Április 1-jén indul az MLB idei szezonja, így hát szép lassan számba veszem majd, hogy kik és milyen reményekkel indulnak neki az idénynek. Nézzük az AL West esélyeseit.

Előző bejegyzésemben már kiveséztem, mi várható a Texas Rangers-től és a Seattle Mariners-től. Az előzetes várakozások szerint ez a két csapat nem fog beleszólni a rájátszásért zajló küzdelembe, a másik három csapat közül fog kikerülni a csoportgyőztes. Bár tavaly az Oakland Athletics vitte a koronát, a télen inkább gyengültek, és bár ez elmondható a Houston Astros-ról is, mégis utóbbi gárda tűnik a nyugati divízió favoritjának. De a Los Angeles Angels-t sem szabad leírni. Amíg Mike Trout náluk játszik, addig mindig számolni kell velük. Más kérdés, hogy eleget tett-e az Angyalok vezetősége ahhoz, hogy az együttes közelebb kerüljön riválisaihoz.

Los Angeles Angels

Amíg Mike Trout az Angyalok Városában játszik, addig mindig számolni kell velük, ám a játékos 10 éves karrierje alatt a csapat mindössze egyetlen egyszer tudott rájátszásba jutni. Ez még 2014-ben történt és akkor is rögtön söpörték őket. A dolgot már nem csak a baseball-társadalom unja, maga a játékos is hangot adott frusztráltságának, ám a csapat 2015 óta még pozitív mérleget sem tud felmutatni. Pedig a tulajdonos, Arte Moreno sosem sajnálta a pénzt, de a városba csábított tapasztalt sztárok egytől egyig csődöt mondtak az Angels mezében.

2019 decemberében aztán 7 éves, 245 millió dolláros szerződést adtak a friss bajnok Anthony Rendon-nak, és bár a tavalyi csonkaszezonban az ő jó számaival együtt is lemaradtak a playoff-ról, Trout végre olyan társat kapott, aki hosszú évekig megbízhatóan jó teljesítményre lehet képes. Ráadásul Shohei Ohtani is újra egészségesnek tűnik, ezért nehéz lenne előre leírni az Angels-t.

A télen kinevezett új General Manager, Perry Minasian előtt azért még sok megoldandó feladat állt, olyan játékosokkal kellett feltölteni a keretet, akik megfelelő hátteret adnak a fent említett három sztár tündöklése mögé.

Decemberben előbb megszerezte Baltimore-ból SS José Iglesias-t (hiszen Andrelton Simmons elhagyta a csapatot), majd pár nappal később a Cincinnati Reds csapatával cserélt, és behúzta a closer Raisel Iglesias-t. A bullpen egyébként is komoly erősítésre szorult, és bár igazán nagy nevet nem igazoltak, de a balkezes Álex Claudio a hasonló oldalról ütő játékosok ellen hatásos fegyver tud lenni, Mike Mayers-szel ketten jó párost alkothatnak majd Iglesias előtt. Még így sem a legacélosabb ez a brigád, nagy szükség lenne arra, hogy Ty Buttrey végre átlépje saját árnyékát, de ha Iglesias a jobbik arcát mutatja, sokat javulhatnak az elmúlt évhez képest. Persze nem ártott volna egy nagyobb nevet is igazolni, de az Angels valamiért sosem akarja a megfelelő emberekre elkölteni a pénzt.

A csereegység foltozása után Minasian a rotáció megerősítésén is dolgozott, de itt is inkább csak félmegoldást sikerült összehozni, az összes nagyobb névről lemaradt az új vezér. Szerencsére Dylan Bundy tavalyi megszerzése jól sült el, így egy használható dobóval már rendelkeztek, valamint Andrew Heaney is kiváló opció lenne, ha végre egyszer huzamosabb ideig egészséges tudna maradni. 2020-ban sikerült neki, úgyhogy talán bizakodhatnak a szurkolók. Griffin Canning is lépett egyet előre második szezonjában, ám egyikőjük sem igazi, megkérdőjelezhetetlen első számú dobó.

Ez a szerep valószínűleg Shohei Ohtani-ra hárul majd. A rotációban és az ütősorban is bevethető, 2018-ban Év Újoncának választott japán sztárjátékos első szezonja végén, könyökműtéten esett át, így a 2019-es idényben csak ütésben (!!!) tudták használni, ám tavaly nyáron visszatért a dobódombra…..hogy aztán két start és 1 ^2/3 ledobott inning után ismét csak támadásban vessék be, ahol viszont nagyon gyenge teljesítményt nyújtott.

