Április 1-jén indul az MLB idei szezonja, így hát szép lassan számba veszem majd, hogy kik és milyen reményekkel indulnak neki az idénynek. Nézzük először a National League alsóházát.

Az esélytelenek nyugalmával

Pittsburgh Pirates

Már a 2020-as szezon kezdete előtt egyértelmű irányt vett a Kalózok régóta megfeneklett hajója: Újjáépítés! Fiatalítás! Új edzőt (Derek Shelton) és új általános igazgatót (GM, Ben Cherington) neveztek ki a csapat élére, a csonkaszezonban ennek megfelelően tök utolsó is lett az együttes, 19-41-es győzelem-vereség mutatóval. A ligautolsó helynél előkelőbb helyben idén sem reménykedhetnek.

A télen Cherington majdnem minden maradék épkézláb játékosát elcserélte, így alig maradt már olyan a keretben, akit névről ismerhetnek a drukkerek. Mást nem is nagyon tehetett volna a GM, sok évnyi kemény munkát kell majd beletenni, hogy újra rájátszás közelbe kerüljön a Pirates.

A télen elengedték a rotációból Chris Archer-t és Trevor Williams-t, de ami sokkal fájóbb, hogy elboltolták a közönség kedvenc 1B Josh Bell-t Washingtonba, távozott Jameson Taillon (New York Yankees) és dobótársa Joe Musgrove (San Diego Padres) is, cserébe viszont begyűjtöttek egy rakás fiatalt, akik közül Wil Crowe-t vagy Miguel Yajurét nagy eséllyel már idén láthatjuk a csapat mezében. Pláne akkor, ha SP Chad Kuhl, SP Steven Brault és RP Richard Rodríguez egy kicsit is használható számokat produkálnak. Akkor a vezetőség egészen biztosan elcseréli őket a nyári határidő előtt, de erre a sorsra juthat 2B Adam Frazier és OF Gregory Polanco is. A keretben egyedül csak 3B Ke’Bryan Hayes (a képen) van biztonságban, aki tavaly igen meggyőző teljesítménnyel mutatkozott be: 24 meccsen 5 hazafutás, 11 RBI, .376/.442/.682 ütőstatisztika.

Ő, OF Bryan Reynolds és SP Mitch Keller lehetnek tagjai a jövő csapatának, a 2021-es első körös draftpickkel kiegészülve, aki, ha minden terv szerint alakul, Jack Leiter vagy Kumar Rocker lesz majd.

Colorado Rockies

A Rockies 2017-ben és 2018-ban is bejutott a rájátszásba, majd a 2019-es alapszakasz kezdete előtt egy gigantikus szerződéshosszabbításról (7 év, 234 millió $) egyezett meg a csapat arcával, Nolan Arenadóval. Minden sínen volt? Hát nem! Ezután azonnal földbe álltak (két 4. hely a divízióban), a tulajdonos pedig becsukta a pénztárcát.

Arenado már régóta elégedetlen volt azzal, hogy nem lépnek egyről a kettőre, ám végül a GM Jeff Bridich pislogott először és a télen megszabadult sztárjátékosától egy igencsak vitatható csere keretében. Ezzel meg is pecsételte csapata sorsát a 2021-es szezonra.

A Rockies-nál minden évben ugyanaz volt a probléma: a magaslati levegő kiemelkedően jó teljesítményre ösztönzi az ütőket, de képtelenek egy elfogadható rotációt összerakni, így aztán legtöbbször idő előtt véget ér a szezonjuk. Tavaly azonban a lineup is hozzászürkült a dobókhoz, Arenado elcserélésével pedig egyik legrettegettebb láncszemüket veszítették el, míg a cserébe kapott Austin Gomber ugyan látott már MLB dobódombot, de aligha lesz gyökeres változást jelentő segítségére a nevekkel jól, konzisztens teljesítménnyel azonban hadilábon álló rotációnak (vagy a liga egyik legrosszabb bullpenjének). Ráadásul Arenado fennmaradó fizetéséből 51 milliót így is a Rockies fizet majd, ám a tény, hogy így is megszabadultak tőle, a teljes újjáépítés rémének felsejlését vonzza maga után.

