A héten három mérkőzést játszik egymás ellen a Philadelphia Phillies és az Atlanta Braves, melyek a csoport első helyéről döntenek.

Amikor márciusban a National League keleti csoportjához értem a szezonbeharangozó sorozatommal, azt írtam, hogy akár a liga legizgalmasabb – négy csapatos – versenyfutása is kialakulhat a divízióban, ehhez képest az Atlanta Braves úgy vezeti a csoportot, hogy a sajátján kívül csak az AL Central-ban állna jobb helyen, mint a harmadik pozíció. A Philadelphia Phillies több pontot nyelt be, mint amennyit szerzett (725 és 719), a New York Mets mélyen alulteljesített, a Washington Nationals kiárusítást tartott, a Miami Marlins-nak pedig nem sikerült az előrelépés.

Ám mégis, az alapszakasz utolsó hetében ebben a csoportban nyitott maradt egy nagyon fontos kérdés: ki nyeri a divíziót és jut ezzel rájátszásba?

A tegnapi napon az Atlanta Braves és a Philadelphia Phillies egy hárommeccses szériát kezdtek meg egymás ellen, amely eldöntheti a csoportgyőztes kilétét.

Mégiscsak maradtak izgalmak az NL East-ben.

Atlanta Braves

A Braves zsinórban negyedik csoportelsőségére hajt, így hát nem meglepő, hogy a tegnapi összecsapás előtti 83-72-es győzelem-vereség mutató 2.5 meccs előnyt jelentett számukra a divízió élén, ám év közben nem úgy nézett ki, hogy meg lesz a rájátszás.

Az All-Star szünet előtt csak az East harmadik helyét foglalták el, miközben előbb egyik legjobb dobójuk, Mike Soroka sérült rá műtött Achilles-ére, és feküdt ismét kés alá, a meglepően jó szezont produkáló Huascar Ynoa eltörte az ujját miután idegességében szétütötte a falat, majd július 10-én legjobb játékosuk, Ronald Acuna Jr. szenvedett súlyos térdsérülést, amivel az egész szezonra elintézte magát.

Ha ez még nem lenne elég, két másik fontos láncszem is sokat volt kénytelen kihagyni: a kezdő catcher, Travis d’Arnaud május 1. és augusztus 11. között csak egyszer lépett pályára, míg a top dobónak számító Ian Anderson július közepétől augusztus végéig „pihent” a sérültlistán. És akkor még ott van Marcell Ozuna ügye is, aki előbb május 25-én kificamította két ujját, amivel hat hetes pihenőre kényszerült volna, ha május 29-én nem tartóztatják le családon belüli erőszak vádjával, ami természetesen az egész szezonra távol tartja a pályától.

Ozuna ügyével és Acuna sérülésével igencsak megcsappant az atlantai outfield tűzereje; ekkor, bár a New York Mets nem mutatott elsöprő formát és a Phillies is csak 50 százalékos mutatóval (44-44) állt, úgy tűnt, hogy a Braves szezonjának annyi.

Júliusban azonban - május után másodjára - pozitív mérleget produkáltak (14-12), így, bár a hónap végén még mindig mínuszba hajlott a győzelem-vereség mutató (52-54) és 5 meccs lemaradásban voltak a Mets-hez képest, a vezetőség csereüzleteinek köszönhetően nem várták olyan rossz helyzetből az alapszakasz utolsó két hónapját.

Az általános igazgató (GM), Alex Anthopoulos gyorsan reagált és előbb július 15-én megszerezte OF Joc Pederson-t a Chicago Cubs-tól, majd két napra rá d’Arnaud pótlásáról is gondoskodott, amikor nyélbe ütött egy csereüzletet az Arizona Diamondbacks csapatával a C Stephen Vogt szolgálataiért cserébe. Bár egyikőjük sem váltotta meg a világot Atlantába kerülése óta, de a két csere jelezte, hogy legjobbjuk kiesése ellenére a GM nem a szezon feladásán gondolkodik.

