A múlt hétvégén került sor a címvédő és a trónkövetelő első összecsapására, ma pedig egy négymeccses szériát kezdenek meg.
Nem kellett túl sokat várni a szezon első Los Angeles Dodgers - San Diego Padres ütközetére, hiszen már az alapszakasz elején összehozta a sors a két csapatot. A múlt hétvégi három összecsapás mindenben megfelelt a várakozásoknak, izgalmas, feszült, kiélezett találkozókat láthattak a nézők – már áprilisban playoff-hangulatot varázsoltak a pályára.
A címvédő pedig jelezte, több kell a trónkövetelő Padres-tól, ha le akarja taszítani a csúcsról.
1. meccs (április 16., péntek)
Természetesen mindkét csapat jól kezdte a szezont, a Dodgers a nyitónapon elszenvedett vereség után zsinórban 5 mérkőzést nyert és 11-2-es győzelem-vereség mutatóval a National League West élén várta a pénteki szérianyitót, amelyen Cody Bellinger sérülés miatt nem lehetett ott. A Padres-t sem kerülték el a bajok, Trent Grisham pl. sérültlistán kezdte az évet, de a legnagyobb sztorit Fernando Tatís Jr. kiugró válla jelentette, amely miatt 10 napot kellett kihagynia. Ahhoz képest, hogy egyes hírek szerint akár 6 hónapra is sérültlistára küldhette volna ez a probléma, elég jól megúszta, és pénteken természetesen ott volt a Dodgers ellen kezdő ütősorban. De nélküle sem muzsikált rosszul a banda, a Dodgers mögött két meccsel lemaradva álltak, köszönhetően pl. Joe Musgrove remeklésének, de Eric Hosmer is magára vállalta a vezér szerepét.
Pénteken aztán, kissé meglepő módon az újonc Ryan Weathers kezdett a hazai Padres-nél, míg a túloldalon Walker Buehler nézett farkasszemet az ütőkkel. Előbbi majd’ négy inning-en keresztül állta a sarat (3.2 IP, H, 2 BB, 3 K) miközben a csapat megszerezte a vezetést, de az ötödikben egy másik újonc, Luke Raley ezt kiegyenlítette. Bár fordulás után Tatís egy szóló hazafutással újra a Padres részére szerzett előnyt, a Dodgers a hatodikban három pontot is szerzett, így 4-2-re fordított. De a hazaiak nem adták fel: a hetedikben hiába lopóztak egy ponttal közelebb, a 8. inning tetején az eddigi rövid szezon hőse, Zach McKinstry (.296/.328/.556, 3 HR és 14 RBI) visszaállította a kétpontos különbséget, mely azonban csak a játékrész aljáig élt, Jurickson Profar egy nagy kétpontos duplával egalizált (5-5).
De az egyenlő állás csak a következő inning-ig állt, az utolsó játékrészben ismét vezetést szerzett a Dodgers, ám Kenley Jansen nem tudta behúzni a mentést. Két kiesőnél, két strike-nál Manny Machado harcolt ki egy sétát, majd ellopta a kettes bázist, végül a fent már említett Eric Hosmer hozta haza (6-6), extra inning következett!
Ahol pattanásig feszültek az idegek, Jorge Mateo és Danny Santana kicsit össze is szólalkoztak (nagyobb balhé nem alakult ki), és végül a csendes gyilkos Corey Seager kétpontos hazafutása jelentette a Dodgers számára az áttörést, a 12. játékrészben. Seager hazafutása után még három pontot pakolt a Dodgers az eredményjelzőre, de a legemlékezetesebb jelenet mégsem ezekhez köthető. A játékrészben a Padres kifogyott a bevethető dobókból, így az alapból infielder Jake Cronenworth állt a dobódombra és nézte, ahogy az alapból dobójátékos Joe Musgrove a balkülsős posztján elkapja a balkezes dobó David Price ütését, amiből egyébként pont lett, mert Chris Taylor befutott hármasról az elkapás után.
