Április 23-án Miguel Cabrera belépett az MLB egyik legexkluzívabb klubjába - a 3000 bázisütést elérők körébe. Nézzük, hogyan jutott el idáig a legendás Miggy.

Nem hiszem, hogy van a világon olyan ember, akinek nem szimpatikus a venezuelai játékos. Talán csak valami gimnáziumi rivális fújhat rá, akinek anno lenyúlta a csaját. Miggy Cabrera az MLB egyik intézménye, kérdés nélkül Hall of Fame tag (lesz majd visszavonulása után 5 évvel), és a történelem a valaha volt egyik legjobb ütőjátékosként fogja nyilvántartani. Már eddig is meg voltak az egyéni elismerések (2x AL MVP, 11x All Star) vagy a statisztikák, de áprilisban az MLB talán legnagyobb becsben tartott klubjának tagjai közé lépett be.

A kezdetek - Florida Marlins

Miguel Cabrera-t 1999-ben, 16 évesen, a nemzetközi szabadügynök piacról szerződtette a Marlins, majd 4 év kisligázás után, 2003. június 20-án, egy Tampa Bay Devil Rays elleni mérkőzésen mutatkozhatott be az MLB-ben. Az összecsapás eleinte nem alakult jól az akkor még left fielder-t játszó játékos számára, első négy ütéshez állásából nem ért el találatot és egy strikeout-ot is begyűjtött. A csapatok viszont nem bírtak egymással, még a 11. inning-ben is 1-1-et mutatott az eredményjelző, mikor Miggy állt az ütőboxba. Egy emberrel bázison rögtön az első felé küldött dobásra lengetett, az ellenfél dobója pedig szomorúan nézhette végig, ahogy a labda kiszáll a lelátóra. Walk-off hazafutás, 3-1-re nyert a Marlins.

Miguel Cabrera karrierje első találata egyből egy home run volt.

Aztán még tizenegyet vágott az alapszakaszban és hathatós közreműködésével a Marlins bejutott a rájátszásba, ahol Miggy megmutatta, mit várhatnak tőle a rajongók a jövőben. A playoff első körében .286-os átlaggal ütött, a főcsoport-döntőben, az elhíresült Chicago Cubs elleni szériában 3 hazafutással és 6 RBI-jal zárt.

A floridai csapat bemasírozott a World Series-be, ahol a New York Yankees-zel kellett megmérkőzniük.

Cabrera nem indította jól a döntőt, az első két meccsen nem ért el találatot, a harmadikon viszont 2/4-gyel és RBI-jal zárt, igaz a Marlins így is kikapott 6-1-re, és 2-1-es hátrányba került a négy győzelemig tartó párharcban. A következő mérkőzésen viszont sikerült egyenlíteniük, Miggy már az 1. játékrészben megadta az alaphangot a dobólegenda Roger Clemens-ről ütött kétpontos hazafutásával, majd az ötödik meccset is behúzta a Marlins, így egyetlen győzelemre kerültek a World Series-trófeától.

Melyet a következő összecsapás végén meg is kaparintottak, Josh Beckett remeklésének köszönhetően (9 IP, 5 H, 2 BB, 9 K) bajnoki címet ünnepelhettek a floridaiak.

Az újonc Cabrera első szezonjában felülhetett a trónra.

A következő években azonban a csapat nem tudta megismételni a sikereket (17 évvel később jutottak újra rájátszásba), pedig Miggy hamar az egyik legrettegettebb ütővé nőtte ki magát. Már második évében 33 hazafutásig jutott (akárcsak a harmadikban), 2004-től kezdve zsinórban 11 szezonon keresztül hozott be több, mint 100 pontot csapatának (RBI), míg 2005-től kezdve egymás után három alapszakaszban is .320-as ütőátlag felett fejezte be az idényt.

Ám ahogy Cabrera egyre több pénzt kezdett keresni, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a Marlins nem fogja hosszútávra szerződtetni. Végül 2007. december 5-én, a balkezes dobó Dontrelle Willis-szel csomagban a Detroit Tigers-be cserélték 6 játékosért cserébe.

