Augusztus 2-án járt le az MLB játékoscserékre vonatkozó határideje, és az előzetes várakozásoknak megfelelően rengeteg üzletet kötöttek a csapatok. Még a liga talán legjobb ütőjátékosa is új mezt húzott.

Július vége/augusztus eleje - attól függ, mely napra rakja a liga vezetősége a csere határidőt – mindig nagyon fontos az MLB életében. Addigra már körvonalazódnak az erőviszonyok, nagyjából eldől, hogy mely csapatoknak nincs esélye a rájátszásra, valamint az is nyilvánvalóvá válik, hol szorulnak erősítésre a bajnoki címre esélyes együttesek.

Ez idén sem volt másképp: a playoff-ra hajtó gárdák igyekeztek befoltozni a játékoskeret lyukait, míg a már a jövőt tervező csapatok megpróbáltak minden „mozdíthatótól” szabadulni.

Papíron a San Diego Padres nyerte ezt a pár napot, de komolyan erősített a New York Yankees, az Atlanta Braves, vagy a Minnesota Twins is. Ám ez még semmit nem jelent, nem készpénz, hogy az új szerzemények egyből beválnak majd.

Ám az biztos, hogy a hátralévő majd’ két hónapban nagyon izgalmas versenyfutást láthatunk a kibővített rájátszáshelyekért.

Rockstar 3.0

A fenti videó 2014 decemberéből való, ez volt a 2014 augusztusában kinevezett A.J. Preller első holtszezonja a Padres vezéreként, és ő egyből legendás átigazolási időszakot produkált: Matt Kemp mellett megszerezte Wil Myers-t, Derek Norris-t, Will Middlebrooks-t, Justin Upton-t, Melvin Upon Jr.-t, James Shields-et és Craig Kimbrel-t is. Akkoriban mindegyikük elég nagy névnek számított, innen Kemp híressé vált mondása ("A.J. Preller egy rocksztár!"), de gyorsan jegyezzük meg, hogy az általános igazgatónak cserébe olyan, mára már befutott játékosoktól kellett megválnia a sikeres üzletek kedvéért, mint Max Fried (Atlanta Braves), Trea Turner (Los Angeles Dodgers), Yasmani Grandal (Chicago White Sox), vagy Zach Eflin (Philadelphia Phillies).

A cél viszont egyértelmű volt: 2006 után újra rájátszásba vezetni a Padres-t, ám a terv csúnya kudarcba fulladt, a sztárokkal teletűzdelt alakulat szégyenszemre 74-88-cal a csoportja negyedik helyén végzett. A kudarcot látva hamar meg is szabadultak, akitől lehetett, és 2020-ig csak vegetált a csapat, de a csonkaszezonban sikerült elérni a rájátszást, ráadásul remek játékkal.

Az újra bizseregni kezdő Preller így ismét nagy bevásárlást csinált a 2021-es szezont megelőzően (érkezett Blake Snell, Yu Darvish és Joe Musgrove is), hogy aztán megint pofára essen; a csapat 79-83-as győzelem-vereség mutatóval megint lemaradt a playoff-ról.

A mostani alapszakaszban viszont jól szerepelt a gárda – bár féltávig tavaly sem volt gond -, de a vezetőség megérezte a vérszagot, a nyár legkomolyabb üzletét végrehajtva emelte a sztratoszférába az elvárásokat.

Az előző bejegyzésben már említettem, hogy a szerződéshosszabbítása és a csapat körüli hercehurca következtében szakítópontra jutott Juan Soto és a Washington Nationals kapcsolata, és végül a Padres lett a befutó, ők kaparintották meg a liga talán legjobb ütőjátékosát. Soto, Manny Machado-val és Fernando Tatis-szal kiegészülve rettegett hármast alakíthat a Padres-ütősor közepén, de ha már lúd, legyen kövér alapon megszerezték a remek szezont futó (.301/.384/.493 a Nationals-nál) egyes védő Josh Bell-t is a fővárosiaktól.

A két játékosért viszont komoly árat fizettek, hat játékost küldtek a Nats-nak, közte 4 nagyon nagyra taksált fiatal tehetséget.

