Április 1-jén indul az MLB idei szezonja, így hát szép lassan számba veszem majd, hogy kik és milyen reményekkel indulnak neki az idénynek. Nézzük az AL Central esélyeseit.

Korábban már megnéztük, hogy miért is menne csodaszámba, ha a Detroit Tigers, illetve miért lenne óriási meglepetés, ha a Kansas City Royals harcban lenne a playoff-ért. Három csapat azonban maradt a középső divízióban, akikről még nem írtam. Előzetesen a Chicago White Sox tűnt a favoritnak, ám egy sajnálatos eset miatt lehet, hogy már az amúgy sem sokkal lemaradó Minnesota Twins a divízió fő esélyese. A Cleveland Indians a télen két nagyon fontos játékosától is megvált, ám a keretük, azaz inkább a dobóik erősségét mutatja, hogy így sem lenne aaaaanyira nagy meglepetés, ha harcolni tudnának a wild card-ért. Nézzük, mi várható az AL Central-ban.

Cleveland Indians

Az Indiánoknál lezárult egy korszak, a tél során a New York Mets-be cserélték a csapat arcát, Francisco Lindor-t, valamint a második számú kezdődobót, Carlos Carrasco-t. Ám a súlyos veszteségek ellenére a csapatot mégsem szabad teljesen leírni, elvégre az Indians túlélte már Trevor Bauer, Mike Clevinger vagy Corey Kluber távozását is. Az együttes dobósora van annyira jó, hogy a rájátszás helyek közelében tartsa a csapatot, ám nagy kérdés, hogy az előzetesen veszélytelennek ígérkező ütősor meddig bírja a víz felett tartani a fejét egy 162 meccses alapszakasz során.

Lássuk be, kevés csapat van, amely rotációjáról, egy Carlos Carrasco szintű dobó elvesztése után is úgy beszélnénk, hogy meg se fogják érezni az elvesztését, de meg van az esély, hogy Clevelandben Cookie távozása ellenére is ligaelit kezdőötös áll össze.

Shane Bieber-t senkinek sem kell bemutatni, tavaly még úgy is magasan a liga legjobb dobója volt, hogy sok kiváló teljesítményt láthattunk másoktól is. Bieber a győzelmek és kiosztott strikeout-ok számában első volt az American League-ben, ezek mellett övé volt a legalacsonyabb engedett pontátlag is; nem csoda, hogy év végén megkapta a legjobbnak járó Cy Young-díjat. Ahhoz, hogy az Indiánok (akik már nem sokáig lesznek Indiánok) 2021-ben is versenyben legyenek, valami hasonló alapszakaszra lesz tőle szükség.

Bieber mögött Zach Plesac kaphatja meg a második helyet, és építhet kiváló 2020-as szezonjára (8 start, 2.28 ERA, 57 K), de Aaron Civale (2019-ben 2.34-es engedett pontátlag) és a tavaly bemutatkozó Triston McKenzie (33 inning alatt 42 strikeout) helye is biztos. Az ötödik pozíciót Logan Allen nyerte meg tavaszi teljesítményével, de Cal Quantrill is tuti kap majd pár startot a szezon során. Ha az említett játékosok lejátszott szezonjait összeadjuk, a szám, amit kapunk, a 12, de a szakértők így is a liga 10 legjobb rotációjába sorolják az egységet.

Akárcsak a bullpen-t, amely annak ellenére is erős csapatrésznek tűnik, hogy távozott a tavalyi záródobó, Brad Hand (16/16 mentés). A vezetőség, és a közvélemény is, nagyon bízik a tavalyi évben remekül teljesítő James Karinchak-Nick Wittgren párosban, valamint nagy elvárásokat támasztanak az eltiltásból visszatérő Emmanuel Clase-vel szemben is. Előre láthatólag e hármasból kerül majd ki adott napon a mentési szituációban beálló dobó kiléte, mivel az edző, Terry Francona nem jelölt ki egyetlen, kőbe vésett closer-t sem. Ahogy a számok mutatják, úgy alakítják majd az opcióikat.

