A sorozat második részében az American League West csapatainak első embereivel ismerkedünk meg.

A blog életének eddigi legidőigényesebb vállalása az MLB stadionokat bemutató sorozat összeírása volt. A 7 részes sorozat végére érve azonban némi ürességet éreztem, mivel nagyon élveztem a létesítmények érdekességeinek összeszedését, az étel- és italkínálat böngészését, így mikor a harmincadik stadionról szóló részt is megírtam, gondolkodni kezdtem, milyen témát lehetne találni, ami szélesebb körben érdekelheti az olvasókat

Így jutott eszembe az, hogy a csapatok stadionjai után a tulajdonosokról is csináljak egy sorozatot, melyet ugyanúgy kitárgyalunk majd a podcastban, de olvasható formában is közzé teszem. 

A második részben az American League West öt csapatának pénzembereit mutatom be.

Houston Astros – Jim Crane

Nem nagyon lehet jobban időzíteni egy befektetést, mint ahogyan és amikor Jim Crane megvásárolta az Astros együttesét. Az 1962-ben alapított franchise fennállása első harminc évében csak elvétve jutott rájátszásba, és hiába volt egy rövidebb fellángolásuk az 1990-es évek végén, 2000-es évek közepén, amely a 2005-ös World Series vereségben kulminálódott, 2010-re már ismét a National League alsóházában találták magukat.

2011-ben aztán életbe lépett az azóta elhíresült terv és egymás után 3 szezonban is több, mint 100 vereséget szenvedtek, cserébe kiváló draftpozíciókban találták magukat és nem is lőttek mellé; igazán meghatározó emberekké váló játékosokat sikerült kiválasztani ebben az időszakban (pl. 2009 – Dallas Keuchel, 2011 – George Springer, 2012 – Carlos Correa, 2012 – Lance McCullers Jr., 2015 – Alex Bregman, 2015 – Kyle Tucker).

Ebben az időszakban, a gödör legalján lépett színre Jim Crane, aki 2011. november 17-én lett a csapat többségi tulajdonosa és mára kb. 40 százaléknyi tulajdonjogot birtokol.

2013-ban még 111 vereséget szenvedett el a franchise, de két évvel később már rájátszásba jutottak, 2017-re pedig az American League meghatározó gárdájává váltak – az együttes ugyanis 2013-ban ligát váltott és onnantól az AL-ben szerepel. A többi már, ahogy mondani szokás, történelem: zsinórban 6 ligadöntő, 4 World Series részvétel és két bajnoki cím (2017, 2022).

Az LA Times becslése alapján Crane befektetésének értéke a megvásárlás óta több, mint 300 százalékot növekedett és emellett trófeákat is fel tud mutatni. Persze a közvélemény elismerését így sem sikerült kivívnia, mivel a jellopás-botrány során szinte semmilyen felelősséget nem vállalt a tulajdonos, megpróbálta elbagatellizálni a történteket.

De legalább egy Houston méretű város egész biztosan a kegyeibe fogadta.

Az 1954-ben született Crane az észak St. Louis-i kertvárosban, Dellwood-ban nőtt fel, diplomáját pedig a Central Missouri State University-n szerezte, ahol dobóként a baseball csapatban is szerepelt; nem is akárhogy, hiszen egyik évben a Division II-es All-American csapatról épphogy lemaradók között (honorable mention) említették a nevét. Teljesítménye azért is elismerésre méltó, mert első- és másod éve között elhunyt édesapja és az is felmerült benne, hogy otthagyja az egyetemet – erről edzője, Robert N. Tompkins beszélte le.

Fun fact: a mai napig Jim Crane tartja a Central Missouri State University egy meccsen elért strikeout csapatrekordját 18 K-val.

Fun fact 2: Crane óriási St. Louis Cardinals szurkoló volt gyerekkorában, a helyi golfklubban cipelte a játékosok felszerelését, vagy a meccsek előtt az autóikat parkolta le.

A tanulmányai befejezése után, 1980-ban Crane Houstonba költözött, ahol először a biztosítások világában helyezkedett el, majd 1984 márciusában a nővérétől kölcsönkért 10,000 dollárból megalapította az Eagle USA Airfreight (később Eagle Global Logistics) nevű cégét, egy légi teherszállító és logisztikai vállalatot, mely később ellátási-lánc menedzsmenttel és információtechnológiával is foglalkozott.

