Április 1-jén indul az MLB idei szezonja, így hát szép lassan számba veszem majd, hogy kik és milyen reményekkel indulnak neki az idénynek. Nézzük az American League alsóházát.

Az American League-ben, pár kivételtől eltekintve nehéz megtippelni, hogy kik jutnak rájátszásba. Ha úgy jön ki a lépés, vagy néhány csapatnak váratlanul rossz éve lesz, akár a liga fele is harcban lehet az utolsó wild card helyért. 5 csapat esetében viszont óriási meglepetés lenne, ha ott tudnának maradni a tűz közelében. A három divízió utolsó helyezettjét már most borítékolni lehet (Texas Rangers, Baltimore Orioles, Detroit Tigers), és bár a Seattle Mariners és a Kansas City Royals egy pár lépéssel előttük jár a csapatépítésben, még nekik is várniuk kell az áttörésre.

Texas Rangers

A csapat 2020-ban új stadionba költözött (Globe Life Field), azonban a koronavírus közbeszólt, minden meccsüket nézők nélkül kellett lejátszaniuk. A rájátszásban végül aztán az egyik buborékként szolgált a pálya (a World Series-t is itt bonyolították le), ám a hazai csapat a playoff küzdelmeit csak televízión élvezhette. És bár a 2021-es nyitómeccsre a vezetőség 100 %-osan meg kívánja tölteni a stadiont, sok öröme idén sem lesz a szurkolóknak a Rangers szereplésében.

2016 óta a rájátszás közelében sem jártak, és néhány szárnyaszegett próbálkozás után a döntéshozók kihúzták a dugót, majdnem teljes mellszélességgel elindultak az újjáépítés irányába. Ezt némileg új vezetőség vezényli majd le, hiszen meglepetésre az eddigi általános igazgatót, Jon Daniels-t elnöknek nevezték ki, a helyére pedig az egykori dobót és Princeton-diplomás, Chris Young-ot hozták.

Mivel a télen olyan veteránoknak járt le a szerződése, mint pl. Corey Kluber vagy Shin-Soo Choo - és egyértelmű volt, hogy őket nem tartják meg -, Young a nevét nem meghazudtolva a fiatalítás irányába indította el a gárdát. Egyik legelső lépéseként meghúzta a borítékolható cserét: a Chicago White Sox-ba küldte SP Lance Lynn-t, akiért két ígéretesnek tűnő dobót, Dane Dunning-ot és Avery Weems-t kapta. Dunning valószínűleg egyből a rotációban találja majd magát, ahol építhet a tavalyi bár rövid, de jól sikerült bemutatkozására, míg Weems-nek még az alsóbb ligákban kell pallérozódnia.

Lynn távozásával azonban vezérét vesztette a kezdőötös, így a nyitónapi startot és az egyes „rajtszámot” a veterán Kyle Gibson kapta meg. Gibson 2013 óta koptatja az MLB dobódombjait és néhány fellángoláson kívül üzembiztosan hozza az átlag évi 30 kezdését és az 5 körüli engedett pontátlagot. Nem egy első számú dobóhoz méltó számok, de a Rangers nem is a bajnoki címért hajt idén. Ennek ellenére kötöttek egy meglepő üzletet is az átigazolási szezonban, amikor két évre leigazolták a japán ligában az elmúlt két évben remek számokat hozó SP Kohei Ariharát. Előre nem lehet megmondani, hogy Arihara mire lesz képes az MLB-ben, de Texasban lesz ideje akklimatizálódni, ám kissé meglepetésként hatott, hogy a Lynn-t elcserélő Rangers ráment a többek által is csábított japán dobóra. A rotációt a tavaly jól bemutatkozó Kyle Cody és a tehetségéből eddig még nem sokat mutató Kolby Allard teheti teljessé, de benne van a pakliban, hogy a remek teljesítményre képes, ám az elmúlt (másfél) évben teljesen széteső Mike Foltynewicz a szezon elején kiszorítja valamelyik fiatalt.

Utóbbit mindössze 2 millió dollárért szerződtette a Rangers, és ez a megállapodás akár az év egyik legjobb üzletévé is válhat, ha Folty valahogy visszatalál régebbi önmagához. Ám nem véletlen, hogy az Atlanta Braves tavaly inkább már szezon közben kirakta a csapatból; sok munkája lesz abban, hogy újra elfogadható szintre hozza fel magát.

