Szerdán ráfordulunk az alapszakasz utolsó hónapjára, így itt az ideje megnézni, egyes divíziókban kik állnak rájátszást jelentő pozíciókban.

Kezdjük is rögtön azzal a csoporttal, ahol a mai állás szerint a legegyértelműbb a helyzet. Induljunk hát el a Nagy-tavak irányába.

AL Central

Az American League középső csoportjában a legtöbben Chicago White Sox – Minnesota Twins versenyfutást vártak azzal, hogy a Cleveland Indians akár képes lehet befurakodni közéjük, amennyiben a remek rotáció húzza magával a csapatot. A White Sox tartotta magát a várakozásokhoz, a Twins viszont csúnyán fejre állt. Az Indians szezonját még nehéz értékelni, de az 50 % körüli teljesítmény – a körülményeket figyelembe véve – szerintem mindenképp pozitívum tőlük.

Jelen pillanatban, a hétfői állás szerint, a csoportot a White Sox 10 meccs előnnyel, 76-56-os győzelem-vereség mutatóval vezeti az Indians előtt, történelmi összeomlásra lenne szükség a Fehér Zoknisoktól, hogy ne húzzák be a Central-t. Ráadásul a hátralévő sorsolásuk sem túl nehéz: három szériájuk maradt 50 %-nál jobban teljesítő csapatok ellen (Oakland Athletics, Boston Red Sox, Cincinnati Reds), szeptember utolsó hétvégéjén pedig egy ötmeccses szériát játszanak még az Indiánok ellen.

A White Sox igazi playoff-esélyeshez méltón eddig minden hónapot pozitív mérleggel zárt, José Abreu szokás szerint vezeti a ligát RBI-okban (101-gyel), Tim Anderson pedig .300 felett üt, bár „csak” épphogy (.302-es ütőátlag). A chicagói csapat annak ellenére teljesít ilyen jól, hogy a sérülések komolyan megtizedelték az együttest, az alap kezdőcsapatból Eloy Jiménez, Luis Robert, Yasmani Grandal és Nick Madrigal is hosszabb időre kidőlt, de a kiegészítő embernek számító, Jiménez-ék sérülésével azonban kezdőnek előlépő Adam Engel is mindössze 33 mérkőzésen tudott eddig pályára lépni, Adam Eaton-t pedig teljesítménye miatt rég kirakták a csapatból.

Jiménez, Robert és Grandal időközben visszatértek, utóbbi első meccsén rögtön 2 hazafutást és 8 RBI-t szerzett, Jiménez 28 meccsen 27 pontot hozott csapatának, míg Robert .375-ös ütőátlagot szorgoskodott össze augusztus hónapban. Így végre újra összeállhatott a szezon kezdetekor vizionált ütősor, annyi különbséggel, hogy Madrigal-t a Chicago Cubs-ba cserélték, és helyére César Hernández érkezett.

A cserehatáridő lejártakor egyébként is aktív volt a csapat vezetősége, a kettes bázis mellett a bullpen megerősítésére fordították a legtöbb figyelmet. Számomra némileg váratlanul a városi riválissal kötötték meg a legtöbb üzletet: a kiárusítást tartó Cubs két cseredobót, Ryan Teperát és Craig Kimbrel-t is a déli ChiSox-hoz boltolt. Ezzel igen komoly csereegység állt össze a White Sox-nál, és bár a télen szerződtetett záródobó, Liam Hendriks idén már 6 mentési szituációt is elrontott, a rájátszásban nagy erőssége lehet ez a brigád a csapatnak. Még úgy is, hogy pl. Aaron Bummer 2021-es engedett pontátlaga magasabb, mint a két megelőző szezoné együttesen, de melyik támadósor szeretné Garrett Crochet és Michael Kopech 100 mérföldes gyorslabdái után még Kimbrel-t és Hendriks-et is túlélni?

De kezdődobókkal is jól áll a White Sox.

Carlos Rodón teljesítménye az év egyik legjobb sztorija: a tavalyi év végén a csapattól elküldött, majd mégis visszatért játékos idén dobott már no-hitter-t, de 9 játékrészre vetítve kiosztott strikeout-ok számában (a statisztikai kategória jelzése K/9; Rodón számai: 12.79) is nagyon jól teljesít; kezdődobók közül csak Jacob deGrom és Shane Bieber előzik meg, de ők mindketten kevesebbszer álltak dobódombra sérüléseik miatt.

Úgy pedig nehéz pontot szerezni, ha a labda nem kerül játékba, ezt vallja Dylan Cease is, aki K/9-ben nem marad el sokkal Rodón-tól, 11.78-ra tornázta fel ezt a mutatót az augusztus 29-én a Cubs-nak kiosztott 11 K-val, amellyel „vészesen” közel került a 200 strikeout-os álomhatárhoz, ugyanis jelenleg 188-nál tart. De összességében is a ChiSox vezeti a ligát kiosztott strikeout-ok tekintetében, az 1313 dobott K néggyel több, mint a második helyezett Milwaukee Brewers-é.