A shortstop CJ Abrams idén mutatkozott be az MLB-ben és bár nem hozott jó számokat, de még mindig nagy ígéretnek tartják, ám a Padres-ban Tatís mögött nem sok sót evett volna meg, míg a két outfielder, Robert Hassell III és James Wood majd csak később érheti el a nagy ligát, de igen előkelő helyre rangsorolták őket az amúgy is erős San Diego-i farmrendszerben. A balkezes dobó MacKenzie Gore is nagy fogás lehet a Washington-nak; ő sokáig Top3 tehetségnek számított az egész ligában, ám a 2021-es szezonja nem sikerült annyira jól, de idén már olykor meg tudta csillantani az MLB-ben is, miért is tartják olyan nagyra.

Mellettük a fiatal dobó Jarlin Susana-t és a veterán Luke Voit-ot kapta meg a Nationals, de eredetileg Eric Hosmer lett volna az üzlet része, ám ő élt szerződéses jogával és megvétózta elcserélését. A Boston Red Sox-szal szemben viszont nem volt ilyen lehetősége, így a Padres végül a Fenway Parkba küldte Hosmer-t, aki némileg összekaphatja a BoSox kabaréba illő védekezését, valamint ütésben is pluszt jelenthet az eddigi Bobby Dalbec/Franchy Cordero szerencsétlenkedéshez képest.

Ráadásul – a Red Sox szempontjából jó hír – Hosmer fizetését is a San Diego állja, azaz fizetnek azért, hogy az egyes védő ne náluk legyen; Preller-ék betoltak minden zsetont az asztal közepére.

Utóbbi állítást jól alátámasztja, hogy elhozták Cincinnati-ból a semmiből karrierje legjobb évét hozó Brandon Drury-t, aki nem is lesz állandó kezdő a Padres-ban, szerződést hosszabbítottak Joe Musgrove-val (5 év, 100 millió dollár), valamint, számomra teljes meglepetésként, cseréltek a liga egyik legjobb closer-jéért is, így Josh Hader is a Padres-ban folytatja pályafutását.

Mivel Hader felett még jövőre, míg Soto felett 2024-ig gyakorolnak csapatkontrollt, az ideivel együtt három esélyük lesz bajnoki címet nyerni, így Preller ismét reménykedhet, hogy 3. rocksztársága elhozza végre a World Series trófeát.

Ehhez azonban a Los Angeles Dodgers testén keresztül vezet majd az út, akik már 14.5 meccsel vezetik a divíziót a Padres előtt. A két csapat a hétvégén épp egymás ellen játszik, és a széria első két meccsét a Dodgers nyerte – aligha kérdéses, hogy a Padres-nek a wild card hely megtartására és az új szerzemények csapatba építésére kell koncentrálnia az alapszakaszból hátralévő időben, az NL West trónjához a Los Angeles-iek példátlan összezuhanására lenne szükség.

A Dodgers viszont, a sérülések és két-három alulteljesítő játékos ellenére is egyben van, és bár szokás szerint szóba hozták őket minden nagyobb hallal, végül csak a keret perifériáját érintő cseréket kötöttek meg. Érkezett a New York Yankees-ben triplanulla teljesítményt nyújtó OF Joey Gallo, aki talán magára talál a Chavez Ravine-on és elkezdi ütögetni a hazafutásokat, valamint behúzták a cseredobó Chris Martin-t a Chicago Cubs-ból. A távozók névsora sem hosszú, de Mitch White elcserélése kicsit meglepő számomra, ő idén 10 start alatt egész jó számokat produkált; a pályafutását mindenesetre a Toronto Blue Jays-ben folytatja.

A dolgok jelenlegi állása szerint simán nyeri a nyugati csoportot a Dodgers, nekik szeptember végéig inkább az a feladatuk, hogy valahogy felélesszék Max Muncy, Cody Bellinger és Chris Taylor ütőjét.

Egy pár hete még a San Francisco Giants-szel is komolyan számolni kellett volna, ám júliust nagyon elrontották (11 győzelem és 17 vereség), aminek köszönhetően távolabbra került a rájátszás. A hírek szerint a nagyobb nevekkel (Carlos Rodón, Joc Pederson) kapcsolatos ajánlatokat is meghallgatták, ám végül ők is csak kiegészítő emberektől váltak meg (Darin Ruf -> Mets, Curt Casali és Matt Boyd -> Mariners, Trevor Rosenthal -> Brewers), miközben az érkezők oldalán a New York-ból megszerzett 3B J.D. Davis lehet hatással az idei versenyfutásra. Úgy néz ki, a Frisco a belső fejlődésben hisz, talán a sérültek (Brandon Crawford, Evan Longoria) visszatérése újra a 2021-es pályára állítja a csapatot, de az biztos, hogy igen mély gödörbe ásták magukat, nagy hajrára lesz szükség, ha újra playoff-ba akarnak jutni.

