Augusztus 2-ig cserélhetnek játékosokat a csapatok az MLB-ben. Ennek megfelelően el is indultak a bizniszek, valamint ömlenek a pletykák is. Nézzük, mi történt eddig.

Az idei évtől életbe lépő kibővített rájátszás-rendszernek köszönhetően az eddigieknél több csapat mozog a bűvös, playoff-ba jutást jelentő vonal környékén – az American League 3 wild card helyének megkaparintására pl. még 7 csapatnak is jó esélye van -, viszont hasonló mennyiségben találunk olyan gárdákat is, akiknek már rég elúszott ez a szezon, így nekik csak az értékesebb játékosok eladása maradt, mint opció.

De épp az utóbbi csapatok kínálnak olyan portékát, amelyek meghatározó szerepet tölthetnek be új klubjukban, a bajnoki címért folytatott versengésben.

Első dominók

Az első dominók mind az ütő-, mind a dobójátékosok piacán eldőltek; de érdekesség az is, hogy mindkét New York-i csapat igen aktív volt már a cserehatáridőt megelőző jó pár napban is. Érdekesség, de egyáltalán nem meglepő, hiszen mindkét gárdának jó esélyei vannak idén.

Andrew Benintendi sztoriját két héttel ezelőtt én is megírtam: a remek szezont futó, lejáró szerződésű játékost sok csapattal szóba hozták, ám mikor a Kansas City Royals Kanadába utazott a Toronto Blue Jays elleni szériára, Benny Biceps nem tarthatott a csapattal, mivel nem volt beoltva koronavírus ellen. Az akkori hírek szerint ez eltántorította a New York Yankees vezetőségét attól, hogy cseréljenek a balkezes outfielder-ért, mivel a Jays-szel akár a rájátszásban is összefuthatnak, ám láss csodát, Benintendi mégis a Bronxban kötött ki.

A Yankees három tehetséges, de az MLB-től még messze levő dobójátékost küldött a Royals-hoz Beck Way, T.J. Sikkema és Chandler Champlain személyében – közülük Way volt a legmagasabbra rangsorolt, ő a 13. legtehetségesebb játékosnak számított a jenkik farmrendszerében. De Sikkema-ban és Champlain-ben is van kakaó (30% feletti kiosztott strikeout-arány mindkettejüknél), ám el fog telni még pár év, míg valamelyiküket Kansas City-ben köszönthetik a szurkolók. Benintendi viszont azonnal megoldást kínál a Yankees leggyengébb csapatrészének, az outfield-nek. Védekezésben kiváló, remek ütőstatisztikákat hoz, és ami talán a legfontosabb a Yankees-nek: alig-alig esik ki strikeout-tal, azaz az esetek többségében játékba hozza a labdát. Egy ilyen, sokszor bázisra kerülő játékos (.387 OBP) jól megélhet az MVP-kaliber szezont futó Aaron Judge-ot és az idén is gigantikus hazafutásokat ütő Giancarlo Stanton-t is soraiban tudó ütősorban.

A Yankees ezzel még nem állt le, szokás szerint a nagy nevekkel is szóba hozták őket, de a bullpen-be egész biztosan szerezni fognak embert (mivel Chad Green-t és Mike King-et is elveszítették egész szezonra), valamint a rotációba se ártana legalább egy plusz kar.

Ez a plusz kar viszont biztosan nem Luis Castillo lesz. A Cincinnati Reds ászát az újságírók 2-3 éve minden nyáron eladják valahová, de ez most valóban meg is történt: a Seattle Mariners áldozott be érte 4 fiatal tehetséget.

Castillo egy vállsérülés miatt csak májusban tudta elkezdeni az idei szezont, ám az első startja kivételével mindig ledobott legalább 5 játékrészt és eddig mindössze egyszer engedett az ellenfeleknek 3-nál több kiérdemelt pontot (14 start alatt 2.86 ERA). A megszerzése természetesen nagy erősítést jelent majd a Mariners amúgy sem gyenge rotációjának, főleg úgy, hogy az újonc George Kirby, vagy a másodéves Logan Gilbert vészesen közelítenek a karrierjük során egy szezonban ledobott legtöbb játékrész (IP – innings pitched) határához, úgyhogy lassan itt-ott ki kell majd hagyniuk egy-egy startot (Kirby-nél ez az All-Star szünet előtt meg is történt egyébként). Ebből a szempontból is tökéletes választás Castillo, akit ha nem hátráltatnak sérülések, 30+ startra mindig be lehet írni. Ráadásul egy rövid rájátszás-szériában sem néz ki rosszul a Robbie Ray-Luis Castillo-Marco Gonzales hármas, más kérdés, hogy mennyire tudja az ütősor megtámogatni őket. Oda egyébként még júniusban hozták 1B/DH Carlos Santana-t (a Royals-ból), de ő aligha tud már megváltó lenni.

