A Washington Nationals dobójának teljesítménye egyik évről a másikra óriásit esett vissza, és azóta sem találja a kiutat. De milyen okok húzódnak a formahanyatlás mögött?

Kezdésként szögezzük le, hogy nem vagyok dobóedző, csak egy átlagos szurkoló, aki napról napra követi az MLB eseményeit, így ebben a bejegyzésben nem fogom tudni megállapítani, hogy miben kellene változtatnia Corbin-nak ahhoz, hogy visszatérjen a helyes útra. Szerencsére vannak nálam hozzáértőbbek, így az ő észrevételeiket, valamint az MLB adatbázisait hívom segítségül, hogy képet kapjunk arról, milyen tényezők állnak a balkezes dobó évek óta tartó pocsék szereplése mögött. A statisztikáiban ugyanis olyan jelentős változás következett be, hogy elkezdett érdekelni, mi is állhat a háttérben.

Hogyan lesz valaki 2019-ben még World Series győztes, majd hogyan produkál ugyanez a dobó egymás után három kiemelkedően gyenge szezont - ráadásul 2022-ben az MLB történetének egyik leggyatrább idényét?

Mi a fene történt Patrick Corbin-nal?

Karrierje kezdete és az Arizona Diamondbacks

Patrick Corbin-t a Los Angeles Angels draftolta 2009-ben, a játékosbörze második körében, ám egy évvel később az Arizona Diamondbacks-be cserélték egy, az akkor All-Star dobónak számító Dan Haren-ért küldött csomag keretében. A D’backs csapatában 2012-ben mutatkozott be, majd egy évvel később már húzóembernek számított, elérte a 200 inning-es határt (208.1 IP), beválasztották az All-Star csapatba, és remeknek számító 3.41-es engedett pontátlagot (ERA) produkált.

Egy könyöksérülés és az azzal járó Tommy John-műtét azonban a teljes 2014-es szezonra partvonalon kívülre tette, és egészen 2018-ig tartott, mire újra All-Star szintre küzdötte vissza magát; abban az évben viszont nagyot villantott. Karrierje legalacsonyabb pontátlagát hozta össze (3.15 ERA), amely az összetettebb statisztikai mutatók szerint még kevesebb is lehetett volna (2.47 FIP, azaz kb. 0.7 pont „maradt benne” annak köszönhetően, hogy az ellenfél pontgyártása nem egyedül csak a dobókon múlik, a védőknek is meg kell oldaniuk a feladatukat). Az alacsony ERA-hoz rengeteg dobott strikeout társult (246 K), de akárhová nézünk, kiváló számokat láthatunk.

Két példa erre:

• 5.8 Barrel %, azaz az ellenfél ütői nem nagyon tudták egyszerre keményen és jó szögben megütni a labdáit;
• 35.6 HardHit %, azaz csak az esetek 35 százalékában csapták meg róla a lasztit legalább 95 mérföld/órás sebességgel (exit velocity).

Ha ehhez hozzávesszük, hogy 2018-ban Corbin kiemelkedő strikeout-számokat hozott, továbbá, hogy az ütőjátékosok az esetek majdnem felében a földbe püfölték a dobásait (48.5% ground-ball rate), láthatjuk, hogy miért is jött össze az az alacsony engedett pontátlag. A gyengén a földre ütött labdákat könnyebb a védelemnek összeszednie és megcsinálnia a kiejtést, mintha az outfield-en kell a kerítésig kizúzott játékszerek után rohangálni.

Nem is jöhetett volna jobbkor egy ilyen kiváló szezon, hiszen Corbin szerződése 2018-ban lejárt a Diamondbacks-nél, a szabadügynök-piacon pedig komoly versenyfutás indult az aláírásáért.

Végül a Washington Nationals lett a befutó, a játékos és csapat 6 éves, 140 millió dolláros szerződést kötöttek, melynek értelmében Corbin fizetése pont a szerződés végén a legnagyobb (2024-ben 35 millió dollár), ráadásul egy, a Nats-től megszokott halasztott fizetési záradékot is tartalmaz; Corbin az utolsó 10 millió dollárt csak a kontraktus lejárta után, 2024-2026 között kapja majd meg.

Washington Nationals és bajnoki cím

2019-ben még minden rózsásnak tűnt. Washingtoni kontraktusa első évében Corbin ott folytatta, ahol Arizonában abbahagyta: több, mint 200 inning, 3.25 ERA és továbbra is rengeteg strikeout; igazán remek 3. számú dobóval gazdagodott a fővárosiak Max Scherzer és Stephen Strasburg által vezetett rotációja.