A csoport másik két csapata (Arizona Diamondbacks, Colorado Rockies) már rég a következő szezonra gondol, viszont a Rockies most is külön utat választott a többiektől: ők voltak az egyetlen csapat, akik egyetlen cserében sem voltak benne.

Szerintem a Rockies-nál már sportot űznek abból, hogyan tudnak mindig kimaradni a jó üzletekből, most pl. a remek kis cserealapnak számító closer Daniel Bard-ot tartották meg, ráadásul két évvel meghosszabbították a szerződését is. Más, a rájátszástól rég elesett együttesek inkább fiatal tehetségekre váltották a használható cseredobóikat, a Rockies azonban máshogy gondolkodik, mint más rájátszástól rég elesett együttesek.

Yankees – Astros 3.0

Még sok minden történni fog októberig, de a dolgok jelenlegi állása szerint 2017 és 2019 után újra összejöhet egy New York Yankees – Houston Astros ligadöntő az American League-ben. Ennek megfelelően mindkét csapat igyekezett megerősíteni a játékoskeretét

A Yanks hamar beindította az üzletelést, már az előző bejegyzésben is említettem, hogy megszerezték Andrew Benintendi-t a Kansas City Royals-ból. A játékos igen rosszul indította jenki-karrierjét (2 találat 34 ütéshez állásból), de azt várják tőle a Bronxban, hogy stabilizálni tudja az outfield bal oldalát – Gallo-t el is küldték a nyugati partra, rontsa ott tovább a levegőt.

Benny Biceps megszerzése után viszont a dobószekció felé fordult a Yankees GM, Brian Cashman figyelme, és megszerezte az egyik legkelendőbb „árut”, Frankie Montas-t az Oakland Athletics-ből, valamint csomagban hozzácsapta a szebb napokat is látott cseredobót, Lou Trivino-t. A két játékosért igen borsos árat fizettek, gyakorlatilag a rotáció közeljövőjét áldozták be (JP Sears idén jól mutatkozott be az MLB-ben, Luis Medina a tavalyi szezon-, míg Ken Waldichuk az idei kisligás alapszakasz legígéretesebb jenki dobója volt), de Montas-ért muszáj volt komoly csomagot adni.

Érkezett még egy cseredobó Scott Effross személyében, majd a határidő előtt nem sokkal megléptek egy igen meglepő cserét is. A saját nevelésű kezdődobót, Jordan Montgomery-t St. Louis-ba küldték az outfielder Harrison Bader-ért cserébe.

Bader a liga egyik legjobban védekező center fielder-e, csak éppen egy baj van vele: nagyon sokat sérült, miközben Montgomery az egyik legkonzisztensebb dobóvá lépett elő a Yankees rotációjában. Ha úgy nézzük, érthető az üzlet, mert a New York-iak le tudtak mondani egy kezdődobóról, de Bader éppen sérüléssel bajlódik, az sem biztos, hogy pályára léphet még idén – ebből az irányból már viszont fejvakarós a bolt.

Montgomery maga is eléggé meglepődött a költözés hírén, és az élet úgy hozta, hogy új csapatában épp régi munkaadója ellen kellett pályára lépnie, ahol rögtön meg is mutatta, hogy miről mondott le Cashman (a podcast 77. részében részletesen is kitárgyaljuk majd, mit gondolunk erről a cseréről).

Az Astros kevesebb fanfárral ugyan, de hasonló módon építgette tovább a játékoskeretét, sikerült új arcokat szerezni a kényesebb pozíciókba. Catcher posztra hozták a sok rájátszás ütközeten túl lévő Christian Vazquez-t Bostonból, valamint a kezdődobó-többletükből megváltak Jake Odorizzi-től, akit Atlantába postáztak a cseredobó Will Smith-ért cserébe, aki épp tavaly volt a bajnoki címig menetelő Braves egyik legnagyobb hőse.

Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy hosszú rájátszás-menetelésre készülnek Houston-ban.

Ebben nagy segítségükre lehet a Baltimore Orioles-tól egy háromcsapatos csere keretében megszerzett 1B/DH Trey Mancini is, aki egyből hazafutással mutatkozott be a ’Stros szurkolóinak. A játékos fájó szívvel hagyta ott az amúgy szintén rájátszásért kaparó O’s-t, de az Astros, Justin Verlander vezetésével ismét World Series esélyesként szerepel, így Mancini-nek lesz mire koncentrálnia, hogy elfelejtse Baltimore-t.

