A múlt héten lezárultak a főcsoport-elődöntők (Division Series). Nézzük meg, ki és hogyan került ki győztesen az Atlanta Braves és a Milwaukee Brewers csatájából.

A Milwaukee Brewers elég simán nyerte a csoportját, leginkább a már a szezon előtt is klasszisnak tartott rotációjának köszönhetően. Ám a májusban végrehajtott Willy Adames-csere mintha az ütősor kirakósának utolsó darabjait is a helyére billentette volna; költözése után a shortstop, valamint a poszton előtte gyenge teljesítményt nyújtó, és Adames érkezésével a hármas bázisra átkerülő Luis Urías is magára talált. Később érkezett Rowdy Tellez és Eduardo Escobar is, az így újjáépített infield-del pedig az NL Central trónja is meg lett a csapatnak, ám utolsó 18 mérkőzésükből 12-őt elveszítettek, valamint a csoportgyőzelem ünneplése közben Devin Williams, az egyik legfontosabb cseredobó, beleütött a falba és eltörte a kezét.

Ettől függetlenül sokan így is bajnoki címre esélyes brigádot láttak a BrewCrew-ban, hiszen pont azzal rendelkeztek, ami a rájátszásban a legszükségesebb: kiváló kezdődobókkal.

Ezzel szemben a Braves sokáig negatív mérleggel állt, egész évre elveszítette legjobb játékosát, ám végül mégis behúzták a Keleti divíziót, ráadásul ők is fel tudtak vonultatni 3 egészen kiváló starter-t, valamint egy cserékkel kicsinosított ütősort is, így a Brewers-re mégsem várt World Series-ig tartó diadalmenet.

A két együttes szériája végül az északiak ütősorának szenvedésétől volt hangos, a Braves viszonylag könnyen lépett át ellenfelén.

1. mérkőzés

Milwaukee Brewers - Atlanta Braves 2-1

Az első mérkőzésen az egész National League legjobb dobója, Corbin Burnes kezdett a hazaiaknál, így joggal bizakodtak egy jó szérianyitásban, a jobbkezes játékos pedig nem is hagyta cserben a szurkolókat.

Az alapszakasz során egyedül az első játékrészben lehetett némi fogást találni Burnes-ön és a Braves megpróbálta ezt kihasználni, kezdésként rögtön két sétát harcoltak ki (Jorge Soler és Freddie Freeman), ráadásul Soler egy védekezési hibának köszönhetően rögtön hármasig jutott. Ám a következő ütő, Ozzie Albies duplajátékba ütött, Tellez a hazai bázison dobta ki Soler-t, így még az sem számított, hogy Burnes egy vad dobás következtében a hármas bázisig engedte Freeman-t is, végül engedett pont nélkül menekült ki az inning-ből.

És ahogyan azt az év során megszokhattuk, a következő játékrészekben teljes kontroll alatt tartotta a meccset, a labilis kezdés után lecseréléséig egy Braves ütő sem jutott az egyes bázisnál távolabb.

Ám a hazaiak lineup-ja sem fogott ki túl jó napot, nem nagyon tudtak mit kezdeni Charlie Morton-nal – első bázisütésük a 3. játékrészben jött össze, majd a hetedik aljáig még egy szimplát és sétát tudtak gyűjteni, miközben kilencszer estek ki három ütőhibával.

A 7. alján viszont végre megtört a jég, a megdobott Avisail Garciát követően Tellez vágott kétpontos hazafutást, így a hazaiak cseréinek már csak le kellett hoznia két játékrészt és ünnepelhettek. A Burnes-t a hetedik tetején váltó Adrian Houser a nyolcadikban viszont feladott egy szóló home run-t a csereként beálló Joc Pederson-nak, így hamar minimálissá olvadt az amúgy sem tetemes Brewers előny.

Houser végül további probléma nélkül nyújtotta át a labdát a záródobó Josh Hader-nek, aki rögtön Freeman sétáltatásával kezdte a kilencediket, majd egy szimplának és egy forceout-nak köszönhetően Braves futók voltak a sarkokon, két kiesőnél. Ekkor érkezett a korábbi Brewers játékos, Orlando Arcia ütni, a hollywood-i script adott volt, de Hader végül megoldotta a helyzetet, a hazaiaknak sikerült megnyerniük a szérianyitót.

Érdekesség a mérkőzésről: a BrewCrew mindössze négy bázisütést engedett az ellenfélnek – a csapat dobói 46 rájátszás meccs alatt mindössze egyszer, az 1982-es World Series első meccsén adtak fel ennél kevesebb ütést.

A meccs embere: Corbin Burnes – 6 IP, 2 H, 3 BB, 6 K

2. mérkőzés

Milwaukee Brewers - Atlanta Braves 0-3

A második meccs, akárcsak az első, igazi dobópárbajt hozott, Brandon Woodruff és Max Fried az első két játékrészben mindössze három futót engedett bázisra, de a kettes bázisnál egyikőjük sem jutott tovább (szimplája után Eddie Rosario ért el kettesig egy vad dobásnak köszönhetően).