A kezdetekkor mindössze egy munkatárssal dolgozott együtt és saját maga pakolta fel a rakományt a kamionokra, ám az idő előrehaladtával egy 139 országban jelen lévő, több, mint 10 ezer munkatársat foglalkoztató monstrummá nőtte ki magát az Eagle.

A cégnek olyan jól ment, hogy 2007-ben egyesülési folyamatok indultak el egy másik vállalattal, és az Eagle kb. 18 százalékát birtokló Crane megpróbált többségi tulajdonossá válni még az egyesülést megelőzően, ám a részvényesek végül a magasabb vételi árat kínáló Apollo Management befektetési céget választották. Crane azonban aligha szomorkodott, mivel a saját részvényei eladásából kb. 300 millió dollárt zsebelt be, amelyből megalapította új logisztikai vállalatát. A logisztika mellett az infrastruktúrába is befektetett, részesedéssel rendelkezik különböző gázvezetékekben, illetve teherkikötőkben (többek között Oroszországban és Kínában is).

A logisztikai vállalat, a Crane Worldwide Logistics LLC éves árbevétele kb. 900 millió dollár, úgyhogy van miből baseball csapatot vezetni.

Ráadásul egyéb érdekeltségekkel is rendelkezik a ’Stros tulaja: jelen van a biztonságtechnika, a szoftverfejlesztés, a vendéglátás és a technológia piacán, valamint lokális szinten komoly szereplővé lépett elő a golf világában is. Az ő szerepvállalásának köszönhetően maradhatott a városban a PGA Tour egyik állomása (Houston Open), valamint az övé a floridai National Golf Club, amelynek olyan tagjai is vannak, mint pl. George Bush és Crane személyes jó barátja, Barack Obama.

Fun fact 3: Crane a baseball mellett a golf megszállottja is, egy ideig ő volt az első helyen rangsorolt az ország vezérigazgatói között.

Az Astros első embere természetesen próbál vissza is adni vagyonából a közösségnek, számtalan épületet, sportpályát újíttatott fel egykori egyetemén, de ösztöndíjakkal is támogatja az arra érdemeseket. Ezek mellett több tulajdonostársával összefogva 4 millió dollárt adományoztak a 2017-ben Texasra és Louisiana-ra lecsapó Harvey-hurrikán pusztításait helyrehozni próbáló alapba, de a Puerto Rico-n végigsöprő Maria-hurrikánt követően is komoly mennyiségű adományt juttatott el az országba.

A houstoni gyerekek számára szeretné továbbadni a baseball iránt érzett szeretetét, így rengeteget áldoz arra, hogy a helyi pályák megfelelően karban legyenek tartva, ennek érdekében összefogott a helyi Városépítési Osztállyal (Parks and Recreation Department).

Magánéletét tekintve háromszor nősült, három gyermeke született és jelenleg a Texas állambéli Katy-ben él, de rendelkezik ingatlannal Moszkvában és Hong Kongban is.

Fun fact 4: 2017-ben beválasztották Missouri állam Halhatatlanjainak Csarnokába – ezzel ismerték el kiváló egyetemi dobóteljesítményét, az egyetemért tett erőfeszítéseit, valamint az Astros felvirágoztatását. Tagja a St. Louis Amateur Baseball- és a Texas Business Hall of Fame-nek is.

Jim Crane becsült nettó vagyona: 1.6 miliárd dollár (Forbes), 1.3 milliárd dollár (LA Times)

Los Angeles Angels – Arturo „Arte” Moreno

Az 1946-ban Tucson, Arizonában született Arturo Moreno mexikói-amerikai családból származik és ő a legidősebb a család 11 gyermeke közül. Édesapja egy kis nyomdászatot vezetett, míg nagyapja alapította meg a város első spanyol nyelvű hírlapját. Arte tehát igazi vállalkozó szellemű családba született.

Az Angyalok jelenlegi tulajdonosa 1965-ben fejezte be középiskolai tanulmányait, egy évvel később pedig máris a hadseregben találta magát – bevetették a vietnámi háborúban, ahol két évig szolgált. Miután visszatért a civil életbe, beiratkozott az Arizonai Egyetemre, ahol 1973-ban meg is szerezte marketing diplomáját.