Az AL West elsőség már szinte biztos Houston-ban (12 mérkőzéssel vezet az Astros a Seattle Mariners előtt), de azért a Mariners is igyekezett izmosítani a játékoskeretet – náluk az előző bejegyzésben említett Luis Castillo volt a nagy fogás, valamint Curt Casali és Matt Boyd is segítségére lehet még idén a csapatnak. A többiek (Texas Rangers, Oakland Athletics, Los Angeles Angels) közül az Angyalok voltak a legaktívabbak; mivel ez a szezonjuk is elúszott, túladtak a closer Raisel Iglesias-on (Atlanta Braves), Brandon Marsh-on és Noah Syndergaard-on is (mindkettő Philadelphia Phillies). Így, ha Mike Trout visszatér sérüléséből, újra szállíthatják a történelmi tetteket Shohei Ohtani-val, miközben a csapat sorra gyűjtögeti a vereségeket.

A Rangers csak egy üzletben vett részt, a cseredobó Matt Bush költözött Milwaukee-ba, miközben az Athletics befejezte a tavaszi nagy kiárusítást, és megvált Montas-tól és Trivino-tól, ám talán némi meglepetésre Ramón Laureano maradt az Öböl partján.

Az AL East-ben durvább a helyzet, ott mind az öt csapatnak van még esélye a rájátszásra, de az idő előtt nagyot menő Orioles csak eladott, Mancini mellett megváltak az idén kiválóan teljesítő closer Jorge Lopez-től (Minnesota Twins). A Boston Red Sox a közelmúlt mélyrepülése miatt óvatosan táncolt, Vazquez személyében megváltak egy alapembertől, de egyesre hozták Eric Hosmer-t, outfield-re Tommy Pham-et (Cincinnati Reds), míg Vazquez helyét a Chicago White Sox-ból érkező Reese McGuire foglalhatja el. Mivel alapembereik maradtak – olyan hírek is felröppentek, hogy Nate Eovaldi és J.D. Martinez is távozhat -, úgy néz ki, nem mondtak le a playoff-ról, de a Tampa Bay Rays és a Toronto Blue Jays (és az Orioles) is bőven előttük jár jelen pillanatban.

A Ráják beugrottak harmadiknak a Mancini-cserébe, és egy ígéretes center fielder-rel, José Siri-vel lettek gazdagabbak, ő veszi át a csapattól elküldött Brett Phillips helyét, valamint a bullpen-be is hoztak új embert a Dodgers-től megszerezett Garrett Clevinger személyében (David Peralta behúzását az előző bejegyzésemben már szétdícsértem).

A Blue Jays viszont szerintem nagyobbat akart dobbantani, de végül „csak” Whit Merrifield (Kansas City Royals) megszerzése szólt nagyot, ő viszont nincs beoltva koronavírus ellen, így jelenleg csak az idegenbeli mérkőzéseken léphet pályára. Érkezett még a feljebb említett Mitch White a rotációba (Los Angeles Dodgers-től), valamint megszereztek két kiváló cseredobót a Miami Marlins-ből Zach Pop és Anthony Bass személyében, így erednek a Yankees nyomába – jelenleg 10.5 meccs a hátrányuk a lefelé tartó spirálba került jenkik mögött.

Versenyfutás az AL Central első helyéért

A vasárnap reggeli állás szerint mindössze 3 meccs választja el a Minnesota Twins, a Cleveland Guardians és a Chicago White Sox együttesét egymástól, de akinek nem jön össze a csoportelsőség, az érintett lesz a wild card pozíciókért folytatott versenyben.

Ennek ellenére a Guardians és a ChiSox nem nagyon aktivizálta magát. Előbbi mindössze a catcher Sandy León-tól vált meg, aki pont a Twins-be került, míg a White Sox a Boston Red Sox-szal kötötött Reese McGuire – Jake Diekman boltot tudja felmutatni.

A Guardians esetében némileg érthető az inaktivitás, a szűkös büdzsébe nem nagyon fér bele nagyobb üzlet, míg az Oakland Athletics catcher Sean Murphy-ért folytatott versenyt végül senki nem nyerte meg, a játékos maradt az A’s-nél, pedig ő volt a Guardians kiszemelt célpontja. A White Sox viszont nagyobb vadakra lőtt (Shohei Ohtani, David Robertson, Mychal Givens), ám egyik esetben sem találtak, viszont a balkezes Diekman a ChiSox cseredobó-részlegének fontos pontjává válhat.