Így ért minket július utolsó előtti napja és az MLB cserehatárideje, amikor is Anthopoulos négy cserével újjáépítette az outfield-et, valamint erősítést szerzett a nem túl acélos bullpen-be is.

Először Eddie Rosario érkezett (Cleveland Indians), majd visszaszerezte Adam Duvall-t (Miami Marlins), majd hozzájuk csapta Jorge Soler-t (Kansas City Royals) is, ezzel teljesen új külső védő felállást és talán némi Acuna-pótlékot biztosítva csapatának. Richard Rodriguez (Pittsburgh Pirates) érkezése pedig a cseredobóknak jelentett felfrissülést.

Az üzletek mindegyike jól sült el, Rosario, Duvall és Soler is .500 feletti súlyozott ütőátlaggal üt, hárman együtt 34 hazafutást vágtak mióta a Truist Parkba tették át székhelyüket, míg Rich Rod 2.59-es ERA-t hozott össze a bullpen végében.

De nem csak az új érkezőknek volt köszönhető, hogy augusztusban – 18-8-as mutatót összehozva, egy 9 meccses győzelmi sorozattal megspékelve – a csoport élére ugrottak. Az újjáépített outfield mellett ugyanis a liga talán legjobb infield-je tevékenykedik, akik nem csak csapat-, de MLB-rekordokat is döntögetnek/döntögethetnek.

A shortstop Dansby Swanson megszerezte az ebből a pozícióból ütött hazafutások csapatrekordját, jelenleg 27 homérnél jár. Az egyes védő Freddie Freeman, a kettes Ozzie Albies és a hármas Austin Riley már átlépték a 30-as határt is, de a liga történetében eddig csak egyszer fordult elő olyan, hogy – a catcher posztot leszámítva – egy csapat infield-jének 4 tagja is legalább 25 hazafutást vágjon. Ezt még a Florida Marlins csinálta meg 2008-ban, őket szárnyalta túl a Braves. Olyan pedig még sosem fordult elő, hogy mind a négy tag legalább 30 home run-t üssön egy szezonban. Swanson-nak iparkodnia kell a héten, ha meg akarják csinálni, de így is elképesztő, amit ez a négyes összehoz.

Freeman tavaly MVP lett, évek óta kiemelkedő teljesítményt nyújt, tőle nem meglepőek ezek a számok. Albies nagy tehetségként volt számon tartva és bár 2020 kicsit gyengébbre sikerült, előtte töretlen fejlődésről tett tanúbizonyságot, de idén teljes jogú tagja lett a félelmetes ütőjátékosok táborának. Az igazi meglepetés így Austin Riley, akit sokan az MVP-cím sötét lovának tartanak. Szavazatokat biztosan fog kapni, és bár vannak nála esélyesebbek, azért a .300 feletti ütőátlag, a .366-os bázisra kerülési átlag, a 32 HR és 100 RBI előtt le a kalappal.

Fentiekből jól látszik, hogy Acuna pótlását csapatszinten sikerült megoldani. És persze az sem ártott, hogy augusztusban a New York Mets földbe állt (10-19), de a Phillies csak nem akart leszakadni (17-11). Viszont a St. Louis Cardinals 17-esre nyúló győzelmi sorozatával mostanra kikristályosodott, hogy a Braves és a Philadelphia csak egy módon juthat be a rájátszásba, meg kell nyerniük a divíziót. A sorsolás pedig úgy hozta, hogy az év utolsó előtti szériáját egymás ellen játssza a két csapat.

Az atlantai gárdánál természetesen a három legjobb dobó, Charlie Morton, Max Fried és Ian Anderson állnak majd dombra, akiket szintén ki kell emelni, ha már a csapat jó szereplésének okait boncolgatjuk.