Az iskola befejezése után a szintén tucson-i Karl Eller hirdetési ügynökségénél (Eller Outdoor) kezdett el dolgozni, de a következő 7 évben úgymond nem találta a helyét, számtalanszor költözött, keresztül-kasul járta az országot, mígnem 1984-ben visszatért Arizonába, Phoenix-ben telepedett le és a plakátreklámokkal foglalkozó vállalatnál, az Outdoor Systems-nél kezdett el dolgozni. Még abban az évben megpróbálták barátjával, Wally Kelly-vel megvásárolni a cég többségi tulajdonjogát, de az üzlet ekkor még nem jött össze, viszont Moreno és Kelly is partneri státuszt kaptak, hogy aztán később mégis átvegyék a többségi tulajdonjogot; Moreno végül vezérigazgatói státuszba is felküzdötte magát.

1996-ban tőzsdére vitte a céget, és miután a vállalat papírjaira óriási kereslet mutatkozott, 1998-ban eladta a vállalkozást az Infinity Broadcasting-nak (később CBS Corporation, majd Viacom néven futott ez a cég) több, mint 8 milliárd dollárért.

Ekkora vagyonnal a zsebben pedig egyenes út vezetett a baseball világába.

Fun fact: még az Angels megvásárlása előtt kisebbségi tulajdonjoggal rendelkezett az Arizona Diamondbacks-ben.

Moreno ugyanis gyerekkora óta rajongója a sportnak és 1986-ban 17 másik befektetővel összeállva megvásárolta a Rookie level kisligában szereplő Salt Lake City Trappers gárdáját, amelynek 6 éven keresztül volt tulajdonosa, majd pozitív pénzügyi mérleggel szállt ki a buliból. Ahogyan a vagyona egyre nőtt a sikeres üzleti döntések következtében, Moreno úgy fordult egyre erősebben az MLB felé és 2001-ben már határozottan többségi tulajdonossá kívánt válni a liga egyik csapatánál. Ez a Diamondbacks esetén nem jött össze, így jött a képbe a 2002-es World Series győztes Los Angeles (vagyis akkor még Anaheim) Angels.

Nagyon hamar, pár hónapra rá meg is köttetett az egyezség közte és a The Walt Disney Company között, Moreno 2003. május 15-én, 180 millió dolláros vételárért megvásárolta a csapatot. Ezzel Arturo Moreno lett az első mexikói származású major sportcsapat tulajdonos.

És ha Jim Crane esetén kiváló befektetési érzékről beszéltünk, akkor ezt az Angyalok tulajával kapcsolatban is meg kell jegyeznünk: az egyesület értékét jelenleg kb. 2 milliárd dollárra becsülik, azaz Moreno befektetése kb. 1000 százalék hozamot hozott eddig a konyhára.

A „hatalomátvétel” után hamar kiderült, hogy mik az új tulaj szándékai: Moreno nem nagyon sajnálta a pénzt, olyan nagy neveket igazolt az évek alatt, mint Vlad Guerrero Sr., Albert Pujols, Josh Hamilton, vagy már a közelmúltban Anthony Rendon; de esetleg Mike Trout gigantikus szerződéshosszabbítását is ide vehetjük. A pénzcsapok megnyitása mellett Moreno a szurkolókkal is igyekezett jó kapcsolatot kialakítani, már a kezdetektől fogva rendszeresen kilátogatott a hazai mérkőzésekre és a tulajdonosi páholyt elhagyva elvegyült a mezei nézőkkel, próbált kapcsolatokat kialakítani.

Ennek következtében a szurkolók hamar megszerették, ám 2005-ös döntése, mi szerint átnevezi a csapatot Los Angeles Angels-re, komoly felháborodást váltott ki. A névváltás oka érthető volt, a marketingben jártas tulajdonos egész Los Angeles-szel, nem csak Anaheim városával kívánta azonosítani a franchise-t, ám a szurkolók egy része pont ezt, a Los Angeles-től elkülönülő mentalitást szerette meg a csapatban. A város még pert is indított Moreno ellen, ám a jogi eljárás végén a tulajdonos kerekedett felül, így azóta Los Angeles Angels-nek hívják az együttest.

A napi szintű történéseket közelről követő, a nagy szerződések kiosztásától nem félő Arturo stratégiája eleinte jól működött, az Angyalok 2004-2009 között ötször nyerték meg a divíziójukat és kétszer egészen a ligadöntőig meneteltek, de 2010 óta közröhej tárgya a franchise: hiába az elköltött milliárdok, hiába Mike Trout és Shohei Ohtani, a csapat az elmúlt 13 szezonban mindössze egyszer jutott rájátszásba (2015 óta még az 50 százalékos mutatót sem sikerült elérni).