A szurkolók bízhatnak abban, hogy SS Trevor Story szokás szerint elit teljesítményt nyújt majd, Germán Márquez és Antonio Senzatela dobópárosában is van fantázia, valamint a cseredobók közül is kiemelkedhet 1-2 hasznosan játszó játékos, de akitől egy-egy jó félszezont láthatunk a Coors Fielden, egészen biztosan máshol fejezi majd be az alapszakaszt. Kivéve Story, akit elvileg nagyon meg akar tartani a vezetőség, ám a játékos még nem írt alá szerződéshosszabbítást. Buta is lenne, hiszen a szezon után szabadügynökké válik és válogathat majd a bajnokságra áhítozó csapatok ajánlatai között.

A csapatnak idén egy célja lehet: zsinórban harmadszor is az NL West 4. helyén végezni. Nem lesz könnyű.

Arizona Diamondbacks

Két éve még 85 meccset nyertek, tavaly viszont a Colorado Rockies mögött végeztek a nyugati divízió utolsó helyén. A télen pedig semmi olyat nem csináltak, ami komolyabb bizakodásra adna okot, bár a Rockies Arenado elcserélésével sikeresen alulmúlta a D’backs-et. Ha nagyon-nagyon jó a szemünk és nagyon-nagyon kitartóan nézzük, akkor láthatjuk a bíztató jeleket, de a jelenlegi keret maximuma az NL West 3. helyénél többre nem elegendő. És ahhoz a San Francisco Giants-nek is lesz egy-két szava.

A rotációjuk meg van, ám Zac Gallen után mindenki neve mellé beírhatunk egy kérdőjelet. Madison Bumgarner 2020-as szezonja az elmúlást vagy csak egy megbotlást jelentett? Merill Kelly képes lesz rendben visszatérni sérüléséből? Caleb Smith csak egy újabb Robbie Ray lesz, vagy végre átlépi saját árnyékát? Alex Young meg tud ragadni a rotációban vagy a bullpenbe száműzetik? Melyik Luke Weaver igazi arca: a 2019-es vagy a 2020-as? Ha a kérdések felére pozitív a válasz, az már egy jó alapot jelenthet a csapat számára.

De álljunk meg egy pillanatra még Gallen mellett. A fiatal játékos az előző szezonban igazi ásszá lépett elő, idén pedig azt várják tőle, hogy a hátán cipelje majd a csapatot. Tavaly 12 start alatt átlagban mindössze 2,75 pontot engedett az ellenfeleknek, ám más mutatók (FIP) szerint valójában ennek a számnak 3,66-nak kellett volna lennie. Az igazság valahol félúton lehet, de még akkor is a csapat legjobbja lesz, viszont ha tudja tartani a formát, egyesek szerint a Cy Young-díj sem elképzelhetetlen.

Ám minden hiába, ha az ütősor (és a bullpen) nem tud javítani a gyenge középsz….erű számokon. A lineupban a fiatal Daulton Varsho-tól várják a megváltást, de tavalyi bemutatkozása nem sikerült túl fényesre (37 meccsen mindössze 3 hazafutás és .188-as ütőátlag). Mentségére legyen szólva, hogy bőven van ideje és lehetősége fejlődni. Tavalyi és (főleg) 2019-es szezonja után 1B Christian Walker-től is sokat várnak a szurkolók, de egy fecske nem csinál nyarat, míg Ketel Marte 2019-es MVP-közeli teljesítménye után 180 fokos fordulatot vett és borzasztó 2020-as idényt produkált. Mellettük olyan veteránok alkotják a keretet, mint David Peralta, Kole Calhoun, Eduardo Escobar, vagy a frissen megszerzett Asdrúbal Cabrera, de már mindannyian inkább kifelé mennek a divatból (bár Peralta jó kis cserealap lehet majd a nyáron), míg SS Nick Ahmed mindig is kiemelkedő védekezéséről volt híres, bár az utóbbi években már ütésben sem teljesen elveszett.