Mitch Haniger visszatérése viszont már nagyobb segítség lesz a lineup-nak; összességében pedig a Mariners nagyon szépen visszakormányozta az elúszni látszó szezont a helyes irányba (21-28 május végén, majd 14-es győzelmi sorozat júliusban), így 2001 után újra meg lehet a rájátszás (?).

A Reds oldaláról is érthető a csere. Ők pár évig még nem nagyon lesznek tényezők, így inkább megszabadulnak a mozdítható veteránoktól, cserébe pedig szépen feltöltik a farmrendszert. Castillo-ért megkapták a Mariners két legnagyobb ígéretét Noelvi Marte és Edwin Arroyo személyében, valamint két jobbkezes dobót is szereztek (Levi Stoudt és Andrew Moore). A négy játékos közül Marte a legnagyobb név, jó átlaggal és erővel is képes ütni, szépen gyűjti a sétákat (azaz jól kontrollálja a strike-zónát), valamint strikeout-jainak száma is átlag alatti. Egyes szakértők szerint védekezésben idővel majd lehet, hogy hármas bázisra kell váltania shortstop-ról, de ott is kiemelkedő védő lehet…na bumm….akkor majd Arroyo oldja meg az SS posztot hosszú távon Cincinnati-ban.

A Reds a hírek szerint másik remek dobóját, Tyler Mahle-t is árulja, de OF Tommy Pham, vagy INF Brandon Drury és Donovan Solano távozása sem lenne meglepetés.

Kinek nem jut szék a New York Mets-nél, mikor elhalkul a zene?

A Mets nem véletlenül költött el rengeteg pénzt az elmúlt két átigazolási szezonban: még úgy is vezetik az NL East-et, hogy két legjobb dobójuk, Max Scherzer és Jacob deGrom is hosszú kényszerpihenőre vonult – bár az előnyük mindössze 3 mérkőzés a címvédő Atlanta Braves-szel szemben.

Meg is érezték a vérszagot, mert már most nyélbe ütöttek két (igaz kisebb volumenű) cserét. Még a múlt héten megszerezték 1B/DH Daniel Vogelbach-ot a Pittsburgh Pirates-ből egy cseredobóért cserébe, csütörtökön pedig OF Tyler Naquin-re csaptak le, aki a Reds-ből került Queens-be.

Mivel sem Dom Smith, sem J.D. Davis nem tudta megfelelően megoldani a DH-posztot, az egész pofás szezont hozó Vogelbombz kikaparhatja magának a gesztenyét (egyesen nem sok esélye van Pete Alonso-val szemben), de az outfield-en bevethető Naquin is fel-feltűnhet kijelölt ütőként. Valamint mindkettőjükre igaz lehet az is, hogy egy lengetéssel akár egy rájátszás mérkőzés alakulását is befolyásolhatják – mindkét játékos nagy home run vágó, már amikor sikerül kontaktba kerülni a labdával.

A két érkező viszont azt jelenti, hogy távozóknak is kell lenniük. Elsőként a vándormadár Travis Jankowski kapta meg a kaszát, de a hírek szerint Smith és Davis játékára sem tartanak igényt a Citi Field-en, pedig mindkettejük karrierje jobban indult ennél.

És akárcsak a városi rivális Yankees, a Mets sem fog hátradőlni: cseredobóra nekik is szükségük lenne, de ha már lúd, legyen kövér: miért ne szerezhetnék meg az elérhető legjobb catcher-t, a Chicago Cubs játékosát, Willson Contreras-t is?

Nincsenek már pénzügyi akadályok Queens-ben.

A Soto-saga

That escalated quickly – az értelmező kéziszótárban Juan Soto és a Washington Nationals GM, Mike Rizzo fényképe áll majd e kifejezés mellett.