A frusztráció egyre csak növekszik a csapat háza táján, már Trout és Ohtani is jelezték, unják az állandó sikertelenséget, de még maga Moreno is elgondolkodott az eladáson. 2022 nyara óta keringtek a hírek a sajtóban, hogy megválna a csapattól, ám idén január végén már úgy nyilatkozott, hogy befejezetlen ügyei vannak a franchise-nál (bajnoki cím) és még hosszú ideig kívánja birtokolni az Angels-t.

A pillanatnyi lelkesedés-vesztés másik oka egyébként az is lehetett, hogy Moreno 2020 végén megegyezett a várossal, hogy megvásárolja az Angel Stadium-ot és a környező parkolót, ám a vételi procedúra elhúzódott, majd 2022 májusában kiderült, hogy az FBI korrupciógyanú miatt vizsgálódott a biznisz környékén. Ennek következtében Harry Sidhu polgármester le is mondott a posztjáról, majd hirtelen a Városi Tanács is kihátrált a megállapodás mögül.

Hosszú sikertelenség ide, korrupt városvezetők, sötét üzletelések oda, végül Moreno úgy döntött, egy ideig még folytatja, mint az Angyalok tulajdonosa, így hiába csillant fel a rekordösszegű vételár (2.5 milliárd dollár) lehetősége, az Angels egyelőre nem kerül új kezekbe.

Moreno egyébként, a fent említett hirdetési piac mellett ingatlan érdekeltségekkel is rendelkezik, főleg Phoenix városában, valamint tulajdonolja az Angels mérkőzéseit közvetítő rádióállomást is. Az üzleti élet mellett a jótékonykodás területén is aktív, kiemelten támogat fiatalok oktatásával foglalkozó non-profit szervezeteket, de egykori egyetemének sportprogramjaihoz is tett már hozzá kisebb-nagyobb pénzösszegeket.

Ahogy az lenni szokott ezen a szinten, a politikában is szerepet vállal, és bár a nyilvános megjelenéseket kifejezetten kerüli, magánéletéről nagyon keveset oszt meg a közvéleménnyel, az köztudott, hogy a Republikánus Párt mellett teljes mellszélességgel áll ki, 2020-ban Donald Trump kampányát is támogatta.

Arte Moreno becsült nettó vagyona: 3.3 milliárd dollár (LA Times), 4.1 milliárd dollár (Forbes)

Oakland Athletics – John Fisher

Az 1961-ben született Fisher jómódú családból származik, édesapja Donald és édesanyja Doris alapították ugyanis a Gap áruházláncot 1969-ben. Az édesapa önéletrajzi könyvében a fiatal John-t nagyon makacs, önfejű, akaratos kisgyereknek írták le, mely tulajdonságok még most, az Athletics vonatkozásában is fellelhetőek.

Fisher diplomáját a Princeton Egyetemen szerezte meg, majd a Republikánus Pártot irányító bizottság postáját kezelő részlegén kezdett dolgozni, valamint részt vett a Ronald Reagan kampányához adományokat gyűjtő iroda tevékenységében is. Később újra beült az iskolapadba és elvégezte a Standford Egyetem Business Administration képzését, megszerezve ezzel mesterdiplomáját.

Az egyetemről kikerülve ismét munkába állt, ezúttal egy, a Gap-pel kapcsolatban álló ingatlanügynökségnél kezdett el dolgozni – szintén édesapja önéletrajzából tudható, hogy az ingatlanok világa az, ahol Fisher sikereket szeretne elérni. Ám eleinte ez nem nagyon jött össze, az üzlet nem úgy alakult, ahogy John Fisher várta volna, így szülei unszolására váltott, és a családi vagyont is kezelő vállalat elnöki székébe ült át. De nem mondhatni, hogy belevetette volna magát a dolgokba, állítólag azzal próbált meg kibújni a pozíció elvállalása alól, hogy azt mondta édesapjának: „Nem tudok semmit a vagyonkezelésről, és nem is akarok tudni róla semmit!”.

Ellenkezése ellenére mégis ő lett a vállalat elnöke, de az 1990-es évek végén két csúnya sztori is napvilágot látott, amely igen fekete színben tüntette fel a Fisher-családot. A vagyonkezelő céggel úgy léptek be a fakitermelés piacára, hogy abban nem igazán volt tapasztalatuk, és hiába minden igyekezet (környezetvédelmi előírások maradéktalan betartása, nyílt társadalmi párbeszéd, kiváló szakemberek alkalmazása stb.), a helyi közvélemény ellenállásába ütköztek – a hangadók úgy állították be a helyzetet, hogy a „mocskosul gazdag” Fisher-család el akarja pusztítani a környezetüket.