Viszont Bryce Harper-t nem sikerült megtartaniuk, a Nationals legnagyobb sztárja a csoportrivális Philadelphia Phillies-hez igazolt, és amikor május 23-án 19-31-es győzelem-vereség mutatóval állt a Nats, a különböző számítások nem nagyon adtak 3 százaléknál nagyobb esélyt arra, hogy bajnok lesz a fővárosi csapat. Ám a következő, Miami Marlins elleni négymeccses széria első három ütközetét megnyerték – közte egy Corbin complete game-mel -, a többi pedig történelem. Az alapszakasz végén megszerezték az egyik wild card helyet, gyorsan átléptek a Milwaukee Brewers-en, nagy meglepetésre kiütötték a Los Angeles Dodgers-t, a főcsoport-döntőben pedig söpörték a St. Louis Cardinals-t.

A döntőbe jutást jelentő negyedik győzelmet Corbin vezetésével szerezték meg.

Jöhetett tehát a World Series és a közellenség Houston Astros, a Nationals pedig megtette, amit megkövetelt a világ, hét mérkőzésen legyőzték a ’Stros-t és megszerezték a franchise első bajnoki címét. A mindent eldöntő meccsen Corbin három engedett pont nélküli játékrészt pakolt a közösbe, ő volt a kapocs a kezdődobó Max Scherzer és a closer Daniel Hudson között – a győzelem is az ő neve mellé került, a világ tetején érezhette ekkor magát.

Összeomlás

A bajnoki cím óta eltelt időszak viszont kész rémálom lehet bejegyzésem (anti)hőse számára. A teljesítménye rohamosan romlani kezdett, bár a 2020-as szezont még lehetne azzal védeni, hogy a koronavírus-járvány igazán szokatlan helyzet elé állított mindenkit, a játékosok nem tudták a megszokott rutinjukat követni. De akkor is, Corbin engedett pontátlaga majdnem másfél run-nal növekedett, ő adta fel a legtöbb bázisütést a National League dobói közül, utólag pedig már látható, hogy 2020 az előszele volt annak, ami a következő két évben történt.

2021-ben 31-szer állhatott fel a dobódombra, de leginkább csak ütőedzést tartott az ellenfél játékosainak (5.82 ERA és 37 feladott hazafutás; utóbbi természetesen a legtöbb volt az NL-ben), ami azért is katasztrofális, mert a Nationals év közben elcserélte Scherzer-t, Strasburg pedig állandó sérülésekkel küzdött, tehát Corbin-nak kellett volna a rotáció vezérévé válnia. Ez finoman szólva sem jött össze és a statisztikái is kiugró formahanyatlást mutatnak 2018-hoz viszonyítva:

• a 35.6 százalékos HardHit% felkúszott 41 százalék fölé, a strikeout-ok aránya óriásit esett (30.8 százalékról 19-re), a séták száma növekedésnek indult,
• az ütők pedig egyre többször ütötték meg jó szögben és elég keményen a labdáit (ahogy azt a 37 feladott hazafutás is mutatja) – 9.2 Barrel%.

Azaz Corbin egyre kevésbé tudta átverni fastball/slider kombinációjával az ütőket, egyre többször vétette el a strikezónát, ám amikor jó helyre dobta a labdát, az ellenfelek akkor is képesek voltak egy jó lengetéssel problémákat okozni. 180 fokos fordulatot vett a teljesítménye.

Az okokat nyilván kielemezték a Nationals klubházában, de bármit is próbáltak változtatni, az egészen biztosan nem működött. Corbin az MLB történelmének egyik leggyengébb dobószezonját hozta le 2022-ben - a liga történetének ötödik olyan dobója lett, aki úgy veszített el 19 mérkőzést, hogy mellette legalább 6-os engedett pontátlaga volt (6-19, 6.31 ERA), ilyenre legutóbb 2000-ben került sor, valamint háromszor a II. világháború előtt.

Az eddig tárgyalt statisztikái is (természetesen) tovább romlottak:

• 45.0 HardHit% és 18 K%, azaz még kevesebb strikeout és még több keményen megütött labda;
• valamint 11.0 Barrel% a 2018-as 5.8-hoz képest, azaz majdnem megduplázódott a megfelelő erővel és szögben megütött labdái száma. Az álmoskönyvek szerint ez nem jelent túl jót.

De mi áll az egész hátterében?

