Túl vagyunk az idei játékosbörzén, melyen a Pittsburgh Pirates a Louisville elkapóját, Henry Davis-t választotta ki elsőként.

Aki követi az amerikai major ligákat, annak a draft intézményét nem kell bemutatni, ám az MLB ebből a szempontból (is) teljesen más, mint társai (NFL, NBA, NHL). Az egyik alapvető különbség, hogy a baseball-liga börzéje sokkal több körből áll – normál esetben negyvenből, de a koronavírus következtében idén csak 20 körös draft-ot tartottak (+ pár kompenzációs kör).

A másik fontos differencia, hogy a baseball csapatok még 1/1 helyen sem igazán tudnak olyan játékost kiválasztani, aki azonnali erősítést tudna jelenteni. Saját számításaim szerint a legutóbbi 11 első választott közül mindössze 5 számít meghatározó játékosnak klubjában (2010 – Bryce Harper, 2011 – Gerrit Cole, 2012 – Carlos Correa, 2015 – Dansby Swanson, 2018 – Casey Mize), ami egészen jó arány, viszont ők átlagban 2 évet töltöttek el a kisligákban, mielőtt bemutatkoztak az MLB-ben.

Azért persze van rá példa, hogy ennél kevesebb idő is elég: a korszakos dobózseninek kikiáltott Stephen Strasburg a 2009-es választását követően 2010 nyarán már a Washington Nationals dobódombját koptatta, míg tavaly Garrett Crochet rögtön kiválasztása évében debütálhatott a Chicago White Sox csapatában. Ilyenre utoljára hat évvel korábban volt példa, amikor Brandon Finnegan, 2014-ben, az egyetemi döntő után a World Series-ben is pályára léphetett a Kansas City Royals tagjaként, viszont 2020-ban elmaradt a kisligás szezon, így Crochet minor ligás szereplés nélkül került az MLB-be.

A választási sorrend természetesen itt is a korábbi év eredményei alapján áll össze, az előző szezon leggyengébb csapata választhat először, viszont nagyon fontos különbség, hogy az MLB draft pick-ek nem cserélhetők! Kivéve a Competitive Balance körös választásokat, melyek amolyan töltelék körök az első és második, valamint a második és harmadik körök között.

A börzén az USA, Kanada és az Egyesült Államok külbirtokaihoz tartozó területek (pl. Puerto Rico) azon állampolgárai választhatóak, akik korábban sosem kötöttek szerződést major- vagy minor ligás csapatokkal, valamint olyan játékosok is részt vehetnek a draft-on, akik nem az előbb említett országok állampolgárai, ám tanulmányaikat (középiskola, főiskola/egyetem) az Amerikai Egyesült Államokban folytatják.

Középiskolás játékos csak akkor választható, ha tanulmányait már befejezte és leérettségizett, valamint nem kezdett meg tanévet egyik felsőoktatási intézményben sem, míg a főiskolások közül azon négyéves képzésre járó srácok kapnak lehetőséget, akik legalább 21 évesek, vagy már befejezték junior vagy senior évüket (magyarul harmad vagy negyedévüket).

Akik junior college-ba (egy- vagy kétosztályos főiskolába) járnak, bármely évben kiválaszthatók.

A csapatok egy előre meghatározott pénzösszeggel (bonus pool) gazdálkodhatnak, mely összeg függ a draftpozíciótól, a választások számától, valamint az előző évben a börzén elköltött összegtől is. Ez a keret csak a draft első 10 körére vonatkozik, a később kiválasztott játékosok bónusza csak abban az esetben számít bele, ha meghaladja a százhuszonötezer dollárt. Az első 10 kör minden választásának meg van az értéke, ám ez csak egy ajánlás, a csapatok szabadon tárgyalhatnak a játékosokkal a pénzösszegről. Idén a legnagyobb kerettel a Pittsburgh Pirates (14 394 000 dollár), míg a legkisebbel a Houston Astros (2 940 600 dollár) rendelkezik.

Hogy mi történik akkor, ha egy csapat túlköltekezi magát?

Amennyiben a bonus pool legfeljebb 5 százalékával lépi túl a megengedett keretet, a plusz összeg 75 százalékának megfelelő luxusadót kell fizetnie. Amennyiben a túlköltekezés 5-10 % közé esik, az adó mértéke továbbra is 75 % marad, ám mellette a következő évi első körös draftjogot is elveszítik, míg 10-15 %-os túllépés esetén már a pluszösszeg 100 %-át kell kicsengetni, miközben az első és második körös választásnak is búcsút mondhatnak. 15 százalékos extra költség után a luxusadó mellett a következő két év első körösének inthetnek búcsút, miközben a 100 százalékot ugyanúgy le kell tenni az asztalra. Nem is csoda, hogy 5 %-nál nagyobb túlköltekezés nem igazán szokott előfordulni.