Alapból, ha sem covid, sem lockout nem zavarja meg az MLB holtszezont, a december elején megrendezett Winter Meetings-en köttetnek a legnagyobb üzletek. A Miguel Cabrera-cserét épp egy ilyen találkozón hozták tető alá, a tranzakciót azóta is sokszor felemlegetik, akkora volumenű üzletnek számított.

Detroit Tigers

3 hónappal a csere után Cabrera aláírta 8 éves, 152.3 millió dolláros szerződését, mely akkor a liga 4. legbusásabb kontraktusának számított. A Tigrisek nagyra törő terveket szövögettek, 2006 után újra döntőbe akartak jutni, és brutális ütősort hoztak össze, melyben Miggy-n kívül olyan kiválóságokat láthattunk, mint Gary Sheffield, Magglio Ordonez, Curtis Granderson vagy ’Pudge’ Rodriguez.

Ám az első három évben a rájátszás mégsem jött össze, pedig Cabrera még egy fokozattal feljebb kapcsolt. 2008-ban karrierje addigi legtöbb hazafutásával (37) és RBI-jával (127) zárta az alapszakaszt, szezon közben pedig megszerezte karrierje 1000. találatát is (akárcsak a legelső, ez is home run volt). A csapat viszont alulteljesített, több vereséget gyűjtöttek, mint győzelmet, amin ugyan javítani tudtak 2009-re, de abban az évben és 2010-ben is lemaradtak a playoff-ról. Pedig Miggy 2010-ben eggyel megjavította saját home run csúcsát és 38 egységgel végzett az idény végén.

2011-től aztán új időszámítás kezdődött a Tigriseknél, abban az évben a főcsoport-döntőig jutottak a rájátszásban, Cabrera pedig kiteljesedett. Ő végzett a legjobb ütőtálaggal (.344) az American League-ben, többször sétált, mint ahány strikeout-ot gyűjtött és ismét elérte a 30-as határt hazafutások számában.

Triple Crown - 2012

Majd következett az MLB újkori történetének egyik legkiválóbb egyéni teljesítménye.

Mivel a Tigers a holtszezonban leigazolta az egyes védő Prince Fielder-t, az outfield-ről rég az infield-re került Miggy egyesről visszatért hármasra védekezésben, viszont Fielder személyében egy komoly home run vágóval gazdagodott a lineup, aki megfelelő védelmet jelentett Cabrera számára is (a dobóknak muszáj volt megpróbálni kiejteni Miggy-t, hiszen ha ő bázisra került, Fielder jó eséllyel be tudta hozni). 

Alighanem ez az igazolás is közrejátszott abban, hogy ilyen kiváló szezonja volt Cabrera-nak, de Miggy már előtte sem volt akárki, így benne volt a pakliban, hogy előbb utóbb valami egészen rendkívülit visz véghez. A 2012-es alapszakasz végén a Tigrisek újra rájátszásba jutottak, Cabrera pedig megszerezte a Hármas Koronát, azaz ő ütött a legjobb átlaggal (.330), övé volt a legtöbb hazafutás (44) és a legtöbb RBI (139) is az American League-ben.

Ilyenre pedig utoljára 1967-ben volt példa, akkor Carl Yastrzemski-é lett a Triple Crown.

Érdekesség, hogy ütőátlagban az újonc Mike Trout-ot utasította maga mögé (Trout .326-tal ütött 2012-ben), hazafutások és beütött pontok számában az ereje teljében lévő Josh Hamilton-t előzte meg (Hamilton 43 HR-t ütött és 128 RBI-t szerzett), de Curtis Granderson is 43 home run-nal zárt.

Pedig nem is igazán kezdte jól az évet Cabrera, az áprilisi 7 hazafutás után májusban csak kettő jött össze, igaz az RBI-okat szépen gyűjtögette, két hónap után már 42 állt a neve mellett. Júniusban újabb 7 big fly következett, júliusban pedig már 25 hazafutással és 85 RBI-jal állt, miközben ütőátlaga .322 volt. Aztán az alapszakasz utolsó két hónapjában majdnem ugyanannyi home run-t ért el, mint előtte összesen; szeptembert különösen megtolta, 10 hazafutás és 27 RBI került fel a statisztikai lapjára.