A cseredobók közé érkezett még erősítésként Joakim Soria, aki jó fogás, simán closer is lehet belőle, de fentiek alapján láthatjuk, hogy sok mindennek jól kellene elsülnie ahhoz, hogy számolni kelljen a Diamondbacks-szel. És tapasztalataim szerint nem nagyon szokott egyszerre sok minden jól elsülni.

Ha minden úgy alakul, akkor talán...

Cincinnati Reds

Tavaly Trevor Bauer-be kapaszkodva bejutottak a rájátszásba (2013 óta először), hogy aztán ütött pont nélkül essenek ki. A téli átigazolási szezonban pedig egy igazán fontos dolga lett volna a vezetőségnek (oké, kettő, de mindenki tudta, hogy Bauer-t nem fogják megtartani): szerezzenek végre egy használható shortstop-ot!

Ezt nem sikerült abszolválni, ráadásul Bauer mellett szó volt Sonny Gray és Luis Castillo elcseréléséről is. Úgy tűnt, a Reds betolta a zsetonokat az asztal közepére, 2020-ban elérték a rájátszást, majd ezt követően pénzügyi gondokra hivatkozva inkább felálltak az asztaltól. Ezt támasztja alá az is, hogy megváltak a closer Raisel Iglesias-tól (a Los Angeles Angels-be cserélték), valamint az a tény, hogy egyetlen egy játékost szerződtettek szemmel látható összegért: Sean Doolitle az előbb említett Iglesias-t hivatott pótolni a bullpen végében. A mérleg azonban így is negatív, mert az általában megbízható csere, Archie Bradley-től is elköszöntek.

Bár Bauer távozott, a Gray-Castillo kettős nagyon sok csapattal fel tudja venni a versenyt, míg Wade Miley-ra is lehet számítani, hogy minden 5. nap feláll a dobódombra, bár két jó szezon után sikerült egy borzasztó 2020-at produkálnia (ráadásul sérüléssel is bajlódott). Mögöttük Tyler Mahle berobbanásában is bizakodnak (immár az 5. szezon óta), a rotáció utolsó pozíciójára pedig többen is ácsingóznak. Fejnehéz az egység, de két ilyen dobóra (Gray, Castillo) lehet építeni.

A hazafutásokon kívül másra nagyjából képtelen tavalyi ütősor legtöbb tagja maradt a csapatnál. Jesse Winker produkálta a legjobb számokat, és bár 2021-ben nem lesz kijelölt ütő a National League-ben, a további fejlődésben bizakodik (állítólag az NL hazafutás listáját szeretné vezetni). Valószínűleg Eugenio Suárez sem hoz még egy olyan gyenge szezont, mint a tavalyi, és Nick Castellanos jó szereplésében is bízhatnak. Mivel utóbbi év végén kiléphet a szerződéséből, egész biztosan kaparni fog, hogy jobb/hosszabb ajánlatokat kapjon. Az általam nagyon kedvelt Joey Votto még sokáig a csapatnál marad, de már leszállóágban van (bár az ő játéka talán még jól is öregedhet), de Mike Moustakas első szezonjától sem ezt várta a vezetőség, így neki is bizonyítania kell 2021-ben. Nick Senzel lehet még érdekes, ha végre huzamosabb ideig egészséges tud maradni, de a Reds a tél során elmulasztotta az új játékosok igazolását catcher és shortstop pozícióra.

A plate mögött Tucker Barnhart és Tyler Stephenson még csak-csak megoldja a dolgot, de beállósként jelen állás szerint csak a három szinttel az MLB alatt virító Jose Garcia, vagy a csere cseréje, Klye Farmer bevethető. Mivel az NL Centralban nincs olyan csapat, amely egyértelmű esélyes lehetne, a Reds a szűkmarkúsággal nagy lehetőségtől fosztotta meg magát.