A vezetőség az ütősoron is alakított. Csere keretében megszerezték a nagy home run vágónak tartott, ám ebből még nem sokat mutató 1B Nate Lowe-t Tampából, szerződtették az egyszeres All-Star és többszörös csalódás OF David Dahl-t, valamint Oaklandbe postázták a helyi legendának számító, ám sokat kereső és 2020-ban katasztrofális idényt produkáló SS Elvis Andrus-t. Utóbbiért a kijelölt ütőként bevethető Khris Davis-t kapták, aki szintén nem tudja már régi számait hozni, így a döntéshozók megpróbálják, hátha a környezetváltozás jót fog tenni mindkettőjüknek.

A legnagyobb név, Joey Gallo azonban maradt (sokan ezért gondolják úgy, hogy nem teljes újjáépítésen megy át a gárda) és tőle alighanem a megszokott dolgokat várhatják a csapat szurkolói: remek védekezés, temérdek hazafutás és bántóan alacsony ütőátlag. Ám ha Davis mégiscsak meg tudna valamit villantani egykori önmagából, a Gallo-Davis páros izgalmas kis házi hazafutás-versenyt vívhatna, bár Davis sérültlistán kezdi az idényt, úgyhogy erre az esély minimális.

Gallo mellett a csere catcherből szép lassan kezdő shortstoppá és húzóemberré váló Isiah Kiner-Falefától, 2B Nick Solak-tól, valamint OF Leody Taveras-tól várhatnak valami pozitívumot a drukkerek, valamint, immár sokadjára, 1B Ronald Guzmán is remek számokat produkál az előszezonban, hogy aztán az alapszakaszban gyaníthatóan elszürküljön. A jövő azért fényesebbnek tűnik: az említett Taveras mellett a csapat legígéretesebb tehetségei, Josh Jung, Sam Huff és Anderson Tejeda is közel vannak az MLB-hez, és talán Willie Calhoun-ban is pislákol még egy kicsit a remény. Ha ezek a játékosok beválnak, pár éven belül újra rájátszásról beszélhetnek lent délen, ám anno Rougned Odor-ról is azt hitték, hogy évekig meghatározó játékosa lesz a csapatnak.

Hogy semmiképp ne legyen könnyű a szezonkezdet, a záródobó, José Leclerc is megsérült, így már sokadik alkalommal merülhet fel a kérdés, ki fogja behúzni a mentéseket a Rangers-nél? Azt a keveset, mert túl sok győzelemre nem számíthatnak a csapatnál. Ha a fiatalokon kívül bármely játékos egy kicsit is jó félszezont produkál, biztosan bekerül a cserepletykákba és az sem elképzelhetetlen, hogy a vezetők végre meglépik a régóta pedzegetett Gallo-cserét. Nem ez lesz az év, amikor a Rangers sok új szurkolót szerez magának, de az új stadion készen van, már csak csapatot kell hozzá építeni.

Baltimore Orioles

Meglepetésre, a tavalyi csonkaszezonban volt olyan pillanat, amikor az Orioles-nak esélye volt bekerülni a kibővített rájátszásba. A végén a playoff ugyan nem jött össze, de a 2020-as szezon mégis tartogatott 1-2 pozitívumot a szurkolók számára. A vezetőség azonban nem vitte túlzásba az aktivitást a téli átigazolási szezonban, így az O’s idén is a minél előkelőbb draftcetliért lesz csak versenyben, amelyben viszont fej-fej mellett állnak a Pittsburgh Pirates-szel.

Mivel az elmúlt idényben két fiatal kezdődobó, Dean Kremer és Keegan Akin is mutatott ígéretes dolgokat, az Orioles a télen nem sok erőfeszítést tett a rotáció megerősítésére. Kremer és Akin előtt John Means lesz a kezdőötös első számú embere és a nyitónapi dobó, ám az általános igazgató, Mike Elias megvált veteránjától, Alex Cobb-tól, akit a Los Angeles Angels-be cserélt. Hogy tapasztalatból mégse legyen hiány, kisligás szerződéssel leigazolta a két egykori ászt, Félix Hernández-t és Matt Harvey-t. Ezt látva minden baseball rajongó elkezdett szurkolni, hogy King Félix és Gotham Sötét Lovagja valahogy vissza tudja magát verekedni az MLB-be, ám úgy néz ki, hogy a szezonkezdetre ez csak Harvey-nak fog sikerülni. Félix király megsérült, így egy darabig nem áll majd az edzők rendelkezésére.

