A terv remek volt, az erőforrások rendelkezésre álltak, ám a kivitelezésbe némi hiba csúszott.
Aki látott baseball mérkőzést, annak biztosan feltűnt már, hogy mi mindent megtesznek a szurkolók azért, hogy megszerezzenek egy-egy lelátóra küldött labdát, legyen az hazafutás, vagy csak érvénytelen területre ütött játékszer. Van, akinek az sem akadály, ha gyerekeken kell átgázolnia, vagy a székétől sorokkal lejjebb vetődnie, hogy az embertengerben megkaparintsa a hőn áhított ereklyét, pláne, ha az a labda valamilyen mérföldkőhöz kapcsolódik; olyankor igazi mosh pit (jó, kicsit túlzok) tud kialakulni a nézőtéren.
Persze vannak olyanok is, akik lemondanak a nehezen megszerzett jószágról, ezzel visszaadva az emberiségbe vetett hitünket.
Fentiek alól az ismert emberek sem kivételek, bár ők aligha fognak félrelökni másokat egy labdáért, a bulvárlapoknak nem fognak ilyen könnyű sztorit szolgáltatni, de ha úgy hozza az élet, ők is lehajolnak az eléjük hulló lehetőségért. Hírességekből pedig a baseball stadionok környékén is találunk párat: Bill Murray óriási Chicago Cubs fanatikus, Billy Crystal szíve a New York Yankees-ért dobog, Jerry Seinfeld világi New York Mets őrült, Barack Obama a Chicago White Sox-ot támogatja, míg pl. Ben Affleck a Boston Red Sox egyik legismertebb szurkolója.
Ám 1996. április 19-én Charlie Sheen mindenkinél magasabb szintre emelte a home run vadászatot.
Sheen egészen tehetséges baseballjátékosnak számított a középiskolában, dobóként és shortstop-ként is megcsillogtatta tudását, ám végül a színészi karrier mellett döntött és a 90-es évek közepére már befutott sztárnak számított, köszönhetően pl. a Tőzsdecápák, a Nagy csapat, A vadnyugat fiai, vagy a Nagy durranás c. filmeknek.
Így tehát volt mit a tejbe aprítani, és a színész biztosra akart menni: az 1996. április 19-én lejátszott California (ma már Los Angeles) Angels – Detroit Tigers mérkőzésre felvásárolta a bal oldali lelátó egyik szektorának összes székére szóló meccsbelépőt.
Több, mint 2600 tikettet vett meg, mintegy 6500 dollár értékben (állítólag csoportos kedvezményt is kapott), hogy aztán két barátjával együtt nézzék az Angyalok és Tigrisek összecsapását; az egyik barát egyébként a Poison zenekar énekese, Bret Michaels volt.
A terv remek volt, ám a pályára lépő játékosok nem működtek közre, mert bár két hazafutás is született a mérkőzésen, amelyet egyébként a hazai Angels nyert meg 4-3-ra, mindkettő HR a jobb oldali lelátón landolt. Állítólag a színész és barátai főleg a Tigrisek egyes védője, Cecil Fielder nagy ütésére vártak, de ő nem ért el találatot aznap, a hazafutásokat Tim Wallach és Mark Parent szerezték.
A kezdődobók is jól muzsikáltak, a hazaiaknál Mark Langston végigdobta a mérkőzést, de Scott Aldred-nek sem kellett szégyenkeznie a lejátszott 8 játékrészével. Rossz napot választott Charlie Sheen – így gondolta ezt az Angels egy másik dobója, Chuck Finlay is, aki úgy nyilatkozott, hogy „akkor kellett volna kijönnie a stadionba, amikor én kezdek, rólam biztos ütöttek volna pár homért arrafelé.” Valószínűleg így lett volna, 1996-ban Finlay-ről 27 hazafutást szereztek az ellenfelek, sőt, 16 éves karrierje alatt 10 olyan szezon volt, amikor több, mint 20 home run-t ütöttek róla.
C’est la vie, bár azért a színész így sem ment haza üres kézzel, hiszen az Angels bullpen-ből kapott pár aláírt baseball labdát; a kedvességet ő azzal viszonozta, hogy néhányra ráírta: #99 – utalva ezzel a Nagy csapat c. filmben játszott karakterére, Ricky Vaughn-ra.
A mérkőzés után természetesen megkérdezték Sheen-t hogy miért döntött úgy, hogy egy egész szektort felvásárol, amire ő azt felelte, hogy „nem akartam másokon átgázolni és verekedni egy labdáért”.
A fent említett Finlay az idézett interjúban egyébként még azt is hozzátette, hogy „úgy néz ki Sheen-nek több a pénze, mint az esze” és hogy „több ilyen szurkoló kellene, mint ő, mert akkor minden meccsen telt ház lenne”. Az első állítást telibe találta a dobó, látva, hogy Sheen hová csúszott le, de a mondandó második része nem nagyon áll össze: hogyan lesz telt ház, ha minden eladott 2600 jegyre csak 3 ember megy ki a stadionba?
De ez most mellékes, a lényeg, hogy Sheen terve nem vált be, de így is egy vicces kis részlete maradt a baseball világának. Főleg úgy, hogy a két csapat másnapi mérkőzésén a Tigrisektől Travis Fryman épp abba a szektorba küldött egy hazafutást, ahol Sheen és barátai az előző nap eredménytelenül vártak egy labdára.
(A képek forrása: gaslampball.com, twitter.com)