PR szempontból ez talán még nem is lett volna nehezen megoldható szituáció, ám ezzel egyidejűleg a Gap üzletláncot is támadások érték, mivel kiderült, hogy a valahol a Távol-Keleten működő gyáregységekben úgy túlóráztatják az alkalmazottakat, hogy az extra munkát nem fizetik ki, a munkakörülmények vállalhatatlanok, valamint meg is félemlítik az alkalmazottakat, hogy azok csöndben tűrjék a helyzetet.

A két sztori kirobbanása után környezetvédők, valamint emberi jogi aktivisták kezdtek tüntetni az egész világon, elállták több Gap üzlet bejáratát (Manhattanban, a 34. utcában található bolthoz oda is láncolta magát egy tüntető), sőt, valaki fekete festékkel dobálta meg Fisher-ék otthonát, miután kiderült a család lakcíme.

Az ügyek végül jogi úton lezárultak, a zaj megszűnt a két vállalat körül, de a történtek komoly nyomot hagytak John Fisher-ben is, aki azóta kimondottan kerüli a nyilvánosságot, sokszor még az Athletics alkalmazottai sem ismerik, alig van alkalmuk találkozni a tulajdonossal.

Merthogy 2005-ben, a korábbról ismert Lewis Wolff-fal karöltve megvásárolták az Oakland Athletics többségi tulajdonrészét, de a kezdetektől fogva Fisher-é volt a nagyobb rész a tortából. Wolff 2016-ban végül megszabadult a maradék 10 százaléknyi hányadától, és azóta Fisher több, mint 80 százalékát tulajdonolja az A’s-nek.

Egyesek szerint Fisher feljebb említett makacssága az egyik oka, hogy Wolff végül kiszállt a csapatból – utóbbi pl. a jelenlegi helyszínen, a Coliseum lebontása után épített volna új stadiont a csapatnak, míg Fisher a vízparti Howard Terminal lokációba szerelmes, ezzel a projekttel kampányol Oakland városánál.

Ugyanis az Athletics jövője egyelőre nem biztosított Oakland-ben, jelenlegi otthonuk talán a legrosszabb az egész ligában. A tulajdonos előtt több lehetőség is nyitva áll: új stadion Oakland-ben (amelyhez a város pénzügyi segítségét is igénybe kívánja venni), vagy költözés pl. Las Vegas-ba. A Howard Terminal, azaz a maradás mellett az szól, hogy ott Fisher végre megvalósíthatná régi álmát, kiterjedt területen folytathatna építkezéseket, ingatlanfejlesztéseket, beruházásokat….bár valószínűleg Vegas-ban is lennének lehetőségei.

Mindenesetre hamarosan valamerre el kell mozdulnia az évek óta húzódó ügynek, de a szurkolók azt sem bánnák, ha az amúgy milliárdos tulajdonos kicsit többet áldozna saját vagyonából a csapatra. Az Athletics összfizetések szempontjából mindig a liga hátsó traktusában mozog, Fisher ugyanis nem nagyon hajlandó többet befektetni annál, amennyi pénz befolyik az A’s kasszájába; annak ellenére sem, hogy a befektetés, azaz a csapat értéke a többszörösére növekedett, mióta Fisher megvásárolta azt.

Ez a fösvénység sokszor ismét igen negatív sajtót biztosít a tulajdonosnak: a koronavírus által lenullázott 2020-as kisligás szezonban pl. egyetlen csapatként tagadták meg a heti 400 dolláros javadalmazást saját, minor-ban játszó játékosaiktól, amelyet végül aztán kifizettek, akárcsak a többi csapat, de abban a nehéz helyzetben mégsem volt a legelegánsabb húzás a milliárdos Fisher-től, akit valószínűleg nem vágott volna földhöz amúgy sem az összegek folyósítása.

De a kisligás A’s játékosok vesszőfutása itt nem állt meg, egy évvel később két fotó kavart nagy port a közösségi médiában; mindkét kép a játékosok részére a mérkőzés után biztosított ételről készült. Egyiken két szelet közé helyezett sajtot és némi salátát, a másikon egy szinte majdnem üres taco-t örökítettek meg; ezzel kellett volna jól lakni a meccsek után.

