könnyedén orvosolni. Ám lehet, hogy a legnagyobb ellenfél nem is a World Series-ban vár a csapatra.
San Diego Padres
A mindössze kétórányi autóútra található Padres ugyanis nagyon jól erősített a télen. A csapatnak szinte minden összejött 2020-ban: Fernando Tatís Jr. mindenkit lekörözve vált pillanatok alatt a liga arcává, megszületett Slam Diego, Dinelson Lamet nagyot lépett előre, megszerezték Mike Clevinger-t, valamint a csapat bejutott a rájátszásba, ahol azonban a Los Angeles Dodgers söpréssel ejtette ki őket.
Az általános igazgató, AJ Preller viszont nem az a fajta, aki ilyenkor hátradől és kivárja, míg a Dodgers aranyévei lecsengenek. 2014 után ismét elővette rocksztár énjét, és a korábbinál okosabb erősítésekkel igazi nagyágyút varázsolt amúgy sem gyenge csapatából.
Mivel az hamar kiderült, hogy Clevinger-t az egész 2021-es szezonra elveszítették, valamint, hogy Lamet-nek is hosszabb lábadozásra lesz szüksége, Preller első körben a rotáció megerősítését tűzte ki célul, amelyet Karácsony után gyakorlatilag egy nap alatt izmosított fel. December 27-én előbb a Tampa Bay Rays-szel egyezett meg és vitte San Diego-ba Blake Snell-t, majd egy nappal később Yu Darvish-t (és személyes elkapóját, Victor Caratini-t) húzta be a Chicago Cubs-ból. A két ász megszerzése során ráadásul csak egy olyan játékostól váltak meg, aki komolyabb veszteségnek könyvelhető el (a nagyon ígéretes dobótehetség, Luis Patino került Tampába). Bár a nagyon jó 2020-as szezont hozó dobó, Zach Davies (Chicago Cubs) elvesztése is érzékenyen érinthette volna a csapatot, de őt megfelelően pótolták. Pláne, hogy fél hónappal később már Joe Musgrove (korábban Pittsburgh Pirates) is a Padres-t erősítette, akit egy háromcsapatos csere megkötésével szereztek meg. Ennek keretében bár megváltak Joey Lucchesi-től, de az újjáépült Padres-rotációban ő aligha töltött volna be fontos szerepet.
Az így összeállt kezdőötös (Snell, Darvish, Lamet, Musgrove, Paddack) simán felveszi a versenyt bármelyik csapattal, ráadásul a farmcsapatban ott pihen az egész MLB 6. legtehetségesebb játékosa, MacKenzie Gore. A Padres ráadásul még a téli csereüzletek után is a liga egyik legjobb utánpótlásbázisával rendelkezik. Fényes a jövő San Diego-ban.
Ennek azonban nem csak a farmcsapatok az okai. Fernando Tatís Jr. egy pillanat alatt emelkedett szupersztár-státuszba, amit a vezetőség egy 14 évre szóló, 340 millió dolláros szerződéssel pecsételt meg. Bár az még nagy kérdés, hogy Tatís a szerződés teljes időtartama alatt a csapatnál marad-e, de ezzel egyértelmű jelét adta a vezetőség: nem csak egy bajnoki cím megszerzésére pályáznak.
Ehhez remek társak állnak Tatís rendelkezésére (mint pl. a lenti képen látható Manny Machado), az ütősor legfontosabb emberei hosszú távú szerződéssel rendelkeznek, vagy olyan fiatalok, hogy még messze állnak a szabadügynökségtől. Ráadásul sikerült megtartani Jurickson Profar-t is, aki inkább 3 évre maradt, csak hogy tagja legyen a vélhetően sikeres utazásnak. Tommy Pham is felépült sérüléséből, valamint a Padres megszerezte a koreai bajnokságban űrszámokat produkáló Ha-Seong Kim-et. Hogy ő mire lehet képes az MLB-ben azt persze még nem tudni, de az infield több posztján is bevethető és nem neki kell a húzóembernek lennie, nyugodtabban ismerkedhet a légkörrel.
Nehéz fogást találni a Padres-en, a szakértők leginkább azt hánytorgatják fel, hogy tavaly annyira jó szezonja volt mindenkinek, hogy azt nehéz lesz megismételni. Tatís vállát egyre jobban nyomni fogja a teher, hogy neki kell az ígéret földjére vezetni a csapatot, de rövid eddigi karrierje arra enged következtetni, hogy meg fog tudni birkózni ezzel a nyomással. Ha mégis nagyon mondani kellene egy gyengébb csapatrészt, a Padres-nél is a bullpen lenne az; az egységből Kirby Yates és Trevor Rosenthal is távozott. Bár szerződtették a rutinos záródobó Mark Melancon-t, a kevésbé rutinos záródobót, Keone Kelát, valamint Drew Pomeranz, Emilio Pagán, vagy Austin Adams is rendelkezésre áll, a cseredobóknál sosem lehet biztosra menni, egyik évről a másikra történhetnek meglepő dolgok. Ám azt nehéz elképzelni, hogy kollektív az egész egység felmondja a szolgálatot, ráadásul a rotációból valószínűleg kiszoruló, de egyébként nagyon tehetségesnek tartott Adrian Morejon is itt kaphat szerepet.
Ha nem a Dodgers-szel lennének egy csoportban, toronymagas esélyesek lennének, így viszont, legrosszabb esetben meg kell majd elégedniük az egyik wild card hellyel. Ott pedig biztosan egy elit dobó ellen kell ki-ki meccset játszaniuk, csak azért, hogy győzelem esetén esélyük legyen újra a Dodgers-szel meccselni. Nem könnyű a Padres útja a bajnoki címig, de alighanem ők élvezik a helyzetet.
Az alapszakaszban 19-szer játszanak majd a Dodgers-szel, lesz idő felkészülni a Nagy Ütközetre.
(A képek forrása: cbssports.com, latimes.com, mlb.com, twitter.com, beyondtheboxscore.com)