De ott van még Lance Lynn (10-4, 2.59 ERA), aki a szezonvégi Év Dobója szavazáson jó pár szavazatot begyűjthet majd, és Lucas Giolito is, aki bár idén nem a megkérdőjelezhetetlen ász szerepét tölti be, köszönhetően a tekintélyes mértékű feladott hazafutásnak (25 db, ezzel holtversenyben 7. az egész MLB-ben), de egy playoff ütközetnél így sem nagyon fognak remegni a szurkolók, ha ő áll majd a dobódombon. Főleg úgy, hogy az alapszakasz második felében már a jobbik arcát mutatja: júliusban csak egy hazafutást ütöttek róla és az augusztusi statisztikáját is leginkább a Kansas City Royals elleni gyenge start (4 IP, 8 H, 6 ER, 3 feladott hazafutás) húzza le.

Egyedül Dallas Keuchel szerepe kérdéses, aki a szezon első felében elért 4.25-ös engedett pontátlagára kettő teljes egységet pakolt a katasztrofális júliusi és augusztusi hónapok alatt (6.86 ERA ebben a periódusban), így a nyarat kereken 5.00-ös ERA-val zárta. Ezzel alighanem kijátszotta magát a rájátszás-rotációból, bár még mindig van egy hónapja arra, hogy összerakja magát, ám Reynaldo López remeklése miatt hátrafelé is figyelnie kell. De egy playoff-ot le lehet hozni 3, de inkább 4 jó kezdődobóval, így lehet Keuchel a veszett fejsze nyelét sem tudja már megfogni.

Fentiek alapján a szeptember hónapot a finomhangolásra használhatja Tony LaRussa edző, Jiménez, Robert és Grandal elegendő ütéshez állást gyűjthetnek, hogy a playoff-ra csúcsformába lendüljenek, a dobók munkamennyiségét pedig okosan lehet menedzselni ahhoz, hogy a rájátszásban is élesek legyenek.

A playoff elérése viszont nem elég, a White Sox-nál hangos sikereket akarnak elérni, így ez az alapszakasz eddig csak az elvárt teljesítése a gárdától, de így is több emlékezetes pillanatot produkáltak már.

Az év elején Yermín Mercedes szállította a legjobb történeteket (8/8-as szezonkezdet, sokáig kiváló ütőátlagok, gigantikus hazafutások), szezon közben LaRussa a 2. helyre lépett előre az edzők győzelmi listáján (2802 nyertes meccsnél tart), Rodón engedett ütés nélküli mérkőzését említettem, Seby Zavala az MLB-ben először egy mérkőzésen ütötte meg karrierje első három home run-ját, de Tim Anderson walkoff hazafutása a Field of Dreams meccsen is örökre emlékezetes marad.  

Ellenfelük pedig nem nagyon akadt, mert bár a Kansas City Royals remekül kezdte az évet (április végén 15-9-es mutatóval vezették a divíziót, de ők még messze járnak a rájátszástól, amit a mostani 59-71 is jelez), és a Cleveland Indians sokáig a nyakukban loholt (június végén csak 4 meccs hátrány, ami júliusra 8-ra hízott), a legnagyobb riválisnak tartott Minnesota Twins katasztrofális szezont produkált, brutális dobóteljesítményeik miatt gyakorlatilag már májusban kiszálltak a versenyből, hogy aztán két alapembernek, Nelson Cruz-nak és José Berríos-nak is búcsút mondjanak a cserehatáridő előtt.

Az Indiánok rotációjukat vesztették, Shane Bieber és Aaron Civale június óta sérültek, Zach Plesac is kihagyott egy hónapot, míg Triston McKenzie épp most került sérültlistára, amikor igazi domináns dobóvá kezdett válni. A pótlásukra előléptetett Sam Hentges-t, Eli Morgan-t, J.C. Mejiát és Logan Allen-t kis túlzással csak az nem ütötte szét, aki nem akarta, a tavaly még a Vadóchoz hasonlított James Karinchak pedig már a kisligák buszainak üléseit koptatja. Ám Cal Quantrill alighanem bejátszotta magát a jövő évi csapatba, ő a szezon második felében csak nagyítóval látható 1.47-es ERA-t produkált eddig 55 inning alatt.

Ám még így is 64-64-gyel áll a jövőre már Guardians néven szereplő brigád, de a White Sox 10, az utolsó wild card hely pedig 9 mérkőzésre van, így még a ChiSox ötmeccses söprése is csak a hátrány megfelezésére lenne elegendő.

Így a White Sox mellett talán csak a Detroit Tigers lehet elégedett eddigi szezonjával, akik ugyan negatív mérleggel (62-69) állnak, de a Casey Mize-Tarik Skubal-Matt Manning dobótrió felcsillantotta a reményt a szurkolók előtt, Akil Baddoo, vagy Zack Short mutattak ígéretes dolgokat, Jeimer Candelario vezeti a ligát duplákban (36-tal), Miguel Cabrera pedig belépett az 500 home run-t vágók klubjába. Még így is sok pénzt rá kell majd költeni az együttesre, hogy újra komolyan a rájátszásról beszélhessenek, de a 2021-es alapszakasz kezdetekor az eddigi idei szereplést alighanem mindenki aláírta volna.

A White Sox playoffra hangolódása mellett így talán érdemes lesz arra is figyelni a Középső divízió esetén, hogy a Twins megpróbálja-e menteni a menthetőt, a Tigers rámegy-e a divízió második helyére, a Royals 50 % felett tud-e maradni (júliusban 12-12-es, augusztusban 14-13-as mutatót hoztak), vagy az Indians megpróbál-e egy utolsó nagyot hajrázni, mielőtt eddigi identitásuk a történelemkönyvek lapjaira kerül.

(A képek forrása: sportingnews.com, southsideshowdown.com, theathletic.com, mlb.com)