De Harvey régóta nem életbiztosítás, és meglepő lenne, ha kihúzná a szezon végéig, így a Means-Kremer-Akin* hármason kívül más dobóknak is megadatik majd a lehetőség, hogy bizonyítsanak. Ezek egyike lehet az előző idényt már a csapatnál befejező Jorge López, az MLB-ben tavaly bemutatkozó Bruce Zimmermann, vagy a vándormadár (és a szerződését ugyan felmondó, de a csapattal még mindig kacérkodó) Wade LeBlanc is.*

* A bejegyzés megírása után, magyar idő szerint ma reggel jelentette be az O's vezetősége, hogy újraigazolták LeBlanc-t, valamint Keegan Akin-t leküldték a kisligába. A borzasztó rosszul sikerült tavaszi edzőtábor után nem kockáztatják meg, hogy az MLB-ben kezdje ezt az évet, a farmcsapatban kell felépítenie magát.

Nem kell oly’ nagyon optimistának lenni, ha pozitívumot akarunk belelátni ebbe a csapatrészbe. Means 2019-ben All-Star játékos volt, Kremer és Akin fejlődhetnek és Zimmermann-ról is jókat mondanak, így még az is előfordulhat, hogy nem minden esetben kell a dobóiknak a boxzsák szerepét betölteni az AL East nehézsúlyú ütősoraival szemben, ám ugyanúgy elképzelhető, hogy mind a négy említett játékosnak gyatra szezonja lesz.

Utóbbi esetben az ütősor viszont nem lesz ott, hogy kisegítse őket. Bár Ryan Mountcastle tavaly remekül mutatkozott be (.333/.386/.492-es ütőátlagok) és Anthony Santander is rendben van right field-en, mellettük talán csak a vastagbélrákból felépülő Trey Mancini vált ki nyugtalanabb gondolatokat az ellenfél dobói fejében. A Los Angelesbe cserélt SS José Iglesias pótlására hozott Freddy Galvis sem rossz fogás, de ha ő hozza magát, alighanem a szezont már másik csapatban fogja befejezni. Az outfield közepén Austin Hays és Cedric Mullins is jó évet zárt, ám kérdés, hogy ezt képesek-e egy teljes szezonon keresztül tartani (mindenesetre Hays eddig kiemelkedően jó számokat hoz a tavaszi edzőtáborban).

Kijelölt ütő poszton DJ Stewart és Chris Davis is sérülten kezdi az évet, ám míg előbbit sajnálhatják a drukkerek, utóbbit (és a szerződéséből hátralévő 46 millió dollárt), újabb nevetséges szezonja után alighanem egy O’s szimpatizáns sem szeretné akárcsak egy meccs erejéig is újra a csapatban látni. Kettesen és hármason a sokat látott Yolmer Sánchez és Maikel Franco kaphatja meg a lehetőséget, de nem véletlen, hogy mindketten elérhetőek voltak a liga egyik leggyengébb csapata számára. Ha tudják hozni 2020-as számaikat, őket is el fogják cserélni a nyáron.

Ám ha a jelen kilátástalannak is tűnik, a jövő sokkal-sokkal biztatóbb Baltimore-ban. Az MLB az 5. legígéretesebb utánpótlásának ítélte meg az Orioles farmrendszerét, és a legjobbak bemutatkozása már nincs is olyan messze. Adley Rutschman az egész liga 2. legnagyobb tehetsége és akár már a szezon második felében láthatjuk majd, míg a jobbkezes dobó, Greyson Rodriguez és a balkezes DL Hall eljövetelét 2022-re várják.

Az ő bemutatkozásukkal sem lesz minden rózsás, az Orioles is jópár évre van attól, hogy újra rájátszásról álmodozhassanak, de szépen gyűjtik az ígéretes tehetségeket, és Davis gigaszerződése is lejár 2022-ben. Az O’s csoportja mindig ugyanilyen nehéz lesz, ám végre világos koncepcióval rendelkezik a csapat és pár év múlva végre talán elindulhatnak egy kicsit felfelé.