A 3. tetején viszont kétszer is lecsapott a vendégcsapat: előbb Freddie Freeman hozta be kettesről Jorge Soler-t egy szimplával, majd Ozzie Albies találta telibe a kerítés tetejét, így kétpontos hazafutás helyett meg kellett elégednie egy RBI-duplával, de így is 2-0-s előnyhöz juttatta a Braves-t.

Ez pedig bőven elég volt Fried számára, aki 6 inning-en keresztül babonázta meg a hazaiak ütősorát, hol gyors-, hol válogatott csavart labdákkal kergetve bele az ellenfelet a harmadik hibába. A hatodik játékrészig még pontszerző pozícióba sem sikerült kerülni a hazai ütőknek (Adames vágott duplát), ám ekkor már 3-0-ra vezetett a Braves; Austin Riley ütött szóló hazafutást az inning tetején.

A bullpen ellen már jobban ment a BrewCrew-nak, a hetedikben, a nyolcadikban és a kilencedikben is két-két futót juttattak bázisra, ám a nagy basehit nem akart megszületni, míg végül – stílusosan – a csere catcher cseréje ütött duplajátékba, ezzel ért véget a mérkőzés.

Kiegyenlítette a párharcot a Braves, de ami talán biztató lehetett a Brewers számára, az a bullpen teljesítménye (nem engedtek pontot az ellenfélnek), valamint, hogy a Braves cseréi ellen meg voltak az egyenlítési lehetőségek.

Érdekesség a mérkőzésről: az All Star mérkőzés után Fried 1.74-es engedett pontátlagot (ERA) produkált, szeptember 19. óta csak egy kiérdemelt pontot adott fel az ellenfeleknek.

A meccs embere: Max Fried – 6 IP, 3 H, 9 K

3. mérkőzés

Atlanta Braves - Milwaukee Brewers 3-0

Ha zsebre is tett bármi pozitívumot az előző összecsapás végéről a BrewCrew, az a 3. meccsen nem látszott, Ian Anderson mögött ismét 3-0-ra nyert a Braves.

Akárcsak az előző kettő, ez a mérkőzés is a dobókról szólt eleinte, Anderson és Freddy Peralta egymást váltva pakolták a nullákat az eredményjelzőre. Persze ehhez a védelem is kellett, a 2. alján pl. a Braves-nek egy kiesőnél futói voltak a sarkokon és Travis d’Arnaud pont elég messzire ütötte balra a labdát ahhoz, hogy megszerezze a vezetést a hazai csapat. Christian Yelich azonban elkapás után egyből kettesre hajította a lasztit, ahol a becsúszó Adam Duvall-t hamarabb tudták kiejteni, minthogy Austin Riley beért volna hármasról, így egy igazi TOOTBLAN-nak köszönhetően maradt a 0-0.

Duvall aztán a 4. alján eljutott hármasig, miután triplát vágott úgy, hogy Lorenzo Cain befutotta és elkapta a labdáját, de abban a pillanatban felkenődött a kerítésre, majd hátraesve a labda is kigurult a kesztyűjéből. Cain végül tudta folytatni és Duvall is a hármason nézte végig a játékrész harmadik kiejtését, így 4 inning után is 0-0 állt az eredményjelzőn.

Az 5. tetején viszont kecsegtető helyzetbe került a BrewCrew, előbb Luis Urías (hit-by-ptich), majd Omar Narváez (dupla) kerültek bázisra, így a vendégeknek három lehetőségük is volt a pontszerzésre. Cain erősen küldte meg a labdát, de pont a shortstop Dansby Swanson-hoz, aki vetődve elkapta, majd kidobta a Brewers játékosát egyesen, miközben a futók nem tudtak előrehaladni.

Ezt követően fontos döntést hozott a vendégek edzője, Craig Counsell: az addig remeklő kezdődobó, Freddy Peralta helyére beküldte Dan Vogelbach-ot ütni, aki ugyan kijutott egyesre, de csak azért, mert a Braves inkább a hazai bázisra tartó Urías-t ejtette ki. Harmadjára Kolten Wong küldött meg egy labdát pont Freeman kesztyűjébe, így hiába volt 0 out-nál két futó pontszerző pozícióban, a Brewers sem pontot szerezni nem tudott, sem kezdődobójára nem számíthatott a továbbiakban.

Peralta helyére Adrian Houser állt be, és ahogy az első meccsen, most is feladott egy hazafutást a csereként pályára lépő Joc Pederson-nak, annyi különbséggel, hogy most d’Arnaud és Swanson is bázison álltak, így Mr. Joctober lengetése hárompontos előnyhöz juttatta csapatát. A párharcban eddig háromszor állt be csereként Pederson, mindháromszor találatot ért el, amiből kettő hazafutás lett.