Fentiek alapján így hát talán egyáltalán nem meglepő, hogy John Fisher-t az MLB legfukarabb tulajdonosaként tartják számon.

Fun fact: Fisher az Athletics mellett két futballcsapatban is rendelkezik tulajdonrésszel: az MLS-ben játszó San José Earthquakes-ben, valamint a skót Celtic F.C.-ben.

John Fisher becsült nettó vagyona: 2.2 milliárd dollár (LA Times), 2.4 milliárd dollár (Forbes)

Seattle Mariners – John Stanton

A Mariners tulajdonosáról, John W. Stanton-ról, a riválisok első embereihez képest kevesebb információ található meg az interneten, de 2016 óta övé, vagyis pontosabban a Baseball Club of Seattle nevű cégé a csapat (Stanton egyébként már 2000 óta rendelkezett kisebbségi tulajdonrésszel, de 2016-ban őt nevezték ki ügyvivő tulajdonosnak).

Fun fact: 1992 és 2016 között a Nintendo America volt a Mariners többségi tulajdonosa.

Igazi lokálpatriótáról van szó, az államban született 1955-ben, a Seattle melletti Bellevue városában járt középiskolába, de egyetemi tanulmányait is Washington államban végezte. Egyedül a mesterdiplomája miatt hagyta el a környéket – igaz akkor egészen a keleti partig és a Harvard Business School-ig utazott.

Vagyonát vezeték nélküli telekommunikációs szolgáltatások nyújtásával alapozta meg, az 1980-as években több, ezen a területen működő cég vezetésében is szerepet vállalt, míg ma már saját vállalkozását irányítja. Karrierjét a McCaw Cellular Communications-nél kezdte, ahol egészen elnöki pozícióig vitte, majd 1992-ben megalapította a Western Wireless Corp.-ra keresztelt cégét, amelyben egészen 2005-ig volt igazgató, de közben létrehozta a Voicestream-et is, amely vállalat a 2000-es évek elején aztán összeolvadt a T-Mobile USA-val. És ha mindez nem lett volna még elég, ebben az időben a Clearwire nevű cégben is szerepet vállalt, azaz egyszerre legalább három vállalat vezetésének terhe nyomta vállait.

De úgy néz ki, simán meg tudott birkózni a kihívással, ráadásul 2005-ben több társával létrehozták a Trilogy International Partners-t is, melyben Stanton kezdésként 295 millió dollár értékű részesedéssel rendelkezett, ám alig egy év múlva vagyonának értéke (a becslések szerint) már elérte az 1 milliárd dollárt.

Ha ez nem bizonyítaná, hogy emberünk a multitasking nagymestere, akkor a következő tények már egészen biztosan meggyőzőek lesznek. A wireless világból egy kicsit kitekintve, 2014-ben beült a Microsoft igazgatótanácsába, majd két évvel később a Costco üzletlánc esetében is ez történt, mellesleg a Columbia sportruházati vállalatának is igazgatójává választották.

Egy igazi üzleti géniusz képe rajzolódik ki előttünk, ám Stanton igazi szerelme mégis a wireless.

A fent említett Trilogy Partners olyan, a vezeték nélküli szolgáltatások területén mozgó vállalatokba fektet, amelyek még útjuk elején járnak, azaz a cég angyalbefektetőként tevékenykedik, de e mellett saját szolgáltatást is nyújtanak/nyújtottak; pl. Új-Zélandon (2degrees néven) vagy Bolíviában (Nuevatel cégnév alatt), de ezt a két vállalatot 2022-ben értékesítették.

John Stanton tehát egy igazi legenda a wireless világában, több, mint 40 évnyi tapasztalattal rendelkezik és több sikeres cégalapítás, -vezetés és cégeladás is kötődik a nevéhez. De a corporate élet mellett a baseball légköre sem ismeretlen számára, 6-6 évig edzőként is tevékenykedett két fia baseballcsapatainál.

Fun fact2: Stanton 2019-ben szokatlan nyíltsággal beszélt arról, hogy újjáépítésen megy át a Mariners (68-94-gyel végeztek), ám 2022-ben már sikerült megszakítani a 2001 óta húzódó rájátszás nélküli sorozatot.