Júniusban még el sem tudtuk volna képzelni, hogy egy hónappal később másik csapat mezében láthatjuk a liga talán legjobb ütőjátékosát. Csakhogy Soto (és minden hájjal megkent ügynöke, Scott Boras) visszautasították a Nats 15 éves, 440 millió dollárról szóló szerződéshosszabbítási ajánlatát, amire a Nationals úgy berágott, hogy áruba is bocsátották az outfielder-t.

A hírek szerint Soto keveselte az éves átlagfizetését (29.3 millió dollár) és inkább a liga legjobbjaihoz hasonló gázsit szeretne (jogosan), ami olyan évi 35-nél kezdődik. Valamint a klub tulajdonosváltása körüli bizonytalanság is elriasztotta a hosszútávú elköteleződéstől – a jelenlegi tulaj Lerner-család a hírek szerint megválna a csapattól, Soto pedig nem érzi, hogy belátható időtávon belül újra bajnoki címért harcolhat majd a fővárosiakkal.

Ezért úgy néz ki, hogy már most új csapatban találhatja magát, viszont a fizetési igénye, valamint a Nationals által támasztott követelmények (4-5 rendkívül ígéretes tehetség és 1-2 már MLB-ben bemutatkozott fiatal) igencsak leszűkíthetik az érdeklődők körét. Persze a két New York-i csapatot azonnal szóba hozták Soto-val, de a megfelelő tehetségekkel inkább csak a Yankees rendelkezik, viszont kérdés, hogy később hajlandóak lennének-e rekordszerződést kötni a játékossal úgy, hogy idén télen Aaron Judge orra alá sem ártana egy vaskos kontraktust dugni.

Így léphet előtérbe a Los Angeles Dodgers – San Diego Padres páros, akik hajlandóak lehetnek lemondani ennyi tehetségről (a legutolsó hírek szerint a St. Louis Cardinals és a Texas Rangers van még versenyben a két nyugati parti csapat mellett) és még talán a pénzügyeket is ki tudnák gazdálkodni. Illetve a Dodgers egész biztosan meg tudná oldani, bár nekik sem ártana Trea Turner-rel egyezkedni, míg a Padres-nál a holtszezonban inkább az összfizetések csökkentésére mentek rá, így kérdés, hogy Fernando Tatís Jr. és Manny Machado gigaszerződései mellé be tudnak-e vállalni még egy harmadikat is.

Ha valamelyik csapat mégsem akarná megkötni a hosszútávú szerződést Soto-val, annak sem kell csüggednie, az idei után még két évig arbitrációra jogosult, így szabadügynök legkorábban 2025-ben lehet. Ez pedig bevonzhat olyan csapatokat, mint a Tampa Bay Rays vagy akár a Milwaukee Brewers. Utóbbi azért nem arról híres, hogy ilyen rövidtávú megoldást kínáló üzletbe beleugorjon, de mi van, ha David Stears GM tenyere nagyon viszketni kezd a bajnoki cím miatt? Persze a Rays-nél is egyből elvinné a fizetési keret kb. felét Soto arbitrációs gázsija, de akár a tampai kirakós utolsó darabja is lehetne a balkezes outfielder. És egy bajnoki címmel a zsebben máris nem fájna úgy az a 20+ milliós fizetés. Na meg akár tovább is lehet cserélni Soto-t….

A lehetőségek határtalanok, de én még mindig nehezen tudom elképzelni, hogy kb. két hét alatt tető alá lehet hozni egy ekkora boltot, azonban a háttérben biztosan égnek a telefonvonalak és sorban fogynak a kávék.

Szegény Kevin Durant meg azt hitte, az ő esetleges csapatváltása lesz az idei nyár legnagyobb sztorija.

Egyéb, már megkötött cserék

A bejegyzést vasárnap (július 31.) hajnali 2-3 környékén írom, így mire eljut az olvasókhoz, valószínűleg más üzletekre is sor kerül már, de nézzük meg a fentieken kívül milyen tranzakciók történtek eddig.

A maradékból egészen biztosan az Arizona Diamondbacks és a Tampa Bay Rays között megkötött David Peralta-csere lesz az egyik legfontosabb: Peralta pont az a játékos lehet, aki tökéletesen beleillek a Rays gépezetébe. Jó ütőjátékos, megfelelő átlagokat képes elérni, de ha kell, a nézőtérre is kivágja a labdát, ráadásul a Rájákat komoly sérüléshullám sújtja, így állandó kezdőjátékos lehet jobbkezes dobók ellen (balkezesekkel szemben felecsdel). Az ellenértéke pedig „mindössze” egy 19 éves catcher-tehetség, Christian Cerda volt, ráadásul év végén lejár a szerződése, így csak rövidtávon állják a fizetését a floridaiak.