Ám a Triple Crown így is hajszálon múlt, 43 homérnél még egálban voltak Hamilton-nal, ám míg Miggy az utolsó, októberre átnyúlt Kansas City Royals elleni széria nyitómeccsén vágott egy hazafutást, addig Hamilton "csendes maradt” az Oakland Athletics ellen, valamint az ekkor már a New York Yankees-ben játszó Granderson három októberi home run-ja is csak Hamilton beéréséhez volt elég.

Így hát az alapszakasz utolsó napján a Royals szurkolói is felállva tapsolták meg a Hármas Koronát nyerő Cabrera-t lecserélésekor.

A Tigers a playoff-ban is menetelt, lelépték az Oakland Athletics-et, majd a New York Yankees-t is, ám a döntőben sima 4-0-lal elintézte őket a San Francisco Giants, úgy, hogy egymást követő két meccsen is nullázták a Tigrisek ütősorát. A végére Cabrera-ékból kifogyott a nafta, pedig a rotációban sem akárkik szerepeltek. Elég annyit mondanom, hogy Justin Verlander és Max Scherzer párosa vezette ekkoriban a Tigers dobóötösét.

Ám ha a bajnoki cím nem is lett meg, a legértékesebb játékosnak járó MVP-címet azért bezsebelte Miggy, bár sokak szerint Mike Trout jobban megérdemelte volna. 45 év után volt újra Triple Crown győztes a ligában, ám a szárnyait bontogató Trout még majdnem Cabrera-t is lenyomta….

2012 után

Az MVP-cím és a playoff ’13-ban is összejött, Cabrera ismét 44 homért vágott, szerzett 137 RBI-t, valamint még javított is ütőátlagán (.348) az egy évvel azelőttihez képest. Hazafutásai között olyan emlékezetes tüskék születtek ekkor, mint a Mariano Rivera-ról ütött egyenlítő találat, amit gyakorlatilag „fél lábon” ütött, mivel előtte két labdával is lezúzta a saját térdét. De 2013. május 19-én a Texas Rangers elleni meccset is emlékezetessé tette, azon a napon Miggy három hazafutást vállalt.

Az újabb Triple Crown viszont nem lett meg a szezon végén, Chris Davis (Baltimore Orioles) hazafutások és beütött pontok számában is megelőzte. A Tigrisek a rájátszásból is kizuhantak egy kör után, ahová ugyan 2014-ben még utoljára visszatértek, de azóta nem jutott playoff-ba a csapat; pozitív mérleggel is csak egyszer végeztek.

Miggy a 2014-es szezon kezdete előtt gigantikus, 8 éves és 248 millió dolláros szerződéshosszabbítást írt alá, melyet a még meglévő két esztendőhöz csaptak hozzá. 2017-ig nem is igazán volt probléma a teljesítményével (2014-ben elérte a 2000. bázisütését – stílusosan megint hazafutással -, .440 OBP ’15-ben, 38 home run ’16-ban), ám azóta sajnos durva hanyatlásba kezdett a kétszeres MVP.

A sérülések sem kímélték, a csapat is teljesen átalakult körülötte, de nem volt szép látvány, mennyit veszített képességeiből a liga egykori legjobbja. Így az utóbbi időben nem igazán maradt más számunkra, mint a kerek számok elérését segítő szurkolás.

500 home run, 3000 hit

A visszaeső teljesítmény ellenére a statisztikák egyre kövéredtek, így a 2020-as csonkaszezon végére két nagy mérföldkő is kézzel fogható távolságba került; Miggy 487 hazafutással és 2866 bázisütéssel fejezte be azt a szezont.

2021-et pedig rögtön első ütéshez állásakor home run-nal köszöntötte (a hóesésben szerzett találat sokaknak beleivódott az emlékezetébe), de az alapszakasz első két hónapja így is borzasztóan sikerült, .200 alatti szinten ütött. Júniust viszont keményen megnyomta (.329-es ütőátlag a hónapban), majd 2021. augusztus 22-én, a Toronto Blue Jays elleni összecsapáson az 500. hazafutás is összejött, melyet a balkezes dobóról, Steven Matz-ról ütött.

Ezzel Cabrera az MLB történetének 28. olyan játékosa lett, aki karrierje során legalább 500 home run-t szerzett.

Úgyhogy már „csak” a 3000. hit volt hátra, így hát Miggy megnyomta szeptembert is, melynek egyik pillanatában egymást követő kilenc ütéshez állásakor ért el érvényes találatot, de a végén ez a roham is kevésnek bizonyult, a 2021-es alapszakaszt 2987 basehit-en állva fejezte be.

