Nemrég jutott eszembe, hogy van egy baseball blogom, de a legkiválóbb baseball-komédia előtt még nem is emeltem kalapot. Ezúton pótlom ezt a hiányosságot.

Ahogyan Bud Abbott említi a Lou Costello-val közös „Who is on first?” c. szkeccsben, a St. Louis Wolves nem lehetne jó csapat egy kiváló catcher nélkül. Ugyanez igaz erre a blogra is: hogyan lehetne teljes, ha nem emlékeznék meg a két legenda fantasztikus, először 1938-ban előadott párbeszédéről?

Ki van egyesen?

Abbott és Costello már találkozásuk előtt is belekóstolt a showbizniszbe, majd az 1930-as évek közepén összeálltak, és egészen a világhírnévig jutottak. A páros az 1940-es, 1950-es évek legsikeresebb duójának számított, a II. világháború ideje alatt például ők voltak a „legdrágábbak” az iparban. Állítólag úgy indult el kettősük, hogy az egyik előadás előtt Costello állandó partnere lebetegedett, így Abbott-nak kellett beugrania helyettesíteni. A showban résztvevő többi szereplő szerint annyira jól sikerült ez a rögtönzött párosítás, hogy rábeszélték Abbott-ot és Costello-t, hosszabb távon is maradjanak együtt.

A következő húsz évben számtalanszor szerepeltek rádióban (The Abbott and Costello Show), filmekben és televízióban, ám az ’50-es évek közepére megkopott a hírnevük, mivel mindenhol őket lehetett látni-hallani, talán a közönség is kicsit rájuk unt. A páros végül 1957-ben oszlott fel.

Bár finoman szólva sem vagyok a burleszk, vagy a század közepi komédia szakértője, a „Who’s on first?” valószínűleg így is nyugodtan említhető úgy, mint a valaha volt egyik legviccesebb előadás.

Aki esetleg még nem látta volna, annak javaslom, előbb nézze meg, nem akarom előre lelőni a poént.

Bár az előadásnak többféle verziója van, az egész performansz úgy kezdődik, hogy Costello megkéri Abbott-ot, mondja el, kik játszanak a csapatban, hogy amikor majd kimegy a meccsre, képben legyen a dolgokkal. Több sem kell a segítőkész Abbott-nak, máris elkezdi sorolni a csapattagokat, felhívva Costello figyelmét, hogy manapság már igen fura neveket adnak egy-egy spílernek.

Abbott: „Ki van egyesen, Mi van kettesen, Nem tudom hármason…”

Ekkor Costello megállítja: „Pontosan ezt szeretném tudni, a játékosok neveit. Tudja, hogy hívják őket?”

Abbott: „Igen.”

Costello: „Akkor….Ki van egyesen?”

Abbott: „Igen.”

Costello: „Úgy értem az egyes védő neve.”

Abbott: „Ki.”

Costello: „Az egyes védőé.”

Abbott: „Ki van egyesen.”

Costello: „Miért tőlem kérdezi?”.

Abbott: „Nem kérdezem, mondom. Ki van egyesen.”

 

Costello persze nem nagyon érti, mi történik, ezért megpróbálja rávezetni beszélgetőpartnerét, mire is gondolt.

Costello: „Amikor átutalja az egyes védő fizetését, ki kapja meg a pénzt?”

Abbott: „Minden centjét. Hiszen megérdemli.”

Costello: „Ki érdemli meg?”

Abbott: „Igen.”

Természetesen Costello ekkorra már teljesen összezavarodott, valamint kezd ideges is lenni, hogy nem jutnak előrébb, ezért megpróbál más irányból közelíteni.

Costello: „Nézze, én csak az szeretném megtudni, hogy mi a neve a játékosnak egyesen.”

Abbott: „Nem nem. Mi van kettesen.”

Costello: „De én nem azt kérdezem, ki van kettesen!”

Abbott: „Ki van egyesen.”

De ekkorra már egy kicsit Abbott is kijön a sodrából, mivel Costello folyton keveri a játékosokat:

Abbott: „Ne cserélje fel folyton a játékosokat!”

Costello: „Én nem cserélem fel őket. Mi a neve a játékosnak egyesen?”

Abbott: „Mi a játékos neve kettesen.”

Costello: „Nem azt kérdezem magától, hogy ki van kettesen!”

Abbott: „Ki van egyesen!”

Costello: „Nem tudom!”

Abbott: „Ő a hármas védő, róla most nem beszélünk.”

Mivel az 1930-as éveket írjuk ekkor és két úriember beszélget, még mielőtt nagyobb veszekedés lenne, lenyugodnak a kedélyek, ám szegény Costello semmivel sincs beljebb, mint a párbeszéd kezdetekor. Ezért inkább az outfield-ről kezd el érdeklődni Abbott-nál, hasonló sikerrel. Később azt is megtudjuk, hogy Costello remek catcher lehetne, és ha a St. Louis-i csapatban játszana, akkor egy védekezésnél, amikor felkapja a labdát, csak ki kellene dobnia egyesre kinek.