Egy Christian ment, egy Christian jött – Peralta megszerzése már a második nyári cseréje volt a Rays-nek: még július elején behúzták a több poszton is bevethető Christian Betancourt-t az Oakland Athletics-ből, de ő még nem váltotta meg a világot a Rájáknál lejátszott 8 meccse alatt (.160/.192/.280).

Tegnap bemelegítő cseréket csinált a hírek szerint a Soto-ügyben nyakig érintett Dodgers és Cardinals is: az Angyalok Városában Zach McKinstry-től köszöntek el és hozták a Chicago Cubs-ból a cseredobó Chris Martin-t, míg a Cards a shortstop Edmundo Sosa-t boltolta Philadelphiába a balkezes reliever JoJo Romero-ért cserébe.

McKinstry csak a sokadik kiegészítő ember volt a Dodgers kispadján, miközben Martin figyelemre méltó számokat produkált a Cubs-nál (133 ütéshez állásból csak 4 kiosztott séta), ám a Mackóknak már nincsenek vérmes reményeik ebben az alapszakaszban, így a biztoskezű cseredobók is luxusnak számítanak. McKinstry viszont Triple-A-ben remekelt, így a jelenleg kisebb stresszt jelentő Chicagóban akár ki is bontakozhat a tudása.

A Cardinals-Phillies csere viszont azért érdekes, mert közvetlen rivális a két csapat, mindketten a rájátszásra hajtanak, ám egy ilyen, kisebb jelentőségű üzlet tekintetében ez most nem számított.

Sosa egyébkét tavaly bejátszotta magát a Cards kezdőjébe, de idén nem ment neki valami jól, valamint a St. Louis-ban bemutatkozó újoncok (Brendan Donovan, Nolan Gorman) némileg redundánsá is tették, miközben a Phillies nagy gyűjtögetője a pocsék ütőátlaggal rendelkező infielder-eknek. De hátha az új környezet újra feléleszti Sosa ütőjét, és mindehhez csak a sérülésből visszatérő, ebből kifolyólag nem túl jó számokat produkáló Romero-tól kellett megválniuk.  A legendásan gyenge Phillies-bullpen-ből embert behúzni igazán komfortzónán kívüli ötletnek tűnik, de a Cardinals amúgy is rendelkezik legalább 4 balkezes cseredobóval, így nem Romero lesz a go-to-guy.

Nagy nevek, akik csapatot válhatnak

A kezdődobók piacán Frankie Montas a legnagyobb név. Ő valahogy kimaradt az Oakland Athletics téli kiárusításából, de az alapszakaszban mindent megtett azért, hogy nagyobb célokért küzdő csapatba küldjék (19 start alatt 3.18 ERA). Állítólag a Yankees van ráfeszülve a legjobban, de a Cardinals is érdeklődik, valamint a még egy kompetens kezdődobóért esdeklő Toronto Blue Jays és Minnesota Twins esélyeit sem szabad kizárni. Na meg mindig ott van a (legtöbbször győztes) misztikus csapat is, egy olyan gárda, amelyről az újságírók sosem pletykálnak, a végén azonban mégis megszerzik adott játékost. Az A’s a hírek szerint egyébként legalább 2 jó nevű prospect-et és egy, az MLB-ben már bemutatkozott tehetséget kér Montas-ért cserébe.

Ha róla valaki lemaradna, a fent említett Reds-es Mahle-vel vígasztalódhat, de egyes elvetemültek szerint az idén is csak szenvedő Los Angeles Angels meghallgatja a Shohei Ohtani-val kapcsolatos ajánlatokat is – más kérdés, hogy 99 százalék, hogy egyiket sem fogadják el. De csak egy nagyon elszánt csapatra van szükség; viszont arra nagyobb az esély, hogy az Angyalok egy másik kezdője, Noah Syndergaard talál majd új otthonra augusztus 2. előtt.

De az Angels-hez hasonlóan a Miami Marlins is feladni látszik az idei szezont. Ők is épp egy sérüléshullám tetején szörfözgetnek, és a pletykák szerint egy kezdődobójuktól, név szerint Pabló López-től hajlandóak lennének megválni. A jobbkezes López is nagy fogásnak számítana, az iránta érdeklődő csapatok listája pedig nem sokban különbözhet a Montas-ra ácsingózókétól.