A tavaszi edzőtáborban viszont kiemelkedően jól teljesített, ütésben ellenállhatatlan volt (.571-es ütőátlag, 5 hazafutás), míg dobásban, bár hoztak róla jó pár pontot az ellenfelek, rengeteg strikeout-ot szórt (köztük nem egy labdát 100 mérföld/óra sebességgel megpörkölve). A közvélemény rögtön el is kezdett bizakodni, egy domináns Ohtani úgy kell ennek a rotációnak, mint egy falat kenyér.

Perry Minasian azért nem volt tétlen és mivel a 2021-es szezonban hatfős rotációt szeretne - hogy Ohtani a Japánban megszokott heti egy start ütemterv szerint haladjon -, szerződtetnie kellett még két dobójátékost. Végül José Quintana és Alex Cobb kerültek Los Angelesbe, akik mindketten tudnak egy megfelelő átlagot hozni, de már egyikőjük sem számít kiemelkedő dobónak.

A csapat rotációja, ha Ohtani és Heaney egészsége engedi, még egész jól is teljesíthet, de az igazi ász hiánya már több éve kísérti a csapatot, így az sem lenne meglepő, ha ismét a dobóegység problémái miatt kellene elbúcsúzniuk a rájátszástól.

Az ütősorban nagy erősítésekre nem volt szükség, ez a csapatrész még úgy is jól működött, hogy Justin Upton és Albert Pujols már csak önmaguk árnyékának árnyékai. Trout, Rendon és David Fletcher idén is hozni fogják remek számaikat, de tavaly a catcher Max Stassi is jó átlaggal ütött (ha idén ez nem jönne össze, hozták biztosítéknak Kurt Suzuki-t). Egyesen Jared Walsh is kiválóan játszott 2020-ban, de neki összesen 63 MLB meccs van az ütőjében, így rá kiegészítő szerep fog még hárulni. A nagy reménységnek tartott Jo Adell viszont bizonyította, hogy még nincs kész az MLB-re, ezért Minasian elhozta St. Louis-ból a veterán Dexter Fowler-t, aki ha mással nem is, tapasztalatával tudja segíteni a csapatot.

Akárcsak a rotációban, az ütősorban is Ohtani lehet az a plusz, ami végre átlendíti a csapatot a nehézségeken. De mi van akkor, ha neki esetleg gyengébb szezonja lesz? Mike Trout bármikor képes MVP-számokat hozni, de már három ilyen címe is van, és mégis csak egyszer szerepelhetett a rájátszásban. Az idei csapat érzésre jobb kilátásokkal indul neki a szezonnak, pláne, hogy az Athletics és az Astros is inkább gyengült, de az Angels-szel kapcsolatban mindig mindenki optimista, hogy aztán már augusztusra elszálljanak az esélyeik. Ha idén sem sikerül rájátszásba jutniuk, Trout vajon még hangosabban hallatja majd a hangját?

Oakland Athletics

Az Athletics mostani holtszezonja sem volt különb a többitől: a szabadügynökké váló nagy neveket (Marcus Semien, Liam Hendriks, Tommy La Stella) nem tudták megtartani, ám az átigazolási időszak végén jól halásztak a „zavarosban”, így bár papíron gyengültek, ez lehet, hogy a pályán nem fog kiütközni.

Billy Beane és David Forst csapata zsinórban három éve nyeri meg meccsei 60 %-át, de ez 2018-ban és 2019-ben sem volt elég a csoportgyőzelemhez. Ám a Houston Astros tavaly elég gyenge alapszakaszt zárt, így az A’s végre el tudta csaklizni az AL West trónját. Bár az idei keret lehet, hogy valamivel karcsúbb, mint a tavalyi, az Astros-ra sem lehet azt mondani, hogy erősödtek volna, így igen szoros versenyfutás várható a nyugati divízió koronájáért.

Hendriks távozásával az A’s a liga legjobb formájában lévő cseredobóját veszítette el, de a pótlását végül elég jól megoldották, négy játékost is szerződtettek (Trevor Rosenthal, Yusmeiro Petit, Adam Kolarek, Sergio Romo), akiktől mind jó szezon várható. Nem mintha nagyon félteni kellene a bullpen-t, gyakorlatilag bármelyik emberük (Jake Diekman, Lou Trivino, Burch Smith, J.B. Wendelken) beférne bármelyik másik csapatba is. A csereegység idén is az Athletics egyik legfontosabb csapatrésze lesz.