Bár Hand távozott, a másik balkezes, Oliver Pérez maradt még egy évet, és a tavaszi edzőtábor során Bryan Shaw is olyan jó számokat produkált, hogy újra bekerült a csapatba. Rajtuk kívül Phil Maton és Trevor Stephan kapott még helyet az egységben, amely év végén akár a liga legjobb bullpen-je címet is begyűjtheti.

Támadóoldalon viszont sok pozitívumot nem lehet elmondani a csapatról. Bár 2020-ban gyenge szezonja volt, Lindor távozásával mégis a lelkét veszítette el a csapat, és bár egy olyan kis költségvetésű klubnak, mint az Indians, a játékos szerződésének lejárta előtt meg kell lépnie e fájó dolgot, mégis meglepő volt, hogy Lindor és Carrasco egy ilyen – előzetesen nem sok jót ígérő – csomagért távozott.

Bár érkezett a két infielder, Andrés Giménez (aki hosszútávon pótolhatja Lindor-t) és Amed Rosario, valamint két fiatal tehetség, azért két ilyen kaliberű sztárjátékos esetén legalább egy, minden kétséget kizáróan MLB-szintű ellenértéket meg szoktak követelni a csapatvezetők. Ám úgy tűnik, hogy Mike Chernoff és Chris Antonetti ezt Giménez-ben látta meg, aki tényleg nem mutatkozott be rosszul, de eddigi MLB karrierje 49 mérkőzésből áll. Rosario-t pont Giménez szorította ki a Mets shortstop pozíciójából, míg a másik két fiatalt (Josh Wolfe, Isaiah Greene) majd csak 3-4 év múlva láthatjuk az MLB-ben, nekik még a kisligákban kell felvenniük a profi baseball ritmusát. Bár Antonetti-ék sokszor voltak már okosabbak a többieknél, a csere sikeressége alighanem Giménez fejlődésén múlik.

Rosario helye viszont azonnal kérdésessé vált, hiszen a csapat egy évre megtartotta a kettesen megbízható teljesítményre képes César Hernández-t, így Rosario a tavaly katasztrofális számokat produkáló outfield-hármasban találhat új otthonra. Ebbe a csapatrészbe érkezett egy névrokon, a Minnesota Twins-től kiebrudalt Eddie Rosario, aki a pontgyártás egyik felelőse lesz Josh Naylor és Franmil Reyes társaságában.

Utóbbi a napokban nagyon fogadkozott, hogy a lesajnált clevelandi ütősor nagy dobásra készül, meg fognak lepődni az emberek azon, amit láthatnak majd, ám ehhez alighanem MVP-szintű teljesítmény kell a csapat legjobb ütőjátékosától, José Ramírez-től. A dominikai hármas védő kétségtelenül képes rá, ám rajta és Reyes-en kívül a többiek nem okoznak túl nyugtalan éjszakákat az ellenfelek dobói számára. Ha Eddie Rosario és Naylor a jobbik arcát mutatja, úgy összeállhat egy veszélyes négyes a lineup közepén, de első (és második) ránézésre ligaátlag alatti számok érkeznek majd center field, egyes védő és catcher pozícióból is.

Az American League második wild card helyéért nagy tolongás várható, több, hasonlóan féloldalas csapat is versenyben lesz az utolsó, rájátszást jelentő pozícióért, de egyesek szerint az sem lenne meglepő, ha az Indians-t a csoportrivális Kansas City Royals is megelőzné.

Van olyan csillagállás, ahol a tovább remeklő rotáció és a több nem várt jó teljesítményt nyújtó ütősor egészen a rájátszásig röpíti az együttest, de mi van akkor, ha a fiatal dobóknál kijön a tapasztalatlanság? Ebben a lineup-ban nem látni a potenciált arra, hogy túlüssék az ellenfelet, abban az esetben, ha a napi kezdődobó nehézségekkel küszködik; ám a remek bullpen segítségével a szoros meccsek nagy részét képesek lesznek behúzni. És ha a rotáció hozza az elvárt teljesítményt, szoros meccsekből nem lesz hiány az Indiánok háza táján.

Minnesota Twins

A Twins 2019 után 2020-ban is megnyerte a divíziót, ám hiába minden, ha a rájátszásban teljesen más arcát mutatja a csapat és képtelen mérkőzést nyerni. A szurkolók 2004 óta várnak legalább egy győztes playoff meccsre, ám a Houston Astros ellen elszenvedett söprés azt jelenti, hogy 18 mérkőzés óta nem nyertek a rájátszásban. Nem széria-győzelemről van szó, 18 egymást követő playoff meccset buktak el: 5 söprés, 1 wild card vereség.