Dobómozdulat, dobómozdulat, dobómozdulat

Most jönne az a pillanat, hogy megmagyarázom a dolgokat, de láthatóan a Washington Nationals dobóedzői és Patrick Corbin sem találta meg a válaszokat. Ám az interneten számos elmélet, cikk, vizsgálat, fejtegetés található arról, min kellene Corbin-nak változtatnia ahhoz, hogy visszatérjen a megfelelő útra.

A baseball blogok koronázatlan királya, a fangraphs.com még 2021-ben hozott le egy bejegyzést, amelyben a dobó mechanikáját vizsgálták. Devan Fink azzal kezdte az elemzését, hogy egyesek annak tulajdonítják a visszaesést, hogy Corbin-t csapágyasra hajtották 2019-ben, az alapszakaszban lejátszott 202 inning-re még 23-at rápakolt a rájátszásban. Ám ez talán még 2020-ban magyarázat lehetett volna a rossz teljesítményre, de azóta 3 év eltelt.

Fink sem hitte, hogy a ’19-es munkamennyiség készítette ki ennyire Corbin-t, bár azt megjegyezte, hogy valóban lassultak a labdái 2020-ra, viszont 2021-re már nagyjából visszatért a régi átlagsebesség, sőt, bizonyos dobásfajta (sinker) esetén még gyorsabbak is voltak a dobásai. Szerinte leginkább csak a slider-jével, az egyik csavart labdájával vannak gondok.

2019-ben az adatok szerint ugyanis még a liga hatodik legjobb dobásának számított Corbin slider-je, abban az évben az ellenfelek az esetek 51 százalékában lengettek mellé, de 2021-re ez a szám 38-ra csökkent, és legjobb dobásának elvesztése magával hozhatta a fent taglalt hanyatlást.

A millió dolláros kérdés: hogyan hozható helyre a dolog? Fink szerint egyszerűen.

Szerinte Corbin a home plate-hez túl közel engedi el a slider-t, aminek köszönhetően pont a dobás jellege, a megfelelő röppálya és csavarodás nem tud kijönni, így egyszerűbb dolga van az ütőknek. Míg 2019-ben átlagban a dobódombon található gumiszalagtól 6.2 lábra, azaz 1.87 méter távolságra engedte el a játékszert, ez 2021-ben átlagosan 6.8-ra, azaz 2.03 méterre növekedett. Nem nagy változás, de úgy tűnik, az ütők annak ellenére jobban látják, milyen dobás érkezik, hogy Corbin hozzájuk mérve közelebbről engedi el a játékszert. Fink szerint ezzel magyarázható a strikeout-ok arányának nagyfokú csökkenése.

A linkelt cikkben a szerző néhány grafikonnal is alátámasztja gondolatait, párosítva a horizontális elengedési pontot, valamint a Swinging Strike százalékot, azt az adatot, ami megmutatja milyen mértékben lengettek a dobás mellé az ütők. Az eredmény árulkodó: a home plate-től minél távolabb engedte el Corbin a slider-t, annál magasabb volt a sikertelen lengetések aránya.

Egyébként a home plate-hez közelebbi elengedési pontnak lenne értelme, mivel az ütőknek így egy pár századmásodpercnyivel kevesebb idejük van gondolkodni, a gyorslabdák gyorsabbnak tűnhetnek, de Corbin fastball sebességeit nézve semmilyen kiugró változást nem vehetünk észre, sőt, volt olyan év, amely során még lassult is a gyorslabdája. 

Corbin dobásfajtáinak átlagsebessége évekre bontva (forrás: brooksbaseball.net)

De nem csak Fink és a fangraphs vizsgálta a balkezes dobót. Egyesek a labdái forgási gyakoriságának (spin rate) csökkenését emelték ki, amelynek visszaesése szintén azt eredményezheti, hogy az ütők jobban látják a labdákat, könnyebben tudnak dönteni, mi is érkezik feléjük és így könnyebben alkalmazkodnak. A liga ráadásul keményen tiltani kezdte mindenféle anyag használatát, amely a dobókat abban segítette, hogy jobb fogást találjanak a labdákon. Ám Corbin számaiban a visszaesés már az MLB fokozott figyelme előtt elkezdődött, így ez sem magyarázza meg teljesen formahanyatlását.

Mások a dobások vertikális elengedési pontját találták meg, mint a visszaesés oka. 

Azok a csavart labdák, melyek inkább oldalirányú mozgást végeznek, mint pl. Corbin slider-je, általában akkor hatásosabbak, ha lejjebbről engedik el őket. Ám Corbin vertikális elengedési pontja épphogy egyre magasabbra került a 2019 utáni időszakban, mind a gyors-, mind a csavart labdája esetében.