A bonus pool azonban azt is jelenti, hogy különböző taktikákkal kell nekifutni a draftnak. Ha az első körös választott elviszi a pénz nagy részét, a többi körben csak „olcsóbb” játékosokat lehet választani, míg ha valaki jól sáfárkodik a kerettel, az a későbbi körökben is elhalászhatja a legjobbakat, továbbá egy kövérebb összeggel meggyőzhet egy erősen gondolkodó középiskolást, hogy mégiscsak inkább a baseball-t válassza az egyetem helyett. Sokszor azt csinálják a döntéshozók, hogy az első 2-3 körtől a tizedikig csak már az egyetemen is végzett dobókat draftolnak, akiket igen olcsón le lehet szerződtetni, lévén a profi baseball és a hétköznapi munkásélet közül választhatnak – ők pedig kisebb összegért is hajlandóak tovább élni gyerekkori álmukat. Persze akkor se lepődjünk meg, ha valaki több millió dollárra mond nemet, és választja inkább az egyetemet. Gerrit Cole-t 2008-ban például a New York Yankees draftolta, de ő nem írt alá, egyetemre ment, majd a 2011-es drafton elfogadta a Pittsburgh Pirates ajánlatát, ami végül 8 millió dollárról szólt.

A draftsorrendet, ahogy fent említettem, az előző évi szereplés határozza meg, de a csapatok részesülhetnek kompenzációs választásban és a szintén említett Competitive Balance körben is kaphatnak még extra lehetőséget.

Rögtön az első kör után akkor jár kompenzáció, ha a csapat az előző átigazolási szezonban olyan szabadügynököt veszített el, aki megkapta a qualifying offer-t (kb. mint az NFL-es franchise tag, csak ezt vissza lehet utasítani), részesül a liga bevételei egy részének szétosztásából (revenue sharing – leginkább a piac mérete és a bevételek alapján), valamint a kérdéses játékos legalább 50 millió dollár értékű szerződést kötött új csapatával. Amennyiben ezen feltételek teljesülnek, plusz egy választási lehetőség üti a játékos régi klubjának markát – az idei évben a Cincinnati Reds örülhetett ennek, bár ehhez el kellett veszíteniük Trevor Bauer-t, aki a Los Angeles Dodgers-be igazolt.

Amennyiben az érintett csapat nem részesül a bevételek újraosztásából, vagy az érintett játékos 50 mihálynál kevesebbért írt alá, luxusadó fizetési kötelezettségtől függően a harmadik vagy a negyedik kör után kapják meg a bánatpick-et.

Természetesen azok az együttesek, akik magukhoz csábították a qualifying offer-t elutasító szabadügynököket, le kell, hogy mondjanak bizonyos draftjogokról, de a legmagasabb első körös választási lehetőség tabu. Azért a vastag pénztárcájú klubok így is kétszer meggondolják, hány szabadon igazolható játékost csábítanak magukhoz, ha hosszú távon is fenntartható klubmodellt szeretnének építeni.

Az erőviszonyok kiegyenlítésére törekvést jól jelzi a Competitive Balance kör is, melyben a 10 legkisebb piaccal, vagy 10 legkisebb bevétellel rendelkező csapatok kapnak extra választási jogokat, A és B körre osztva, melyben évről évre rotálódnak, de a győzelem-vereség mutatóknak és a bevételeknek is szerepük van.

Így állt hát össze az MLB 2021-es választási sorrendje, melyben az első öt helyezést az alábbi csapatok birtokolták:

1. Pittsburgh Pirates
2. Texas Rangers
3. Detroit Tigers
4. Boston Red Sox
5. Baltimore Orioles

Konszenzusos 1/1-es választott nem volt, a szakértők leginkább a Jesuit előkészítő iskola SS tehetségét, Jordan Lawlar-t, az Eastlake középiskola SS reménységét, Marcelo Mayer-t, valamint a Vanderbilt egyetem két, országos hírnévre szert tevő dobóját, Jack Leiter-t és Kumar Rocker-t emlegették, mint lehetséges top választott.