Az idei szezont viszont jó ütemben kezdte el, látszott, hogy nagyon meg akarja szerezni a bűvös háromezrediket, és amikor a New York Yankees elleni szériájuk második mérkőzésén 3 találatot elérve 2999-ig jutott, mindenki izgatottan várta a két csapat másnapi összecsapását. Aaron Boone edző és a Yankees balkezese, Jordan Montgomery viszont remek tervet eszeltek ki Cabrera hatástalanítására, Miggy-nek nem sok esélye volt bázisütést szerezni. Aztán érkezett egy meccs végi szorult szituáció, és Boone inkább direkt elsétáltatta Cabrera-t, akinek így ekkor nem adatott meg a lehetőség, hogy történelmet írjon. A detroiti nézők fütyültek, majd üdvrivalgásban törtek ki, amikor Austin Meadows „megbosszulta” Cabrera-t és pontokat hozott be csapatának, eldöntve a mérkőzés végeredményét.

Másnap az időjárás szólt közbe, eső miatt nem lehetett megrendezni a Colorado Rockies elleni összecsapást, ám április 23-án szombaton, a két csapat duplafejűjének első mérkőzésén végre megkaptuk, amire vártunk. Az első játékrész alján Cabrera jobbra küldött labdája utat talált a védők között, ami azt jelentette, hogy elérte karrierje 3000. ütését, melyet előtte csak 32 játékos mondhatott el magáról.

A találatot Antonio Senzatela adta fel, aki legalább annyival vígasztalódhat, hogy nem hazafutásból lett meg Miggy-nek a 3000.

Hogyan tovább?

Az elmúlt évekhez képest ez az idei alapszakasz annyira nem is szörnyű Miggy-től, mert bár ereje szinte teljesen elhagyta (mindössze 1 HR eddig és .337-es súlyozott ütőátlag), de már 27 bázisütést szerzett, amivel 3014-re tornázta fel karrierszámát, valamint 2022-es ütőtlaga is teljesen rendben van (.267).

Ám a Tigrisek nagyot léptek a jövő felé, a szezon elején a nagy tehetségnek számító Spencer Torkelson foglalta el az egyes bázist, így Cabrera-nak már csak kijelölt ütőként jut hely. Mivel a szezonkezdet nem úgy sült el, ahogy arra a Tigrisek számítottak (9-23 győzelem-vereség mutató), az idei évet még valószínűleg beáldozzák a nosztalgia oltárán, ám a téli holtszezon során megmutatták Javy Báez és Eduardo Rodriguez szerződtetésével, hogy nem restek az ígéretes fiatal magot már bizonyított veteránokkal kiegészíteni.

Mivel Miggy szerződése 2023-ig érvényes, így nagyon valószínű, hogy valamilyen formában jövőre is a csapat tagja lesz, de alighanem azután véget ér a karrierje. Kontraktusában ugyan szerepel még két opciós év, ám ahhoz, hogy ezek életbe lépjenek, az MVP-szavazáson Top10-ben kellene végeznie, melyre már semmi esély. Persze megtörténhet, hogy a 2024-es idény előtt valamely csapat ajánl neki egy egyéves, minimum fizetéssel járó szerződést, de az akkor már 41 éves Miggy lehet, hogy inkább mással akar majd foglalkozni.

Bárhogy is lesz, szerencsések vagyunk, hogy láthattuk őt játszani, megannyi emlékezetes pillanattal gazdagította a liga történelmét. Ha az idei szezonban tartani tudja a formát, valamint esetleg még jövőre is marad valami a tankban, megszerzett bázisütések számában akár a Top 20-ba is bekerülhet, amelyre hazafutások számában is van lehetőség (18 home run-nal van lemaradva a 20. helytől), de ahhoz meg kell találnia a fiatalság forrását.

És ha a fentiek nem lennének elegek: természetesen Miguel Cabrera szerezte a legtöbb hazafutást és bázisütést az MLB-ben valaha pályára lépett venezuelai játékosok közül is.

Jár a kalapemelés!

(A képek forrása: wxyz.com, manginphotography.net, cbssports.com)