Némi meglepetésre a Detroit Tigers fiatal balkezese, Tarik Skubal is elérhető, de a híresztelések szerint a kezdőkkel jól ellátott Houston Astros (José Urquidy) és Cleveland Guardians (Zach Plesac) is hajlandó lenne megválni egy SP-től, hogy a játékoskeret máshol keletkező lyukait befoltozza.

A starter-ek mellett a cseredobók piaca is biztosan aktív lesz, itt David Robertson (Chicago Cubs) vagy valamelyik Tigers dobó (Gregory Soto, Andrew Chafin) lehet a nagy fogás, de bármelyik, rájátszásról lemaradni látszó együttes megválhat jól teljesítő reliever-eitől. Kereslet bőven lesz rájuk.

Az ütőjátékosok között is nagy mozgást várnak a jól értesültek.

Soto mellett akár 1B Josh Bell-től, vagy DH Nelson Cruz-tól is megválhat a Nationals (Bell különösen jó fogás lehet, ha tudja tartani idei formáját), de új csapatba kerülhetnek a Cubs sikeresebb éveinek megmaradt hírmondói, C Willson Contreras és OF Ian Happ is. Előbbiért nagy harc alakulhat ki, hiszen gyakorlatilag az egész liga sikítva könyörög egy jó catcher-ért – állítólag az Astros lehet majd a befutó Contreras esetében.

Kérdéses, hogy mit akar kihozni idei szezonjából az AL East utolsó helyére visszacsúszó, de az utolsó wild card helytől nem olyan messze elhelyezkedő Boston Red Sox is. A legújabb hírek szerint hajlandók lennének megválni egyik alapemberüktől, J.D. Martínez-től; World Series-álmokat dédelgető csapatok háza tájáról ritkán hallunk ilyeneket. Ha tényleg kihúzzák a dugót, akár SP Nate Eovaldi is új mez büszke gazdája lehet.

Az Oakland Athletics ezen a fronton is érintett, CF Ramón Laureano személyében elég jó kis játékossal lehet erősebb az, akinek sikerül lenyűgöznie az A’s-t, de a Kansas City Royals keretében is van még „tartalék” (Whit Merrifield, Michael A. Taylor).

Viszont számomra az egyik legérdekesebb a Baltimore Orioles tevékenysége lesz majd. Az Orioles idő előtt fut jó szezont – nagy hajrával 50 százalékos mutató fölé tornászták- és a rájátszásért folyó harc közepén találták magukat -, de több olyan játékossal is rendelkeznek (Trey Mancini, Anthony Santander, Jordan Lyles, Jorge López), akikért a jövőben segítséget jelentő tehetségeket kaphatnak.

De meddig lehet kínozni a helyi szurkolókat?

A helyiek évek óta várnak egy olyan szezonra, amikor augusztusban, pláne szeptemberben izgulhatnak, és a speciális helyzetet a GM Mike Elias is elismerte. A csapatvezető nem nagyon akar eltérni a hosszútávú tervtől, azaz nem fog őrült bevásárlásba kezdeni, inkább olyan játékosokra vetné ki a hálóját, akik nem csak idén, de a következő szezonokban is segítséget jelenthetnek. Ehhez lehet, hogy meg kell válnia azoktól, akik a szezon után szabadügynökök lehetnek (Lyles, Mancini), viszont pont értük nem várható akkora ellenérték, mivel a másik fél sem hülye, egy pár hónapos „bérleményért” nem fogja a farmot odaadni. Így hát Elias-nak igen vékony jégen kell majd táncolnia: hogyan őrizze (esetleg tovább fényesítse) meg csapata jövőjét, úgy, hogy közben megtartsa az esélyt egy idei jó szereplésre is.

Tényleg kíváncsian várom, hogy milyen lépésekre szánja el magát, de a fentiekből látszik, hogy augusztus 2-ig el leszünk majd kényeztetve. Amennyiben Juan Soto tényleg csapatot vált, az alapjaiban írhatja át a World Series esélyekről alkotott elképzeléseinket.

A határidő lejárta után igyekszem majd összefoglalni, milyen cserék történtek és ezek milyen hatással lehetnek a csapatok szereplésére.

(A képek forrása: sfgate.com, pinstripealley.com, oregonlive.com, quickmeme.com, arizonasports.com, latimes.com)