Rocker 2019-ben produkált kiváló szezont, abban az évben a College World Series legjobb játékosának választották, a bajnoki címig vezető úton mindkét startját megnyerte, ráadásul a szezonban egy no-hitter-t is pörkölt, a Duke ellen, amely meccsen 19 strikeout-ot osztott ki.

Csapattársa, a korábbi MLB-dobó Al Leiter fia, Jack Leiter 2020-as egyetemi debütáló meccsén 12 K-t szórt, majd idén ő is elért egy no-hitter-t, amelyen 16 strikeout-ot osztott ki. A duplázás viszont nem sikerült a Vandy-nak (2020-ban nem rendeztek CWS-t), idén a Mississippi State lett a bajnok. Leiter hiába vezette győzelemre csapatát a finálé első mérkőzésén, a mindent eldöntő harmadik meccsen Rocker-t csúnyán elkapták és végül a Mississippi játékosainak nyakába akasztották az aranyérmet.

Ennek ellenére mindketten jó eséllyel indultak egy top 5-ös választás elé, ám a Pittsburgh Pirates meghúzta a váratlant.

A Kalózok első helyen a Lousville catcher-jét, Henry Davis-t választották ki, és bár a szakértők arra számítottak, hogy mindenképp mezőnyjátékos lesz a választás, a fent említett Lawlar-Mayer páros egyikét tippelte mindenki. Ennek ellenére Davis-t remek választásnak tartják; jó átlaggal és megfelelő erővel képes megütni a labdát, ráadásul bivalyerős karja van, ami nem hátrány a home plate mögött guggolva (az egyetemen, első két évében a bázislopók 34 %-át dobta ki). Az azonban kérdéses, hogy catcher lesz-e a végleges pozíciója, vagy átirányítják inkább hármasra vagy az outfield-re.

Mindenesetre nem véletlenül mondják róla a szakértők, hogy az idei év legjobb egyetemi ütőjátékosa, a szezonban többször sétált, mint strikeout-ot gyűjtött, valamint .370/.482/.663-as ütési átlagokat produkált 15 hazafutás mellett. Mivel a Pirates nem áll túl jól catcher utánpótlással (egy elkapó-reménység van a csapat 30 legígéretesebb játékosa között), ezek után talán már érthető is a választásuk, ráadásul Davis bónusza jelentősen kisebb lehet, mint Mayer-é vagy Lawlar-é.

A Texas Rangers viszont hozta a papírformát, ha már Jack Leiter bent volt a második választáskor, el is hozták az idei felhozatal legjobb dobóját. A csapat vezetőségét már rég lenyűgözte a jobbkezes dobó, így Chris Young-ék (a Rangers GM-je) örömmel húzták be, ráadásul a Rangers egyik játékosmegfigyelője, Kip Fagg úgy nyilatkozott, hogy 29 éves pályafutása alatt még ilyen jó gyorslabdát nem látott. Erre pedig lehet építeni, ráadásul a szakember szerint Leiter csavartjai is sokat fejlődtek ebben az idényben, így nem kevesebbet várnak tőle, minthogy a jövő nagy texasi csapatának első számú dobójává váljon. Ki másnak sikerülhetne ez, ha nem Jack Leiter-nek?

Harmadik helyen a Detroit Tigers tovább folytatta impresszív dobósorának (Casey Mize, Tarik Skubal, Matt Manning, Joey Wentz, Alex Faedo) erősítését és behúzta a Heritage Hall középiskola jobbkezesét, Jackson Jobe-ot. A GM, Al Avila elmondása szerint Jobe volt az első számú játékos a listájukon a szunnyadó potenciál tekintetében, így nem féltek attól, hogy ilyen magasan hozzanak el egy középiskolás dobójátékost, aki sokkal távolabbra van még az MLB-től, mint egyetemet végzett társai. Persze azért nem véletlenül volt Jobe a legmagasabban rangsorolt középsulis dobó és a Tigers-nél bőven van ideje fejlődni, Detroitban még csak most rakják össze a jövő csapatát.

Ez a választás viszont azt jelentette, hogy a korábban élre rangsorolt két shortstop, Lawlar és Mayer is bent volt még, mikor a Boston Red Sox adta le választását, negyedikként. A bostoniak pedig köszönték szépen és elvitték a sokak által elsőként rangsorolt Marcelo Mayer-t, akinek mind védekezésbeli képességét, mind ütőkezelését az egekig magasztalták. A játékost a csapat rögtön Denverbe, az All Star gálára repítette, ahol egyből parolázhatott a csapat jelenlegi beállósával, Xander Bogaerts-szal is. Előttem az utódom? Ehhez Jeter Downs-nak is lesz majd egy-két szava; Downs hasonló pozícióban játszik és a BoSox második legígéretesebb tehetségének számít, de az a jó az atletikus shortstop-okban, hogy könnyen más pozíciókban is bevethetők. A szakértők szerint viszont Mayer-nek nem lesz problémája, simán képes lehet MLB-szinten is megmaradni a legnehezebb pozícióban.