Detroit Tigers

A Tigrisek már 4 szezon óta a liga leggyengébb csapata címért vannak versenyben, 2019-es 114 vereségük a gödör alját jelentette. Azt nem mondanám, hogy egyből megindultak felfelé, hiszen idén is az American League legrosszabbjai között lesznek, de már van pár ígéretes fiatal, akikre építve elkezdődhet a jövő csapatának kialakítása. Mire ők beérnek, Miguel Cabrera brutális szerződése is leketyeg.

A vezetőséget nem sok kritika érheti, ami az átigazolási időszakban folytatott tevékenységet illeti. Október végén ugyan kinevezték vezetőedzőnek az egy éves eltiltásból visszatérő A.J. Hinch-t, amivel a baseball-társadalom helyeslését nem nyerték el (Hinch volt a 2017-es bajnok Houston Astros jellopó-botrányának egyik fő áldozata), ám Hinch 5 év alatt mégiscsak majdnem 60 %-os győzelem-vereség mutatót tudhatott magáénak a texasi gárdával (bár ki tudja, ebből mennyi köszönhető a houstoni kukáknak). Persze a Tigers messze nem rendelkezik olyan kerettel, mint a ’Stros, de Hinch egész biztosan bizonyítani akarja, hogy korábbi sikerei nem csak a külső segítségnek köszönhetőek.

Ehhez segítségül kapott pár, a télen 1, maximum 2 évre szerződtetett veteránt, valamint pár ígéretes, de rosszul indult fiatal játékost is.

A csapat legnagyobb reménye a rotációban van, ahol tavaly bemutatkozhatott két nagyra tartott dobójátékos is, név szerint Tarik Skubal és Casey Mize. Utóbbi 2018-ban 1/1-es draftpick volt, míg Skubal ugyan csak a 9. körben kelt el, de mindketten szépen fejlődtek, hogy 2020-ban aztán szanaszét csapják őket az ellenfelek ütősorai. Mize a szezont 6.99-es, Skubal 5.63-as engedett pontátlaggal zárta. Újoncoknál ez előfordul, kevesen vannak, akik korai éveikben nem esnek át hasonló szakaszon, és a kezdeti problémák nem is tántorították el a vezetőséget attól, hogy lehetőséget biztosítsanak a két dobónak; mindketten a rotációban kezdhetik meg az idei szezont. Ha ugrásszerű javulás rögtön nem is várható, valószínűleg lesz pár meccs, ahol meg fogják villantani tudásukat.

Mellettük Matt Boyd helye volt még biztos a kezdőötösben, valamint Spencer Turnbull is alapember lett volna, ha a koronavírus miatt nem kellene kihagynia a szezonkezdetet. Boyd is jól indult, sokan egy rengeteg strikeout-ot szóró balkezes ászt láttak benne, és habár a kiejtések száma valóban jól alakult, valahogy sosem tudta teljesen összerakni a játékát. Valószínűleg így lesz ez idén is. Sőt, 2021-ben akár végre el is cserélhetik majd másik csapatba. Egy másik, Boyd-hoz hasonlóan ígéretesen induló dobó, a 2016-os Év Újonca, Michael Fulmer még balkezes társánál is rosszabbul áll, a szezont csak a cseredobók között kezdheti meg, bár ehhez hozzájárult az is, hogy könyökműtétje után tavaly borzasztó formában tért vissza; a cserék között viszont újra összeszedheti majd magát.

Hogy a fiataloknak ne kelljen rögtön túl nagy terhet a vállaikra venni, igazoltak két veterán dobót is. José Urena és Julio Teherán is megkapja a lehetőséget, hogy bizonyítsák, helyük van még egy MLB-rotációban. Amenyiben Turnbull hamar visszatér a betegségből és az előbb említett két veterán is helytáll, na meg a fiatalok tartani tudják a frontot, a végén még érdemes lesz néha Tigers meccsre kapcsolni. Nem beszélve arról, hogy az egész liga 25. legígéretesebb tehetségének tartott Matt Manning is csak egy telefonhívásra van a nagycsapattól.