Augusztus 1. óta ugyanis a Braves dobói engedték átlagban az 5. legkevesebb pontot az ellenfeleknek (3.57 ERA), amely a potens ütősorral kiegészülve megadta a siker receptjét. Morton (főleg augusztusban, 2.83 ERA) annyira jó teljesítményt nyújtott, hogy egy szerződéshosszabbítással honorálták, Fried pedig, egy kis megingást követően (4.66 ERA júliusban) újra igazi ászként vezeti az egységet (augusztusban 1.36 ERA, szeptemberben 1.59 ERA). Anderson sérülése után még nem nyerte vissza legjobb formáját, de mindenképp szüksége lesz rá a Braves-nek, ha újra hosszúra akarják nyújtani októberüket.

Philadelphia Phillies

Ezt szeretné megakadályozni a Phillies, akik Bryce Harper-be kapaszkodva próbálnak meg visszajutni a playoff-ba, ahol 2011-ben láttuk őket utoljára. Viszont ahogy az általam követett theringer.com oldalon Michael Baumann írta, a philadelphiai csapat nem több egy 4 éve 50 % körül teljesítő gárdánál, akik idén Harper fantasztikus szezonját kihasználva talán becsúszhatnak a rájátszásba.

És valóban: áprilisban és júniusban is kereken 50 százalékos győzelem-vereség mutatót produkáltak, míg szeptemberben épp 1 meccsel vannak efelett. A májusi 4 mínuszt, júliusban (+2) és augusztusban (+6) dolgozták le, így jön ki a jelenlegi 81-76-os mérleg. Érdekesség, hogy Harper eddig egymaga 6.6 győzelemmel hozott többet csapatának, mintha bármelyik Átlag János játszana helyette, így nélküle ismét az 50 százalékos purgatóriumban találná magát a Phillies.

De Bro ugye pont ezért kapott 13 éves szerződést.

És idén rá is szolgál erre, nagy esély van rá, hogy 2015 után ismét Harper kapja a National League Legértékesebb játékosa díját. A gyengébbre sikerült május után rákapcsolt, a szezon második felében eddig ütött 19 hazafutást, szerzett 48 RBI-t, többször sétált (64), mint strikeout-tal kiejtették (56) és .342-es ütőátlaggal üt. Az egészt szezon nézve vezeti a ligát OPS-ben (1.050), súlyozott ütőátlagban (.617), második bázisra kerülési átlagban (.433), harmadik séták számában (99) és hatodik ütőátlagban (.311); mindezek mellett 13 ellopott bázist is bepakolt a zsákba.

A Phils azonban képes ezt a szezont is elvesztegetni, az ütősorból Harper-en kívül talán csak J.T. Realmuto és Jean Segura dicsérhető, valamint Andrew McCutchen-nek voltak még jó periódusai. Alec Bohm viszont nagyot esett vissza tavalyhoz képest (111 meccsen csak 7 home run), Rhys Hoskins egész évre kidőlt, Didi Gregorius-t a covid-vakcina hátráltatta, míg a középkülsős kérdését szinte egész szezonban nem sikerült megválaszolni – bár a hosszú kihagyás után visszatérő Odúbel Herrera valamennyire talán megoldotta a posztot.

Összességében viszont tökéletesen középszerű a támadógépezet, szinte egy fontosabb ütőstatisztikában sem jobbak a középmezőny tetejénél - a pályákból adódó sajátosságokat és egyéb külső tényezőket is figyelembe vevő wRC+ statisztika szerint az átlagnál 6%-kal rosszabb a Phillies ütősor.

Ez pedig, a szintén színtelen-szagtalan rotációval és az ismét katasztrofális bullpen-nel karöltve 81-76-os mutatót eredményezett, ami csak azért tartja még életben a csapatot, mert a csoportjukból senki sem tudott igazán kiemelkedni. Összehasonlításképp, a 82-76-tal az NL Central harmadik helyén tanyázó Cininnati Reds már minden esélyét elveszítette, hogy bejusson az idei rájátszásba.