A rotáció változatlan formában tér vissza, de több kérdés is felmerül a kezdőötössel kapcsolatban. Chris Bassitt 2020-as számai csak egy kiugróan jó szezon termékei, vagy hosszabb távon is meg tudja tartani ezt a formáját? Sean Manaea és Jesús Luzardo szintet tudnak-e lépni? Frankie Montas visszatalál 2019-es formájához? Ki fogja pótolni a sérüléssel bajlódó Mike Fiers-t? Utóbbi kérdésre a válasz talán A.J. Puk lesz, aki első körös választás volt a 216-os drafton, de sérülések miatt eddig mindössze 11 inninget dobott az MLB-ben. Nem kell nagy csodának történnie, hogy ez az egység is a csapat erőssége legyen, de az sem elképzelhetetlen, hogy több probléma is felmerül majd szezon közben egy-egy fiatal játékossal kapcsolatban.

Az ütősor Semien távozásával egyik legjobb emberét veszítette el, bár a tavalyi szezonja neki sem sikerült túl jól. Az ő pótlására érkezett Elvis Andrus Texasból (akiért cserébe DH Khris Davis költözött a Rangers-hez), aki ha ütőátlagokban már nem is az igazi, de az Athletics által képviselt baseball-ban megtalálhatja a számításait. Új igazolás Mitch Moreland is, aki Bostonban még kiváló számokat hozott, ám a tavalyi szezont San Diego-ban fejezte be, és ott már nem ment neki. Ám jobbkezes dobók ellen még így is nagy segítségére lehet a csapatnak.

Mivel az Athletics mindig kis költségvetéssel dolgozik, a szurkolók több igazolást nem is várhattak, így a pontgyártás idén is a Matt Chapman-Matt Olson-Ramón Laureano-Mark Canha négyesre fog hárulni, de idén végérvényesen csatlakozhat hozzájuk a fiatal catcher, Sean Murphy is. A szakértők benne nagyon komoly lehetőséget látnak, és ebből már tavaly is megvillantott egy kicsit.

Amennyiben Chapman jól tér vissza csípősérüléséből, Olson pedig igazi önmagát (nem a 2020-as verziót) hozza, az Athletics-szel mindenképp számolni kell majd. De ha a nagy neveknél valami rosszul sülne el, Oakland-ben mindig feltűnik egy nem várt hős, aki a hátán húzza a csapatot. A csendes átigazolási időszak ellenére nem szabad leírni őket, egyáltalán nem lenne meglepetés egy újabb 90-nél is több győzelmet számláló szezon, de a mérleg nyelve a másik irányba is billenhet majd. Ha az Angels végre összeáll és az Astros-ban is van még egy utolsó dobás, akár a rájátszásról is lemaradhatnak.

Houston Astros

A 2017-es bajnokcsapat szép lassan szétszéledt, Justin Verlander (a képen) tavalyi súlyos sérülése, úgy tűnt, az utolsó szöget veri be az Astros koporsójába. Ám a kibővített rájátszásba éppen befértek, és ha már ott voltak, korábbi önmagukat idézve, egy győztes meccsre kerültek a bajnoki döntőtől. Végül nem jutottak be, de sok játékos mutatott nagyon biztató jeleket a playoff-ban és bár a télen tovább gyengültek, leírni 2021-ben sem szabad őket.

Annak ellenére, hogy egyik legnagyobb sztárjuk, George Springer 7 kiemelkedő év után elhagyta őket, és elfogadta a Toronto Blue Jays ajánlatát. Majdnem követte egy másik fontos láncszem, Michael Brantley is, ám az utolsó utáni pillanatban őt mégis sikerült megtartani egy 2 évre szóló, 32 millió dolláros szerződéssel.

Brantley ezzel be is biztosította magának az egyik outfield posztot, míg a túloldalon Kyle Tucker harcolta ki 2020-ban, hogy az idei szezonban is tuti szerepe legyen a ’Stros ezen csapatrészében. Tucker mindig is nagy tehetségként volt nyilvántartva, és a legutóbbi két idényben (bár alacsony mérkőzésszám mellett) megmutatta, hogy nem alaptalanok ezek a feltételezések. Ha ő, és a sérülésből visszatérő Yordan Álvarez (2019-ben 27 hazafutás mindössze 87 meccsen) fejlődése töretlenül alakul, Springer hiánya talán nem lesz annyira fájó. Ám center field-en így sincs megnyugtató megoldás a távozó klublegenda után. Elvileg Myles Straw kapná meg a lehetőséget, hogy betöltse az űrt, de rövid eddigi karrierje során egyelőre annyit lehet róla megállapítani, hogy gyors, ráadásul nemrég kapcsolatba került egy koronavírusos személlyel, így a szezonkezdetet biztosan kihagyja majd.