Ha kitartóan figyelünk, az ütősorban is észrevehetjük a biztató jeleket. Bár a lineup legnagyobb részét olyan, a télen szerződtetett veteránok fogják kitenni, mint C Wilson Ramos, OF Robbie Grossman, 2B Jonathan Schoop vagy OF Nomar Mazara, azért pár, a jövőt jelentő fiatalnak is szurkolhatnak majd a detroitiak. A felsorolt játékosoktól már csodát nem várhatunk (bár Grossman nem véletlenül kapott kétéves szerződést, jó szezonja volt 2020-ban), de Willi Castro (.349-es ütőátlag), JaCoby Jones (.515-ös súlyozott ütési átlag) és Jeimer Candelario (.369-es bázisra kerülési átlag) mind-mind nagyot léptek előre a tavalyi szezon során. Kérdés, hogy ez csak egyszeri fellángolás volt, vagy tudják tartani a formát, de végre láthatott tőlük egy kis pozitívumot a csapat vezetősége. Csak nehogy úgy járjanak, mint Niko Goodrum, akinek 2020-ban az együttes legjobb játékosának kellett volna lennie, ám végül nagyon gyatra átlagokkal zárta az idényt.

Isaac Paredes, a csapat egyik legnagyobb tehetsége is megkaphatja idén az esélyt, bár tavaly egy fél szezont eltöltött már az MLB-ben, de idén hármason nincs megnyugtató megoldása a csapatnak, ezért lehet, hogy egyből bedobják majd a mély vízbe. Mellette Daz Cameron és Akil Baddoo tűnhet még fel, mint a jövő generációját képviselő reménységek.

És ne feledkezzünk el Miguel Cabreráról sem, aki bár már nem az a rettegett ütőjátékos, aki régen volt, még mindig ő a Tigers legismertebb tagja, ám alighanem idén is tovább nézhetjük majd, ahogyan elmúlnak felette az évek.

Összességében jó irányba tart a Tigers, több fiatal játékosnak is biztos az útja az állandó játéklehetőséghez, rajtuk áll, hogy élnek-e vele. A télen szerződtetett veteránokkal bebiztosították magukat arra az esetre, ha a jövő reménységeinek még túl erős lesz az MLB, ám ez is csak arra elegendő, hogy esetleg pár győzelemmel jobbak legyenek majd a korábbi évekhez képest. Cabrera szerződése ugyan csak 2023-ban jár le, de mellette nincsenek hosszútávra lekötött játékosok, így ha a fiatalok megfelelő ütemben fejlődnek, a Tigers akár már az idei szezont követően is komoly játékossá léphet elő a szabadügynök piacon. Jövőre pedig akár a 2020-as 1/1-es draftpick, Spencer Torkelson is bemutatkozhat a nagyok között, a csapat szurkolói dörzsölhetik a tenyerüket.

Seattle Mariners

Egészen februárig meglepően csendes holtszezonja volt a Mariners-nek, Jerry DiPoto mindössze csak egy cserét ütött nyélbe, ám a volt CEO, Kevin Mather tett róla, hogy a csapat bekerüljön a hírekbe.

De nézzük először a jó dolgokat. DiPoto december közepére általában már 6-7 cserén túl szokott lenni, ám a vírushelyzet még őt is lassításra kényszerítette, az egész átigazolási időszakban csak egy üzletet kötött másik csapattal; a Texas Rangers-ből behúzta a closer Rafael Montero-t. Montero nagy tehetségnek indult, a New York Mets egyik ígéretes kezdődobójaként emlegették, ám sosem tudta kihozni magából a maximumot. 2018-ban Tommy John-könyökműtéten esett át, és visszatérése óta új otthonra lelt a bullpen-ben. Kellett is egy biztoskezű záródobó a Mariners-be, mert a csereegységük még így is a liga leggyengébbjei között lesz.

Montero mellett érkezett még a rotációba James Paxton (1 év, 8 és fél millió dollár) és Chris Flexen, valamint két évre a záródobó Ken Giles, de ő a 2021-es szezont egész biztosan kihagyja, miután ő is átesett az előbb említett Tommy John-műtéten. Paxton két év New York-i kitérő után tér vissza Seattle-be, és bár mindig valamilyen sérüléssel bajlódik, amikor fel tud állni a dobódombra, azzal csak nyer a csapat. Flexen pedig, kezdeti katasztrofális MLB pályafutását követően, egy évre Koreába igazolt, ott szúrták ki DiPoto játékos megfigyelői. A tény, hogy neki is két éves szerződést ajánlottak, azt jelenti, hogy tetszett nekik, amit láttak.