A Twins viszont megérezte a lehetőséget, és szerintem nagyon okosan erősített. A fent említett León megszerzése mellett komolyan felizmosították a gyenge bullpen-t; behúzták az Orioles-ban All-Star szezont futó Jorge Lőpez-t, valamint a csoportriválisban remeklő Michael Fulmer-t – ők ketten gyakorlatilag át is vehetik a 8. és 9. játékrészeket a csapatnál. De a rotációról sem felejtkeztek meg, oda a Cincinnati Reds másik eladó starter-jét, Tyler Mahle-t hozták el.

Véleményem szerint a White Sox papíron még mindig jobb csapat, mint a Twins, és a ChiSox-nál majd csak most fog úgy igazán összeállni az ütősor, ha végre mindenki maga mögött tudja a sérüléseket, de a Minnesota nagyon jól erősített, így érdekes lesz figyelni az AL Central-ban folyó versengést. Pláne, hogy a Guardians ismét kis pénzből épít nagy várat; meglátjuk, hogy végig bírják-e a szezont.

A csoport másik két együttese, a Royals és a Detroit Tigers azt tette, amit a rájátszásról lemaradó, újjáépülő csapatok tesznek: eladtak, eladtak, eladtak. A Tigrisek Fulmer mellett megszabadultak OF Robbie Grossman-tól (Atlanta Braves), miközben a Royals Whit Merrifield-nek és Andrew Benintendi-ek intett búcsút, miközben megszerzett pár olyan játékost, aki mostanában nem mutatott nagy formát, de egy kisebb nyomást jelentő környezetben talán kibontakozhatnak (Drew Waters, Brent Rooker, Luke Weaver).

Mi a helyzet az NL East-ben?

Jelentem, a helyzet némileg hasonló itt is, mint az AL Central-ban: itt is hárman juthatnak még rájátszásba, bár a Mets előnye a csoport harmadik helyén álló Philadelphia Phillies előtt már 9.5 mérkőzés.

A queens-i együttes a Steve Cohen-érához képest igen csendes volt, csak kiegészítő embereket szereztek meg (persze később bármelyikük fontos szerepet vállalhat), miközben az Atlanta Braves nagyot ment és a Phillies is igyekezett biztosnak tűnő megoldásokat találni régóta kérdéses posztokra.

A Mets megszerezte az előző bejegyzésben említett 1B/DH Dan Vogelbach-ot és OF Tyler Naquin-t, majd Darin Ruf személyében hoztak egy Vogelbach-profilú játékost, aki viszont jobbkezes, majd a bullpen-be találtak új embert Mychal Givens személyében, aki fű alatt az egyik legfontosabb szerzeményük is lehet majd.

A Phillies bullpen régóta nevetség tárgya, most a Chicago Cubs-ból megszerzett veterán David Robertson-nal kívánják orvosolni a problémákat, míg center fielder pozícióba Brandon Marsh érkezett az Angels-ből, amely csapattal még egyszer egymás kezébe csaptak – Noah Syndergaard is Philadelphiába költözött. Két utóbbi játékos megszerzése érdekében két jó nevű tehetségtől kellett megválniuk, bár a 2016-os 1/1-es draftpick Mickey Moniak eddig semmit nem mutatott az MLB-ben, míg a nagyra tartott catcher-tehetség Logan O’Hoppe valószínűleg amúgy sem tudott volna kibújni J.T. Realmuto árnyékából.

A címvédő Braves előbb elismerte 3B Austin Riley eddigi érdemeit egy 10 éves, 212 millió dolláros szerződéshosszabbítással, majd Houstonba küldték Will Smith-et Jake Odorizzi-ért cserébe. Megszerezték még OF Robbie Grossman-t a Tigers-ből, valamint az utolsó pillanatban, a jövőre is gondolva, cseréltek a closer Raisel Iglesias-ért.

Odorizzi fontos szerepet játszhat a hajrában, lévén Ian Anderson-nak gyenge éve van, míg Spencer Strider közeledhet az inning-határához, míg a 4 éves szerződéssel rendelkező Iglesias hosszabb távú megoldást jelenthet a záródobó poszton, mint az év végén szabadügynökké váló Kenley Jansen. Grossman valószínűleg nem lesz állandó kezdőjátékos, de a Braves outfield-en kikaparhatja magának a helyet, bár Eddie Rosario ütője éledezni látszik.