Ennek ellenére a vezetőség nem kezdte el őrült módjára erősíteni a keretet, a koronavírus bizonyára az ő pénztárcájukra is nagy hatással volt, de egyébként sem volt szükség gyökeres változtatások eszközlésére; a 2019-ben 101 meccset nyerő, éves hazafutás csapatrekordot felállító Bomba Squad 2020-ban is behúzta a mérkőzései 60 %-át.

Talán csak egyetlen kihagyhatatlan dolog volt a GM, Thad Levine listáján: meg kellett tartani a lejáró szerződésű Nelson Cruz-t! A 40 éves kijelölt ütő Minnesotában is folytatta remeklését (nem véletlenül döntött rekordot a Twins 2019-ben, a Boomstick egymaga 41 hazafutást vállalt), és kora ellenére két éves kontraktus aláírását szorgalmazta. A Twins vezetősége viszont egyéves szerződésben gondolkodott, így sokáig nem történt előrelépés Cruz ügyében. Végül eldőlt, hogy a National League-ben nem lesznek kijelölt ütők 2021-ben, így a szóba jöhető csapatok száma jelentősen lecsökkent. A felek 2021 februárjában aztán egymás markába csaptak és megegyeztek egy 1 éves, 13 millió dolláros szerződésről.

Egy másik fontos láncszemet, Eddie Rosario-t viszont - kisebb meglepetésre – elengedték, ő a feljebb tárgyalt Cleveland Indians csapatát fogja erősíteni az idei szezonban. Ha a számait nézzük, felmerül a kérdés, hogy miért nem volt rá szüksége a Twins-nek, ám posztján, a közeljövőben, három ígéretes fiatal játékos (Alex Kirilloff, Trevor Larnach, Brent Rooker), közül választhat Rocco Baldelli edző; így már azért elfogadhatóbb a döntés. Némi meglepetésre végül nem a tavalyi rájátszásban bemutatkozó (!) Kirilloff fogja helyettesíteni Rosario-t, rá még némi gyakorlás vár az alsóbb ligákban, hanem a Kyle Garlick, Jake Cave, Brent Rooker hármas legjobbja lesz Byron Buxton (CF) és Max Kepler (RF) társa. *

* A cikk megírása után derült ki, hogy Garlick a befutó.

És ha már Buxton! A végtelenül tehetséges játékos sajnos sosem tud egy teljes szezon erejéig egészséges maradni, pedig jól tenné, ha 2021-re időzítené a fizikális top formát, mert bár egyáltalán nem gyenge az ütősor, egy kiváló formában lévő Buxton lehet a különbség a sima rájátszás és az alapszakasz végéig megvívandó idegörlő csaták között.

Az infield-en is találkozunk majd új emberrel, lévén a Twins szerződtette SS Andrelton Simmons-t (1 év, 10.5 millió $), aki védekezésével lehet nagy segítségére a csapatnak, akár már annyiban is, hogy kettes bázisra „száműzte” a kesztyűvel nem túl ügyes Jorge Polanco-t. Persze ez nem szégyen, nem sokan vannak a világon, akik jobban megoldanák a shortstop-ot, mint Simmons.

A dobók között is elfért pár új arc, lévén Jake Odorizzi és Rich Hill a rotációból, Sergio Romo, Tyler Clippard és Trevor May a bullpen-ből távoztak. Mivel Kenta Maeda megszerzése a lehető legjobban sült el (6-1, 2.70 ERA tavaly), José Berríos-szal ketten több, mint megfelelő párost alkotnak a kezdőötös tetején, és úgy néz ki, hogy Michael Pineda is még mindig nagyon jó teljesítményre képes, amennyiben egészséges tud maradni és távol tartja magától a tiltott szereket.