Abbott: „Látja, ez az első dolog, amit helyesen mondott a mai nap során!”

Costello: „De hát azt sem tudom, miről beszélek!”

Abbott: „Pedig csak ennyi, amit tennie kell.”

Costello: „Hogy egyesre dobom, kinek? És ki kapja a labdát?”

Abbott: „Pontosan!”

Costello: „Kinél van a labda ekkor?”

Abbott: „Pontosan!”

(…)

Costello: „Tehát akkor felkapom a labdát, és dobom egyesre Pontosan-nak.”

Abbott: „Neeeeeeem! Egyesre dobja!”

Costello: „És akkor ki kapja el?”

Abbott: „Pontosan.”

Costello: „Oké. Tehát akkor dobom Pontosan-nak.”

Abbott: „Nem, Ki-nek dobja.”

Costello: „Pontosan.”

Abott: „Na látja, megy ez.”

Costello: „De az előbb is ezt mondtam.”

Abbott: „Nem, nem ezt mondta.”

Ezen a ponton a páros már nem tud mit csinálni, csak elnézést kérni a közönségtől, amiért ezt a nem túl gördülékeny beszélgetést kell végighallgatniuk. Costello már forr a dühtől, ezért inkább gyorsan elsorolja a játékosokat, de fogalma sincs, miről beszél, teljesen össze van már zavarodva – ám a vicc az egészben az, hogy először ekkor mondja jól a kezdőcsapatot.

Itt viszont meg is állnék, az egész rutint nem fordítanám le, úgyse tudnám olyan jól visszaadni, mint ahogy Abbott és Costello csinálták.

A párbeszédnek viszont nem csak rám volt nagy hatása, másokat is megihletett és a popkultúrában számtalanszor állítottak már emléket a két legendának, többek között:

• Az 1988-as Esőember c. filmben a Dustin Hoffman által játszott karakter a „Who’s on first?” szövegét mantrázva próbálja lenyugtatni magát az egyik jelenetben;
• A Simpson család S10E15-ben Chalmers tanfelügyelő és Skinner igazgató adnák elő a rutint, de utóbbi elég hamar lelövi a poént és ezzel elrontja az egész show-t;

• többször politikai témájú komédiákban is előkerült a rutin, amelyekben a kínai vezetőt Hu-nak hívják, a védelmi minisztert Watt-nak, de a Kofi Annan („coffee”) és a Yasser Arafat („Yes, Sir!”) nevek is félreértést szülnek;
• Jerry Seinfeld nagy tisztelője legendás elődeinek, így Abbott és Costello természetesen több helyen is „feltűnik” a Seinfeld c. sitcom-ban. A S03E08-ban, amikor George Costanza, hallva, hogy Elaine Benes mit vett fel egy magnószalagra, belezúg a hölgybe, egy, Jerry Seinfeld-del folytatott párbeszéde során Seinfeld kikel magából: „Mi ez, egy Abbott és Costello rutin?”;
• a Csúcsformában 3 c. filmben Chris Tucker keveredik bele egy hasonló párbeszédbe, amikor egy edzőteremben Yu és Mi mesterekkel („you” és „me”) próbál dűlőre jutni;
• a rutin előtt természetesen Jimmy Fallon-nak is tisztelegnie kellett - 2012-ben egy kicsit átalakított verziót vitt a kamerák elé, Billy Crystal-lal és Jerry Seinfeld-del;

• állítólag a Google Assistant, Amazon Alexa és az Apple Siri-je is helyesen válaszol, ha megkérdezzük tőlük, Ki van egyesen?;
• az USA-ban számtalan éttermet találhatunk Who’s on first névvel, amelyek természetesen az adott város első sugárútján helyezkednek el.

A „Who is on first?” még a Baseball Hall of Fame-be is bekerült, Cooperstown-ban külön emléktábla készült Abbott-ról és Costello-ról, a párbeszéd pedig egy külön teremben, végtelenített videóban tekinthető meg 1956 óta.

De van úgy, hogy az élet is szeret kicsit viccelni.

2007 szeptemberében a Los Angeles Dodgers-ben játszó shortstop, Chin-Lung Hu az Arizona Diamondbacks ellen ért el szimplát, amivel kijutott egyes bázisra. A kommentátor Vin Scully pedig ki is használta az alkalmat: „Végre kimondhatom: Ki („Hu”) van egyesen!.”

És ha valaki esetleg már az elején azt mondta volna, hogy ez a bejegyzés engem nem érdekel, annak csak annyit tudok mondani:

„Ő a shortstop!”.

(A képek forrása: ksdk.com, baseballhall.org, proedit.com)