Mivel a Mariners eltökélt, hogy a rotációjuk hat tagú lesz, Paxton és Flexen mellett Marco Gonzales (a képen), Justus Sheffield, Yusei Kikuchi, valamint a Justin Dunn/Nick Margevicius/Ljay Newsome verseny nyertese kezdheti majd meg a szezont. Scrabble-ben tuti ők lennének a legértékesebbek.

És mivel a csapat rengeteg ígéretes fiatallal is rendelkezik, már csak hátra kellett volna dőlniük, és várni a nyitónapot. De Kevin Mather ezt másképp gondolta…

Februárban ugyanis nyilvánosságra került egy olyan videó, amelyben az egykori CEO a saját játékosait gyalázza, valamint olyan, eddig amúgy nyílt titokként kezelt dolgokról beszél, ami igencsak felbőszítette a játékos-társadalmat.

A videón Mather a korábbi japán dobójuk, Hisashi Iwakuma, és a mostani egyik legnagyobb tehetségük, Julio Rodriguez angoltudásán viccelődött (pl. azt mondta, hogy már elege volt abból, hogy Iwakuma tolmácsát is fizetni kellett), továbbá beszélt arról is, hogy a másik két, MLB szinten is top tehetségük, Jarred Kelenic és Logan Gilbert biztosan nem fogják a nagycsapattal megkezdeni az idei szezont.

Utóbbi oka, hogy minél hosszabb az MLB szolgálati idő, annál nagyobb fizetés és szélesebb jogkörök járhat a játékosok számára, ám ha a tehetségeket, első alkalommal, csak április végén (vagy annál is később) hívják fel az MLB-be, abban az évben nem tudnak elég játéknapot összeszedni, hogy az egy teljes évnek számítson. Kelenic pl. mindenki szerint készen áll arra, hogy a nagyok között is bemutatkozhasson, de Mather állítása szerint erre április végéig biztosan nem kerül majd sor. Általában ilyenkor a vezetők valami átlátszó indokkal még a kisligában tartják a játékost, ám két-három hét elegendőnek szokott bizonyulni, hogy a szóban forgó tehetség adott készségét MLB szintre fejlessze.

Április 1-jén még kevés vagy, de április 20-án - pont mikor már nem tudsz elég napot gyűjteni, hogy meglegyen egy teljes év - már be is mutatkozhatsz a ligában. Persze ezt nem csak a Mariners csinálja (lásd pl. Chicago Cubs és Kris Bryant), de eddig soha senki nem ismerte be, hogy a dolgok így mennek.

Mivel 2021 végén lejár a liga és a játékos-szakszervezet által kötött Kollektív Szerződés, Mather ezzel fontos ütőkártyát adott a játékosok kezébe. A koronavírus miatti történelmi veszteségek és a tavalyi szezon kezdete körüli huzavona amúgy is elmérgesítette a viszonyt, de a szolgálati idő manipulációja, hála Mather-nek, egészen biztosan sarkalatos pontja lesz a tárgyalásoknak.

De miért is fontos a szolgálati idő?

Minden ligaév 187 napból áll, egy teljes évet akkor szerez a játékos, ha legalább 172 napot a 26-os játékoskeret tagjaként dolgozik le. A játékos első három évében semmi beleszólása nincs, hogy mennyit keres, a fizetését a csapatvezetés állapítja meg. Ha pl. nem elégedett az évek közötti fizetésemeléssel, a vezetők egész egyszerűen megújíthatják a kontraktusát a régi, alacsonyabb összeggel.

Amint meg van a három év, bizonyos esetben kicsit kevesebb (ők a Super Two játékosok), arbitrációra lesz jogosult a játékos, azaz mondhat egy összeget, hogy véleménye szerint mekkora juttatás járna neki. A döntéshozók is prezentálnak egy számot, és a felek vagy megegyeznek, vagy végső esetben egy független döntőbíró ítéli meg adott évre a játékos fizetését. Amint a 6 teljes évet eléri a játékos, szabadügynökké válik.

Mivel az arbitrációs fizetések egymásra épülnek, kicsit sem mindegy, hogy első alkalommal mennyi is az annyi, továbbá jól látszik, hogy ha megfelelő időben hívja fel a csapatvezetés az MLB-be a játékost (pl. amikor már csak 170 nap van hátra a ligaévből), gyakorlatilag minimum fizetésen nyernek egy évet.