Így Odorizzi és Hill pótlására elég volt a rotáció hátsó szegmensébe illő játékosok után érdeklődni, végül két veteránnal, J.A. Happ-pel és Matt Shoemaker-rel erősítették meg az egységet. Mindketten tapasztalt veteránok, és bár Shoemaker évek óta nem tud egy teljes szezont lehúzni nagyobb sérülés nélkül, Happ a mögöttünk hagyott alapszakaszban a New York Yankees egyik legmegbízhatóbb dobója volt. Amennyiben Shoemaker idén is kidőlne, a helyét valószínűleg Randy Dobnak (a képen) venné át, akiben annyira bízik a vezetőség, hogy tegnap egy öt éves szerződéshosszabbítással kínálták meg.

Mivel a cserék közül pont a meccsek vége felé szerephez jutó játékosok távoztak, a döntéshozóknak erre is volt gondja. Tylor Rogers mellé/mögé hoztak két egykori closer-t, Alex Colomé-t és Hansel Robles-t. A cseredobók teljesítményét a volatilis természetük miatt nehéz kiszámítani, de Colomé 8 szezon óta hozza a megbízható, sőt, helyenként kiemelkedő szintet; Rogers-szel ketten biztossá tehetik a Twins számára a szoros meccseket. Robles pedig Tyler Duffey-val, Caleb Thielbar-ral és a többiekkel az előkészítésben vállalhat majd szerepet. Jól csengő nevek hagyták ott ezt az egységet, de az idei bullpen sem tűnik gyengének.

Amennyiben nagyobb meglepetés nem éri a Twins-t, gyaníthatóan újra ott lesznek a rájátszásban, ám ha a rotáció vége (Happ, Shoemaker, Dobnak) felmondja a szolgálatot, nehézségeik is akadhatnak. Az ütősor mély, de a szokásos embereket (Buxton, Josh Donaldson) érintő 1-1 sérülés ott is bekavarhat. Mindenesetre nehéz elképzelni, hogy a Twins ne jusson playoff-ba és akár zsinórban a harmadik divíziógyőzelem is meg lehet. Főleg, ha a White Sox-ot tovább sújtják a kulcsembereket elérő hónapos problémák.

Azért sajnos a balszerencse a minnesotai gárdát sem kerülte el, pár napja, 46 éves korában elhunyt a csapat másodedzője, Mike Bell.

Chicago White Sox

A White Sox 2020-ban nagyot lépett előre, a csapat újjáépítése lezárult, 2008 után először végre újra rájátszásba jutottak. Ám a téli átigazolási időszakban komoly esélyessé alakított gárda már nem Rick Renteria, hanem az októberben kinevezett Tony LaRussa vezetésével próbálja meg letaszítani trónjáról a Los Angeles Dodgers-t.

Az igazgató, Rick Hahn nem csak az edzőkérdésre, hanem a játékoskeret egyes gondjaira is hamar megoldást talált; december elején megszerezte Lance Lynn-t a Texas Rangers-től, majd három napra rá hazacsábította Adam Eaton-t. Előbbi Lucas Giolito és Dallas Keuchel után adhatja meg a rotációnak a megfelelő stabilitást, míg utóbbi a kimondottan gyenge szezont produkáló Nomar Mazara-t hivatott pótolni right field-en.

Eaton leigazolásával Hahn valószínűleg azt hitte, hogy kész is az outfield, hiszen a másik két posztot talán az American League két legígéretesebb játékosa, Eloy Jiménez és Luis Robert foglalják el, de Jiménez a múlt héten megsérült, elszakadt a mellizma környékén egy ínszalag, amelynek következtében kb. 5 hónapot lesz kénytelen kihagyni. Kiválásával legfontosabb ütőjátékosát veszítette el a ChiSox, ráadásul cseréje, Adam Engel is sérüléssel bajlódik, így lehet, hogy a csere cseréje, Leury García játszik majd balkülsőst, de az is lehet, hogy Andrew Vaughn, a csapat egyik legnagyobb tehetsége kerül majd bevetésre.