A linkelt cikkben szépen illusztrálják, hogyan változott meg az elengedési pont, 2022-ben szemmel láthatóan magasabbról érkeztek Corbin labdái a catcher-hez. Ezeket a változásokat természetesen az ellenfelek is nyomon követik, így valószínűleg az ütőjátékosok könnyebben fel tudtak készülni Corbin-ból, ráadásul – ahogy feljebb is írtam – a magasabb elengedési pont miatt megváltozik a labda útja és a számok azt mutatják, hogy Corbin ennek is áldozatául esett.

Balra 2019, jobbra 2022 (forrás: halfsthighheat.com)

A Washington Post viszont azt találta, hogy slider-jének sebessége esett vissza. A vizsgált adatok szerint 81 és 82 mérföld/óra az a gyorsaság, amely a legjobban segíti Corbin-t, ám a sebesség 2020-ban, valamint 2021-ben is több hónap során lecsökkent hozzájárulva a katasztrofális teljesítményéhez.

A slider sebességvesztésének oka a dobómozdulat, a kar gyorsaságának lassulása is lehet, így az ütők ismét jobb helyzetben vannak, több idejük van felismerni, milyen labda érkezik majd feléjük Corbin-tól. Ám – a Washington Post szerint – amikor a dobó slider-je a 81-82 mérföldes tartományban mozog, a dobómozdulata nagyban megegyezik a fastball-mozdulattal és a két dobásfajta is sokáig azonos röppályát ír le, azaz az ütőknek alig van idejük dönteni, mire lengessenek.

Ezt Corbin is elismerte, mikor azt nyilatkozta, hogy gondjai vannak a konzisztens dobómozdulattal és slider sebességgel, és ezzel sok problémát okozott magának. Az alkalmazkodás viszont (még) nem sikerült.

Általánosságban is több csavart labdát dobnak ma már a ligában, mint korábban, az ütőjátékosok több slider-t, curveball-t látnak a szezon során, így könnyebb felismerniük Corbin dobásait is. A dobó- és ütőmozdulatok pedig összetettek, egyáltalán nem könnyű csak úgy helyrerakni valamit. Folyamatosan fejlődni, adaptálódni kell, miközben meg kell találni, mi az, ami kényelmes a dobójátékos számára. Corbin-nak, úgy tűnik, három év sem volt elég, hogy visszataláljon a helyes útra.

És lassan ki fog futni az időből, bár a Nationals nem küzd vérmes célokért, újjáépítésen mennek keresztül, így mire újra erős csapat jön majd össze a fővárosban, addigra Corbin szerződése leketyeg. De láthatjuk, hogy az MLB csapatai kezdenek intoleránsak lenni az egykor remek, de mostanság már csak küszködő dobókkal szemben; tavaly Dallas Keuchel, idén Madison Bumgarner talpára kötöttek útilaput aktuális főnökeik.

--------------------

Végkövetkeztetésként tehát elmondható, hogy összetett a probléma, valószínűleg mindegyik fent idézett cikkben van igazság.

A 2019-es hosszúra nyúlt szezon, valamint a koronavírus által megkavart felkészülés rányomta a bélyegét Patrick Corbin 2020-as alapszakaszára, amikor nagyon sok basehit-et adott fel, aminek köszönhetően megváltoztatta azt, ahogyan dobni szokott. Kicsit visszafogottabb lett, nem támadta már annyira jól a strikezónát, labdái forgási gyakorisága is esni kezdett, ám hogy megnyerje az ütőkkel folytatott csatákat, extra sebességet szeretett volna nyerni a dobásaihoz, amely miatt hosszabban lépett ki a dobódombon. Az új mozdulat, a vertikális elengedési pont emelkedése és a hazai bázistól való távolság változása viszont ellenkező hatást értek el, pont némi sebességvesztést okoztak, ráadásul legjobb dobása, a slider is „veszített fényéből”, már nem tudta vele úgy átverni az ellenfeleket, mint mikor még Arizonában játszott.

És ennek a komplex problémának az eredménye a három éve tartó szenvedés. A fővárosiak már valószínűleg kihúzzák valahogy 2024 végéig, de eddig az idei év sem kecsegtet semmi jóval (2023-ban 5.74-es ERA-t szorgoskodott össze Corbin). Úgy néz ki, bármit próbálnak a Nationals-nál, az nem akar működni.

Lehet, hogy soha nem látjuk már viszont a régi Patrick Corbin-t?

(A képek forrása: nbcsports.com, federalbaseball.com, brooksbaseball.net, halfsthighheat.com, si.com)