És ahogy az lenni szokott, természetesen ő is lenyilatkozta, hogy a Yankees-legenda, Derek Jeter volt a példaképe, így tényleg méltó utódja lehet a nem véletlenül 2-es mezszámban játszó Bogaerts-nak (a kettes volt Jeter mezszáma).

A Red Sox divízió ellenfele, a Baltimore Orioles választott ötödikként és ők a második legjobb egyetemi ütőjátékosnak mondott, OF Colton Cowser-t húzták be, aki nem csak ütőteljesítményével, de sebességével is borsot törhet majd az ellenfelek orra alá (.374 ütőátlag, 16 hazafutás, 17 ellopott bázis az elmúlt szezonban). Ám a szakértők szerint szólt még egy nyomós érv Cowser mellett: az outfielder valószínűleg kevesebbért is hajlandó lesz aláírni, így az O’s megspórolhat egy kis bonus pool pénzt, amit későbbi körökben költhet el.

Így hát Jordan Lawlar egészen a hatodik helyig csúszott le, ahol az Arizona Diamondbacks választotta ki, akik nem akartak hinni a szemüknek. Biztosan volt oka, hogy Lawlar eddig csúszott, ahogy annak is, hogy a szakértők nagy része első választásként is el tudta képzelni. Ám a játékost a Vanderbilt egyetem csábítja, így némileg kérdéses, hogy aláírja-e első profi szerződését, ám a felajánlható majdnem 6 millió dollár (vagy még több) egész jó ütőkártya a D’backs kezében.

Kumar Rocker viszont tovább csúszott, hiszen sem a Kansas City Royals (7. helyen a balkezes dobó Frank Mozzicato-t választották), sem a 8. Colorado Rockies (OF Benny Montgomery), sem a 9. Los Angeles Angels (RHP Sam Bachman) nem vitte el, így egészen a 10. választásig kellett várnia, ám végül a New York Mets az ő nevét írta a papírra. Abban a pillanatban, hogy az Angyalok sem őt választották, a Mets vezetősége félretett minden más játékosra vonatkozó dokumentumot és egyöntetűen Rocker-re szavaztak. Egyesek szerint igen hamar végigjárhatja a szamárlétrát, és a Mets ért is a dobók neveléséhez, de valamiért mégiscsak a 10. helyig csúszott, bár meg kell hagyni, az utánpótlás nevelés alfájának és omegájának nem mondható Rockies és Angels lépett át rajta, többek között.

A további első-, valamint a kompenzációs és Competitive Balance A körök további választásai, rövid elemzésekkel ITT tekinthetők meg, de a szakértők szerint kimondottan jó választás volt a San Francisco Giants-től a 14. helyen behúzott jobbkezes Will Bednar, akit idén a College World Series legjobbjának választottak, a 16. helyen a Miami Marlins által megszerezett SS Khalil Watson, vagy a Detroit Tigers által 32. helyen kiválasztott Ty Madden.

A draft első napjának egyéb érdekességeiről itt és itt olvashatnak, például arról, hogy Henry Davis csak a 7. catcher a draft történelemben, akit 1/1-ként választottak ki. Legutóbb 2019-ben Adley Rutschman-t húzta be így az Orioles, de előtte erre utoljára 2001-ben volt példa (Minnesota Twins - Joe Mauer).

A Bleacher Report értékelése szerint egyébként a San Diego Padres (C), a Tampa Bay Rays (C+) és a Kansas City Royals rontotta el leginkább az első kört (C+), míg a legjobb választásokat a Detroit Tigers (A), a Miami Marlins (A), a Washington Nationals (A) és a Texas Rangers (A) eszközölte.

Két-három év múlva kiderül, kinél dolgoztak a legjobban a megfigyelők.

Megjegyzés: a Houston Astros sem az első, sem a második körben nem választhatott, mert a liga megfosztotta a csapatot ezen jogoktól a jellopó-botrány következtében.

Az összes választás pedig ITT tekinthető meg.

(A képek forrása: pinstripealley.com, baseballamerica.com, latimes.com, masslive.com, nashvillepost.com)