Mather nyilatkozata értelemszerűen feldühítette Kelenic-et (aki nem mellesleg a liga 4. legnagyobb tehetsége, míg Rodriguez az 5.), de a CEO beszélt még Kyle Seager-ről is, aki szerinte Mariners Hall of Fame tag lesz, de túlfizetett, míg a dobójátékos Marco Gonzales-t unalmasnak titulálta.

Természetesen tulajdonostól kezdve általános igazgatón át a szertárosig mindenki elhatárolódott, Mather, a CEO teljesen egyedül csinált mindent, senki nem tudott semmiről. És ahogy az lenni szokott, Mather azonnal le is mondott a posztjáról.

Ezek után kíváncsian várom, hogy Kelenic valóban Triple-A-ben kezdi-e a szezont* (egy kisebb sérülést azóta összeszedett, így indok talán lenne rá), de legkésőbb április végén látni fogjuk az MLB-ben. Ha tényleg olyan jó, mint amilyennek mondják, akkor a Mariners ütősora nagyon nagyot javulhat. Kelenic, a tavalyi Év Újoncával, Kyle Lewis-szal, valamint a hosszú kihagyásból visszatérő Mitch Haniger-rel igen komoly outfield-et alkothatnak. Hová fér majd be Julio Rodriguez, vagy a szintén tehetségesnek tartott Taylor Trammell?

* Szerk.: Ma reggel az is kiderült, hogy a Triple-A csapattal indítja az évet, botrány ide vagy oda.

Az infield egyelőre nem néz ilyen fényes jövő elé, de a túlfizetett Kyle Seager remek szezont zárt 2020-ban, és Ty France is mutatott jó dolgokat, míg J.P. Crawford és Evan White ha ütésben nem is, védekezésben legalább elit szezont zártak (mindketten Gold Glove-ot nyertek, azaz posztjukon a legjobb védekező játékosnak választották őket). Kettesen Dylan Moore lophatja el a játékperceket a borzasztó szezont záró Shed Long Jr.-tól, míg catcher poszton a veterán Tom Murphy tarthatja melegen a helyet a tehetségesnek tartott Luis Torrens-nek.

Nagyon sok játékosnak kellene nagyot előrelépnie, hogy a Mariners meglepetést tudjon okozni, és egy darabig még akár ott is tartózkodhatnak a wild card helyek környékén, de a szakértők közül senki nem várja playoff-ba a csapatot. Nekik nem idén, hanem majd 2-3 év múlva jön el az idejük, addigra Kelenic, Rodriguez, Gilbert, valamint két másik dobótehetség, Emerson Hancock és Gerorge Kirby is leteheti a névjegyét az MLB-ben. Ha a vezetőség jól keveri a kártyákat, ez a mag megszakíthatja a 2001 óta tartó rossz sorozatot. A Mariners ugyanis azóta nem jutott be a rájátszásba.

Kansas City Royals

A Royals 2015-ös bajnokcsapata mára már majdnem teljesen szétszéledt, Dayton Moore az új sikercsapat építésén dolgozik. Tavaly egy lépést előre is léptek (utolsó 18 meccsükből 12-t megnyertek), a télen pedig okosan, több veterán játékos rövidtávra történő leigazolásával erősítették meg a (nem is annyira) fiatal együttest.

Az átigazolási szezon kezdetén a Royals volt az egyik legaktívabb csapat, még novemberben szerződtették SP Mike Minor-t (2 évre) és OF Michael A. Taylor-t (1 évre), majd decemberben behúzták 1B Carlos Santanát (2 évre), továbbá megtartották a closer Greg Holland-ot (még egy évre). Úgy nézett ki, hogy ezzel Karácsony előtt le is tudták a bevásárlást.

Az ütősor gyakorlatilag készen volt. Catcher poszton a liga egyik legjobbja, Salvador Pérez áll a rendelkezésükre, akinek hűségét (2011 óta játszik a csapatban) és tehetségét februárban egy 4 éves, 82 millió dollárt érő szerződéshosszabbítással hálálták meg. A másik legenda, Alex Gordon visszavonulása után szüksége is volt a szurkolótábornak erre a gesztusra.