Mindent el tudtunk képzelni ebben a párharcban, de egy ilyenre valószínűleg senki sem gondolt. A Padres így is jól tartotta magát, de végül mégis a címvédő vitte be az első pofont. Ráadásul Tatís elég gyenge formát fogott ki, szóló hazafutásán kívül nem tudott segíteni csapatának, ráadásul védekezésben két hibát is vétett. Nem véletlenül El Niño a liga arca, csodálatos dolgokra képes a pályán, de a védekezését össze kell kapnia, ha minden tekintetben kiváló játékossá akar válni. Mentségére szóljon, hogy pl. Mookie Betts és Eric Hosmer is csinált 1-1 errort és mindkét csapat három hibával zárt. Ezután mondja valaki, hogy ez a széria nem jelentett semmi különöset.
2. meccs (április 17., szombat)
Másnap tehát revansra fente a fogát a hazai csapat, ám az előző napi ütőfesztivált Clayton Kershaw és Yu Darvish dobópárbaja váltotta fel, melyből előbbi jött ki győztesen. Kershaw nullázta a Padres ütősorát, míg Darvish-ról egy pontot tudott hozni a Dodgers, amely ráadásul az előbb említett Kershaw érdeme, aki teli bázisoknál sétált, betolva a vendégek vezetést jelentő pontját. Price után újabb dobó szerzett RBI-t a Dodgers-nél….a baseball véletlenszerűsége a legváratlanabb pillanatokban jön elő.
Justin Turner szóló hazafutása a kilencedikben fontos biztonsági pontot jelentett, ám a Padres így is nagyon-nagyon közel járt az egyenlítéshez. Két futójuk is pontszerző pozícióban volt, amikor Tommy Pham, az utolsó szalmaszál, nézett szembe Victor González-zel, és úgy nézett ki, hogy jobbra küldött labdája be fog hullani Betts és Raley közé, ám előbbi egy gyönyörű vetődéssel még pont a labda földet érése előtt le tudta rakni a kesztyűjét, hogy abban haljon el a játékszer és a Padres reményei is.
Big time players make big time plays!
A Statcast-rendszer számításai szerint Betts-nek 10 % esélye volt arra, hogy megcsinálja a kiejtést; ünneplése pedig ismét jól mutatta, hogy milyen mentalitással is vágtak bele a csapatok ebbe a szériába.
3. meccs (április 18., vasárnap)
Vasárnap aztán képes volt egy kicsit kozmetikázni a Padres, a Trevor Bauer - Blake Snell csatából ők jöttek ki győztesen (5-2 lett a vége). Hosmer, Machado, Cronenworth és Pham szállították a lelkileg nagyon fontos győzelmet.
Bár Chris Taylor kétpontos hazafutásával hamar megszerezte a vezetést a Dodgers, két játékrésszel később Cronenworth felezte meg a hátrányt, a végén pedig ezúttal a Padres bírta jobban idegekkel. Előbb a hetedikben egyenlítettek, majd a nyolcadikban, három pontot szerezve, bebiztosították a söprés elkerülését.
Mi várható ezután?
Ha a Padres a ma kezdődő négymeccses szériában sikeresebb akar lenni, ahhoz Tatís formajavulására nagy szükség lesz. A Kölyök szinte észrevehetetlen volt a múlt hétvégén (bár azért tett arról, hogy beszéljenek róla a neten), a három meccsen 1/13, 2 R, HR, RBI, BB, 6 K statisztikával zárt.
A Dodgers-nél Cody Bellinger továbbra sem áll Dave Roberts rendelkezésére, de Mookie Betts is sérüléssel bajlódik, így nyitva a terep, hogy a Los Angelesben játszandó 2. szériának ezúttal Tatís legyen a főszereplője. De a Dodgers nem kényelmesedett el a múlt hétvégi sikertől, Dave Roberts edző már hétfőn kijelölte négy kezdődobóját: Buehler, Kershaw, Bauer, Dustin May, azaz a négy legjobbját küldi Machado-ék ellen (bár Julio Urías idei szezonja lassan mindegyikőjüket lekörözi).