A két csapat szériájának nyitómeccsén természetesen a Phils Harper melletti másik fénypontja, a Cy Young-díj várományos Zack Wheeler kezdett, míg ma Aaron Nola, csütörtökön a nyáron megszerezett Kyle Gibson áll a dobódombra.

Wheeler idei szezonjába nem lehet belekötni, ő mindent megtett, hogy playoff-ba juttassa a csapatát. 213 inning alatt kiosztott 247 strikeout-ot, miközben 32 start alatt átlagban 2.78 pontot engedett az ellenfeleknek. Nola viszont nagyon elrontotta az idei alapszakaszt, 2016 óta először enged 4-nél több futást meccsenként, míg az év elején fejnehéznek titulált Phillies-rotáció harmadik tagja, Zach Eflin gyenge teljesítmény után meg is sérült.

Így hát kénytelen volt új karokat szerezni a vezetőség, de a Texas Rangers-ből megszerzett Kyle Gibson egy elfogadható augusztus után eddig pocsék szeptembert produkál, és a vele együtt érkezett closer, Ian Kennedy is rontott már el pár mentést, viszonylag simán belesimult a philadelphiai bullpen-stílusba.

A szinte a semmiből feltűnt kezdődobó, Ranger Suárez viszont úgy kellett a csapatnak, mint egy falat kenyér, idei 1.45-ös ERA-ja nagyon nagy segítség volt a rájátszásért folytatott küzdelemben. Kezdőként ő nem lép majd pályára a Bravos ellen, viszont igen nehéz helyzetbe hozta magát a Phillies azzal, hogy rögtön a szérianyitót elveszítették.

Így, még ha a következő két meccset hozzák is, még úgy is két mérkőzéssel le lesznek maradva és az alapszakaszból már csak három összecsapás lesz hátra. De ha a Braves söpri a Phillies-t, akkor megnyerte a csoportot a hétvégi meccsek eredményeitől függetlenül.

Atlanta Braves - Philadelphia Phillies 2-1

A szérianyitó a várakozásoknak megfelelően Charlie Morton és Zack Wheeler dobópárbaját hozta, mindketten 7 játékrészt dobtak végig. Morton 10 K-t szórt és nem engedett pontot az ellenfélnek, ellenben Wheeler „csak” 7 strikeout-ot osztott ki és a 3. inning-ben róla ütött Jorge Soler 2 RBI-szimplával szerzett kétpontos előnyt a hazai Braves.

A Phillies ütősora próbálkozott, de pontszerző pozícióig csak az elsőben és a negyedikben jutottak el, ám ütést nem sikerült összehozniuk (0/5 RISP – Runners In Scoring Position). De túl sokat az atlantai ütősor sem tudott kezdeni a Phillies ászával, az egész meccsen mindössze 7 bázisütésre voltak képesek a csapatok.

A kilencedikben viszont megcsillant a remény a vendégek előtt: Harper sétával nyitotta a játékrészt, majd egy kiesőnél Eddie Rosario nagyon csúnyán benézte Matt Vierling ütését, a labda a kesztyűjéről pattant tovább, így 2 out helyett Phillies futók voltak hármason és kettesen is. A Braves closer, Will Smith azonnal direkt sétáltatta McCutchen-t, hogy bármelyik bázison kiejtést tudjanak csinálni, ám Didi Gregorius ütése kiszállt a jobbkülsős Duvall-ig, így Harper hazaérhetett. Ezzel 2-1-re csökkentette hátrányát a Phillies, ám Freddy Galvis nem tudta megszerezni csapatának az egyenlítést, egy 8 dobásos ütéshez állás végén lett gazdagabb egy K-val.

Will Smith behúzta a mentést és egy nagyon fontos győzelmet is csapatának; folytatás ma Max Fried és Aaron Nola csatájával.

A mérleg nyelve jelen pillanatban nagyon nem a Phillies felé billen.

(A képek forrása: ajc.com, si. com, denverpost.com, philadelphia.cbslocal.com)