Ha az ütősor veteránjaiban van még egy utolsó nagy szezon, akár wild card-ig is repülhetnek, de erre ne fogadjunk nagy pénzben (és kicsiben sem).

San Francisco Giants

Tavaly meglepetésre az utolsó pillanatig versenyben voltak a rájátszást jelentő helyekért, de végül nem jutottak be. Az általános igazgató, Farhan Zaidi pedig okosan, leginkább csak 1 éves szerződéseket kiosztva építgette tovább csapatát. A Giants a 2021-es szezon vége után jelentős bértömegtől (kb. 100 millió $) szabadul majd meg, úgyhogy nekik nem most, hanem a következő átigazolási időszakban kell nagyot gurítaniuk.

Persze nem bánnák, ha megint harcban lennének a rájátszásért, de ez idén sokkal nehezebben kivitelezhetőnek tűnik, mint tavaly. Bár Zaidi regnálását általában az jellemzi, hogy a lesajnált csapata szezon közben épp annyira van tűzközelben, hogy nyugodt szívvel ne lehessen elcserélni a veteránokat, hogy aztán év végére kipukkadjanak (kivéve 2020, ugye). Ez valószínűleg idén nem lesz gond, ha féltávnál a Giants nincs kényelmes playoff helyzetben, exodusra lehet majd számítani.

De esélytelenek lesznek-e féltávnál az Óriások? A GM első feladata a rotáció megerősítése volt, és a holtszezon egyik legelső mozzanataként megtartotta a tavaly meglepően jól teljesítő Kevin Gausman-t, 1 évre 18.9 millió dollárért (Gausman elfogadta az ún. qualifying offer-t). Szerény véleményem szerint ez vissza fog ütni, ahogy általában visszaüt az a szerződés, amit egyetlen (a korábbi szezonoktól) kiugróan jobb évért cserébe kínálnak egy játékosnak. Azaz szerintem Gausman inkább korábbi, Baltimore utáni vándormadár formáját fogja hozni, de én itthon ülök, Zaidi-ék pedig Friscóban, úgyhogy nem biztos, hogy nekem van igazam.

Viszont jó húzásnak tartom Anthony DeSclafani, Aaron Sanchez és Alex Wood 1-1 évre való megszerzését. Mindhárman alulteljesítenek és/vagy sérülésekkel küszködtek, de nem lennék meglepve, ha ketten közülük beválnának. Szükség is lesz rá, mert a könyökműtétje óta Johnny Cueto nem találja önmagát, de benne is ott van még a potenciál. Ha inkább jó irányba hajlanak a dolgok, egész jó kis rotációja lehet a Giants-nek. A cseredobó-szekcióban a legnagyobb talány az, hogy ki húzza be a mentéseket, de talán a télen megszerzett Jake McGee lehet erre a (jelenleg még nem túl megnyugtató) válasz.

Az ütősorban is vannak kérdőjelek, de Mike Yastrzemski hirtelen sztárstátuszba emelkedett, míg Brandon Crawford és Brandon Belt is jó 2020-at produkált, amely máris bizakodóvá tette a szurkolókat. Buster Posey egy év kihagyás után visszatér a home plate mögé (ahol a csapat egyik ígéretét, Joey Bart-ot is mentorálhatja majd), valamint a tavalyi évben a semmiből nagyot villantó Donovan Solano és Alex Dickerson is a csapat tagja. Evan Longoria hármason már nem lesz a régi, de Tommy La Stella megszerzése (3 év, 19 millió $) nagyon okos húzás volt. La Stella több poszton is bevethető, így ha Longoriának, vagy Solanonak nem megy majd, simán átveheti a helyüket.

Összességében nem lenne oly’ meglepő, ha ez a keret még egy utolsó nagyot akarna dobbantani, ebben az esetben a szezon felénél, talán még augusztusban is lőtávolban lehetnek, de a rájátszás elérése szerintem nem reális.