Az elbeszélések szerint Stanton egyébként nem szól bele a napi szintű működésbe, hagyja, hogy a szakemberek irányítsák a csapatot, viszont a szervezeti kultúra, a győztes légkör megteremtésében elvitathatatlan szerepet vállalt.

Érdemeit MLB-szinten is elismerik, hiszen pl. Rob Manfred őt kérte fel a szabályváltoztatásokkal foglalkozó csoport elnöklésére – az MLB komisszár aligha adná ezt a fontos pozíciót akárkinek.

John W. Stanton becsült nettó vagyona: 1.1 milliárd dollár (LA Times)

Texas Rangers – Ray C. Davis és Bob R. Simpson

Ha az előbb, John Stanton esetében kevés információt emlegettem, akkor nem tudom, mit mondjak a Rangers tulajdonosai esetében.

Mindketten az energiaipar rutinos rókái, akik több mint 40 évet húztak le ezen a területen. Davis gázvezetékek építésével és üzemeltetésével foglalkozott, a piacon a ’90-es évek közepétől már saját nagyvállalataival, az Energy Transfer Partners (ETP) és az Energy Transfer Equity (ETE) nevű cégekkel volt jelen egészen nyugdíjba vonulásáig, de még most is igazgatja az Avatar Investments-et, vagyonkezeléssel foglalkozó vállalatát. Aktív az ingatlanfejlesztések piacán is – a Rangers 2020-ban költözött új stadionba, de Davis a város, Arlington egyéb helyein is terjeszkedik hotelek, konferencia termek, valamint kiskereskedelmi egységek építésével; a következő két évben mintegy egy milliárd dollár értékű fejlesztési folyamat zárul le és nyitja meg kapuit. A területet Arlington Entertainment District névre keresztelték.

Társával, Bob Simpson-nal 2010-ben vásárolták meg a Rangers-t, ők adták a pénzügyi részét a Chuck Greenberg és főleg a legendás dobó, Nolan Ryan által fémjelzett csoportosulás terveihez, és eleinte amolyan csendestársként, az ügymenetbe bele nem szólva tevékenykedtek, ám 2013-ra mind Greenberg, mind Ryan otthagyta a projektet, így azóta Ray Davis az ügyvivő. De ez csak az MLB-szintű kapcsolatokra igaz, a csapattal kapcsolatos baseball operációt természetesen itt is az elnök (President of Baseball Ops) és a General Manager viszi, a tulajdonosok nem nagyon szólnak bele a napi dolgokba.

Davis olyannyira kerüli a nyilvánosságot, hogy 2010-ben, a Rangers megvásárlása után nemes egyszerűséggel azzal utasított vissza egy interjú felkérést, hogy ő nem szokott nyilatkozni senkinek. A szóban forgó sajtótermék, a D Magazine el is nevezte Undercover Billionaire-nek, azaz Rejtőzködő Milliárdosnak.

De ez a becenév társára, Bob Simpson-ra is igaz lehetne, aki a hírek szerint egészen minimális módon vesz részt a Rangers életében. Ő a vagyonát az olajbizniszben alapozta meg: 1985-ben hozta létre a Cross Timbers Oil Company-t, amelyet később átnevezett XTO Energy-re, hogy 2010-ben végül eladja az ExxonMobil-nak. A vételár állítólag 41 milliárd dollár volt.

Volt hát miből kiköhögniük a Rangers 593 millió dolláros vételárát.

Simpson egyébként megszállott érmegyűjtő, de 2020-ban elárverezte gyűjteménye egy részét, pl. egy olyan 1894-es pénzérmét, amelyből mindössze kilencet tartanak nyilván a világon. Az érme, az 1894 S-dime állítólag a pénzérmék 1952-es Topps Mickey Mantle-je, a három legritkább és legértékesebb érme között van. Értékét az adja, hogy csak 24 darabot készítettek belőle, amelyből 9 maradt fenn. 2007-ben 1.9 millió dollárért cserélt gazdát az egyik.

Fun fact: 1989 és 1994 között ifjabbik George W. Bush is tulajdonosa volt a Texas Rangers-nek.

Ray C. Davis becsült nettó vagyona: 2 milliárd dollár (LA Times), 2.2 milliárd dollár (Forbes)

Bob R. Simpson vagyonáról nem találtam információt.

(A képek forrása: papercitymag.com, sports.yahoo.com, ncaa.org, newsweek.com, angelsnation.com, si.com, athleticsnation.com, bbc.co.uk, sportspressnw.com, mlb.com, star-telegram.com)