Santana érkezésével az egyes védő kiléte is világossá vált, az ő bázisra kerülési képessége jól fog jönni a Royals-nak is. SS pozícióban Santana ellentéte, a ritkán bázisra kerülő, akkor viszont nagy felfordulást csináló Adalberto Mondesi a tuti kezdő; ő az egyik megmaradt hírmondója annak a kornak, amikor még loptak bázisokat a futók (ez a korszak kb. 2-3 éve ért véget). Hármason Hunter Dozier is kiharcolta magának a bizalmat (és a 4 éves szerződéshosszabbítást), ám kirobbanó 2019-es szezonja után 2020 gyengébbre sikerült. Kettesen Nicky Lopez tűnik a befutónak, de ő két év alatt még semmit nem mutatott ütővel a kezében, úgyhogy éghet a lába alatt a talaj.

Pláne, hogy a tavaszi edzőtábor egyik legtöbbet emlegetett játékosa a Royals 2019-es 1/2-es draftpickje, Bobby Witt Jr. volt. Ő végül kisligában kezdi meg az évet, de senki számára nem lenne meglepetés, ha a szezon felénél felhívnák a nagycsapathoz. Fernando Tatis Jr. és Bo Bichette már annyira 2020, Bobby Witt Jr. az új fényes gyémánt :) 

Outfielden a csapat húzóemberének, Whit Merrifield-nek és a 2019-ben 48 hazafutást és 117 RBI-t vállaló Jorge Soler-nek a helye volt biztos (bár utóbbi lehet inkább kijelölt ütő lesz és Michael A. Taylor foglalja el helyét védekezésben), de a vezetőség februárban nyélbe ütött egy váratlan üzletet is. Andrew Benintendi 2018-ban még a Boston Red Sox üdvöskéjének számított, ám két év alatt kijátszotta magát a csapatból. Ha ez a csere motivációként fog szolgálni számára, a Royals ütősora sokak számára okozhat meglepetést.

Hogy mégsem esélyesek a rájátszásra, az leginkább a rotációnak köszönhető. Nem mintha nagy problémák lennének a kezdőötössel, de nehéz elképzelni, hogy az elmegy kategóriánál több van ebben az egységben. Danny Duffy-ban egykor ászt látott mindenki, de három éve nem volt 4 alatt az engedett pontátlaga. Mike Minor két jó év után csődöt mondott 2020-ban, míg Brad Keller ugyan jó átlagokat hoz, de ilyen kevés strikeout-tal csak kevesen tudnak hosszútávon sikeresek maradni.

Ami jó hír, hogy úton van a felmentősereg. Brady Singer és Kris Bubic már tavaly bemutatkoztak az MLB-ben (nem is rosszul), de a nagy tehetségnek tartott Daniel Lynch, Jackson Kowar és Asa Lacy sincs messze a nagy ligától (bár Lacy bemutatkozását inkább csak jövőre prognosztizálják). Ennyi tehetségből biztosan lesz olyan, aki gyorsan meghatározó játékossá válik (gyaníthatóan Singer), de nehéz elképzelni egy Mike Minor vezette rotációt komoly, rájátszás helyekről döntő csatákat vívni szeptember közepén.

A bullpen-ben nosztalgia bulit rendez a vezetőség: Holland mellett a másik legenda, Wade Davis is visszatért a csapathoz (2015-ben 0.94 ERA!). Tavaly Josh Staumont is jó évet zárt, ám kérdés, hogy a kezdők hányszor juttatják majd el a csapatot mentési szituációban a csereegységig. Egy újjáépülő csapatnál a bullpen sosem kardinális kérdés.

Ha a lineupot nézzük, a Royals kisebb meglepetést is okozhat, ám sok csapat van még a ligában, amely erős, erősebb ütősorral rendelkezik. A rotációban sok dolognak kell jól elsülnie, hogy számolni kelljen a csapattal, 2021 még nem az ő évük lesz. Valószínűleg Bobby Witt Jr. végleges MLB-be hívásától számíthatjuk majd azt az időszakot, amikor a Royals komolyabban rá akar startolni a playoff-ra. Addigra talán a fiatal dobók is megmutatják, kire lehet hosszútávon számítani.

A képek forrása: lookoutlanding.com, calltothepen.com, baltimoresun.com, mlive.com, sodomojo.com, theathletic.com)