Miami Marlins

Tavaly őket ütötte meg először igazán a koronavírus járvány, ám hiába dőlt ki a csapat háromnegyede, valahogy beverekedték magukat a rájátszásba, sőt, a Chicago Cubs-t legyőzve még egy kört is mentek. Bár ahhoz, hogy a keleti divízió második helyén végezzenek, kellett egy történelmien szörnyű Philadelphia Phillies bullpen, egy bajnoki-másnapos Washington Nationals és egy önmagát hozó New York Mets, valahogy mégis megnyerték a meccseik több, mint 50 százalékát. A legtöbben mégis azt jósolják, hogy egy 162 meccses alapszakaszhoz kevés még ez a csapat.

Leginkább az ütősort tartják karcsúnak a szakírók, pedig nem is olyan rossz a támadóegység. 3B Brian Anderson a biztos pont és SS Miguel Rojas is kiváló számokat hozott 2020-ban. Corey Dickerson az outfield bal oldalán, míg a tavaly év közben megszerzett Starling Marte a pálya közepén tuti kezdő és megbízható pontgyáros, míg jobb oldalon Garrett Cooper és Adam Duvall osztozhatnak a játékperceken. Ha hozzátesszük, hogy egyesen Jesús Aguilar tavaly régi önmagát idézve jelentette a veszélyt a lineup közepén, akkor láthatjuk, hogy hiába tartják gyengébbnek a floridaiak támadógépezetét, majdnem minden posztra van egy megbízható, vagy legalábbis tavaly jó teljesítményt nyújtó játékos.

Kivéve catcher és kettes védő pozíciókban. Előbbi posztot Jorge Alfaro-nak kellett volna sok-sok évre megoldania (hamár őt kérték JT Realmuto-ért cserébe), de egyre inkább látszik, hogy erre nem lesz képes, míg kettes poszton Isan Díaz-nak (Christian Yelich csere keretében érkezett) kellene megnyugtató megoldást jelentenie, de Jon Berti, vagy a nagy tehetségnek tartott Jazz Chisholm (a lenti képen) is kiszoríthatja. A kinti újságírók közül szinte senki nem tatja valószínűleg, hogy ez az alakulat egy teljes szezonban értékelhető ütő- és pontátlagokat hozzon, de nem is kell kiemelkedőt nyújtaniuk.

Mivel a Marlins igen szemrevaló (és fiatal) rotációval rendelkezik, akik egy gyengébb ütőteljesítmény esetén is húzhatják előre a csapatot. Sandy Alcantara, Pablo López és Sixto Sánchez már tavaly letették a névjegyüket, de Elieser Hernandez és Trevor Rogers is jó számokat hozott, valamint az utánpótlás is biztosított. Az egyik leggyengébb bullpenen ugyan papíron nem sikerült számottevően javítani, de érkezett Anthony Bass, Ross Detwiler, Dylan Floro és John Curtiss is, így reménykedhetnek, hogy közülük valaki beválik majd.

A rotációban nagy lehetőségek rejlenek és az ütősor sem teljesen elveszett, ám a Marlins divíziójában gyakorlatilag mind a négy másik csapat is rájátszásba juthat, így összességében a miami gárdának van a legkevesebb esélye a playoffra. De ezt tavaly is mindenki így gondolta, és mégis bejutottak. Most azonban 100 meccsel többet kell játszani, annyi idő alatt jobban kijöhet a fiatal dobók tapasztalatlansága, vagy a kevésbé befutott ütők rapszodikus teljesítménye.

Meglátjuk, hogy az első női GM, a télen kinevezett Kim Ng ilyen rövid idő alatt képes-e nagyot alkotni, vagy kell még egy kis idő, mire ütőképes alakulatot gyúr.

(A képek forrása: msn.com, nolanwritin.com, baseballamerica.com, redreporter.com, mccoveychronicles.com, calltothepen.com)