A Padres alighanem ég a vágytól, hogy megmutassa, csak egy apró megbotlás volt a fenti két vereség (bár azóta a Milwaukee Brewers ellen három meccsből háromszor kaptak ki), de ez a Dodgers tényleg képes lehet megdönteni az alapszakaszban gyűjtött győzelmek rekordját, így biztosan nem fogja félvállról venni az ütközeteket. Ha ezt a szériát bukná a Los Angeles-i gárda, az még jobban feltüzelné a riválist, míg egy döntetlen vagy Dodgers szériagyőzelem hosszú időre fenntartaná a status quo-t.
Mi a helyzet az NL West többi csapatánál?
A Padres-nek nem csak Los Angeles felé kell tekintgetnie, a San Francisco Giants is nagyon jól kapta el a rajtot. A rotációban Kevin Gausman tavalyi remek formáját mutatja, de az új igazolások (Anthony DeSclafani, Aaron Sanchez és Alex Wood) is felnőttek mellé. Johnny Cueto-val kiegészülve kiváló ötöst alkotnának, de El Jucho ismét sérüléssel bajlódik, így visszatérésére még várni kell. De ez a dobóteljesítmény, kiegészülve egy olyan ütősorral, amely, úgy tűnik, mindig képes a kellő pillanatban pontot szerezni*, igen kellemetlen ellenféllé varázsolja a friscói együttest.
* Jelen állás szerint holtversenyben a Giants, az Atlanta Braves és a Cincinnati Reds szerezte a legtöbb hazafutást eddig a ligában, ám ennek ellenére beütött pontokban (RBI) csak a 25. helyen állnak az Óriások.
Úgy néz ki, amikor nagyon kell, egy (vagy kettő) szóló home run-ra mindig jó valaki.
11-7-es mutatójukkal már a Padres előtt tanyáznak, így a San Diegó-i gárda számára kiemelten fontos a hétvégi, Dodgers elleni párharc. Bár még mindig csak áprilisban járunk, aligha szeretnék még jobban maguk elé engedni a veteránokkal jól álló Giants-et.
Ráadásul az Arizona Diamondbacks is kapaszkodik, legutóbbi három meccsüket megnyerték, és Zac Gallen is visszatért a sérültlistáról, így újra a rotáció élére állhat. A divízióban, az előzetes várakozásoknak megfelelően, a Colorado Rockies a sereghajtó, de a héten kettőből kettőt nyertek a Houston Astros ellen, így némileg javítottak a borzasztó mérlegükön (6-12).
Persze meglepő lenne, ha a Giants, a D'backs és a Rockies sokáig tudná tartani a lépést a két nagyágyúval (igazából a Dodgers-szel már most sem tudják), de ha a Padres négyből hármat veszít a Dodger Stadium-ban, akár le is mondhatnak a divízióról és koncentrálhatnak az ásásra. A 11-13-as mutató ugyanis szép kis gödröt jelentene a wild card helyekért vívott küzdelemben.
De ahogy említettem, még mindig csak áprilisban járunk, ám mégis mennyi mindenre lehet hatása egy ilyen négymeccses szériának.
A végére pedig egy kis érdekesség:
1999. április 23-án Tatís Jr. édesapja egy inning-ben két Grand Slam-et is vágott. Nem lenne rossz sztori, ha a Slam Diego-ban játszó fia, a hétvégén meg tudná ismételni ezt a teljesítményt.
Nem mellesleg Tatís apuka épp a Dodger Stadium-ban rukkolt elő ezzel a produkcióval.
(A képek forrása: sandiegotribune.com, fansided.com, mlb.com)