Ez a különbség elég is volt a végéig, mert bár a vendégeknek lett volna lehetősége pontot szerezni, az áttörést most sem sikerült elérniük, a Braves bullpen (Jesse Chavez, Tyler Matzek, Luke Jackson, Will Smith) 4 inning alatt csak két ütést és egy sétát engedélyezett, amivel a kiesés szélére sodorták a Brewers-t.

Érdekességek a mérkőzésről:

• Rowdy Tellez első meccses hazafutása óta 19 inning-et dobott le a Braves engedett pont nélkül;
• Ian Anderson eddigi karrierje során ötször kezdett a rájátszásban, ezeken 0.76-os engedett pontátlagot (ERA) produkált;
• Joc Pederson a hazafutását egy Anthony Rizzo-tól „lopott” ütővel ütötte.

A meccs embere: Joc Pederson – 1/1, R, HR, 3 RBI

4. mérkőzés

Atlanta Braves - Milwaukee Brewers 5-4

Már a kezdés előtt nehéz helyzetbe került a BrewCrew, hiszen nem számíthatott legjobb dobójára, Corbin Burnes-re, aki egész egyszerűen nem tudott elég gyorsan regenerálódni az első mérkőzés óta eltelt idő alatt, nem tudta vállalni a startot. Így az alapszakasz második felében egyébként kiválóan szereplő Eric Lauer állt dobódombra, míg vele szemben a továbbjutásról döntő mérkőzések nagymestere, Charlie Morton állt.

Ennek ellenére hamar vezetést szerezhetett volna a vendégcsapat, hiszen rögtön első két ütőjátékosuk bázisra került (Kolten Wong – hit-by-pitch, Willy Adames – szimpla), ám itt megint elfogyott a tudomány és a következő három lehetőségből három out-ot gyűjtöttek, ebből kettőt strikeout-tal.

Fordulás után egyből a Braves is kecsegtető helyzetbe került, Dansby Swanson duplával indította az 1. alját, ám társai őt is kint hagyták a bázisokon, így mind Morton, mind Lauer megúszta engedett pont nélkül az első kört. A 0-0-s eredmény végül a negyedikig tartott ki, pedig a másodikban és a harmadikban is voltak futók pontszerző pozícióban (Adam Duvall ismét bemutatott egy nem tankönyvi bázisfutást), a 4. tetején viszont előbb Omar Narváez, majd Lorenzo Cain hozott be 1-1 pontot csapatának egy-egy szimplával, így hosszú idő után végre újra eredményes tudott lenni a Brewers.

De az előny csak rövid ideig tartott ki, hiszen az inning alján Lauer előbb megtöltötte a bázisokat, majd szomorúan konstatálta, hogy a helyére beállt Hunter Strickland felad egy két pontot érő RBI-szimplát Eddie Rosario-nak, amivel újra egál volt az állás. Egészen a következő játékrész tetejéig, amikor Rowdy Tellez második kétpontos hazafutását is megütötte a szériában, de a különbség megint csak fordulásig tartott ki, mivel a hazaiak az 5. alján is telipakolták a bázisokat, amely helyzetből előbb Joc Pederson, majd Travis d’Arnaud hozott be 1-1 run-t csapatának.

Ezt követően viszont kicsit megnyugodtak a dolgok, a Brewers ütősora visszatért a szenvedéshez (a kilencedikig nem sikerült ismét bázisra kerülni), miközben a Braves ugyan elért pár szimplát, de pontot ezekből nem sikerült szerezni.

A nyolcadik játékrészre érkezett Josh Hader, akiről előzetesen azt mondták, hogy csak 1-1 inning-eket fog dobni, ám most a kilencedik előtt bevetette edzője (milyen jó lett volna, ha Devin Williams is rendelkezésre áll), és bár az első két kiejtést simán megcsinálta (K, K), ezután Freddie Freeman mégis szóló hazafutást vágott, amivel felrobbantotta a Truist Parkot.   

Ezután a vendégek hiába kezdték szimplával és emberrel bázison az utolsó játékrészt, a lineup nem tudta még egyszer megrázni magát, a Brewers egész szériáját jól jellemezte, hogy a kiesést jelentő strike-ra Christian Yelich nem is lengetett, csak végignézte, ahogy Will Smith labdája landol a strikezóna szélén.

A Braves dobói felülkerekedtek a World Series-re is esélyesnek tartott Brewers dobószekción, és a jókor elhelyezett nagy ütésekkel végül négy meccs alatt nyerték a szériát, és bejutottak a főcsoport-döntőbe.

Érdekesség a mérkőzésről:

• Josh Hader több, mint egy éve, 2020. szeptember 12-én adott fel utoljára hazafutást balkezes ütőjátékosnak, Freeman viszont most egy slider-t vágott ki a nézők közé;
• Hader slider-jét utoljára Cody Bellinger tudta a lelátóra küldeni 2019. április 21-én.

A meccs embere: Freddie Freeman – 3/5, R, 2B, HR, RBI, K

(A képek forrása: bostonglobe.com, brewcrewball.com, wsav.com, gq.com)