A pálya belső részén viszont nincs kérdés, a Yasmani Grandal-José Abreu-Nick Madrigal-Tim Anderson-Yoán Moncada ötös fog kifutni a gyepre a nyitónapon, és amennyiben mindannyian hozzák magukat, úgy Jiménez kiválása sem lesz akkora érvágás, hogy a rájátszásért folyó küzdelemben végzetesen lemaradjanak. Abreu tavaly MVP-címet nyert, Tim Anderson mindig ott van a legjobb átlaggal ütők között, de Nick Madrigal is hasonlóan jó ütőátlaggal lenget. Moncada, bár tavaly gyenge csonkaszezont futott, 2019-ben megmutatta, miért is volt akkora név már akkor, mikor otthagyta Kubát, és Grandal-tól is többet vártak, de a 2020-as volt az első szezonja a csapattal, így van mentsége a gyengébb számokra. Alighanem mindkettőjüktől jobb teljesítményt láthatnak majd 2021-ben a nézők.

Az ütősor legnagyobb problémája – Jiménez sérülése mellett – talán a rövid kispad lehet, mert bár sok, az MLB-hez nagyon közel álló tehetség törheti át idén az üvegplafont, Vaughn-on kívül a legnagyobb nevek a dobósort erősítik, így egy komolyabb sérüléshullám biztosan nem fér bele a White Sox-nak.

A rotációban is vannak kérdések, mert bár a Giolito-Keuchel-Lynn hármas bárkivel felveszi a versenyt, de mögöttük Dylan Cease még csak harmadik szezonját fogja megkezdeni (bár a másodikban nagyot lépett előre debütálásához képest), míg Carlos Rodón több White Sox szurkolói szívet tört össze 2014-es draftja (1/3) óta, mint egy dél-amerikai szappanopera főhőse. A télen úgy nézett ki, hogy csapat és játékos útjai megannyi sikertelen év után végleg elválnak, de Hahn nem tudott lemondani választottjáról és 2021. január 30-án újraszerződtette Rodón-t. Aki még mindig csak 28 éves, tehát elméletben akár a legjobb évei is következhetnek, de az elmúlt két évben mutatott teljesítménye és folyamatos sérülései miatt már senki nem bizakodó vele kapcsolatban.

De nem is kell, hogy Rodón vagy Cease minden alkalommal 6-7 inning-et végigdobjon, mert Chicago déli részén a liga egyik legbrutálisabb bullpen-jét rakták össze. Már tavaly is nagyon jók voltak, ám távozott a 12 mentést behúzó Alex Colomé (Minnesota Twins), valamint a megbízhatóan teljesítő Ross Detwiler (Miami Marlins) is.

Rick Hahn azonban nem vacakolt, és három évre magához láncolta a kiemelkedően teljesítő closer Liam Hendriks-et, ezzel hosszú távra megoldva a kilencedik játékrész kérdését. Hendriks előtt nem akármilyen brigád takarít: Michael Kopech és Garrett Crochet szinte minden alkalommal képes 100 mérföld/órás sebességű gyorslabdát küldeni az ütők felé, de Codi Heuer (2020-ban 1.52 ERA), Evan Marshall (2.38 ERA), Matt Foster (2.20 ERA) és Aaron Bummer (0.96 ERA) sem a könnyen verhető kategóriába tartozik. Sok sikert annak a csapatnak, aki hátrányban érkezik a meccs második felére.

Jiménez sérülése előtt a szakértők leginkább csak azt tudták felróni negatívumként a csapattal kapcsolatban, hogy nem biztos, hogy egy olyan veterán edző, mint LaRussa a megfelelő választás egy ilyen fiatal csapat élére, nem tartják elképzelhetetlennek, hogy a szezont befolyásoló súrlódások alakuljanak ki 1-1 szókimondóbb játékos és edzője között. Ám egy háromszoros bajnok (1989, 2006, 2011) menedzserről beszélünk, aki látott már ezt-azt az életében, nehéz már neki meglepetést okozni.

Ám a múlt héten Jiménez hosszútávra kidőlt, így AL Central favoritból „sima” playoff-ra esélyes csapattá változott a ChiSox. Még mindig meglepő lenne, ha szenvedniük kellene a rájátszásért, de így már talán inkább a Twins a csoport esélyese, és egy további sérüléshullám, valamint a közvetlen riválisok jó formája esetén akár nehéz pillanatokat is átélhet majd a csapat. Ha Jiménez-nek tényleg csak 5 hónapot kell kihagynia, még pont időben érkezhet a szeptember végi, illetve októberi hajtásra.

(A képek forrása: ontapsportsnet.com, thescore.com, post-gazette.com, sports.yahoo.com)