A csoport másik két csapata már a következő szezonra készül, de a Miami Marlins végül csak a Torontóba postázott két cseredobótól vált meg, Pablo López maradt, ám a Washington Nationals beszántotta a 2019-es bajnokcsapat utolsó maradványait is – Soto elcserélésével a hosszú újjáépülés útjára léptek.

A Brewers vagy a Cardinals lesz-e az NL Central győztese?

Az NL Central-ban egyszerű a képlet, három csapatnál viszontlátásra jövőre, de a St. Louis Cardinals és a Milwaukee Brewers teljesen kiegyenlített harcot vív a divízió első helyéért.

A Cincinnati Reds, az Oakland Athletics-hez hasonlóan folytatta/befejezte a szezon előtti kiárusítást, Mahle-t Minnesotába, Pham-et Bostonba, Drury-t San Diego-ba, Naquin-t New York-ba Luis Castillo-t pedig Seattle-be küldték, így a csapat szurkolói hosszú sikertelenségre rendezkedhetnek be, de a Chicago Cubs-nál is el fog telni egy kis idő, mire újra ütőképes csapatuk lesz.

A Mackók valamiért most sem váltak meg Willson Contreras-tól és Ian Happ-től, de ahogy ilyenkor illik, a cseredobók között tisztogatást rendeztek. Effross a Yankees-be, Robertson a Phillies-be, Martin a Dodgers-be, míg Givens a Mets-be került. Két dobótól a Pittsburgh Pirates is megvált, ők a csoportrivális Cardinals-t erősítették José Quintana-val és Chris Stratton-nal, valamint a Mets-be postázták a fent említett Vogelbach-ot.

És akkor a két nagyágyú.

A Cardinals-nak égető szüksége volt megbízható kezdődobókra és José Quintana idén újra jobbik arcát mutatja, valamint Jordan Montgomery is jó fogásnak bizonyulhat, miközben a Brewers pont, hogy megvált biztoskezű záródobójától, Josh Hader-től; más kérdés, hogy Devin Williams több, mint késznek mutatkozik betölteni a keletkezett űrt. A Padres Hader-ért cserébe odaadta a closer-ként szintén bevethető Taylor Rogers-t, valamint két további, meccsek lezárásában tapasztalt játékos érkezett Matt Bush (Texas Rangers) és Trevor Rosenthal (San Francisco Giants) személyében.

Az ütősorba viszont nem jött erősítés a Brewers-nél (hacsak a fiatal OF Esteury Ruiz nem rukkol elő valami váratlannal), így a tavalyihoz hasonló szereplésre számíthatnak a szurkolók: a dobószekció elég erős ahhoz, hogy akár a csoportgyőzelmet is behúzza, de a rájátszásban ütniük kell, ha sokáig akarnak menetelni. Ezzel szemben a Cardinals-nál jól működik a lineup (bár főleg Paul Goldschmidt és Nolan Arenado húzza a brigádot) és ha a két új kezdődobó beválik, valamint Jack Flaherty jól tud visszatérni sérülésből, véleményem szerint ők lesznek az NL Central győztesei.

Ez történt tehát az augusztus 2-i határidőt megelőző napokban, a rájátszásra törekvő csapatok legnagyobb része tovább erősített, közülük is a San Diego Padres emelkedett ki, amely csapat Juan Soto megszerzésével fennállása legjobb szezonját érheti el, de pont az ő esetükben kell vigyázni a túlzott örömködéssel.

A Dodgers-Padres párharc idén is izgalmasnak ígérkezik, de a Mets és a Braves is nagyon erősnek tűnik, míg az NL középső csoportjában, némileg csendben teszi a dolgát a Brewers és a Cardinals. Az American League-ben a kezdeti tornádó után lelassulni látszik a Yankees, de még így is 10 meccsel vezetnek a Blue Jays előtt. Az egész AL East rájátszásra pályázik, miközben nyugaton az Astros jóformán megválaszolta a kérdéseket. A Mariners 2001 után újra rájátszásba juthat, de az AL-ben nagy a tülekedés, még a Central-t is három csapat nyerheti, aki pedig erről lemarad, az wild card hellyel vigasztalódhat.

Szerencsére még sok van hátra az alapszakaszból, így sok csavart is tartogathat a 2022-es idény.

A statisztikák a szombati mérkőzések utáni állapotokat mutatják.

(A képek forrása: sandiegouniontribute.com, espn.com, mccoveychronicles.com, cbssports.com, calltothepen.com, tomahawktake.com)