A pálya salakos részén sok kérdés nincs. A home plate mögött a Martín Maldonado-Jason Castro kettős rutinból lehozza az évet, míg 1B Yuli Gurriel, 2B José Altuve, SS Carlos Correa és 3B Alex Bregman helye bombabiztos. A csapat végső helyezése úgyis azon fog múlni, hogy utóbbi négyes melyik formáját mutatja majd: a 2020-as alapszakaszban előadott, mélyen a karrierátlagaik alatti szenvedést, vagy a rájátszásban mutatott kiváló performanszt? Mivel Correa (lent) szerződése az idény végén lejár, neki különösen sok (pénz, pénz, pénz) indoka van egy kiemelkedő szezonra.

De a rotációban és a bullpen-ben sincsen minden rendben. Verlander tavalyi könyökműtétje nullázta a 2021-es szezonját is, így a 37 éves Zack Greinke lesz az egység vezére, egyébként jogosan. Mögötte Lance McCullers Jr.-tól várják, hogy 2018-as Tommy John-műtétjéből teljesen felépülve beletanuljon a két kiöregedő ász (Verlander, Greinke) utódjának szerepébe. Hogy ebben mennyire bíznak, azt mutatja a pár napja kiosztott 5 éves szerződéshosszabbítás is.

McCullers mellett szerencséjükre más fiatal dobók is jó teljesítményekkel rukkoltak elő, ám sem José Urquidy (karrierje során eddig 70.2 inning), sem Cristian Javier (54.1 inning) nem dobtak végig még egy teljes MLB-szezont, így kérdéses ők mennyire fogják bírni a sorozatterhelést. Framber Valdez lett volna még, akire tavalyi playoff-teljesítménye után óriási teher hárul, ám tavasszal eltörte az ujját, így rá hosszabb kihagyás vár. A hír hallatán a vezetőség egyből lépett, és leigazolta a még márciusban is a szabadügynök-piacon csellengő Jake Odorizzi-t, akit egyből be is tehetnek kettes számú dobónak, amint – egy kis késéssel – újra felveszi a ritmust. Van potenciál a brigádban, a Greinke-Odorizzi-McCullers Jr. hármas egyáltalán nem rossz, és Valdez is fel fog épülni, de mi van akkor, ha Greinke pont idén lép a hanyatlás útjára és Odorizzi-t is megzavarja, hogy csak a tavaszi edzőtábor indulása után talált magának csapatot?

A cserék között még több a kérdés. Ryan Pressly nem hozott rossz évet tavaly, ám még nem bizonyította, hogy egy rájátszásért küzdő csapat záródobója tud lenni. Enoli Paredes nagyon jól mutatkozott be, ám mégiscsak 20 ledobott inning áll a baseballkártyája hátoldalán. Andre Scrubb és Blake Taylor sem voltak rosszak, de sokat kell faragniuk a kiosztott séták számán. Josh James karrierje korábban jól indult, de 2020-ban behúzta a kéziféket. Mivel utóbbi négy játékos még eléggé tapasztalatlannak számít, a vezetőség igyekezett megerősíteni ezt az egységet, érkezett a rutinos Pedro Báez és Ryne Stanek. Ám míg előbbi elkapta a koronavírust és kihagyja a szezonkezdetet, utóbbi két nagyon jó év után tavaly katasztrofális szezont zárt.

Ilyen az élet a bullpen-ben, nehéz éveken keresztül konstans jó teljesítményre képes dobókat találni, ám az Astros szerencséje, hogy a tavalyi esztendőt kiülő Joe Smith is játékra jelentkezett, az ő rutinja nagyon sokat segíthet az egységen.

Akárcsak az Athletics-nél, az Astrosnál is simán benne van egy legalább 90 győzelmet számláló alapszakasz ebben a keretben, de ha 1-2 dolog nagyon rosszul sül el, könnyen az A’s mögött találhatják magukat a tabellán. Ha lemaradnának a rájátszásról, az nagy meglepetés lenne, de könnyen lehet, hogy ennek az összeszokott magnak ez lesz az utolsó idénye együtt.

(A képek forrása: nbcnews.com, latimes.com, nbcsports.com, truebluela.com, mlbdailydish.com)